Most vizsgáljuk meg az információ történelmét az előzőekben tárgyalt modell segítségével. Mindegyik változót ismertetjük az egyes történelmi korok szerint. Mivel nehézkes lehet a különböző változók értelmezése az eltérő időszakokban, ezért elsőként álljon itt egy általános értelmezése az információ jelentésének az egyes történelmi periódusokban. Különös figyelmet szenteltünk a környezetnek, melyben az információt használták. Az itt látható táblázatban szerepel a részletes modell összefoglalása; ebben a fejezetben a táblázat minden celláját részletesen tárgyalni fogjuk.

6. kép: Az információ története - összefoglalás

Az „információ" szó a latin „informare" és „informatio" szavakból származik. Az „informare" jelentése: formálni az anyagot és az értelmet filozófiai, morális és pedagógiai értelemben (vagyis oktatni, nevelni). Az „informatio" az a főnév, mely erre a folyamatra utal és utal az ehhez kapcsolódó fogalmakra is, főként a „Forma" fogalmára, mely úgy szerepel, mint a lehetőség a tudásra. Ezeket a szavakat két környezetben használták; a megfoghatóban és a megfoghatatlanban. A tapinthatóban-megfoghatóban az „informatio" megerősíti a formát adó cselekvést. A tapinthatatlan-megfoghatatlan formában főként filozófiai környezetben fordul elő. Görög filozófiai fogalmak fordításakor, magyarázatakor jelentek meg, mint hypotyposis (személyek, jelenségek szemléletes megjelenítése), prolepsis (anticipáció, előre vetítés), eidos, idéa, (forma), morphé és typos.

A középkor folyamán az „informatio" és "informo" szavakat a skolasztikusok is használták a hylomorfizmus tanainak tárgyalásakor; a dolgok formából és anyagból tevődnek össze. A forma alakítja, formálja az anyagot, az anyag megvalósítja a formát. Ez az idea szolgált fő alapelvként számos késő-középkori vallásban és tudományban. Az információ a világegyetem rendjére és szerkezetére utal; utal az anyagra is, mely az azonosságát a benne lévő forma, lényeg által nyeri el. Egy olyan élő formákkal, lényegi részekkel bíró világ része volt, mely nagyon különbözik a miénktől. Amikor a két angol szó: „informe" és „informacioun" megjelent a 14. század végén, már magukon viselték az uralkodó arisztotelészi hylomorfizmus (Az arisztotelészi hülomorfizmus az anyag és a forma konvergenciájanak elismerése: a forma nem külsődlegesen felöltott alakzat, hanem a dologhoz belsőleg hozzátartozó szintaxis.) doktrínáinak hatását.

Az újkor beköszöntével a középkori ideák és intézmények elveszítették a tiszteletet. Az újkor elején az információ a világegyetem felől az emberi értelem és érzék felé fordult. Az elején maga az információ szó nem játszott fontos szerepet, eltérően az „impresszió" és „idea" szavaktól, de az empirista filozófia hamar felfedezte magának: alkalmasnak tűnt, hogy leírja az érzékelés mechanikáját: a tárgyak hogyan alakítják (in-form) az érzékeket. Az információ utal az érzékek formálására, a folyamatra, ahogyan a világ kifejezi önmagát az érzékek által. Az információ környezete megváltozott: az objektív, tárgyilagos formától eljutott az empirizmus szubjektív, érzéki megismeréséhez. „Az információ, csakúgy mint a kor egyetemes világnézete, az isteni rend által uralt világból lassan elmozdult az apró részecskék által mozgatott rendszerbe."

