Annak a felfedezése, hogy az elektromosságot sokféleképpen fel lehet használni, kulcsfontosságú vált az 1800-a évek közepétől. Ez az időszak egyébként a távközlés, vagyis a telekommunikáció hajnala. Az információt most már elektromos impulzusokká lehetett átalakítani, sőt továbbítani. A távíró, más néven telegráf, a telefon, a posta, a távirat, a telefonhálózat majd a rádiós kommunikáció révén fokozatosan univerzális médiumok jöttek létre. A film lehetővé tette, hogy az emberiség kollektív emlékezete generációról generációra öröklődjön. Megszületett a mozi, az audiovizuális univerzum egykori csúcstechnológiája. Már a telefon felvetette azt a kérdést, hogy amennyiben hang továbbítható vezetéken át, ugyanez lehetséges-e képekkel is, és mindez megoldódik, elkészül a televízió. Az analóg, mechanikus hangrögzítés, illetve a hanglemez, majd a mágnes-szalagos hangrögzítés, és a magnó információtörténelmi jelentősége a sokszorosíthatóság, a „konzerv" rádióadás lehetősége, az archiválás. Az elektronikus és a mágneses képrögzítés az 1960-as évek nagyreménységű technikája. (Kevésbé ismert, hogy a színes televízió, a mikrobarázdás hanglemez és a képmagnó elődjének, az EVR, electro video recording rendszernek a kifejlesztője Goldmark Péter Károly, a magyar származású amerikai mérnök, fizikus, a nagynevű Gábor Dénes munkatársa.)

A elektromosságtan fejlesztési eredményei forradalmi áttörést jelentettek, az emberi-, illetve gőzenergiát felváltották elektromos energiával, a mechanikus alkotóelemeket kicserélték elektromechanikusokkal. Az első tudományos számításokra is alkalmas eszköz kifejlesztésére 1926-ban került sor az IBM és a Columbia Egyetem Kutatóközpontja között létrejött tudományos együttműködési megállapodás alapján. A közös munka eredményeként 1930-ban elkészült az IBM lyukkártyás gépeire alapozott, elektronikus szerkezetekkel működő táblázatszerkesztő gép, amely a nagytömegű adatok rendezésén és csoportosításán túl alkalmas volt bonyolultabb számítások elvégzésére is. 1941-ben Konrad Zuse megépítette a világ első, már teljesen jól működő, programvezérelt, automatikus, digitális számítógépét, a Z3-at, amely a programot lyukszalagon fogadta.

A MARK I-IV. számítógép sorozat, amely Aiken, a Harvard Egyetem fizikusa és Thomas J. Watson (1874-1956) az IBM birodalom megteremtője együttműködésének eredménye már átvezet az elektronikus számítógépes korszakba. Elkészül a világ első elektronikus számítógépe, az ENIAC, amelynek építési munkáinak vége felé csatlakozott a fejlesztő csoporthoz a huszadik század egyik legnagyobb tudósa, a magyar Neumann János. Az elektronikus digitális számítógép Neumann elveinek megfogalmazása új korszakot nyitott a világ technológia-fejlődés történetében, amely a számítógépek, a számítástechnikai kultúra egyre gyorsuló ütemű elterjedéséhez vezetett. Neumann a "First Draft of a Report on the Edvac" című, 1945-ben megjelent művében írta le azokat az alapelveket, amelyeket azóta a tudományos világ "Neumann-elvek"-ként tart számon.

A napjainkig létrehozott 5 számítógép-generáció ezen az elven működik, de az elektroncsőtől a mikroprocesszorig fejlődik a technika. Ez a korszak az audiovizuális médiumok, a film, a rádió, a televízió kiteljesedése, a kábeltelevízió és a műholdas közvetítés, a mágneses, és a digitális kép-, és hangrögzítés, a kazettás magnó, a képmagnó, a lézerképlemez, a sztereotechnika, a mini-, és mikroszámítógépek, a mobiltelefónia, a multimédia, a számítógépes hálózatok, az Internet kora. Jellemzője a média-konvergencia, amelynek hajtóereje az informatika, és a digitális információs és kommunikációs technológiák térnyerése mindenütt.