Míg az előzőekben az önálló tanulás eszközeivel foglakozó szakemberekkel foglalkoztunk, a tömegkommunikációs technikák megjelenésével egy másik kutatási irány, a televíziós oktatás alapvető kérdéseit vizsgálta.
Wilbur Schramm 1960-as években folyó kutatásai eredményeként a televíziós oktatás alapvető hiányosságaként az információ szimplex módon való áramlását emelte ki. Az információ a televíziótól a nézőhöz áramlik, akinek a válaszára a televízió nem reagálhat. Persze a film elkészítésekor beilleszthetnek gondolkodási és válaszidőt, majd a helyes választ is rögzíthetik, ami ellenőrzési lehetőséget teremt a tanuló számára, bár a tanuló, ha tényleg ellenőrizni akarja tudását, kénytelen kitalálni a helyes választ a rendelkezésre álló idő alatt, ami nem kívánt kötöttséget jelent. Vagyis e módszer nem teljesen tud igazodni az egyénenként változó képességekhez és tanulási szokásokhoz. Ugyanakkor kiemelte a tv általi tanulás törvényszerűségeit .
A tanulók többet tanulnak, ha audiovizuális eszközöket alkalmaznak, mint akkor, amikor kizárólag auditív vagy kizárólag vizuális eszközöket használnak fel. Ennek hatására kezdtek el készíteni oktatófilmeket tartalmazó videokazettákat.
A tanulók akkor tanulnak a legtöbbet, ha a film vetítését (a tv-adást) szervesen beillesztik egybetartozó tevékenységek egészébe: dokumentáció bemutatása mint a film vetítésének előkészítése, megbeszélés a film után, kiegészítő tevékenységek.
A tanulók többet tanulnak, ha aktív a szerepük a film vetítése közben: ha alkalmazzák az ismereteket abban a mértékben, amilyenben megszerzik.
A tanulók többet tanulnak, ha a film nagyszámú ismétlést tartalmaz változatokkal. A példák és az illusztrációk egyaránt hasznosak.
Wilbur Schramm nevéhez fűződik az oktatástechnológiában elterjedt eszközök nemzedékekbe történő besorolása. Az egyéni oktatóprogramok és a tömegkommunikációs technikák eredménye az internetes és a WEB-tévén keresztüli tanulási lehetőség.

[Wilbur Schramm]