A kompozíció önmagában is sugallhat jelentést, vagy hozzájárulhat egy jelentés hangsúlyozásához. A legalapvetőbb kompozíciós alkalmazás a statikusság és a dinamikusság érzékeltetése. A statikusság érzékeltetése lehetséges a szimmetria segítségével vagy olyan képpel, amelyen függőleges és vízszintes elemek dominálnak. Az átlós elemek és az aszimmetria dinamizmust, bizonytalanségot, esetenként feszültséget sugallhat.

79. ábra: Átlós komponálás (Eizenstein: Patyomkin páncélos, 1925)

80. ábra: Statikus kép

81. ábra: Szimmetria és aszimmetria (Gödöllői kastély)

A kép komponálásnál leggyakrabban követendő arányrendszer az aranymetszés. Lényege, hogy a kisebb rész úgy aránylik a nagyobb részhez, mint a nagyobb rész az egészhez.

82. ábra: Példa az aranymetszésre

A tér mélységének érzékeltetése is összefügghet a komonálással. Ha egy képen több tésíkban helyezkednek el az elemek, akkor azok téri viszonyai szemléletesebbek lehetnek. Például a facsoport távolsága a csónakos képen jobban érzékelhető, mint a másikon.

83. ábra: Egy- és kétteres kompozíció (ansnitt)

A nyersanyag forgatásánál ügyelnünk kell arra, hogy a képek változatosak⁷⁷ legyenek, elkerülhető pl. a plán azonosság, kompozívió azonosság, kameramozgás azonosság, stb..

 

84. ábra: Kompozíciós egyhangúság

 

85. ábra: Plán azonosság

 

 

77: A változatosságot csak mindig a tartalom függvényében képviselhetjük.