A hírműsorok szerkesztőségi munkarendje a napindító értekezlettel kezdődik, ahol a főszerkesztő vagy a napi (felelős) szerkesztő kiosztja a feldolgozandó témákat.

Az információgyűjtés során információforrásokból való tájékozódás történik. Az interjúkészítés során - a nyomtatott sajtóhoz képest, ahol sokszor háttér-információ is szükséges - az elektronikus sajtóban már nyilatkozóra is szükség van.

A vágás (szerkesztés) során a szerkesztőriporter rendszerezi az összegyűjtött információkat, visszanézi és meghallgatja a felvett interjúkat, majd megírja hozzá az összekötő szöveget. Az elektronikus sajtóban a vágás révén - melyen a mondanivaló előre eldöntött sorrend szerinti összeillesztését értjük - alakul ki a felvett anyagból, az összekötő szövegből és hangillusztrációkból álló tudósítás. A rendelkezésére álló műsoridőn belül a szerkesztő-riporternek arra kell törekednie, hogy minden érintett felet megszólaltasson, nézeteiket ütköztesse és a néző, rádiózás esetén a hallgató számára is egyértelmű legyen, hogy mi a probléma, illetve milyen álláspontot képviselnek az érintettek.

Az anyagleadás határidejének meghatározása - nyomdai termékeknél lapzárta - során szem előtt kell tartani, hogy még a műsor előtt meg kell írni a hírolvasó (bemondó) bevezetőszövegét (felkonf) is, de az elkészített, megvágott tudósításnak legkésőbb a hírműsor kezdetéig el kell készülnie.

A sugárzás nem csupán technikai értelemben vett terjesztés, hanem az is fontos szempont, hogy a hírolvasó személyisége jelentős hatással van a hírműsor hangulatára, stílusára. A televíziós műsortípusokról bővebben itt⁴⁰ olvashat.

40: Bővebb információ: http://www.c3.hu/~mediaokt/johorvat-4.htm#415Kpsszve