A latin korszakban az információ egyaránt vonatkozott az alakítás-formálás folyamatára, és az ezekkel kapcsolatos fogalmakra (pl. a formák). Habár a hangsúly a folyamatokon volt, biztonsággal csak azt állíthatjuk, hogy a latin korszaktól az újkor kezdetéig az információ vonatkozott mind az alakító folyamatokra, mind az alakulóban lévő dolgokra (vagyis a formákra).

Az újkor kezdetén az információ jelentése lassan átváltott a folyamatról a dolgokra. Az információ, mint folyamat, melynek során a világ megmutatja önmagát az érzékeken keresztül, eltűnik és csupán az összegyűjtött dolgokat fogja jelenteni. Az elmét már nem a formák alakítják, de az értelem, az érzékek „hírt kapnak" a világról. Ezeket a híreket hamarosan szerették volna tárolni és feldolgozni, különösen a racionalisták, mint például Descartes és Leibniz. Az a nézet, amely az információt az anyagi dolgokkal azonosította, a 18. század közepére vált elfogadottá.

A bürokratikus állam kialakulásakor a statisztikai módszerek elvezettek oda, hogy az információ számszerűsödött és tárgyilagossá vált. Többé nem áll kapcsolatban az értelem vagy az anyag formálási folyamatával. Ehelyett dologgá vált, ami magában rejti az ismeretet; az információ tárgyiasított tudássá vált. A modern információs társadalom kezdetén „az információ tárgyi értelme", új szintre került a számszerűsíthető tulajdonsága miatt. Az információ most már fontos gazdasági jelentőséggel is bírt; eladható-megvehető dologgá vált.

A modern információs társadalomban az értelem és az anyag formálásának folyamatáról megfeledkeztek: „ ... megengedtük, hogy egy információ nélküli információs képzet váljon a modern világ központi, meghatározó képzetévé" (Boland 1987). A modernizmus kiváltotta reakciók felélesztették az információhoz társított folyamatokat. De a modern világ nézetei olyan erős hatással bírnak, hogy az információt nehéz folyamatként értelmezni a dologi helyett. Az „in-formation" kifejezéssel lehet a legjobban megmagyarázni: vagyis a formálás, „formába öntés" folyamata, egy cselekvés, tett, és nem egy dolog elképzelése az „információ, mint folyamat"-ról. Az „in-formálás" azt is feltételezi, hogy ez a folyamat belülről fakad. Meghökkentő a különbség az információ jelentései között a két utolsó korszakban. Az a nézet, mely az információt dologszerűnek, vagy elvont lényeginek látja, az objektív megközelítés. Az a nézet, amely pedig egy vég nélküli, alkotó folyamat részeként tekinti, szubjektív megközelítés. A nézetek közötti különbségnek jelentős következményei vannak azon tudományágak és gyakorlati kérdések szempontjából, ahol az információ fogalma központi fogalom (pl. az információ menedzsment). Természetesen az információtörténet bőséges teret ad a reflexióknak. Egy kiindulási pont lehet az információ történetének összevetése más fogalmak történeti alakulásával.