Mint ahogy A külvilág ingerei és a megismerési formák című tananyagban tárgyaltuk, az élőszervezetekhez hasonlóan a társadalmi szervezetek és intézmények is rendelkeznek információs csatornákkal. Ezek egyaránt lehetnek teljesen nyílt rendszerűek, azaz nyilvánosak, vagy zárt belső információs rendszerek. Az információ minden társadalmi csoport, szervezet működésének alapfeltétele. Minden szervezett rendszer, intézmény gondoskodik arról, hogy a szükséges információk megfelelő helyre, a megfelelő időpontban, a lehető legpontosabban jussanak el, megfelelő ellenőrzési (visszacsatolási) rendszer segítségével. A tananyag az információs lánc elemein haladva dolgozza fel azokat az új ismereteket, amelyeket a média leendő szakemberei az alábbi pontokba foglalva sajátíthatnak el: információszerző és -továbbító eszközök, az információtárolás és -feldolgozás eszközei, az információ megjelenítése és hasznosítása.

- Az információszerző eszközök: az emberi érzékszervek kiterjesztéseiként foghatók fel, fejlődésük az újkorban kezdődik az optikai eszközök feltalálásával. Korunk technikái (médiatechnológiái) lehetővé teszik a méretekben (nagyon kicsiny vagy nagyon nagy) és a sebességben (nagyon gyors vagy nagyon lassú) végletes jelek, a nagyon távoli információforrások „érzékelését" is.

- Az információtovábbítás: lényege azon alapul, hogy az anyag, energia vagy információ forrásának és felhasználásának helye bizonyos esetekben nem egyezik meg. Ilyenkor van szükség továbbításra a forrás (vagy a tárolás) helyéről a felhasználás helyére. Az információ továbbítása sok esetben nem tökéletes. A továbbítás folyamán bekövetkezett torzulások a vevő oldalán a kiinduló állapothoz képest információveszteségként jelennek meg. A kódolás az ún. kölcsönös (vagy átvitt) információ optimalizálását szolgálja. Azért kölcsönös, mert az adó által leadott információ egyrészt eltorzulhat, amíg a vevőhöz ér (zaj), másrészt a dekódolás sem mindig tökéletes, így a vétel helyén az eredeti üzenet csak veszteségesen fejthető meg. A kódtól független jelentésről (információról) nincs értelme beszélni.

- Az információtárolás: az információ valamilyen adathordozón történő tárolása. Hagyományos változatai az írott, nyomtatott, képi ábrázolású anyagok. Információt tárolnak a régmúlt idők kövületei, az építmények, a művészi és technikai alkotások egyaránt. Az információtárolás története a barlangrajzok készítésénél kezdődik, követhető az írás formájának és hordozójának (agyag, papirusz, pergamen, papír) változásán, a fényképezés és a filmezés föltalálásán keresztül a mágneses, optikai és elektronikus információs eszközökig, azaz a XX. század végi informatikáig.

- Az információ feldolgozásának folyamata során valamely adathalmazból, korábban szerzett információkból - egy adott cél érdekében - újabb információkat nyerhetünk. Az élő szervezetek egyik jellegzetessége az információfeldolgozás képessége. Ez a folyamat zajlik le az agyban, amikor a környezetből érkező, és a már tárolt információk alapján létrejön a szervezet válasza (döntése) a környezeti hatásokra, és (egyidejűleg) bővül, módosul a tárolt adatok halmaza. Az embert azonban az is jellemzi, hogy az információfeldolgozáshoz is kialakítja és felhasználja a tudomány és a technika eszköztárát. A számítógépes információfeldolgozás célja egy konkrét rendszerről (újabb) információk előállítása, amit mindig valamilyen célrendszer határoz meg. Szélesebb értelemben ez a célrendszer lehet gazdasági, kereskedelmi, banki és pénzforgalmi, vagy akár oktatási közlekedési és kommunikációs (ez utóbbiba beleértendő a média világa is).

- Az információ megjelenítése az információszerzés műveletének a fordítottjaként értelmezhető. A megjelenítésnél a cél a felhasználó informálása, igényeinek kielégítése egy rendszer működtetése érdekében.

- Az információ hasznosítás azon alapul, hogy valamilyen tevékenység elvégzéséhez információra van szükség. Információkat használ fel az élő egyed a környezeti hatásokra válaszoló magatartásának kialakítására. Az egyén, a csoport, a társadalom, a technika folyamatait mindig érik külső (és belső) zavaró hatások. Ezek kompenzálása csak megfelelő információk felhasználásával lehetséges. Minden élő szervezet valamilyen kitűzött cél irányában működik. E cél elérését a külső hatások segíthetik vagy hátráltathatják. A szerzett (és tárolt) információk felhasználásával (a cél és a hatások összehasonlításával) tud a szervezet a folyamatba beavatkozni, a kitűzött cél elérését elősegíteni.