E művelet során cél az információ megbízható konzerválása, az információ átörökítése. Tárolásra akkor van szükség, amikor a szerzés (a forrás) és a felhasználás időpontjai eltérnek egymástól. Azaz a keletkezés és a forrás (vagy közvetítés) és a felhasználás ideje közötti különbség hozza létre tárolás igényét.

Az információtárolás során az információt valamilyen módon adathordozóra rögzítik. Hagyományos eszközei az írott, nyomtatott, képi ábrázolású anyagok, de tárolhatnak információt a régmúlt idők kövületei, régészeti leletei, az építmények, a művészi alkotások. A technikai információtárolás története a barlangrajzok keletkezésével kezdődik, majd az írás formájának és hordozójának (agyag, papirusz, pergamen, papír) változásán, a fényképezés és a filmezés feltalálásán keresztül a mágneses, optikai és elektronikus információhordozókig tart. Napjainkban az információhordozók differenciálódásával egyre több tartalom jelenik meg elektronikus adathordozón. Számtalan változatuk létezik. Csoportosítási lehetőségek az alábbiak lehetnek:

- nyomtatott vagy elektronikus

- időfüggő vagy időfüggetlen

- a kommunikáció irányultsága szerint (reaktív, kommunikatív, interaktív)

- érzékszervi hatás szerint (monomediális, audiovizuális, multimediális)

- rögzítő közegek szerint (mágneses szalag, optikai lemez, elektronikus elven működő adathordozó)

- rögzítési mód szerint (lineáris vagy non-lineáris)

- passzív (csak olvasható), aktív (írható-olvasható) és interaktív (cselekedtető, cselekvésre ösztönző) közegek. A digitális technika elterjedése ezeken a hordozókon jelent meg először, forradalmasítva ezzel a szórakoztatóelektronikai eszközöket.

Háttértárak, amelyek feladata általában nagyobb mennyiségű adat tárolása és azoknak a gép számára elérhetővé tétele.