Az ókorban a technika (gör. τεχνή = ügyesség, mesterség, művészet) mindazt jelentette, amivel az ember környezetét alakítani, változtatni tudta. Ma a technikán az ember azon igyekezetét értjük, melynek célja, hogy szellemi képességeinek kiaknázásával a természet nyersanyagait és erőit birtokba vegye és hasznosítsa, de nem csupán erre korlátozódik. Egmont Hiller szerint „Akármilyen szellemi eszmecsere keretein belül merül is fel a technika fogalma, kettős jelentés kapcsolódik hozzá. Egyfelől szubjektív értelemben egyfajta készségre, képességre utal - a szó művészetet is jelent - ily módon pedig messze túllép a produktív alkotás határain. Beszélhetünk például festői technikáról, valamely sportág technikájáról, de akár légzéstechnikáról, a szellemi munka technikájáról, sőt, újabban még a beszélgetés technikájáról is. Másrészt viszont a technika objektív értelmezés szerint az emberi tevékenység során használt eszközök, gépek, szerkezetek és módszerek összességére vonatkozik. Emellett jelentheti akár az e tevékenység során előállított termékek együttesét, végül magát a technika formálta világot is."

Az Az első emberek csupán beszéddel és rajzolt képek segítségével kommunikáltak. Kr. e. 3000, a sumérok Mezopotámiában megalkották az ékírást. Kr. e. 2000 körül a föníciaiak létrehozták a szimbólumokat. A görögök később átvették a föníciai ábécét és kiegészítették a magánhangzókkal; a rómaiak a betűknek latin nevet adtak és így létre jött a ma használt ábécé. A sumérok bemeneti technológiája a stílus volt, mellyel a nedves agyagba tudtak karcolni. Kr. e. 2600 körül az egyiptomiak papiruszra írtak. Kr. u. 100 körül a kínaiak rongyokból papírt készítettek, mely a modern-kori papír készítés alapja. Az első, ókori könyvtárak; asszír ékírásos cseréptáblák, egyiptomi papirusztekercsek gyűjteménye. A számrendszerek kialakulása, de főleg a kereskedelem és a pénz, a számolóeszközöket is életre hívta. Az abakusz ókori, valószínűleg mezopotámiai eredetű egyszerű számolási segédeszköz. Rudakon, drótokon vagy hornyokban ide-oda mozgatható golyókat tartalmaz, a négy alapművelet elvégzésére. A kínai változat, a szuan-pan, választólécet tartalmaz. az ókori Görögországban az ún. Pitagorasz számolódeszka terjedt el. A gelosia-módszer (rácsos módszer) a középkor kezdete óta széles körben elterjedt. Először Indiában, Perzsiában, Kínában és az arab kultúrkörben jelent meg. Európában a 14. század elején vált ismertté.

A mechanikus gépek kora (1450 - 1840) azzal veszi kezdetér, hogy Gutenberg a nyomtatás lényeges elemeit tökéletesíti; létrehoz egy betűmintához alkalmas fémötvözetet, egy hibátlan öntőformát, egy olaj alapú nyomdafestéket, és egy nyomtatásra alkalmas gépet. Gutenberg a nyomtatás teljes gyártási folyamatát találta fel, neki köszönhetjük a könyvnyomtatási technológiát, amelynek jelentősége a tömegtermelésben van. Európa-szerte létrejönnek a nyomdák, megszületik az újság, a szótár, az atlasz, a postaszolgálat és a postahálózat. Közkönyvtárak nyílnak, életbe lép a Gergely naptár, az egységes kronológia. John Napier publikálja a logaritmusról szóló alapvető művét. Elkészül és 300 éven keresztül használatban marad a logarléc. Új találmány Pascal összeadógépe, a pascaline, elkészül a Leibniz-féle reconer. Az információfeldolgozás szempontjából minőségi változás a programozható számítógép ötlete, amelyet Charles Babbage-nek köszönhetünk, ez a Difference Engine. Joseph Marie Jacquard 1790-ben kezdi el építeni a lyukkártyás vezérlésű, tetszőlegesen bonyolult mintázat létrehozására alkalmas szövőgépét, amely az automatizálás kezdete.

102. kép: Infokommunikációs technikák fejlődése

Az 1800-a évek közepétől a mechanikus korszak átalakul. Ez az időszak a távközlés, vagyis a telekommunikáció hajnala. Az információt most már elektromos impulzusokká lehetett átalakítani, sőt továbbítani. Az 1840-es években megindult elektromos távírászat, körülbelül három évtized alatt kiszorította a szemafort, a XVIII. századi régi, optikai távíróhálózatot. Időközben felvetődik egy másik ötlet: az emberi hang továbbítása jelzések helyett, ez a mai telefon. A telefonközpont és a telefonhírmondó információtörténelmi jelentősége a közösségi felhasználás lehetőségében áll. A rádió és a hangrögzítés is ennek a kornak a találmánya. Az analóg, mechanikus hangrögzítés, illetve a hanglemez, majd a mágnes-szalagos hangrögzítés, és a magnó információtörténelmi jelentősége a sokszorosíthatóság, a „konzerv" rádióadás lehetősége, az archiválás.

A posta, a távirat, a telefonhálózat majd a rádiós kommunikáció révén fokozatosan univerzális médiumok jöttek létre. A film lehetővé tette, hogy az emberiség kollektív emlékezete generációról generációra öröklődjön. Megszületett a mozi, az audiovizuális univerzum egykori csúcstechnológiája. Már a telefon felvetette azt a kérdést, hogy amennyiben hang továbbítható vezetéken át, ugyanez lehetséges-e képekkel is, és mindez megoldódik, elkészül a televízió.

1886-ban Herman Hollerith lyukkártya-feldolgozó gépet talált fel, amelyet elektronikus számlálásra lehetett felhasználni. Ezt követően a lyukkártyát mechanikus és elektromechanikus számoló- illetve lyukkártya-rendező gépeknél alkalmazták, adat- és programhordozóként. 1928-ig kellett arra várni azonban, hogy a lyukkártya végleges, szabványos formátumot kapjon. A II. világháború felgyorsuló eseményei általában egyre hatékonyabb fejlesztést sürgettek a híradástechnika, és a számítógépek területén is. 1941-ben Konrad Zuse (1910-1995) megépítette a világ első, már teljesen jól működő, programvezérelt, automatikus, digitális számítógépét.

A II. világháború felgyorsuló eseményei általában egyre hatékonyabb fejlesztést sürgettek a híradástechnika, és a számítógépek területén is; megépítették a világ első elektronikus számítógépét, az ENIAC-ot. Az ENIAC építési munkáinak vége felé csatlakozott a fejlesztő csoporthoz a huszadik század egyik legnagyobb tudósa, a magyar Neumann János (1903-1957). Az elektronikus digitális számítógép Neumann elveinek megfogalmazása új korszakot nyitott a világ technológia-fejlődés történetében, amely a számítógépek, a számítástechnikai kultúra egyre gyorsuló ütemű elterjedéséhez vezetett. Az elektronikus korszak az audiovizuális médiumok, a film, a rádió, a televízió kiteljesedése, a kábeltelevízió és a műholdas közvetítés, a mágneses, és a digitális kép-, és hangrögzítés, a kazettás magnó, a képmagnó, a lézerképlemez, a sztereotechnika, a mini-, és mikroszámítógépek, a mobiltelefónia, a multimédia, a számítógépes hálózatok, az Internet kora. Jellemzője a média-konvergencia, amelynek hajtóereje az informatika, és a digitális információs és kommunikációs technológiák térnyerése mindenütt.