A grafikai objektumok képezik egy multimédiás alkalmazás legjelentősebb részét, melyek szerkesztéséhez több grafikus szoftverre van szükség.

A multimédia-szoftverek világában különböző fájlformátumokkal találkozunk, melyeket a gyártók a programjaikhoz eltérő módon definiálnak az adatok tárolásához. Gyakran megeshet, hogy egy bizonyos program az adott fájlt eredeti formátumában nem képes beolvasni. Az adatok másik fájlba történő átalakítására szolgálnak a konvertáló programok. Sok esetben maga a rajzprogram is alkalmas a konvertálásra.

Szoftver	Cég
PhotoStyler	Aldus
Photoshop, PhotoDeluxe	Adobe
PhotoPaint	Corel
DRAW	Corel
GIMP	GNU

3. táblázat: Grafikus programok leggyakrabban használt változatai

 

Az állóképek szerkesztése tulajdonképpen hasonlít a rajz- és fotótechnikában ismert retusáló tevékenységhez. Egy eredeti, látványos produkció létrehozása összetett feladat.

Az állóképszerkesztők szolgáltatásai:

• szkenner-interfésszel való ellátottság, mely megléte lehetővé teszi a digitalizálás utáni közvetlen feldolgozást,
• a konvertálási lehetőségek (színmélység: 1 bites színábrázolástól 32 bitesig; különböző képformátumok),
• beépített effektusok, maszkolási lehetőségek
• szűrők használata,
• képkockaszerkesztés esetén a pixeles képeken kívül mozgókép szerkesztésére is használható.

A számítógépek teljesítményének rohamos növekedése lehetővé tette, hogy ma már egy átlagos számítógép is alkalmas legyen arra, hogy professzionális képeket állítsunk elő, illetve dolgozzunk fel segítségével. Ez természetesen szükségessé tette az egyre újabb és több lehetőséget nyújtó szoftverek fejlesztését. A képfeldolgozó szoftvereket – aszerint, hogy milyen módon tárolják a képeket – két nagy csoportra oszthatjuk. Ebben a felosztásban pixel- és vektorgrafikus programokról beszélhetünk. Mindkettőnek vannak előnyös és hátrányos tulajdonságai is, ezért mindig az adott feladat határozza meg, hogy éppen melyiket célszerűbb használni.

A képek vektorgrafikus ábrázolásánál a képi információt egyenesekre és görbékre bontják fel, amelyeket matematikai formulák, függvények segítségével írnak le. A vektorgrafikus ábráknál a tárolás nem pontonként történik, hanem rajzelemenként. A különböző elemeket (objektumok) matematikailag írják le. Ezeknek az elemeknek az egymáshoz viszonyított helyzete adja meg az ábrát. Az egyes elemek csomópontokból, a csomópontokat összekötő görbékből (Bézier-görbék) és a görbékhez húzható érintőkből áll. Az egyes objektumok mérete, alakja, színe, valamint helyzete néhány adattal leírható.

Előnye ennek az ábrázolásnak, hogy a rajzelemek külön-külön bármikor módosíthatóak. Nagy előnye a pixelgrafikus tárolással szemben, hogy a kép és a kép egyes elemei torzítás- és felbontáscsökkenés nélkül tetszőleges mértékben nagyíthatóak forgathatóak vagy nyújthatóak. Leginkább műszaki rajzok, ábrák, illusztrációk tárolására használják.

A pixelgrafikus megoldás estében a képi információt az egyes képpontok jellemzőinek leírásával tárolják. A képek minőségét két dolog határozza meg: az adott kép felbontása, ami azt jelenti, hogy hány apró képpontból (pixelből) épül fel; a másik az egy képponthoz rendelt bitek száma, ami azt mutatja meg, hogy a kép maximálisan hány színből épülhet fel. Például, ha egy pixelhez csak 1 bitet rendelünk, akkor csak két szín, a fekete és a fehér áll rendelkezésünkre. Ha viszont például egy pixelt 24 biten írunk le, akkor a tárolt kép színmélysége 24 bit, vagyis kb. 16 millió színből épülhet fel.

A grafikus adatok számítógépes feldolgozása sok új technikai megoldást tett lehetővé, amelyeket a manuálisan végzett képfeldolgozásban korlátozottan vagy egyáltalán nem is használtak. Ezek a lehetőségek a számítógép jellegzetes tulajdonságaiból adódnak. Ilyen például a rétegtechnikák alkalmazása, ami azt jelenti, hogy egy rajzon, grafikán belül több réteggel dolgozhatunk párhuzamosan. Ez lehetővé teszi az egyes rajzobjektumok jobb elkülönítését, egyszerűbbé téve későbbi módosításukat, törlésüket.

Nagy könnyebbséget jelent a szövegek elektronikus kezelése is, mivel a sok-sok betűtípus segítségével különösebb grafikai előképzettség nélkül is könnyen készíthetünk igényes, szép kivitelű munkákat.

A mai rajzprogramok elmaradhatatlan részét képezik az egyes effektek, amelyeket egy-két kattintással alkalmazhatunk a képeinkre, és sokféle speciális hatást érhetünk el velük.

Egy igen elterjedt pixelgrafikus állóképszerkesztő az Adobe Photoshop programja. Előnye, hogy a megalkotott képeket rétegekből építi fel. Ez lehetőséget teremt – ellentétben a pixelgrafikus programok nagy többségével – a korábban már bevitt részelemek önálló kezelésére. Néhány fontosabb művelet, amely segítségével lehetővé válik – a multimédiás alkalmazásba való beillesztés előtt – az esetleges hibák eltüntetése, a kép átalakítása, átszínezése, hatások, effektek elkészítése:

• Képszerkesztő eszközök és műveletek ismerete
• A kép átméretezése, átszínezése, tulajdonságainak megváltoztatása
• Maszkok, rétegek csatornák használatának használata