Z. Karvalics László információtörténész, kutató nyomán az információ-történelem tárgyát a hazai szakirodalom többnyire a következőkben jelöli meg: az emberi élet és a társadalom minden vonatkozását átszövő információs rendszerek, technológiák és intézmények világa, lényegében ezek összefoglaló, átfogó tárgyalása és áttekintése. Szerinte az információtörténelemi kutatások meghatározó területei (az információtörténelem ágazatai) a következők: az információközpontú történeti elemzés, az információháztartás-történet, az információs rendszerek kultúrtörténete, az információjelenség története, az információs társadalom előtörténete és az információtörténet. Az információtörténeti iskolák közül a legismertebb az ú.n. Torontói iskola, amelynek eredményei illetve az iskolához sorolt kutatók szemléletmódja, kutatási preferenciái mintegy új paradigmaként befolyásolták az új elektronikus információs eszközvilág hatásrendszerét értelmező kutatók nagy részének gondolkodását. A Torontói iskola volt az egyik inspirálója és ősforrása az ú.n. „médiumelméleteknek" és - szélesebb kitekintésben - az emberi kogníció és a midenkori gépi információs-és kommunikációs technológiai kölcsönhatásrendszerét és ezek társadalmi hatásait elemző kutatásoknak.

Az új típusú információs folyamatok történeti vizsgálata során hasznos és jogosult a technikai nézőpontú megközelítés, hiszen az emberi társadalom fejlődésének egyes szakaszai mindig meghatározott eszközrendszer használatához kapcsolódnak. A kommunikációs technológia szférájában végbemenő fejlődés mindig hozzájárult mind az egyén mind a közösség átalakulásához, és hogy a kommunikációs technika területén bekövetkezett fejlődés sok, egymással interakcióban és interdependenciában álló kiváltó faktor egyikeként fontos szerepet tölt be a társadalmi változások alakulásában.¹⁷

 

 

17: A technikai vagy médiadeterminizmus jól alkalmazható vizsgálati mód, de tudatosítanunk kell azt, hogy a jelenség mélyebb megközelítéséhez holisztikusabb szemléletmódra van szükség. Olyanra, amelyik nem „monokauzális" hanem a társadalmi jelenségeket rendszerszemlélettel vizsgálja, és magyarázó modelljeiben cirkuláris, dinamikus kauzalitással dolgozik. Az ilyen vizsgálódás az egyes elemek közötti rendkívül összetett kapcsolatrendszer feltárására törekszik, melyeknek a technikacentrikus nézőpont csak egyik - bár kétségtelen, hogy nagyon lényeges - eleme.