A 19. század jellemzője a szociális-gazdasági rendszer kiterjesztése, mely az információ-feldolgozás folyamatának változásával társult.⁷ A modern állam kialakulásakor a kormánynak és a polgároknak szembe kellett nézniük azzal a ténnyel, hogy az állam és a polgárok nem láthatóak és nem elérhetőek. A probléma megoldása végett hatalmas hivatali rendszer alakult ki. Ezen hivatalok számára a statisztika nélkülözhetetlenné vált. Úgy jelent meg, mint a tudománya valami hatalmas dolognak, amely túl nagy ahhoz, hogy az egyén átláthassa, pl. a születésszám, a bűnözés, a gazdaság stb., másodsorban különféle technikák kidolgozásával próbálta láthatóvá, értelmezhetővé, tényszerűvé, kezelhetővé tenni ezeket a dolgokat. Peters (1988) ezt újfajta empirizmusnak nevezi; az egyén helyett az állam vált a tudás letéteményesévé, a hivatal az érzékszerv, a statisztika az információ, a tudás. Az információ az egyéntől az állam felé mozdult, és kapcsolódott a tudáshoz. Már nem az alakítás folyamatát jelentette, hanem „dologszerű" tudás lett az állami felügyelet értelmezésében.

A 20. század első felében az információ fogalma nagyjából ismeretlen volt a nyilvánosság körében. Csak a század második felében kapott központi szerepet. Shannon és Weawer 1948-ban megjelent Information Theory c. műve a születési bizonyítványa az információnak.

7. kép: Shannon-Weaver modell

Elméletükben az információt matematikai definícióval határozták meg. Ez sok embert felcsigázott, és nagy hatást gyakorolt számos tudományos területre is. Az izgalmas tudományos és technikai fejlesztéseknek⁸ köszönhetően nem csak angolul, de más nyelveken is divatossá vált. Az információ elvesztette kapcsolatát az állami kontrollal, tudományos-technikai fogalomként született újjá, és az élet minden területén használni kezdték, példának okáért az emberi elmét, a társadalmat és magát az életet az információ terminusával határozták meg. Az információ fontos építőköve lett a világegyetemnek, és ebben a világegyetemben az emberek csupán adatközlők-továbbítók, melyek az információ áramlását segítik elő. Az információt egyre inkább a tényszerűséggel azonosították, mely így egyfajta kiváltságos tudássá vált.

A 20. század végére megerősödtek azok, akik az újkori közlési folyamatokat megkérdőjelezték, különösen azt, hogy hogyan ismerhetjük meg a valóságot. Ennek komoly következményei lehetnek az információ helyzetének és jelentésének szempontjából. Azt az elképzelést, hogy az információ az objektív valóság építőköve, mely valahol körülöttünk van, elvetették, helyette úgy vélik, hogy a valóság többrétegű, és egyik rétege sem létezhet az emberi érzékelés nélkül. Megszűnt az a vélemény, hogy az információ tényszerű és valódi tudástartalma van a valóságról, mert a valóság valódi tudástartalma nincs többé. Jelentés-szerkezetekkel és rendszerekkel helyettesítették, melyekből olyan jelentések születnek, mint például a nyelv. Ezek a modernizmusra adott válaszok vezettek el a 20. század második felében azokhoz a törekvésekhez, melyeket összegezve az információ szubjektív vetületének hívok, szemben a késői modernizmus objektív vetületével. Ezekben az elképzelésekben fontos szerepet játszik az információ jelentésének a fogalmi tisztázása. Többé nincs objektív, külső és valós jelentés körülöttünk, amit megtalálhatunk az információban, a jelentés bizonytalan, többrétegű; csupán kilenc aktív emberi tevékenységben található meg a mindennapi élet során. Az értelmezés, a nyelvi és társadalmi kontextus fontos részei a jelentés folyamatos kutatásának, így az információt ezekben az emberi kontextusokban kezdték használni. A 4. táblázatban az információ jelentését mutatjuk be az információ-történet egyes korszakaiban.

1. táblázat: Információ-történet: a jelentés összefoglalása

7: Az információval kapcsolatos új technikák és technológiák jelentek meg, pl. az elektromos telegráf, a Morse kód, a gőzgép hajtotta nyomdagép, a fotográfia, a mechanikus számológépek és az írógép. A növekvő szerkezetek-szervezetek évszázadában az adminisztratív információs rendszerek egyre fontosabbá váltak. Black (2001) a 19. századi viktoriánus Britanniát korai információs társadalomnak nevezi.

8: A kibernetikai fejlesztésekkel és a technológiai elméletekkel együtt az információs elmélet képezi az alapját a számítástechnikai és információ technológiai fejlesztéseknek.