A montázsban rejlő lehetőségekre, valószínűleg, véletlenül jöttek rá az első filmesek, amikor egy felvétellel leálltak, majd újra elindult a kamera, miközben a kamera előtti kép megváltozott (stoptrükk). Lejátszáskor a két felvételegység viszonya más lett. Meliés ezt a felismerést leggyakrabban szemfényvesztésre, „varázslásra” használta.⁶⁹

A montázs tartalmi lehetőségeinek felismerése kezdetben csak a tér- és az idősűrítésre korlátozódott. A montázs segítségével akár egy óraban átélhetünk akár több napot vagy évet is. A montázs által a tér is szűkithető (,olykor bővíthető). Amikor egy szerplő hazaérését mutatjuk be mondjuk a munkahelyéről, nem mutatjuk az egész utat, minden helyet, ahol hazatartva járt. A montázs segítségével mégis folyamatosnak érezzük az időt és a teret is (pl.: Sára Sándor: Nyolcvan huszár, 1978).⁷⁰ Ezek megoldására a filmezésben szabályok vannak. Ha ezektől eltérünk, akkor a normálistól eltérő tér- és időérzetünk támad (pl.: Janisch Attila: Hosszú alkony, 1997.).

A montázsban rejlő asszociatív hatások tudatos alkalmazása az avantgard művészeti stílusok kialakulásának korára tehető. Ezen a téren kiemelkedik az orosz, német, francia filmművészet. Az orosz származású Eizensteintől ismert az 1+1=3 képlet, melynek lényege a két szomszédos felvételegység jelentése egy harmadikat generál. A montázs befolyásolja a film tempóját, ritmusát is.⁷¹

 

67. ábra: Eizenstein: Patyomkin páncélos, 1925

 

A montázs segítségével vissza is mehetünk az időben. Ezt nevezzük flashback-nek. Pl., ha egy szereplő visszagondol egy múltban lejátszódó eseményre. Ritmikus montázsról beszélünk, ha a képek váltakozását valamilyen hang ritmusa szabályozza. Pl. Gál István: Pályamunkások, 1954-ben készült etűdje.⁷²

A belső montázs esetében nem áll le a felvétel, mégis a snitten belül tartalmi- vagy helyszín váltás tapasztalható. A két eltérő tartalom úgy hat, mint a vágással létrehozott montázs, pl. Jean-Luc Godard: Weekend (1967) c. filmjében⁷³ vagy Jancsó Miklós: Szegénylegények (1965) c. filmjében⁷⁴.

Páhuzamos montázsról akkor beszélünk, ha a két különböző helyszínen, de azonos időben történő eseményt felváltva látunk. Pl. otthon az iskolába készülődő gyerek, ugyanakkor az iskolában a portás kinyitja az iskola ajtaját. Párhuzamos montázs esetében az eltérő helyszínen zajló események a film folyamán valahol találkoznak. Az iskolai példánál maradva: a gyerek bemegy az iskola ajtaján, köszön a portásnak.