A feleltetőgéptől az oktatás programozásáig
Az első oktatógép-szerkezetek kialakítására vonatkozó tervek már és szabadalmi leírások a 19. század végén és a 20. század elején keletkeztek. A programozott oktatással kapcsolatos kutatások nagy részének alapját képezte a tanító gépek használata, melyek a pszichológia kutatás alapjaira épültek. S. Pressey az 1920-as években tervezett egy gépet tesztek adminisztrálására. Olyan vizsgáztatógépet tervezett, melyen úgy követik egymást a feleletválasztásos kérdéscsoportok, hogy a következő kérdés nem jelenthetett meg az ablakban mindaddig, amíg a vizsgázó az előzőre meg nem találta a helyes választ. Véleménye szerint a pedagógusok rutinfeladatokkal és írásbeli munkákkal nagyon le vannak terhelve, ezért a rutinszerű tanulás és az információs anyag (követelmények) elsajátítása oktatógépek bevonásával is elintézhető. A Pressey által 1924- ben létrehozott oktatógép alkalmas volt ismétlésre, és tanulásvezetésre. A feleltető gépben alkalmazott automatizált-utasítássor megkönnyítette a tanulást, az aktív válaszadás, a közvetlen megerősítés és egyéni haladás révén. Később rájöttek, hogy egy ilyen gép nem csak tesztelni és pontozni képes, hanem oktatni is. Ezen kívül e gépek hasznos információkat szolgáltattak a gép készítőinek is, melyek segítettek a gép továbbfejlesztésében, hatékonyságának növelésében.
[S. L. Pressey]
[In: Pressey, S. L. (1927). A Machine for Automatic Teaching of Drill Material. School and Society, 25, p.p. 549-52. ]
Ő a gépről 1926-ban számolt be "Egy tanításra, tesztelésre és a tanulás kutatására szolgáló egyszerű eszköz" c. tanulmányában. Szándéka szerint, a gép a tanulói aktivitás ösztönzését szolgálta és lehetőséget adott az intelligencia és a tudás automatikus tesztelésére. Pressey szerint „Az oktatógépek révén történő tanulás során a diák nem csupán passzívan hallgat, néz, vagy olvas, hanem aktívan válaszolhat is a feltett kérdésekre, miközben meggyőződhet válaszai helyességéről, melyek az ismeretelsajátítás során nyilván is tarthatók.
[In: Pedagógiai Lexikon: oktatógépek]
A vizsgáztatás, ill. a készülék használata a következőképpen történt: A tanuló papíron megkapta a számozott kérdésekből álló, feladatonként 4 lehetőséget tartalmazó feleletválasztásos, tesztsorozatot. A mechanikus készülék mindösszesen két kis ablakot tartalmazott, valamint 4 nyomógombot. Az egyik ablakban a kérdés sorszáma, a másikban a hibapontok száma volt látható. Ha a választás helyes volt, a megfelelő ablakban megjelent a következő kérdés sorszáma, ha nem, a tanuló tovább próbálkozhatott. Mint azt B. F. Skinner "A tanítás technológiája" c. könyvében a későbbiekben leírja, S. L. Pressey érvei között szerepelt az is, hogy "A gépi oktatás lehetővé teszi, hogy minden tanuló a neki megfelelő ütemben haladjon előre." Ezt gyakran halljuk ma is, 2000-ben, a számítógéppel segített oktatás és a multimédia oktatóprogramok hatékonyságának bizonyítására szolgáló érvek sorában.
[B. F. Skinner]
Elterjedésük viszont csak negyedszázaddal későbbre datálható, amikor elkezdődött széles körű pedagógiai vizsgálatuk. Ez az amerikai SKINNER nevéhez kapcsolódik, aki a viselkedéspszichológia egyik legtekintélyesebb tudósa. SKINNER az eszközök alkalmazását már tanulás-elméleti alapokon tudta indokolni. Ez az időpont egyébként egybeesik az audiovizuális eszközök tömeges használatának kezdetével, többi között a televízió tömeges használatának kezdetével, többi között a televízió pedagógiai célú alkalmazására vonatkozó kísérletekkel.
B. F. Skinner (1954), Thorndike-hoz hasonlóan, állatkísérleteket végezve dolgozta ki a programozott oktatás jellemzőit, amely az operatív vagy más néven instrumentális kondicionáláson alapul. A pavlovi feltételes inger-válasz kapcsolatát fejlesztette tovább a róla elnevezett operatív vagy instrumentális kondicionálássá. Megállapítása szerint a megerősített tevékenységek sokkal jobban rögzülnek. Ez alapján alakította ki a lineáris programozást.A lineáris programban a tananyagot kis egységekben tárgyalja. Az egyes részek információközlő részből és kérdésekből állnak. A helyes választ megerősítés követi. A hibás válasz esetén a tanuló megkapja a helyes választ is. Hibája, ill. erős kritikája volt ennek a programnak, hogy bármilyen válasz esetén tovább lehetett haladni. A lineáris programokban a tanulóknak azonos utat kell végigjárniuk, de a haladási sebességük változó lehetett. A lineáris programozást jellemzi az állandó aktivitásra épülő tanulás, ellenőrzés, megerősítés és a kis lépesekben történő haladás.
Az oktatási komunikáció és technológia összefogása