Az információintenzív kulturális miliő kibontakozásához vezető folyamat során az információfogalom is módosult, új jelentéseket foglal magában. Az információ eredeti fogalma szemantikai: jelent valamit, utal valamire, referenciális karaktere van, kontextusba illeszkedik. Ugyanakkor az információnak erős pragmatikai aspektusa az, hogy valós problémák megértéséhez és megoldásához járul hozzá. A mimetikus kultúrától a 19. század közepéig az információnak ez az értelmezése volt meghatározó. A 17. századtól kezdődően a könyvnyomtatás hatására Európában a kulturális környezet jelentős transzformációja játszódott le, de ez az információ hagyományos értelmezését lényegében változatlanul hagyta. A 19. század közepén a Morse-féle távíró elterjedésével teremtődött meg a kontextusból kiemelt információ tömeges továbbításának a lehetősége. Elfogadottá vált, hogy az információnak nem szükséges relevanciával rendelkeznie, a frissessége, különlegessége is érdekes és értékesíthető lehet. A fotográfia felerősítette ezt a folyamatot. Kibontakozott a tömegkommunikáció, melyben a domináns értékmérő gyakran nem az információ minősége és hasznossága, hanem az újdonsága. A kritikus értelmiség egy része úgy érzi, hogy az információs környezet jelentős részét céltalan, jelentéstelen és haszontalan információ tölti ki. Ezt az értékítéletet és a paradox helyzetet találóan jellemzi Baudrillard megállapítása: „Ez a világ a túláradó információ világa: egyre több az információ és egyre kevesebb a jelentés." ⁹⁴

A gazdaságban az információ abban az aspektusban is megjelenik, hogy milyen mértékben járul hozzá egy bizonyos áruféleség értékéhez. Ez ismét egy nem szemantikai értelmezés, amely a társadalom többi szférájára átterjedve az információ olyan felfogását erősíti, miszerint az információt az árképzés szabályai szerint kellene kategorizálni.

A hagyományos információfogalom legjelentősebb transzformációja azonban az információelmélet információértelmezése. Itt ugyanis az információ szemantikai jellege teljességgel és szükségszerűen eliminálódik (a szemantikai és matematikai információfogalom kizárja egymást), és a fogalom mennyiségi, matematikai mutatóvá válik. A kvantitatív információ mint mérőszám a hardver- és szoftvertechnológia, valamint a hírközlés, a telematika műszaki világába tartozik; semmilyen értelmes, releváns társadalmi és személyes jelentéssel nem rendelkezik.⁹⁵

Míg az információ gazdasági és műszaki-matematikai értelmezésének előtérbe kerülése a jelentést gyakran másodlagossá teszi, addig az episztemológiai és szemantikai kereteiből kiragadott, kontextus nélküli információk áradata az információs környezet banalitásokkal történő telítődését, illetve szennyeződését okozza. Az információs társadalom egyik legsürgetőbb kihívása ennek a helyzetnek a kezelése.

94: Baudrillard, Jean: In the Shadows of the Silent Majorities. Semiotext, NewYork, 1983.

95: „Az emberi szellem számára igen könnyű és egyszerű, ha leszűkíti a választékot egyetlen alternatívára; így az adatok ábrázolása (...) megegyezik az emberi logikával, amint ezt Boole világosan bizonyította algebrájával. (...) És éppen itt marad a számítógép karikatúrának, mivel az emberi szellemből csupán a logikai oldalt ragadja meg, s ez csupán egy különleges - és milyen rendkívül ritka! - működési mód." Font, Jean-Marc - Quinion, Jean-Claude: Les Ordinateurs. Mythes et Realites. Paris, Gallimard, 1968. Magyarul: A számítógép: mítosz és valóság. Budapest, Európa, 1970. 24.