Az információs társadalom fő diskurzusai leginkább az információs forradalomról, sőt, forradalmakról szólnak, a legújabb téma a hálózatosodás. A 20. század első felében az információ fogalma nagyjából ismeretlen volt a nyilvánosság körében. Az információs társadalom kialakulásának feltétele az információ fontosságának tudatosulása, vagyis jelentőségének felismerése. Tény, hogy a gazdasági tevékenység, az államigazgatás, a kultúra, a tudomány, egészségügy, a vallás és oktatásügy, és általában minden társadalmi tevékenység és szervezet rendkívül bonyolulttá vált, működése során egyre több információt termel, egyre változatosabb formában és műfajban, az irányításhoz, egyáltalán kielégítő működéséhez egyre több információt igényel. Nagyjából a 20. század közepére tehető, hogy az egyre sokasodó információs feladatokat a hagyományos eszközökkel és módszerekkel már nem lehetett leküzdeni. Az elektronikus számítógépek jó megoldást kínáltak.

Az információfeldolgozás, -tárolás, -szállítás technikája, az információtechnika, a mikroelektronika példa nélkül álló felfutására támaszkodva - néhány év alatt robbanásszerű, gyors fejlődésen ment keresztül, behatolt az emberi tevékenység minden területére, s gyökeres változások hajtóerejévé vált. Ezt a napjainkban is zajló folyamatot sokan nevezik az információ forradalmának. Az információs társadalom születésének jelenlegi szakaszában - Pintér Róbert, kiváló szociológus szerint - 3 téma foglalkoztatja a szakértőket és a társadalmat: Az elsõ diskurzus arról szól, hogy az Internet az ördög műve-é, a második diskurzus a lelkes futurológusok híveinek tábora és a földhözragadtak között zajlik a rózsaszínű jövőről, a harmadik diskurzus a technofil és a technofób táborok között zajló parázs vita.

Harold Innis (1894-1952), a Torontói Műhely megteremtője a kommunikációs technológiát tekintette a gazdasági és politikai uralom és centralizáció legfontosabb paraméterének. A Communication and Empire címû, 1950-ben megjelent művében levezeti, hogy a térbeli uralom mindig az üzenetek létrehozásához, tárolásához és terjesztéséhez használt technológián múlott és múlik. Tanítványa és munkatársa, Marshall McLuhan (1911-1980) a katolizált kanadai író és tanár, a nyelv, az írás, a nyomtatás, a tömegkommunikáció és a számítógép forradalmáról értekezik. Markáns téma még a másodlagos szóbeliség megjelenése az Interneten, és természetesen maga a világméretű hálózatosodás.

Walter Ong (1912-2003) jezsuita atya 1982-ben jelentette meg Orality and Literacy (Szóbeliség és írásbeliség) című művét. A korszakalkotó írásmű az ún. Torontoi Iskola kommunikációelméleti eredményeit összegzi és építi tovább. Ong annak a befolyásos szellemi áramlatnak a vonzáskörében mozog, amelyet Harold Innis, Marshall McLuhan, Eric Havelock, vagy Elizabeth Eisenstein neveivel fémjelezhetünk. Ezekben a kutatókban az a közös, hogy a civilizáció folyamatát, a különböző korok társadalmainak különböző kommunikációs szokásaival igyekeznek magyarázni. Az írásbeliségről a telefon, rádió, televízió és más elektronikus technológiák által hordozott új szóbeliségre való áttérésnek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk. Walter Ong ezt az új szóbeliséget nevezte könyvében másodlagos szóbeliségnek. Azért másodlagos, mert ez a szóbeliség immár állandó jelleggel írott és nyomtatott szövegekre támaszkodik, rájuk hivatkozik, és belőlük merít. Eme kettősség fokozottan erős jelenléte tapasztalható a kommunikációs technológia legújabb médiumán, az Interneten.

A fő diskurzust, az információs forradalmakat illetően, Z. Karvalics László (2004) információtörténeti megközelítése árnyalt, és teljességre törekszik. Az általa definiált és megkülönböztetett információs eszköz, gép, technológia, üzem és iparág, valamint szaktudás szerinti megközelítésben jelenleg 5 korszakról, vagy forradalomról van szó. A „forradalmakat" azokhoz a meghatározó információs műveletekhez rendeli, amelyekhez tartoznak, miközben hozzávetőlegesen még „generációs mivoltukat" is érzékelteti, vagyis valamiképpen jelzi, hogy hová tartoznak időben.