A 19. században természettudományos tartalmat adtak az anyag atomelméletének.⁶⁸ A század elején John Dalton meghatározta az atomsúlyokat, a század végén Joseph Thomson az elektron, Bequerel és a Curie házaspár pedig a rádióaktivitás felfedezésével megnyitotta az utat a szubatomi világ megismeréséhez. A gyárakban folyamatosan növekvő anyagmennyiségek felhasználásával egyre változatosabb termékek, beruházási és fogyasztási javak tömegét állították elő. Anyagszállításra szolgáló hálózatok fonták be a kontinensek felszínét (vasúthálózatok, hajózási csatornák, közutak), föld alatti anyagvezetékek (vízvezeték- és csatornarendszer) kötötték össze a települések épületeit az anyagáram input- és output-végpontjaival.

A 20. században felfedezték az atommagokban rejlő energia felszabadításának és felhasználásának lehetőségét és módját. A „hagyományos" kémiai energiaforrások köre is kiszélesedett, mert újabb és újabb felhasználási lehetőségek jelentek meg. Ebben a században hálózták be elektromos távvezetékek a földet, így a villanyáram csaknem minden település minden lakásába eljuthatott. A század egyik szimbóluma a fali konnektor lehetne, amelyből elvileg korlátlan mennyiségű tiszta energia nyerhető. A század végére a világ energiaigénye és így energiafogyasztása is jelentősen megnövekedett. A Római Klub első jelentése és az 1973-as olajválság tudatosította, hogy a rendelkezésre álló fosszilis energiahordozók készlete véges, és viszonylag rövid időn belül szükség lesz alternatív energiaforrásokra. A 20. század utolsó negyedében egyre több jel utalt arra is, hogy az emberiség fosszilisenergia-felhasználása elérte azt a mértéket, amelynek hatása lehet az egész bioszférára. Az üvegházhatás következtében folyamatosan növekszik bolygónk felszínének hőmérséklete (globális felmelegedés), klímaváltozás, esetleg klímakatasztrófa következhet be.

A 21. század elején a társadalom figyelme az információra irányul. A 20. század végére széles körben tudatosodott az információfeldolgozás, a kommunikáció, az irányítás és a szabályozás meghatározó szerepe a gazdaság és az egész társadalom működésében.⁶⁹ Az információelmélet, a kibernetika és a mikroelektronika tudásbázisán kibontakozott informatikai forradalom eredményei a mindennapi élet egyre több területén válnak érzékelhető, megkerülhetetlen realitássá. A fejlett társadalmak világképének meghatározó összetevője az információközpontúság. Kialakult az egész világra kiterjedő jeltovábbító infrastruktúra, a távközlési hálózatok rendszere. Az emberek és információk azonnali elérhetősége elvileg az egész bolygóra kiterjedő realitássá vált. Az ezredfordulóra sikerült meghatározni biológiai struktúránk és fiziológiai működéseink információ-forrásának, az emberi génkészletnek összetételét. Az egyes gének hatásmód­jának megfejtése jelentős befolyással lesz a mezőgazdaság és az orvostudomány fejlődésére.

Fentieket összefoglalva elmondhatjuk, hogy az ipari forradalommal kezdődő korszakban a társadalom figyelme először az anyagra, aztán az energiára, majd az információra koncentrált. Mai világunk infrastrukturális vázát komplex anyag-, energia- és információs hálózatok alkotják, melyeknek meghatározó szerepe van a globális világgazdaság és a planetáris világtársadalom egyensúlyának fenntartásában. Mindennapi világunkban a vízcsap, a konnektor és az internet-csatlakozó (amely a vezeték nélküli „wireless" technológiák terjedésének következtében kezd virtuálissá válni) egyúttal olyan szimbólumok is, amelyek kifejezik a világ alapösszetevőinek korunkra jellemző hálózati szerveződését.

A 20. század második felében mindennapi tapasztalatunkká vált a felismerés, hogy gyorsan változó, dinamikus világban élünk. Egy 1968-ban megjelent tanulmány találóan „Gyorsuló idő" címmel jelzi korunk alapvető trendjét.⁷⁰ A változások néhány területen (informatika, telekommunikáció) egyenesen forradalminak mondhatók, és több vonatkozásban (gazdaság, hírközlés, tömegkultúra) globális kiterjedésűek.

Az ipari társadalmat követő korszakra ma a legáltalánosabban elfogadott terminus az információs társadalom kifejezés. Gyakran hozzáillesztik a „globális" jelzőt is, amellyel az új társadalmi formáció egyik meghatározó ismérvét hangsúlyozzák. A globalizáció mint folyamatjelölő névszó önmagában is jellemzi a kort, a globális falu kifejezés pedig érzékletesen és szemléletesen jelzi a változás trendjét is.⁷¹ Egyre gyakrabban használják a tudásalapú társadalom, illetve tudástársadalom kifejezéseket is - elsősorban a politikai jelszavak és programok nyelvezetében. Néhány évtizeddel ezelőtt még az „atomkor" és az „űrkorszak" elnevezések⁷² voltak széles körben elfogadottak; ez óvatosságra kell, hogy intsen bennünket: nem tudhatjuk, hogy melyik mai kormegjelölő kifejezést „hitelesíti" majd a történelem, de előfordulhat, hogy esetleg teljesen új, általunk ma nem is sejtett megnevezés fogja jelölni korunkat későbbi évszázadokból visszatekintve.

