A 19. században természettudományos tartalmat adtak az anyag atomelméletének. A század elején John Dalton meghatározta az atomsúlyokat, a század végén Joseph Thomson az elektron, Bequerel és a Curie házaspár pedig a rádióaktivitás felfedezésével megnyitotta az utat a szubatomi világ megismeréséhez. A gyárakban folyamatosan növekvő anyagmennyiségek felhasználásával egyre változatosabb termékek, beruházási és fogyasztási javak tömegét állították elő. Anyagszállításra szolgáló hálózatok fonták be a kontinensek felszínét (vasúthálózatok, hajózási csatornák, közutak), föld alatti anyagvezetékek (vízvezeték- és csatornarendszer) kötötték össze a települések épületeit az anyagáram input- és output-végpontjaival. A 20. században felfedezték az atommagokban rejlő energia felszabadításának és felhasználásának lehetőségét és módját. Ebben a században hálózták be elektromos távvezetékek a földet, így a villanyáram csaknem minden település minden lakásába eljuthatott.

Az ipari társadalmat követő korszakra ma a legáltalánosabban elfogadott terminus az információs társadalom kifejezés. Sokan úgy gondolják, hogy az információs korszak kibontakozásában a második világháborúnak volt meghatározó szerepe. Tudósok hada dolgozott a problémák megoldásán, így a háború végére kirajzolódtak annak a technikai eszközvilágnak a körvonalai, amelyek az információs társadalom technológiai bázisát képezik. A tudományos-technikai területre fókuszáló, leszűkítő értelmezéseken túllépő átfogó, a történések társadalmi-gazdasági beágyazódásaira és determinációira is figyelő rendszerszemléletű megközelítések is történtek az információs társadalom forrásvidékeinek kutatása során.

James Beniger az információs társadalom eredetének kérdését gazdaságtörténeti, evolúciós és rendszerszemléleti perspektívába helyezte. Véleménye szerint az információs társadalom olyan fejlemény, amely a 19. század második felében a gazdaság, a közlekedés, és általában a társadalom irányításában bekövetkezett válságsorozatra adott válaszok eredményeként alakult ki. Az „irányítás forradalma" azt jelenti, hogy az információfeldolgozási és kommunikációs technika alkalmazkodik az anyagfeldolgozás, energiafelhasználás és a szállítás felgyorsulása következtében előállt sebesség- és komplexitásnövekedéshez. Arra a következtetésre jutott, hogy a mai jelenségek alapvető okainak mélyebb megértéséhez a földi élet eredetéhez kell visszamennünk. Szerinte bolygónkon az első primitív élő szervezetekkel jelent meg az információfeldolgozás képessége. Beniger megfogalmazása szerint „az irányítás folyamata szükségképpen magába foglalja egy új információ (input) összehasonlítását bizonyos elraktározott mintákkal és utasításokkal (programmal) annak érdekében, hogy a szóba jöhető viselkedések (lehetséges outputok) előre meghatározott halmazából valamelyik mellett dönteni lehessen."

Az információs társadalom kifejezés az 1950-es és 60-as évek fordulóján jelent meg. Amerikában Fritz Machlup közgazdász az 50-es évek végén úgy becsülte, hogy 1947 és 1958 között az információs szektor növekedési aránya kétszerese volt a GNP növekedésének, amiből azt a következtetést vonta le, hogy az Egyesült Államok gyors ütemben halad az információs társadalommá válás útján. Japánban Tadeo Umesao használta először az információs társadalom kifejezést, 1961-ben. A fogalom terjedéséhez hozzájárult Yoneji Masuda „Az információs társadalom" című könyve, amely Magyarországon is megjelent, 1989-ben. Az információs társadalom mibenlétére vonatkozó korai elképzelések közül talán Daniel Bell és Yoneji Masuda teóriái a legismertebbek. Daniel Bell, a Harvard Egyetem szociológiaprofesszora az elsők között elemezte az előttünk álló korszak várható társadalmi-gazdasági fejleményeit. Tudományos igényű prognózisában jelezte, hogy a jövő társadalmában a tudás lesz a legfontosabb erőforrás.

A japán Yoneji Masuda professzor 1980-ban megjelent könyvében, egy kialakulóban lévő új társadalmi minőséget, egy posztmateriális értékorientációjú jövőprogramot vázolt fel. Olyan társadalom terveit körvonalazza, amely az anyagi javak bőséges fogyasztása helyett az ember intellektuális kreativitását bontakoztatja ki. Szerinte az információs társadalom új típusú emberi társadalom lesz, amely teljes mértékben különbözik a jelenlegi ipari társadalomtól. A társadalom átalakulása és fejlődése mögött álló hajtóerő az információs javak termelése lesz, nem pedig az anyagiaké. A jövő információs társadalmának modellje történelmi analógián alapul: szembeállítja egymással az ipari társadalom lényeges paramétereit és azok feltételezett információs társadalmi megfelelőjét. Masuda gondolatrendszerében középponti helyet foglal el az információs közmű fogalma (Global Information Utility, GIU), amelyet a következőképpen határozott meg: „Az információs közmű nyilvános információfeldolgozó és -szolgáltató létesítményekből álló információs infrastruktúra, amely számítógépeket és kommunikációs hálózatokat foglal magában. E létesítmények segítségével bárki, bárhol, bármikor képes lesz az általa igényelt bármilyen információhoz könnyen, gyorsan és olcsón hozzájutni."