Az információs eszközök, gépek, technológiák és rendszerek története áttekintésekor alapvetően négy fő periódust, korszakot különböztethetünk meg: a gépek előtti kor (Kr. e. 3000 - Kr. u. 1450); a mechanikus gépek kora (1450 - 1840); az elektromechanikus periódus (1840 - 1940); az elektronika kora (1940 - napjainkig). A gépek előtti kor meghatározója sokáig a szóbeliség és a rajz.  a sumérok megalkotják az ékírást, a föníciaiak létrehozzák a szimbólumokat, a görögök az ábécét kiegészítik a magánhangzókkal; a rómaiak a betűknek latin nevet adnak. így jön létre a ma használt ábécé. Az ékírásos cseréptábla és a papirusztekercs az információ rögzítésének és tárolásának értékes eszköze, amely megőrzi a kor kultúráját. az első, ókori könyvtárak; asszír ékírásos cseréptáblák, egyiptomi papirusztekercsek gyűjteménye. a számrendszerek, a kereskedelem és a pénz kialakulása, a számolóeszközöket is életre hívja. A matematikai alapműveleteket többféle eszközzel és módszerrel is el lehet végezni, legjelentősebb az ősi golyós abakusz és a középkor kezdete óta széles körben elterjedt gelosia módszer.

A korai „könyvek" és a „könyvtárak" információtechnológiai, és információtörténeti jelentősége vitathatatlan. Az első olyan gyűjtemény, amellyel kapcsolatban az utókor a könyvtár kifejezést használja, mintegy 4 és fél ezer évvel ezelőtt, Kr. e. 2400 táján jött létre a Földközi-tenger mellett, Ebla városában. Ez a „tár" már olyan kiteljesedett formájú volt, hogy joggal tételezhető fel: nem a kezdet, hanem egy fejlődési szakasz része, sőt csúcsa lehetett. A legjelentősebb mezopotámiai gyűjtemény azonban Asszurbanipal, ninivei uralkodó, nevéhez fűződik. A Kr.e. VII. századból származik az a több tízezer ékírásos cseréptábla, amely az asszír birodalom modern értelemben is fejlett állami írásbeliségének tárgyi emléke. Az ókori „modell" tovább él, amennyiben az adott kultúra, közösség írott szövegei megszentelt helyek közelében: kolostorokban, püspöki székhelyeken, templomok mellett találnak megőrzőikre, gyarapítóikra. Az egyházi könyvtárak a középkori műveltség legfontosabb otthonai, de a világi, fejedelmi könyvtárak sem elhanyagolhatók. Az egyetemek mellett működő könyvtárak pedig, az újjászülető világi műveltség, a humanizmus műhelyei lesznek a középkor utolsó századaiban. Ez már, ha szabad így interpretálni, az információfeldolgozás előtörténete.

A mechanikus gépek kora (1450 - 1840) azzal veszi kezdetét, hogy Gutenberg a nyomtatás lényeges elemeit tökéletesíti; létrehoz egy betűmintához alkalmas fémötvözetet, egy hibátlan öntőformát, egy olaj alapú nyomdafestéket, és egy nyomtatásra alkalmas gépet. Gutenberg a nyomtatás teljes gyártási folyamatát találta fel, neki köszönhetjük a könyvnyomtatási technológiát, amelynek jelentősége a tömegtermelésben van.  A kódexeket kiszorítja a nyomtatás. Európa-szerte létrejönnek a nyomdák, megszületik az újság, a szótár, az atlasz, és az információ-elosztó postahálózat. Közkönyvtárak nyílnak, életbe lép a Gergely naptár, elkészülhet az egységes kronológia.   John Napier publikálja a logaritmusról szóló alapvető művét. Elkészül, és 300 éven keresztül használatos eszköz a logarléc. Az első, egységes egészként működő összeadógépet Blaise Pascal (1623 - 1662) francia matematikus, fizikus, vallásfilozófus tervezte 1642-ben. Ez a pascaline. Az 1670-es években Gottfried Wilhelm Leibniz (1646 - 1716) német filozófus és matematikus, kortársa, Pascal gépét továbbfejlesztette. Leibniz matematikai munkásságának kiemelkedõ eredményei, hogy Newtontól függetlenül 1676-ban felfedezte a differenciál- és az integrálszámítást, valamint õ tekinthetõ a matematikai logika előfutárának. 1673-ban szerkesztett számológépéért a londoni Akadémia tagjává választotta. Ez a gép az ún. Leibniz-kerék. Az információfeldolgozás szempontjából minőségi változás a programozható számítógép ötlete. A nem termelési célú folyamatok vezérlésére ill. szabályozására már évszázadok óta alkalmaztak különböző technikai megoldásokat. A zenegépekben, pl. a tüskés henger volt a jellemző megoldás, a mechanikus planetáriumok, cometariumok és az orreryk vezérlését bonyolult fogaskerék mechanizmusok végezték. A zenegép és az orrery működését vezérlő programszerkezet feladata annak az információnak a reprodukálása, amely az azonos folyamatot lehetővé teszi, ugyanazt a dallamot, ugyanazt a bolygómozgást ismétli. Az eddig megismert mechanikus „számológépek" nagyrészt egy-egy konkrét feladat ellátása céljából jöttek létre, akár folyamatok vezérlésére, akár műveletek elvégzésére konstruálták azokat. Igazi mérföldkő a mintás anyagot előállítani képes „programozott" szövőszék, a kártyavezérlésű selyemszövő gép, amelynek létrejöttét az ipari forradalom története, a technikatörténet, a számítógép-történet, és az információtörténet sohasem mellőzheti. A termelési-gyártási folyamatok programozása és automatizálása, amelynek eredményeként gyorsabban, vagy pontosabban lehet dolgozni, napjainkban is téma.

Joseph Marie Jacquard 1790-ben kezdi el építeni a lyukkártyás vezérlésű, tetszőlegesen bonyolult mintázat létrehozására alkalmas szövőgépét, ez az automatizálás kezdete. A 19. század második felében a lyukkártyás vezérlést használja Charles Babbage az ún. analitikai gépén, amely a számítógépek egyik ősének tekinthető, majd Herman Hollerith hasznosítja azon a gépén, amelyet eredetileg az 1890. évi USA-beli népszámlálás eredményeinek feldolgozására fejlesztett ki. Lady Augusta Ada Byron (1815-1852) matematikus javasolta Babbage-nak, hogy ne decimális, hanem bináris formában tárolja a számokat. Ugyancsak ő találta ki, hogy hogyan lehetne a géppel egy utasítás-sorozatot többször végrehajtatni, először fogalmazta meg a ciklus és a szubrutin fogalmát, ezért ő az „első programozó", a computer.