A klasszikus és a digitális pedagógiai felfogásokat összehasonlítva megállapítható, hogy a lineáris tananyagszervezés leíró szerkezetű: a tananyag a tudást ismeretek formájában tartalmazza…”. Ezzel szemben, hálózati tananyag-szervezési modell logikai struktúrát követ: az információ a hálózati kapcsolódásain keresztül él. A hagyományos pedagógiát a statikus ágazati, tantárgyi szemlélet jellemzi, ezt jelképezi a pedagógusképzés szaktanári szervezete is. A korszerű tudásközvetítés azonban a tantárgyközi kapcsolatokra épít, interdiszciplináris szemléletű. Szervezési elve a tananyag-integráció, koncentráció és a kereszt-referenciák beépítése. A lineáris tanulásszervezésű iskola egyenletesen nagy terhelést ad és a tudás felhasználhatóságát a távoli jövőben ígéri. A digitális pedagógia az ismeretforrások rendezett közreadásával az éppen szükséges tudást nyújtja. A munka világában régóta alkalmazott modell a „just in time” learning, amikor az életszerű és hasznos tananyagot akkor hívom elő, és akkor gyakorlom be, amikor szükségem van rá – és nem előbb.” (Magyar 2006)
In:Frontális pedagógia helyett „konstruktivista” pedagógia (Magyar Bálint)