Mindebben döntő szerepe a szülői háznak, a családnak van, de nem elhanyagolható az iskolában átélt élmények hatása sem. Tanárként fontos tehát végiggondolnunk, milyen értékeket képviselünk, és mit szeretnénk átadni a diákoknak. Érdemes tudatosítani mindezt, mert vallott és hangoztatott elveink, értékeink - amelyeket hitünk szerint átadni szeretnénk - meglepő módon nem mindig esnek egybe azzal, amit cselekszünk, azaz ami a tényleges "tanítást" jelenti.

Mint láttuk, a hatalmat elsősorban a tanárok világnézete, politikai meggyőződése érdekli, de az iskolai életet, a mindennapokat alapvetően nem ez határozza meg. Sokkal fontosabb, mit gondolnak/gondolunk az iskoláról, a tanítás, a tananyag fontosságáról, a gyerekekről, a fejlődésről, mindebben a magunk szerepéről - és általában az emberről. Ezek a - gyakran a tudatunk mélyén rejtőző, végiggondolatlan, reflektálatlan - hitek, elvek, értékek határozzák meg, hogy egy adott helyzetben mit teszünk, és ezzel mire tanítjuk a ránk bízott gyerekeket, fiatalokat.

Manapság egyre divatosabb tanári magatartás - a pluralizmus, azaz a párhuzamosan létező, eltérő értékrendek, és a tolerancia, az ezek iránt tanúsított türelem jegyében - a "nevelés" elhárítása. "Én csak megtanítom nekik a fizikát, és semmi több." Valójában ez önáltatás, hiszen ez a magatartás is tükröz egy határozott nézetrendszert (mondjuk: "a tananyag sokkal fontosabb, mint ti vagytok; nem érdekel, mit éreztek, mit gondoltok"), amely akaratunktól függetlenül is kifejti a hatását. Ezért fontos, hogy - a tanári pályára készülve, de később is, hivatásunk gyakorlása közben, újra és újra - saját elveinkről, nézeteinkről, értékeinkről gondolkodjunk, hogy tudatunk fényébe emeljük és minél teljesebb egységbe foglaljuk ezeket.