Balajthy bácsi helyettesített már fél éve. (A számtantanárnőnk beteg volt, az öreget nyugdíjból rendelték be.) Jól megvoltunk vele, az az igazság, csak nem tudtuk soha, hányasra feleltünk. Pedig nem állhattunk valami fényesen, akkoriban inkább horgászni jártunk, és a halakat számoltuk. Különösen Péter. Sokszor csak a táskáját dobta be az ablakon, aztán két-három óra múlva érkezett meg.

- Péter, Péter, nem lesz ennek jó vége. Hozd ki a házi feladatodat. - Az öreg türelmesen várt.
- Tanár úr, nem számítottam rá, hogy épp ma... Tetszik érteni... Egyébként mindig megcsinálom...
- Péter, Péter! Mit írjak be neked? Mi jár ezért?
- Természetesen egy fa, tanár úr, egy tök. De majd pótolom.
- Fa?
- Hát csak úgy mondjuk... Szóval lehet az tűzifa, sámli, akác - lényeg az, hogy elégtelen.
- Nem tudom, mi lesz veled? - És csóválta az öreg a fejét.