A fej gesztusai általában jól elkülöníthető, világosan értelmezhető jelek. A fejtartás változatai:

Az egyenes tartás mérsékelt figyelemre, érdeklődésre, a feltartott fej az önbizalom, a büszkeség, rosszabb esetben a fennhéjázás, gőg kifejezője. A leszegett fej ugyanakkor kritikus, elutasító, olykor ellenséges, míg az enyhén félrehajtott vagy félrebillentett fej egyértelműen érdeklődést mutat.

A fej mozgásának függőleges, illetve vízszintes iránya tudtára adja a címzettnek tiszteletünket és megbecsülésünket (főhajtással), míg a biccentés azt fejezheti ki, hogy nem sokra tartjuk, esetleg lenézzük a másikat. Figyeljünk erre a mozdulatra, és nem csak akkor, amikor partnerünk nemet mond.

 

 

Ez a mozdulat olyankor is előfordul, amikor nálunk van a szó, és jelezheti, hogy a másik nem érti, vagy nem ért egyet azzal, amit mondunk. A bólogatás a gesztusnyelv egyik változata. A bólogatás segítségével megerősíthetjük, bátoríthatjuk partnerünket. A sűrű bólogatás a szóhoz jutás szándékát jelenti. A fejbólintás pedig azt, hogy átengedjük a szót a másiknak. Ezzel ellentétes a fej hátracsapása, amelynek értelmezése nem egyértelmű, de kifejezhet kételkedést, figyelemfelhívást, tiszteletadást egyaránt.

 

 

 

 

A kéz- és karmozdulatok számtalan variációja segít a közlés megerősítésében, és önálló kommunikációra is alkalmas. Egy részük nemzetközileg is ismert, más részük kultúrafüggő. Jól közvetíti a közlő és befogadó feszültségét egyaránt. A kéz gesztusaival cselekvéseket, gondolatokat egyaránt kifejezhetünk. A köszönés, üdvözlés egyik fontos közlője. Ez is kultúra- és ideológiafüggő: a fasizmus karlendítése, a munkásmozgalomban a forradalmár magasba lendített ökle, keresztvetés, meghajlás keresztbe tett kézzel - mind-mind mást jelent.

A kézen levő ujjak - melyek rendkívül kifinomult végtagunk - segítségével rengeteg jelet lehet közölni. Az ujjakkal való mutogatás változatai:

Felfelé emelt mutatóujj a figyelemfelhívás, míg előre-hátra történő mozgatása fenyegetést, oldalra történő mozgása tagadást, füllentést jelenthet.

A hüvelykujj felmutatása Európában számolás esetén az egyes szám jele. (Az angolszász országokban ez az ötös számot jelenti.) Ezenkívül jelenthet stoppolási szándékot vagy összesúgást is. Amennyiben hirtelen le vagy fel történik a mozgatás, úgy trágár, obszcén értelmezést jelent. A hüvelykujjal való nem felfelé történő mutogatás általában a becsmérlés, lenézés jele. A zárt marokból felfelé mutató hüvelykujj a minden rendben gesztusa, míg ha a hüvelykujjat hirtelen felfelé lendítjük, akkor a másik fél részéről kedvezőtlen reakcióra számíthatunk.

A karikaformára görbített hüvelyk és mutatóujj az angolszász országokban az OK, az a minden rendben kifejezést jelenti. Más országokban nullát, pénzt, jelent. A V jelzés a mutató és középső ujj általi formázása megint többértelmű. Kifelé fordított változata a győzelmet, a kettes számot, míg a befelé fordított változata trágárságot jelent. Az esküre emelt kéz ujjai (általában a mutató és középső ujjal történik) hasonló az iskolások tanórai jelentkezéséhez. A cserkészköszöntés viszont négy felemelt ujjal történik. Az ujjakkal történő gesztusokat az alábbi ábra mutatja be.

 

 

 

 

A tenyérgesztusok az ujjakkal egyetemben lehetnek az érintkezéses viselkedés, kommunikáció eszközei. Segítségükkel a közlő fél nyíltságáról nyerhetünk információt. A nyitott, felfelé fordított tenyér az őszinteséggel, a tiszta szándékokkal, a kitárulkozással és bizonyos értelemben a behódolással kapcsolatos. A nyitott, magunk előtti tenyér az őszinteségről beszél. A hát mögé rejtett tenyér elhallgatást, titkolódzást jelent. A tenyér tartása hatalmat, alá- és fölérendeltséget fejezhet ki. A fölfelé fordított tenyér alázatos, részvétkeltő, míg a lefelé forduló a dominanciára törekvést jelöli.

 

 

 

 

A kézfej mozgása, tartása. A lefelé irányuló mozgás támadást, míg a karral együtt való mozgása uszítást jelent. Míg a nyitott tenyér őszinteséget, bizalmat, szeretet sugalmaz, a bezárt tenyér rejtegetési szándékot - ezzel az őszinteség hiányát jelenti. Az ökölbe zárt kéz a feszültség, védekező vagy agresszív beállítódás kísérője.

