Senki számára nem lehet kétséges, hogy az iskola egyik fontos feladata minél hamarabb felismerni és kibontakoztatni, fejleszteni a tehetséget. Ez azonban nem is olyan egyszerű dolog. Abban ugyanis mai napig nincs egyetértés a pszichológusok és nevelési szakemberek között, mi is a tehetség, és nem léteznek csalhatatlan módszerek sem a felismerésére.

A problémát az okozza, hogy - elvileg - annyiféle tehetség létezik, ahányféle emberi tevékenységet csak el tudunk képzelni. Bár ezt a kört lényegesen leszűkíti az a tény, hogy csak azt tekintjük tehetségnek, ami valami társadalmilag elismert, értékes tevékenység vonatkozásában jelenik meg, a tehetség még így is túlságosan sokféle lehet ahhoz, hogy valami egyszerű definícióba beleszoríthatnánk. A tehetség abban is sokféle, mennyire kiterjedt: létezik számos tevékenységben kamatoztatható és nagyon speciális tehetség is.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az iskolában gyerekekkel találkozunk, akikben nem magát a brilliánsan, átlagot meghaladóan végrehajtott tevékenységben megmutatkozó tehetséget, hanem a tehetség lehetőségét, a kiváló teljesítmény ígéretét kellene felismernünk. Ráadásul a tehetség nem jár feltétlenül együtt a jó iskolai teljesítménnyel, sőt! - gyakran "rejtőzködik".

Szerencsére azért vannak olyan jelek, amelyek a tapasztalatok alapján együtt járnak a tehetséggel, azaz, amelyekből a tehetség jelenlétére következtethetünk. A pszichológusok a jó képességek mellett minden alkotó, tehetséges ember életútjában megtalálták a területüknek megfelelő, kielégíthetetlen érdeklődést, a kitartást, szorgalmat, elkötelezettséget, és a tevékenységükkel járó örömöt. Érdemes tehát felfigyelni azokra a gyerekekre, akik lelkesen és kitartóan érdeklődnek valami iránt, vagy végeznek valamilyen tevékenységet.