Különböző korokban és elméletekben eltérő volt a nézet az ismeretszerzésben alkalmazandó fogalmi és érzékelési arányokról. De összességében elmondhatjuk, hogy az absztrakt fogalmakat hatékonyabban lehet bemutatni vizuális támogatással. Azaz minden tartalomhoz ki lehet alakítani az optimális érzéki és fogalmi megismerés egyensúlyát. De mi történt az elmúlt 10 évben? Az elektronika fejlődésének következményeképpen olyan eszközök jelentek meg, amelyek soha nem látott és/vagy létező virtuális világot ábrázolnak. Ezáltal a megismerési folyamat közvetetté vált. A fogalom értelmezése a hagyományos prezentációtechnika, a számítógépes technológiák és a multimédia fogalmán keresztül érthető meg. A technikai eszközök elterjedt használata azon az elven alapul, hogy ezek az eszközök kevésbé elvontak, mint a kimondott vagy a nyomtatott szó. Edgar Dale az Ohio egyetem tanára a pedagógiai tapasztalatok piramisát állította fel, amelyek az alábbiak szerint rétegződnek a legelvontabbaktól kiindulva a legközvetlenebb, legvalósabb tapasztalatig .
Az oktatási folyamatban a tanuló ezeket a lépcsőfokokat mindkét irányban végigjárja, összekapcsolva a szimbolikus megjelenítést a tapasztalati tényekkel, míg a szóbeli közléseket az oktatási eszközökkel együtt használják. A multimédia korában is aktuális a fenti ábra, mert segítségével láthatjuk az egyes megismerési formák egymáshoz való viszonyát.
A vizuális megjelenítéseknek lényegesen összetettebb változatai léteznek, amelyeket a multimédia egyaránt felhasznál.
A multimédia korában is aktuális a fenti ábra, mert segítségével láthatjuk az egyes megismerési formák egymáshoz való viszonyát.
A számítógépek megjelenése nemcsak az eddigi programozott oktatás módszereit teszi hatékonyabbá, hanem fejlesztési lehetőségeket is ad. A multimédia-technika különösen alkalmas az aktív tudás elsajátítását megkönnyítő, ún. kognitív médiumok kifejlesztésére. A kognitív médiák lehetővé teszik, feltételezik, sőt kikényszerítik az elmozdulást az oktatás tradicionális – alacsony hatásfoka miatt sokat kritizált – módjától a tudás megszerzésének új – hatékonyságát illetően reménykeltő – formája felé.
A hagyományos oktatás keretrendszerét az úgynevezett „didaktikai háromszög” jelöli ki. A tanítási-tanulási folyamatban kész tudásanyag átadása történik, a tanár az aktív közvetítő, a tanuló a passzív, befogadó fél, az instrukció a kész tudásanyag átadására-átvételére vonatkozik, a tanulási környezet kialakítása is ennek megfelelően történik.
Az „új tanulás” oktatásfilozófiai koncepciója szerint a szerepek felcserélődtek, a tanári instrukció és a tanulási környezet kialakítása egyaránt arra szolgál, hogy a tanuló tudását önállóan aktívan legyen képes kialakítani, konstruálni. A passzív tanuló a tanulási folyamat aktív, konstruktív résztvevője lesz.
KOMENCZI BERTALAN: On-line. Az információs társadalom és az oktatás. Új Pedagógiai Szemle, 1997/7-8.
Jól szerkesztett tanulási programok teszik lehetővé, hogy a tanuló felfedezze saját tanulási preferenciáit, saját maga döntsön tanulása tempójáról, és megválassza a téma feldolgozásának irányait, az anyagban való haladás útvonalát. Ha valaki fiatalon elsajátítja a számára szükséges tudás megszerzésének képességét, akkor később sem vár előre elkészített tudásra, amit betöltenek a fejébe. Képes és kész az egész életen át történő tanulásra, ami az információs társadalom eredményes polgárával szemben alapvető követelmény.
Napjainkban a hangsúly nem az oktatási tevékenységen és az oktató igényein van, hanem a hallgató valós szükségletein. Alapvető feladat, a komplex tanulási környezet biztosítása, amelyben megfogalmazódik: az önálló tanulásra alkalmas munkahely, az oktatási médiák használata, az információs és segítségnyújtási lehetőségek és egyéni szupervízióra alkalmas helyek biztosítása a tanár és a diák számára. A megváltozott tanulási környezet, a tanár és a hallgató részéről új szerepek kialakítását igényli. Mégpedig olyan tanárokra és hallgatókra van szükség, akik képesek ismereteiket korszerűsíteni, továbbfejleszteni.
Összességében a multimédia akkor optimális, ha a tanulónak pontosan azt a külső oktatási segítséget nyújtja, amire szüksége van ahhoz, hogy az igényelt kognitív műveletet végrehajtsa. Ez azt jelenti, hogy a médiák általi bemutatás a tanuló kognitív hiányosságait pótolja.
SALAMON (1979) Médiakommunikáció 1994/1-2. 6. o
.A tanulóknak a megfelelő tudás- és ismeretszintjének megfelelően kell az információkat modellezni, és csak olyan mértékben, amennyire azt igénylik, hogy az ismeretszerzésben az aktivitás megmaradjon.