A képfeldolgozásról, képminőségről

A képek felbontását mindig attól függően állítjuk be, hogy mi a célunk a beszkennelt képpel. Amennyiben webes alkalmazáshoz készítjük elő, és a méretváltoztatás nélkül 1:1 arányban használjuk fel, akkor elégséges a 72 dpi felbontás. Ha a képet multimédiához készítjük, de nem teljes képernyős 1/16 vagy 1/4 méretűre szánjuk megjelenítésre, úgy elegendő a 150, ill. 300 dpi-s felbontás. Amennyiben erősebb nagyítást végzünk, pl. teljes képernyős megjelenítés esetén, akkor 300-600 dpi értéket ajánlatos beállítani. Amennyiben nyomdai célra szánjuk a képet, úgy a nyomdai felbontásnak legalább a kétszeresével dolgozzunk. A még igényesebb nyomdai termékeknél még nagyobb értékekkel kell dolgozni. A hazai nyomdák legelterjedtebb felbontásértéke 150 dpi, tehát egy átlagos színes kiadványhoz legalább 300 dpi felbontás szükséges, amennyiben azonos méretarányú (kontakt) képet kívánunk belőle készíteni. Ez a szabály érvényes az elektronikus megjelenítéshez is, azaz ajánlatos midig a célnak megfelelő felbontás kétszeresével szkennelni ahhoz, hogy elkerüljük a feldolgozás során a minőségromlást. A rossz minőségben bevitt adatokat utólag szoftverrel már nem lehet javítani, (kivétel ez alól a vektorgrafikus képalkotás).

 

Méret/minőség dpi	WEB MUM1/2	MUM 1/4	Teljes képernyő	Nyomdai
1:1	72	150	300	600

6 . táblázat: Képek javasolt felbontási dpi méretei

A szkennelés lépései

A leggyakoribb forrásanyag mindig valamilyen kép. A képek kétféle formában fordulnak elő: egyrészt papír, másrészt celluloid hordozón, filmen. Ennek kapcsán meg kell jegyeznünk, hogy a legtöbb szkenner és nyomtató nem képes megjeleníteni az eredeti összes árnyalatát.

A forrásanyagok, eredetik vizsgálata

1. Fizikai vizsgálattal meg kell állapítani, hogy milyen szennyeződések (porszemcsék, karcolások és ujjlenyomatok) fordulnak elő. Fontos elvárás a forrásanyagoknál a jogi tisztaság mellett a fizikai tisztaság. Számtalan multimédia-produkcióban láthatunk ferdén bevitt, egyenetlen szegélyű, elkoszolódott, karcos képet. Mind a szkennelés, mind a további feldolgozás közben fontos ügyelni a méretek helyességére, a képek tisztaságára. Ez alól természetesen az egyedi archív, dokumentum értékű képek kivételek. Ezeknél nem ildomos beavatkozni, mert az eredetiségét, hitelességét tesszük kétségessé.

2. A kép tartalmi vizsgálata során meg kell állapítani, hogy mely részlete az, ahol a legprecízebb produkcióra van szükség. Az eredeti kép minőségének vizsgálatakor az expozíciót, az elszíneződés mértékét és a képélességet elemezzük.

Az expozíció elemzésekor vizsgáljuk a kép legvilágosabb, közép- és mélyárnyékát. A jól exponált eredeti fotókat normál, az ettől eltérőket alul, illetve túlexponáltaknak nevezzük. A csúcsfény a kép azon része, amely még tartalmaz felismerhető részletet, míg a mélyárnyék a legsötétebb elem még felismerhető része. A középárnyék a kettő között található. A két szélső expozíciót gyakran szándékosan is alkalmazzák. A világos tartományban készült képek világos tartományából hiányoznak a képpontok, high–key-nek nevezik. Míg a sötét tartományban készültet – ahol az árnyékos részek rajzainak a része hiányzik a képről – low-key-nek nevezik.

Az eredeti kép elszíneződésének vizsgálatakor nem a reflexszínére, hanem a különböző energiájú fényforrások során keletkező színeltolódásra kell ügyelnünk. Leggyakoribb elszíneződés a sárgásvörös, mely esetben nem kapott kellő energiájú fényt a film. A másik gyakori elszíneződés a kékes árnyalatú. Ebben az esetben viszont túl nagy energiájú fényt kapott a film.

Az eredeti képek életlensége a végleges kép meghatározója. Bár a képfeldolgozó szoftverek számos eszközt szolgáltatnak, de az életlen képet javítani egyikkel sem lehet. Az élesítési lehetőségekkel csak a képfeldolgozás során elveszített élességet tudják visszaállítani.

3. Az eredeti kép elhelyezése a síkszkennereken képpel lefelé az üveglapra történik. A szkennereken jelölve van az a sarok, ahonnan a letapogatás kezdődik. Ajánlatos a lehető legegyenesebben elhelyezni az eredetit, hogy a későbbiekben ne kelljen forgatni. A képek behelyezéséből adódó eltéréseket vonalas üzemmódban 90-180⁰-os, míg szürkeskála üzemmódban 1⁰-onként is lehetséges a forgatás, ezzel pedig korrigálni lehet a behelyezési hibákat.

