Ebben a részben az egyes periódusok ismeretelméleti kapcsolatát tárgyaljuk: az információ jelentését ismeretelméleti megközelítésből, illetve az értelmet alakító folyamatokat és a tudáshoz fűződő viszonyt. A latin korszakban az információ nem csak az anyag alakítására és az ehhez kapcsolódó folyamatok fogalmára vonatkozott (lételméleti jelentés), hanem az értelem és a lélek formálására is, melynek során ezek alakot (formát) kaptak. Ez az ismeretelméleti jelentés, mely magában foglalja az oktatás, nevelés pedagógiai értelmét is. Magukban a formákban is találhatunk kapcsolatot az ismeretelmélettel, ha úgy nézzük őket, mint rejtett lehetőséget a tudásra.

A skolasztikusoknál az információ szorosan kapcsolódott a metafizikához. Még az ismeretelméleti jelentés is a hylomorfizmus metafizikai eszméjével kezdődik. Például az érzékek működését¹² hylomorfikus jelenségnek tekintették. Az érzékeket egyfajta anyaggal, a viasszal azonosították, utalva a jól ismert platóni és arisztotelészi metafórára a pecsétgyűrűről, mely nyomot hagy a viaszban. Az információ szót „oktatás", „instruction" értelemben is használták, mint az elme alakítását.

Az újkor kezdetén a lételméleti értelmezés átfordult ismeretelméletivé; a formálás célja már az elme és nem az anyag. Az információ már az elme formálására utal, mely az emberi értelem és érzékek által történik. Az információ és az érzékek közötti kapcsolat vált igazán erőssé.

A bürokratikus állam kialakulásakor a statisztikai megoldások lehetővé tették az ember számára, hogy értelmileg olyan dolgokat is „láthasson", amelyeket az érzékek által nem lehet. Már olyan dolgokat tudhattak, amit önmaguk soha nem tapasztaltak¹³. Az információ egy újfajta tudás lett: olyan tudás, amit halandó eddig nem birtokolhatott, tudás az emberi test nélkül, tudás a személyes megtapasztaláson túl. Az információhoz többé nincs szükség emberekre; tényekre vonatkozik, a tudás elvált az embertől. A 20. században ez a jelentés megerősödött, ahogy az információt egyre inkább azonosították a tényszerűséggel. Az információ tényszerű mellékjelentéseinek és a mennyiségi foknak köszönhetően az információ a tudás egy kiváltságos formájává vált. Az információ a tudás versenytársa lett¹⁴, sőt, úr a tudás felett.

A 20. század végére az információ jelentéséhez kapcsolódó modern ismeretelméleti előtételek eltűntek. Az információ többé nem valami tényszerű, és nem nyújt a valóságról igaz tudást. A valóságot nem lehet megismerni, hiszen a nyelv börtönében élünk; az igazság csupán alkotott. Eltérő vélemények léteznek arról, hogy ezt az elképzelést mennyire radikálisan kell értelmezni. A hermeneutika feltételezi, hogy a „szöveg"¹⁵ kis mértékben utal egyfajta valóságra (Introna 1997), és mi megértjük ezt a valóságot. Introna leírja véleményét egy hermeneutikán alapuló információról és Heidegger nézeteit a megértésről. Szerinte az információ a hermeneutikus megértés, ahol az információ határozza meg, hogy mi tartozik a „világban való létezéshez". Ha az értelmezés megakad, akkor aktív és folyamatos „tárgyalást" kell folytatni a szöveggel és a hivatkozási egésszel. Ebben az értelemben Introna beszél az értelem kialakításáról is, hogy hangsúlyozza az információ használatának fontosságát a szervezetekben, hogy a környezet változásainak értelmet adhassanak. A kapcsolódó legfontosabb információs folyamat az információ értelmezése, és az információ itt szubjektív alkotást jelent, amit az emberek magukban alakítanak ki. A fenti elképzelésekben az információ és a tudás kapcsolatát úgy jellemezhetjük, hogy az információ a tudás megszerzéséhez vezető folyamatban lehetséges és részleges szerepet játszik¹⁶. A táblázat az információ és az ismeretelmélet kapcsolatát szemlélteti az információtörténet hat korszakán keresztül.

Információ-történet: Ismeretelméleti kapcsolat

Az információ jelentésének és változóinak fentebbi jellemzése, amelyet már korábban táblázatosan is összegeztünk, nyilvánvalóvá teszi, hogy az információ jelentése fontos változásokon ment keresztül az egyes történelmi korszakokban, melyek esetében a lételméleti és az ismeretelmélet kapcsolatok változásai a legfontosabbak. A jelentésbeli változások egyik fontos aspektusa, hogy a folyamatokról a hangsúly eltolódott a dolgok felé, majd visszatért a folyamatokhoz.

12: Aquinoi Szent Tamás értelmezése szerint létezik az érzéki és az értelmi megismerés egysége: informatio intellectus és informatio sensus.

13: Ez kapcsolódik ahhoz, amit Borgman (1999) indirekt tudásnak hív, (szembe állítva a direkt tudással), illetve Bertrand Russellhez (in: Borgmann 1999), aki ezt leírás általi tudásnak nevezi (szembe állítva a megismerés általi tudással). a 19. században az információ a direkt tudás komoly ellenfelévé vált.

14: Ennek egy példája, hogy a két fogalmat egymással magyarázzák, pl. a Compact Oxford Dictionary-ben [http://www.askoxford.com/], és a két kifejezés felcserélhető.

15: A „Szöveg" lehet írott vagy beszélt, szimbólumokból, szavakból, jelekből, stb. áll.

16: Figyelemre méltó különbség, hogy a megelőző időszakban az információ a szinonimája, sőt, az ura volt a tudásnak!