A testtartás általi kommunikáció a test álló vagy ülő helyzetével, a beszéd közbeni mozgásával foglalkozik. Elsősorban az érzelmi állapotra utal, de a kommunikációs folyamatban megbízhatóan jelezheti az egyéni viselkedést, attitűdjét, kifejezheti az alá- és fölérendeltséget, valamint jól tükrözi az interakció sorrendjét. Úgy tűnik, hogy a nem szóbeli közléseknek is van jellegzetes szabályszerű alakzatuk, amelyek felismerhetősége adja kommunikatív értékük alapját. Született adottságoktól és az életkortól erősen meghatározott, de a foglalkozások és az életmód is erősen befolyásolja. A testtartás lehet feszes vagy laza, kihúzott vagy összegörnyedt, árulkodhat kicsattanó egészségről vagy betegségről.

A testtartás (prezentáció) az állatvilágban az erő kifejezésére, a vetélytárs legyőzésére, a nőstény egyed megszerzésére irányul.

Ezek a filogenetikus alapok az emberre is érvényesek. Ugyanakkor a testtartás társadalmilag is meghatározott. Számos foglalkozáshoz elvárt testtartások társulnak, pl.: katonák körében elvárható az egyenes háttartás, az emelt fővel való járás. A pedagógiai munkában fontos a testtartásra való odafigyelés. Az álló helyzetet természetes tartás vagy merev egyenesség, esetleg előregörnyedő testtartás jellemezheti, míg az előregörnyedt testtartás esztétikai és egészségi szempontból egyaránt helytelen.

A merev egyenesség általában ellenszenvet kelt a többiekben. Többnyire a gőggel, a fennhéjázással hozzák összefüggésbe, és már előre látni vélik azt is, hogy az ilyen emberrel nem lehet normális kapcsolatot kialakítani, nem lehet természetesen kommunikálni. A merev egyenesség testhelyzetében nem lehet figyelmet, szolgálatkészséget, előzékenységet kifejezni.

Természetes tartásban a gerinc egyenes, a karok lazán a test mellett helyezkednek el, míg a lábak enyhe terpeszben vannak - egymás mellett vagy harántirányban. Ez mindenféle kapcsolatfelvétel indításához megfelel, nem késztet semmilyen előzetes értékítélet kialakítására. Hogy ez a tartás a kommunikációs kapcsolat során milyen módon változik, azt elsősorban az érintkezés mint konkrét szituáció és annak érzelmi-indulati tartalma határozzák meg.

Túl a tényleges egészségkárosító hatásokon azzal is számolni kell, hogy a görnyedt testtartású emberrel kapcsolatos képzetek között gyakran jelenik meg a betegség vagy betegesség feltételezése, ami nem feltétlenül hízelgő.

A kommunikációs kapcsolatfelvétel az esetek többségében azzal is együtt jár, hogy oda kell fordulnunk partnerünkhöz. Olyan testhelyzetet kell felvennünk, amikor teljesen természetes pozícióból valamennyi verbális és nonverbális üzenet vételére készek vagyunk.

Az ülő testhelyzetet sok esetben maga az ülőalkalmatosság (szék, fotel, kanapé stb.) felépítése, szerkezete is meghatározza.

Ebben a testhelyzetben törzsünk és lábaink pozíciója, helyváltoztatása is részévé válik a kommunikációnak. (Lehet előredőlt törzzsel, vagy hátradőlve, azaz nekitámaszkodva a szék támlájának ülni. Az előredőlés készenléti állapotra utal - azaz ugrásra kész helyzetben van -, azaz tenni akar valamit, mondjuk megszólalni. A hátradőlt tartás a szavak átadását jelentheti, de más gesztusok pl. fejhátravetéssel párosulva kételkedést, bizonytalanságot is jelenthet.

Az alsó lábszár kulcsolásanak - hasonlóan a felsőtestet védelmező karokhoz - szintén védőkorlát szerepe lehet. A lábkeresztezés is szolgálhatja a védekezést, ha valamilyen szorongás van a háttérben. Ha mindez karkeresztezéssel párosul, ez biztos jele annak, hogy az adott személy tart környezetétől vagy elutasítja azt.

Tanácsok: A hivatali, üzleti életben a - gesztusok és testtartás révén jelzett - szorongást oldani lehet - különösen a bevezető szakaszban - valamilyen tárgy (katalógus, prospektus, egyéb irat stb.) kézbe adásával. E tevékenységek révén vélhetően elejét vesszük a bezárkózásnak, s így megvalósítható a könnyed és közvetlen kommunikáció.

Az előadó, foglalkozásvezető testtartása ne legyen túl feszes, kerüljük az ún. ketrecmozgást; a padok előtt vad oroszlán módjára történő járkálást, de az elefántra emlékeztető oda-vissza lépkedés is zavaró lehet. Ugyanakkor az is ingerszegény, ha egy helyen állunk. Legyünk változó pontjai a csoportnak előadás közben.