Különböző korokban és elméletekben eltérő volt a nézet az ismeretszerzésben alkalmazandó fogalmi és érzékelési arányokról. De összességében elmondhatjuk, hogy az absztrakt fogalmakat hatékonyabban lehet bemutatni vizuális támogatással. Azaz minden tartalomhoz ki lehet alakítani az optimális érzéki és fogalmi megismerés egyensúlyát.

De mi történt az elmúlt 10 évben?

Az elektronika fejlődésének következményeképpen olyan eszközök jelentek meg, amelyek soha nem látott és/vagy létező virtuális világot ábrázolnak. Ezáltal a megismerési folyamat közvetetté vált. A fogalom értelmezése a hagyományos prezentációtechnika, a számítógépes technológiák és a multimédia fogalmán keresztül érthető meg. A technikai eszközök elterjedt használata azon az elven alapul, hogy ezek az eszközök kevésbé elvontak, mint a kimondott vagy a nyomtatott szó.

Edgar Dale az Ohio egyetem tanára a pedagógiai tapasztalatok piramisát állította fel, amelyek az alábbiak szerint rétegződnek a legelvontabbaktól kiindulva a legközvetlenebb, legvalósabb tapasztalatig.

A tapasztalat jobb!

E. Dale 1946-ban fejlesztette ki a megismerési formák piramisát, melyeket három fő csoportba sorolt:

• a közvetlen tapasztaláson alapulóra,
• az ikonikus megjelenítésre,
• és az elvont fogalmakra.

Az alábbi táblázat részletesen mutatja az egyes megismerési formák csoportosítását.

Előszó, szóbeli közlés	Elvont közlés
Szöveg, (vizuális szimbólumok)
Hangfelvétel
Fényképek	Ikonikus ábrázolás
Filmek
Televízió
Kiállítások
Mesterségesen előidézett tapasztalatok, (pl. drámajáték)	Közvetlen tapasztalás
Szimuláció
Tanulmányi kirándulás
Modellek, makettek
Érzéki megismerés

Dale szerint egy átlagos ember a szóban vagy írásban kapott információknak mindössze 5-10 százalékát jegyzi meg, míg a médiumok (például egy állókép) révén már 25-30 százalékos teljesítményre képes. A látott és hallott információknak már 50 százalékát vagyunk képesek megjegyezni. A szerepjáték révén történő tanulás 40-60 százalékra emeli a befogadás mértékét. A legjobb teljesítményt (80-90) pedig a téma megtapasztalása nyújtja.

Hogyan ültessük át ezt a gyakorlatba?

Például ne csak beszélgessünk, vagy képeket nézegessünk egy téma pl. globális felmelegedés fontosságáról hanem, ha tehetjük menjünk ki egy környező erdőbe vagy parkba és tapasztaljuk meg a szennyezés mértékét.

Az oktatási folyamatban a tanuló ezeket a lépcsőfokokat mindkét irányban végigjárja, összekapcsolva a szimbolikus megjelenítést a tapasztalati tényekkel, míg a szóbeli közléseket az oktatási eszközökkel együtt használják.

A multimédia korában is aktuális a fenti ábra, mert segítségével láthatjuk az egyes megismerési formák egymáshoz való viszonyát.

• A vizuális megjelenítéseknek lényegesen összetettebb változatai léteznek, amelyeket a multimédia egyaránt felhasznál. Éppen ezért az alábbiakban némi kiegészítést teszünk a vizuális megjelenítési formákra.
• A képi analógiák adekvát formában mutatnak be közvetlenül nem megfigyelhető szerkezeteket és tényeket. Nagyon praktikusak, mert egy jól ismert területet hoznak kapcsolatba egy teljesen más területtel.
• Logikai képek, sémák, struktúrák (grafikonok, diagramok) – a gondolati feldolgozással jellemezhetők – a komplex struktúrák láthatóvá tételére, egyszerűsített bemutatására szolgálnak.
• A foto- és videofelvételek a valóság kevésbé közvetett megismerési módjai, de a fenti formák közül ezek állnak a legközelebb a közvetlen tapasztaláshoz.

A multimédia korában is aktuális az ábra, mert segítségével láthatjuk az egyes megismerési formák egymáshoz való viszonyát.

A tanulóknak a megfelelő tudás- és ismeretszintjének megfelelően kell az információkat modellezni, és csak olyan mértékben, amennyire azt igénylik, hogy az ismeretszerzésben az aktivitás megmaradjon.