B. F. Skinner (1954), Thorndike-hoz hasonlóan, állatkísérleteket végezve dolgozta ki a programozott oktatás jellemzőit, amely az operatív vagy más néven instrumentális kondicionáláson alapul. A pavlovi feltételes inger-válasz kapcsolatát fejlesztette tovább a róla elnevezett operatív vagy instrumentális kondicionálássá. Megállapítása szerint a megerősített tevékenységek sokkal jobban rögzülnek. Ez alapján alakította ki a lineáris programozást.

A lineáris program és a programozott oktatás elvei

A lineáris programban a tananyagot kis egységekben tárgyalja. Az egyes részek információközlő részből és kérdésekből állnak. A helyes választ megerősítés követi. A hibás válasz esetén a tanuló megkapja a helyes választ is.
A programozott oktatás Skinner által megfogalmazott öt alapelve:

1. A kis lépések elve. A feladatmegoldásokat apró logikai lépésekkel, a kérdések minél egyszerűbb fogalmazásával kell megközelíteni.
2. Az aktivizálás elve. A tanulásnak állandó aktivzálása, tevékenykedtetésre kell törekednie.
3. A visszacsatolás (azonnali megerősítés) elve. A tanulás eredményességét állandóan ellenőrizni kell, és meg kell erősíteni, mert ez tartja fenn a motivációt. A tanulás akkor a legeredményesebb, ha a tanuló válaszára azonnali megerősítést kap, ha válasza helyességét azonnal ellenőrizheti és összehasonlíthatja a megadott helyes válasszal. A programozott oktatásban a megerősítést a sikerélmény nyújtja.
4. Az ismeretek kipróbálása (a teljesítmény kipróbálásának elve). A bevésés hatékonysága szempontjából fontos a tanult ismeretek kipróbálása különböző helyzetekben. A programfejlesztőknek is meg kell győződniük a tanulás eredményéről.
5. Az egyéni ütem elve. A tanulás során a tanuló képességeinek megfelelően tetszés szerint több vagy kevesebb időt fordíthat a program egyes lépéseire.
   

Crowder féle elágazásos modell

N. A. Crowder (1959) a Skinner-féle tanuláselmélet lineáris voltát bírálva, elfogadhatatlannak tartotta, hogy a helytelen válaszok esetén is tovább haladhasson a tanuló. A tanulásban a tanulóhoz jutó visszajelzések ellenőrzik, szabályozzák a folyamatot. Ebben nélkülözhetetlen a helytelen válaszok figyelembevétele.
Az általa megalkotott elágazásos programot didaktikailag építi fel. Egy ismeretközlő lépés után elágazási pont következik, melyben feltett kérdésre megadott válaszok között tipikusan helytelen (majdnem helyes) és helyes válasz van. A tanuló hibás válasza esetén magyarázatot kap hibájáról, majd újra kell válaszolnia. A hibás válaszok kiigazításának indoklása jobban eligazítja a tanulót, mint a skinneri merev sor. A tanuló más és más úton folytathatja tanulmányait attól függően, hogy a feltett kérdésre a lehetséges válaszok közül melyiket választotta. Mint láthatjuk, ebben az esetben mind az út és az idő is egyénileg választható. Ha a tanuló minden kérdésre elsőre a helyes választ adja, akkor a legrövidebb úton, a főprogramon halad végig. A mellékágak kiegészítő információkat, rávezető feladatokat tartalmaznak, melyek segítségével a tanuló megtalálja a helyes utat. A mellékágakon előre és hátra is léphet a tanuló. Crowder ötféle programtípust különböztet meg:
Egyszerű program esetén a lineáris programba olyan lépéseket iktattak be, amelyeket a jobb tanulók átugorhatnak.
1. Visszatérő programba olyan kiegészítéseket építettek be, amelyek nem a fő ághoz tartoznak.
2. A komplex visszavezető program hibás válasz esetén visszaküldi a tanulót a korábbi információhoz.
3. A mellék vagy más néven kerülőutas módszernél a tanuló mellékágra jut, de továbbra is előrehalad.
4. Az előrepülő (vagy ugró előrehaladásos) programban rossz válasz esetén mellékágra tér át, ahol kisebb lépésekben kapja a tananyagot.

Az oktatási komunikáció és technológia összefogása

http://www.aect.org/About/History/#formative