Ebben a részben mindegyik történelmi kor lételméleti kapcsolatát mutatjuk be, vagyis az információ jelentését a forma filozófiai fogalmának és az anyag alakításának kontextusában magyarázzuk.

A latin korszakban az információ a lényegi fogalmakat közvetítette Platón (Kr. e. 427-347/8): A forma elmélete⁹ c. művéből, mint például: „eidos" és „idea".

 

8. kép: Platón rendszere

 

Ezekkel a fogalmakkal jelölték az univerzális formákat; a testetlen, változatlan valóságot közvetítették a tapintható világnak. Arisztotelész (Kr. e. 384-322) az „eidos" és a „morphé" fogalmát az anyaggal szembenállóként használta. Szerinte a szellemi lényeg az, ami meghatározza egy dolog természetét; a tárgy lehetséges vonatkozása az, ami meghatározza a tárgy tulajdonképpeni formáját. Az információ nem csak ezekre a filozófiai fogalmakra vonatkozik, hanem főként azokra a folyamatokra, melyeknek során a dolgok alakot vesznek fel, formálódnak, kialakulnak.

A skolasztikusoknál még nagyobb hangsúly kap az információ kapcsolata a lételmélettel, különösen Arisztotelész lételméletével. Az univerzumot metafizikai formák irányítják, és az információ erre az irányításra utal; az anyag az identitását a benne feszülő formától, szellemi lényegtől nyeri el. „Az információ arra a folyamatra utal, ami által a forma (vagy idea, vagy szellemi lényeg) belép az anyagba kialakítva annak sajátos alakját, tulajdonságait, így formálva azt" (Peters 1987; p10).

Az újkor kezdetén az információ megszabadult metafizikai terheitől. A jelentése megváltozott: már nem az anyag formálását jelenti, hanem az érzékek tájékoztatását. Habár az érzékekre úgy tekintettek, mint egyfajta anyagra, egy alakított-formált anyagra, fontos megjegyezni, hogy az információ elvesztette a skolasztikából ismert ontologikus felhangjait. Ez a (magas szintű) lételméleti jelentése ritkán előfordulóvá vált, az ismeretelméleti jelentés megmaradt¹⁰. A bürokratikus államok kialakulásakor a lételméleti megközelítés elavult lett. 1948-tól tanúi lehetünk a lételmélet újjászületésének. Az információ ismét kapcsolódik a szerkezethez. Vélekedésük szerint független a küldőtől és a befogadótól, és egy valós világ szerkezetét képezi le. Úgy tűnik, hogy a világból, mely csupán anyagból és energiából áll, hiányzik valami - a rendnek, vagy a szerkezetnek az elve. Az információ tűnik a szükséges összetevőnek ebben a világban. Az információ - nem lévén sem anyag, sem energia - metafizikai alapelvvé¹¹ válik, ami létezhet semleges közegben is, és létezhet egy tárgy hiányában is (Nunberg 1996). Az információ ideájának létezik egy harmadik metafizikai alapelve is; hasonló a helyzete, mint a platóni „eidos"-nak és az arisztotelészi formának. Más szavakkal: a régi, elfelejtett ontológiai jelentés visszatért. Azonban a 20. századi információ nem a formálás (lételméleti) folyamatára vonatkozik, hanem csupán azokra a dolgokra, melyek az univerzum építőkövei.

A 20. század végére azokat a tételeket, melyek kapcsolódtak az információ modern lételméleti jelentéséhez, elhagyták. Az információ többé már nem az univerzum építőköve, valami külső létező, mely létezik az emberi érzékelés nélkül is. Valós, objektív, külső igazság többé nem található az igazságban. Az emberi valóságot felváltja a társadalmilag kialakított valóság; a társadalmat az emberek alakították ki, és a társadalom hozza létre az újabb embereket egy vég nélküli történelmi folyamat során.

Az információ a társadalmi szerkezetekhez kapcsolódott. Példának okáért Braman (1989) megjegyzi, hogy „a szociálpszichológusok számára az információ alkotás, és szó szerint alakítja a valóságot." Az információ annak a folyamatnak a részévé válik, melynek során a társadalom megalkotja a jelentést. Szemiotikai szempontból ugyanaz a kép rajzolódik ki; a szemiotika a valóságot nem egy emberi értelmezéstől mentes, tisztán objektív létezésként kezeli, hanem a valóság egy jelrendszer, ahol az információ és a jelentés nem a világ része és nem is közvetíti azt. Az információ az egyén része, aki ezt megtölti tartalommal, majd e szerint cselekszik. A valóságot, a jelentést és az információt itt alkotásként értelmezik. A táblázatban az információ és a lételmélet kapcsolata látható információtörténet hat korszakában.

 

Korszak	Lételmélet kapcsolat a. Az anyag alakításának/formálásának folyamata b. forma
Latin korszak	a. Az anyag formába öntése b. Idéa és morphé
Skolasztikusok	a. Az Univerzum cselekvő alakítása b. Metafizikai forma
Az újkor kezdete	a. A skolasztikus lételmélettel való kapcsolat elavulttá válik b. Elavult
Az állami bürokrácia	a. Elavult b. Elavult
A modern információs társadalom kezdete	a. Elavult b. Az Univerzum építőkövei
Reakció a modernizmusra	a. A társadalmi világ alakítási folyamatának a része b. Elavult

Információ-történet: Lételméleti kapcsolat

 

 

9: Platón úgy vélte, hogy a világon minden létező egy ideális formának a tökéletlen másolata.

10: E fordulat a lételmélettől az ismeretelmélet felé jól látható Samuel Johnson (1709-1784) 1755-ös, híres

Angol szótárában is.

11: Például az információ az univerzum alaptulajdonságai közé tartozik az anyag és az energia mellett. És Wiener megjegyzi, hogy: „az információ információ, nem anyag vagy energia. Az a materializmus, amely ezt nem ismeri el, nem maradhat fenn napjainkban."