Az 1800-a évek közepétől a mechanikus korszak átalakul. Ez az időszak a távközlés, vagyis a telekommunikáció hajnala. Az információt most már elektromos impulzusokká lehetett átalakítani, sőt továbbítani. Az 1840-es években megindult elektromos távírászat, körülbelül három évtized alatt kiszorította a szemafort, a XVIII. századi régi, optikai távíróhálózatot. Időközben felvetődik egy másik ötlet: az emberi hang továbbítása jelzések helyett, ez a mai telefon. A telefonközpont és a telefonhírmondó információtörténelmi jelentősége a közösségi felhasználás lehetőségében áll. A rádió és a hangrögzítés is ennek a kornak a találmánya. Az analóg, mechanikus hangrögzítés, illetve a hanglemez, majd a mágnes-szalagos hangrögzítés, és a magnó információtörténelmi jelentősége a sokszorosíthatóság, a „konzerv" rádióadás lehetősége, az archiválás.

A posta, a távirat, a telefonhálózat majd a rádiós kommunikáció révén fokozatosan univerzális médiumok jöttek létre. A film lehetővé tette, hogy az emberiség kollektív emlékezete generációról generációra öröklődjön. Megszületett a mozi, az audiovizuális univerzum egykori csúcstechnológiája. Már a telefon felvetette azt a kérdést, hogy amennyiben hang továbbítható vezetéken át, ugyanez lehetséges-e képekkel is, és mindez megoldódik, elkészül a televízió.

1886-ban Herman Hollerith lyukkártya-feldolgozó gépet talált fel, amelyet elektronikus számlálásra lehetett felhasználni. Ezt követően a lyukkártyát mechanikus és elektromechanikus számoló- illetve lyukkártya-rendező gépeknél alkalmazták, adat- és programhordozóként. 1928-ig kellett arra várni azonban, hogy a lyukkártya végleges, szabványos formátumot kapjon. A II. világháború felgyorsuló eseményei általában egyre hatékonyabb fejlesztést sürgettek a híradástechnika, és a számítógépek területén is. 1941-ben Konrad Zuse (1910-1995) megépítette a világ első, már teljesen jól működő, programvezérelt, automatikus, digitális számítógépét.

A II. világháború felgyorsuló eseményei általában egyre hatékonyabb fejlesztést sürgettek a híradástechnika, és a számítógépek területén is; megépítették a világ első elektronikus számítógépét, az ENIAC-ot. Az ENIAC építési munkáinak vége felé csatlakozott a fejlesztő csoporthoz a huszadik század egyik legnagyobb tudósa, a magyar Neumann János (1903-1957), akinek életéről és munkásságáról kötetetek szólnak. Az elektronikus digitális számítógép Neumann elveinek megfogalmazása új korszakot nyitott a világ technológia-fejlődés történetében, amely a számítógépek, a számítástechnikai kultúra egyre gyorsuló ütemű elterjedéséhez vezetett. Az elektronikus korszak az audiovizuális médiumok, a film, a rádió, a televízió kiteljesedése, a kábeltelevízió és a műholdas közvetítés, a mágneses, és a digitális kép-, és hangrögzítés, a kazettás magnó, a képmagnó, a lézerképlemez, a sztereotechnika, a mini-, és mikroszámítógépek, a mobiltelefónia, a multimédia, a számítógépes hálózatok, az Internet kora. Jellemzője a média-konvergencia, amelynek hajtóereje az informatika, és a digitális információs és kommunikációs technológiák térnyerése mindenütt.