N. A. Crowder (1959) a Skinner-féle tanuláselmélet lineáris voltát bírálva, elfogadhatatlannak tartotta, hogy a helytelen válaszok esetén is tovább haladhasson a tanuló. A tanulásban a tanulóhoz jutó visszajelzések ellenőrzik, szabályozzák a folyamatot. Ebben nélkülözhetetlen a helytelen válaszok figyelembevétele.
Az általa megalkotott elágazásos programot didaktikailag építi fel. Egy ismeretközlő lépés után elágazási pont következik, melyben feltett kérdésre megadott válaszok között tipikusan helytelen (majdnem helyes) és helyes válasz van. A tanuló hibás válasza esetén magyarázatot kap hibájáról, majd újra kell válaszolnia. A hibás válaszok kiigazításának indoklása jobban eligazítja a tanulót, mint a skinneri merev sor. A tanuló más és más úton folytathatja tanulmányait attól függően, hogy a feltett kérdésre a lehetséges válaszok közül melyiket választotta. Mint láthatjuk, ebben az esetben mind az út és az idő is egyénileg választható. Ha a tanuló minden kérdésre elsőre a helyes választ adja, akkor a legrövidebb úton, a főprogramon halad végig. A mellékágak kiegészítő információkat, rávezető feladatokat tartalmaznak, melyek segítségével a tanuló megtalálja a helyes utat. A mellékágakon előre és hátra is léphet a tanuló.

Crowder ötféle programtípust különböztet meg:

1. Egyszerű program esetén a lineáris programba olyan lépéseket iktattak be, amelyeket a jobb tanulók átugorhatnak.
2. Visszatérő programba olyan kiegészítéseket építettek be, amelyek nem a fő ághoz tartoznak.
3. A komplex visszavezető program hibás válasz esetén visszaküldi a tanulót a korábbi információhoz.
4. A mellék vagy más néven kerülőutas módszernél a tanuló mellékágra jut, de továbbra is előrehalad.
5. Az előrepülő (vagy ugró előrehaladásos) programban rossz válasz esetén mellékágra tér át, ahol kisebb lépésekben kapja a tananyagot.

A programozott oktatás pedagógiai alapelveit E. R. Hilgard így fogalmazta meg:

• Az aktivizálás elve: A programozott oktatás igyekszik megvalósítani a cselekvés útján történő tanulást (learning by doing), amely nagymértékben alapoz a tanuló önállóságára.
• Az ismétlés és ellenőrzés elve: A programozott oktatásban minden kérdés és feladat után azonnal tudomást szerez a tanuló arról, hogy felelete helyes vagy sem, tehát azonnali megerősítést kap.
• A motiválás elve: A lépésenkénti visszajelzés kétségtelenül motiváló hatású. (Vajon ezek a rövid távra szóló motiválások befolyásolják-e a tanuló egész személyiségének alakulását, és szolgálják-e a tantárgy iránti érdeklődés felkeltését?)
• A fokozatosság elvét az aprólékosan kidolgozott, kis lépésekre felbontott tananyag biztosítja.
• A tervszerűség és rendszeresség elve alapján megvalósítható, hogy a tanulás során feltárjuk a tananyag belső szerkezetét, segítséget nyújtva ezzel a részletes elemzéshez is.

A pedagógus vezető szerepét nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tanulási-tanítási folyamatban, mert ez a lépés a folyamat elszemélytelenedéséhez vezetne, amit nem engedhetünk meg. Éppen ezért ügyelnünk kell a programozott oktatás arányának helyes megválasztására.
Míg az előzőekben az önálló tanulás eszközeivel foglakozó szakemberekkel foglalkoztunk, a tömegkommunikációs technikák megjelenésével egy másik kutatási irány, a televíziós oktatás alapvető kérdéseit vizsgálta.