A múlt század ötvenes éveitől szaporodtak azok a tudományos és ismeretterjesztő művek, melyeknek szerzői azokra a folyamatban lévő, vagy küszöbön álló változásokra hívják fel a figyelmet, amelyek - szerintük - alapvetően megváltoztatják világunkat. James Beniger Az irányítás forradalma című, 1986-ban megjelent klasszikus művében 75 különféle, a modern társadalom jellemző átalakulásának jelölésére konstruált kifejezést sorolt fel, melyeket 1950 és 1984 között kiadott könyvekben tallózva talált. Ez a lista azóta tovább gyarapodott. A teljesség igénye nélkül néhány elterjedtebb terminus: Daniel Bell amerikai szociológus 1973-ban kiadott könyvének címe alapján terjedt el a posztindusztriális társadalom kifejezés.⁷³ A német Ralph Dahrendorf és az amerikai Peter Drucker⁷⁴ posztkapitalista társadalomról, a közgazdász Kenneth Galbraight új ipari államról beszélt. Alvin Toffler futurológus „Harmadik hullám" címen írt könyvet az eljövendő világról.⁷⁵ A német Ulrich Beck szociológus pedig bevezette a kockázattársadalom (Rizikogesellschaft) terminust. Az angol szociológus, Anthony Giddens „elszabadult világ"-nak (runaway world) látja korunkat. Manuel Castells, a kaliforniai Berkeley egyetem professzora a hálózati társadalom (network society) terminust választotta a korszakot elemző könyve címéül.⁷⁶ Gyakran használatosak a globalizáció, globális világ, globális gazdaság és a globális információs társadalom kifejezések is. Az ezredfordulón - főleg a politikai programok, brosúrák és újságcikkek szövegében - elterjedt a tudásalapú gazdaság, tudásalapú társadalom vagy röviden tudástársadalom kifejezések használata is. Az Európai Unió új stratégiai dokumentumaiban is ezt a formulát használják. A különböző elnevezések nem ellentmondók, inkább komplementernek tekinthetők: a társadalmi valóság különböző, egymás mellett és együtt létező valós vagy virtuális trendjeire irányítják a figyelmet.

Az információs társadalom kifejezés mind történeti okokból (erről a következő részben olvashatunk), mind a fentebb kifejtett érvelés alapján jó „munkaelnevezésnek" tűnik. A fogalom jelentése átfogó, paradigmatikus és holisztikus. Mai világunkban olyan mértékben vált meghatározóvá az információfeldolgozás, tudáskonstrukció és tudásfelhasználás a gazdaság és társadalom valamennyi részrendszerében, hogy - annak tudatában is, hogy minden emberi társadalom per definitionem információs és tudásalapú - indokolt új, minden korábbitól eltérő társadalmi korszaknak tekinteni, és középponti erőforrására utalva információs társadalomnak nevezni.⁷⁷ Vizsgálódásunk során a továbbiakban megpróbáljuk körvonalazni, hogy mikor kezdődött el valójában az a korszak, amit információs kornak nevezünk, mik voltak az információs társadalom kialakulását elindító fontosabb történések, folyamatok, és hogy milyen mértékekkel, mérőszámokkal ragadható meg ez az új társadalmi formáció.

68: Demokritosz és a hellenisztikus korszak természetfilozófusai számára az atomfogalom spekulatív, teoretikus filozófiai kategória volt.

69: „Századunk történelmében az irányítás forradalma - nagyságrendjét és társadalmi, mindenre kiterjedő hatását tekintve - materiális, valamint intellektuális és kulturális értelemben egyaránt már most ugyanolyan meghatározó, mint amilyen az ipari forradalom volt a múlt században." In: Beniger, J.: Az irányítás forradalma. Az információs társadalom technológiai és gazdasági forrásai. Gondolat - Infonia, 2004. 16. o.

70: Marx György: Gyorsuló idő. Új írás, 1968/1.

71: A világ a neves kanadai médiafilozófus, Marshall McLuhan 1962-ben megjelent könyvéből vette át a kifejezést (global village), de honfitársunk, Márai Sándor egy 1951-es naplójegyzetében is megtalálható: „A világ, hála a korszerűen fejlett közlekedéstechnikának, kezd globális méretekben vidékies lenni".

72: Egy korabeli sikerkönyv záró mondata: „A fejlődés folyama most már feltartóztathatatlanul halad az atomkorszak felé!" Werner Braunbek: Az atommag regénye. Gondolat, Budapest, 1964.

73: Bell, D.: The coming of the post-industrial society. A venture in social forecasting. NewYork, 1973.

74: Drucker, Peter F.: Post-capitalist society. Harper Collins Publishers, 1993.

75: Toffler, A.: The third wave. Bantam Books, 1981.

76: Castells, Manuel: The information age: economy, society and culture. Vol. I: The rise of the network society. Malden (Mass) and Oxford, Blackwell, 1996.

77: „Az irányítás forradalmát ...a technológia egyik alapvető szintjén bekövetkezett újításoknak köszönhetjük, ezúttal azonban az alapokat nem az anyag- és energiafeldolgozás, hanem az információfeldolgozás terén megvalósított innovációk teremtették meg." Beniger, i. m., 36. o.