Az alkar és a felkar, a váll és a könyök tartása az etikettben kap fontos szerepet. A karokkal történő gesztusokat vizsgálva megállapították, hogy az előadást összefont karral hallgatók tudásszintje alacsonyabb volt, mint a fesztelenül ülőké. A két kar összefonása bezárkózást, bizalmatlanságot, tanácstalanságot, megbújási szándékot sejtet. Amennyiben ez feszesen történik, önmagát fékező magatartást tükröz. Az alábbiakban olaszok gesztusokit bemutató képsorokat tekinthetünk meg.¹³⁴

28. Hivatkozás: A törzsanyagot kiegészítő források URL:
Forrás: http://www.guardian.co.uk/travel/gallery/2009/jul/16/learn-italian-gestures-four

A kézfogás általánosan elterjedt szokás, a kapcsolatfelvétel, a kommunikáció megkezdésének egyik eszköze. Egyaránt kifejezhet uralkodási hajlamot, behódolást és egyenlőséget.

A szokványos kézfogás érzelmi tartalma fokozható azzal, ha két kézzel fogunk kezet. Ha a mozdulat kiegészítéseként megfogjuk partnerünk könyökét, esetleg szabad kezünket a vállára helyezzük, akkor a két test távolsága is szükségképpen csökken, tehát az effajta megnyilvánulás révén a másik ember személyes vagy bizalmas térségébe hatolunk.

Az „ujjropogtató" kézfogás esetén számítani lehet partnerünk nagyfokú aktivitására és különösképpen arra, hogy megpróbál majd legyőzni bennünket. Hasonlóan óvatosságra inthet, ha valaki lefelé fordított tenyérrel nyújt kezet. Ez a mozdulat felhívás a hódolásra.

A „döglött hal"-nak nevezett kézfogás erőtlenségre, határozatlanságra, bizonytalanságra utal. Ha a hal még nyirkos is, bizonyosan ellenszenvesnek fogjuk találni az illetőt.

A lábgesztusok. A láb ülve történő keresztbe vetése, csakúgy, mint az összefont kézgesztus negatív, ill. védekező magatartást jelez. Amennyiben a láb keresztezéséhez a karok kereszteződése is társul, akkor elégedetlenségről kapunk tájékoztatást.

A kezekkel történő összetett kommunikációs formák igen erős figyelemfelhívó hatásúak. A verbális kommunikációt kísérő gesztusoknak, az előadói, tanári beszédet, magyarázatot kísérő gesztusoknak két feladatuk van: a magyarázó és az illusztráló.

A mutatóujjal lefelé mutatás agressziót tükröz. A tenyér és a karok hátul történő összekulcsolása pedig igen erős agressziót. A rendőri tartás, a szétvetett lábtartás erősíti az agressziót. (Számonkérő helyzet.)

A kezeknek és karoknak az egymáshoz, valamint a test más részeihez viszonyított helyzete az érzelmek és belső pszichés állapot kifejezésére alkalmasak.

Attól függően, hogy karjaink a testünk előtt vagy mögött helyezkednek el, szorongó-védekező, vagy támadó vagy nyitott beállítottságra lehet következtetni. A magunk előtt összekulcsolt vagy karba font helyzet a támadás elhárítására való felkészülés jele, míg a hátul összekulcsolt kezek önbizalom kifejezésére alkalmasak. A tarkón összekulcsolt kezek az önbizalom és a fölényesség túltengését jellemzik.

Az archoz illesztett gesztusok a hitelességről, azaz az őszinteségről, ill. hazugságról adnak számot.

Megfigyelték, hogy a kisgyerekek hazugság esetén szájukhoz kapják kezüket. Ezt a jelenséget felnőtteknél is tapasztalták. Ezt a jelenséget szájőrzésnek nevezik. Az orrérintés is közel áll a hazugság leplezéséhez. A szemdörzsölés, az összeszorított fogak, a hamis mosoly, a félrefordított tekintet a szemérmetlen hazugság jellemzője. A nyakvakarás a bizonytalanságról, míg az áll simogatás a fontolgatásról tudósít bennünket.

A testtartás körébe tartoznak a test különböző helyzetei: az ülés, a járás, a törzs tartása. Testtartás révén állapotot, szubjektív értékelést lehet kifejezni. Normatív, meghatározó, de sok tudatlan indíték befolyása alatt is áll. A testtartásban kifejeződhetnek érzelmek is. A testtartás helyzetenként változó. Másképpen mozgunk, viselkedünk a kétszemélyes bizalmas helyzetben, másként nagyobb társaságban, és még szabályozottabban nyilvános szereplés alkalmával.