A képfeldolgozás folyamata

A számítógépes feldolgozásra szánt képet először digitalizálni kell. A képátalakítás eszköze a szkenner, amely a feldolgozni kívánt fotót különböző információkat tartalmazó képpontokból álló egységgé alakítja. A szkennerek széles kínálata fordul elő napjainkban, melyek számtalan paraméterrel rendelkeznek, ezek közül kiemelten fontos az a tényező, hogy milyen módját választjuk a szkennelésnek. Rendszertől függetlenül a feldolgozás módja mindig függ a beviteli kép tulajdonságaitól (fekete-fehér vagy színes, kontúros vagy árnyalatos, a színárnyalat mélységétől).

A fenti tulajdonságok alapján a szkennelés során az alábbi technikákat választhatjuk:

Fekete-fehér képek esetén a line art módban bitmapes fekete-fehér képet kapunk. Ez a technika emblémák, grafikák, vonalas rajzok feldolgozására alkalmas. Az ebben az üzemmódban bevitt képeket megadott képformátumban lehet elmenteni (TIF, GIF?), amelyeket grafikus szoftverekkel dolgozhatunk fel.

Fekete-fehér árnyalatos képek szkennelése során Grayscale módban 8 bit mélységű dokumentumot kapunk. Ebben a módban a program csak a pixelek fényértékét veszi figyelembe, a színinformációkat elhanyagolja.

Fotórealisztikus színes képek bevitele esetén a fotóból 24 bit színmélységű RGB keletkezik. Tehát ennél a feldolgozási technikánál már a szín alapértelmezett, de nem mindegy, hogy mennyi a képpontok száma. Vagyis azt kell szem előtt tartanunk, hogy egy coll hány képpontot tartalmazzon.

A szkennerek felbontására kétféle értéket adnak meg. Az alacsonyabb érték mindig az optikai, azaz az érzékelni képes képpontok számát jelenti, míg a nagyobb a szoftveres felbontásra vonatkozik. Jobb minőségű képet csak az optikai felbontás határain belül kapunk. A felbontás megduplázásakor a képfájl négyszeresére növekszik.

1. Áttekintő szkennelés, overview során képet kapunk az egész letapogatható felületről.

2. Minden képmódosító programot azzal ajánlatos kezdeni, hogy beállítjuk a képméretet. Így mindig csak a legszükségesebb memóriaigényt foglaljuk el gépünktől. Bármilyen jó minőségű képünk is van, nem lehetünk biztosak abban, hogy a legjobb minőségű képet fogjuk visszakapni róla.

3. A végső kép elkészülése előtt minden programban megjelenik a látványkép (preview), amely opcióban beállítható a közelítő képkivágás. Ennél a pontnál elvégezhetők még bizonyos korrekciók (kontraszt, fényerő stb.).

4. A szkennelés módjának beállítása után kell beállítani a képfelbontás mértékét. Mielőtt feldolgozunk egy képet, tudnunk kell, hogy nyomdai –jelen esetben – elektronikus formában szükséges-e a végső felhasználáshoz. Ennek ismeretében állíthatjuk be a képfelbontás (resolution) mértékét. Fekete-fehér finom vonalas ábra nagy felbontás esetén is sokkal kisebb helyigényű, mint egy átlagos felbontású színes kép.

A képernyők felbontása a nyomdai képekhez képest (pl. egy színes magazin) lényegesen rosszabb. Ha a felbontásokat sorrendbe raknánk, akkor a következőket kapnánk:

 

Alkalmazás		DPI	lines/cm (rácssűrűség)
Tv-kép (625x814)		72
Monitorkép	640x480	60
	1280x760	100
Napilapok		635	34-40
Képes kiadványok		1270	54-60
Színvonalas kiadványok		2540	70-80

7. táblázat: Nyomdai és elektronikus felbontások (nyomdip. szakkönyv is)

5. Árnyalati terjedelem és színfelbontás beállítása során színhatás-módosítást végezhetünk színenként.

6. Szkennelés végrehajtása (Scan) gomb megnyomásával.

7. Az alkalmazáshoz szükséges formátumba mentése. A mentések folyamatosak.

8. További méretbeállításokat, ill. szín- és árnyalati korrekciót, és szűrőket lehet alkalmazni. Korrekciós szűrők segítségével javítják a képminőséget. Leggyakoribb ezek közül a blur filter, mely segítségével elmosható a kép nemkívánatos textúrája, lágyítható a kép, vagy az élek elmoshatóak. A Sharpen – ellentétesen a blurral – filter a pixelek kontrasztkülönbség növelésével kiélesíti a képet.9. Kreatív alkotás, rajzolás, retusálás, kiegészítés, rétegtechnikák.

10. Mentés. Nagy mennyiségű anyag esetén ajánlatos CD-re, DVD-re írni. Így egyszerűbb a tárolás és a hozzáférhetőség. Exportálás, beillesztés a multimédia-fejlesztő vagy prezentációs programba.