Az információs társadalom inkább jövőkép, társadalmi eszmény, mintsem határozott körvonalú technikai-társadalmi alakulat vagy koherensen illeszkedő elemekből felépített jövőelképzelés. Az új társadalmi formációra vonatkozó elképzelések és elvárások jelentős részének közös eleme a késő kapitalizmus infokommunikációs technikáját a jövőbe kiterjesztő utópia. A merőben új társadalmi minőség felmutatásához eddig sosem volt lényegi jellemzőket kellene azonosítani a mai társadalom működésmódjában. Ha az új minőséget mérhető mennyiségi változásokból akarjuk kibontani, akkor érvelésünk gyenge pontja az a feltevés, hogy egy társadalmi-gazdasági paraméter kvantitatív növekedése egy ponton túllépve garantáltan új társadalmi minőséget is jelent.

A definíciós és mérési nehézségek ellenére számos kísérlet történt az információs társadalomnak nevezett új társadalmi formáció leírására. Az elemzési szempontok és a jellemzőnek vélt információstársadalom-ismérvek szerzőnként eltérőek, bár az egyes teóriák elemei között sok átfedés is található. Z. Karvalics László az új társadalom elemzésének szemléleti kiindulópontjait és diskurzusait olyan „tengelyek" mentén rendezi el, amelyek a tárgy megközelítésének eltérő metszeteit és módszertanait jelentik.⁹³ Frank Webster az információs társadalom mibenlétének meghatározására tett kísérleteket öt fókuszpont köré csoportosítja, melyek egyúttal eltérő leíró fogalmi keretrendszert is jelentenek. Eszerint az információs társadalom kutatóinak elemzései általában a technika és a technológia területén, a gazdaságban, a foglalkoztatás szerkezetében, az idő és a tér érzékelésében, illetve a kultúra területén bekövetkezett vagy folyamatban lévő változások vizsgálatára irányulnak. Manuel Castells monumentális trilógiája a politikai-gazdasági hatalom természetét, a termelés megváltozott formáit, az emberi tapasztalás és életvilág új horizontjait, az információs technika forradalmát, valamint a kultúra és a kommunikáció változó világát teszi szociológiai elemzése tárgyává.

93: A „dramaturgiai tengely" az elemzések idődimenzióját és „epikus" keretét alkotja. Itt három alapirányultságot különböztet meg: történeti beágyazású, a jelen állapot megragadására törekvő, illetve jövőképeket felvázoló munkák. A „rendszermérettengely" a vizsgált társadalmi-közösségi alakzat nagyságára vonatkozik, és a planetáris - esetleg kozmikus - megközelítéstől a személyiség szintjéig terjedhet. Az „axiológiai tengely" a szerzőket és műveiket értékválasztás és a változásokkal szembeni irányultság alapján csoportosítja (technofil, technofób, utópista, realista stb.). A „technológiai tengely" a művekben megnyilvánuló technooptimizmus, illetve technológiai determinizmus különböző formáit veszi számba aszerint, hogy a szerzők mit tartanak éppen aktuális domináns társadalomformáló és fejlettséget jelző, változásindikátor technológiának. In: Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése, Infonia - Aula, 2002. 34.