A hallgatóság érdeklődési köre, a prezentáció bemutatásának módja és a prezentációval elérendő célok alapján a prezentációkat négy csoportba sorolhatjuk:

- előadás

- konferencia

- automatikus vagy önműködő prezentáció grafikon-show

- önálló tanulást segítő oktatási segédanyag

A számítógépes prezentációs programok számos többletszolgáltatást nyújtanak, mint a hagyományos diabemutatók.

A legalapvetőbb különbség, hogy elektronikus képet vetítik ki, nem pedig egy celluloid filmet. A számítógép-képernyő teljes képes nézetét alkalmazzák arra, hogy az elkészült képet megjelenítsék. Az egyes képek itt is - csakúgy, mint a diaképeknél - slide-ok, azaz diaképek. Ebből adódik a legszembetűnőbb tulajdonsága, hogy nemcsak szöveget és állóképet tud megjeleníteni, hanem az ún. időfüggő médiumokat is (animáció, mozgókép és hangjelenségeket is). Egyszerű képváltás helyett lehetőség van az átmenetes (úsztatásos, számos geometria alakzatokat felvonultató) átkötésre a képek között. Az animációs effektusok révén lehetőség nyílik a tartalom didaktikus, ugyanakkor dinamikus bemutatására. A didaktikus megjelenítés alatt azt értjük, hogy a képen megjelenő tartalmat nem teljes egészében, hanem időzítve a tanuló felfogó képességéhez igazítva van lehetőség a bemutatásra csakúgy, mint egy táblai vázlat esetén. A dinamikus bemutatás pedig azt jelenti, hogy a képernyő tartalmak statikusságát a megjelenítés sorrendjében tetszőlegesen lehet beállítani a figyelemfelhívás szempontjainak betartása mellett.

A diarendező nézetben lehetőség van az időben egymást követő képek gyors áttekintésére. Álló- és mozgóképekhez hangot rendelhetünk. A teljes képernyős videó segítségével az időben lejátszódó folyamatokat is be lehet mutatni. Az előadónak lehetősége van elágazásokat tenni a prezentáció során. Ugyanezt megteheti a felhasználó is, ha egy kiállításon lapozgatni kíván egy kirakatvetítés módban megszerkesztett prezentáción.

60. ábra: A prezentációkészítés szakaszai