Bejött a tanítónő. Elcsöndesedtünk. Ragyogó arccal állt a katedrán, kezdődhet az új iskolaév.
- Na, gyerekek, megvagytok! Hű, de megnőttetek! Mutassátok magatokat! Mindenki megtalálta a helyét? És te, Zsóka, hova ülsz?
Zsóka lenézett a földre.
- Még nem tudom.
- Hova akarsz ülni, kislányom?
- Nekem mindegy.
- Keress magadnak egy helyet, és ülj le szépen.

Zsóka csak állt. Tartotta kezében a táskáját. Meg a hegedűt. Hátul megszólalt egy hang:
- Nem fér el egy padban.

Aztán még valaki belekiabált a kezdődő nyüzsgésbe:
- Üljön egyedül.
- Van hátul hely, ott talán elfér.
- Pókhasú!

A tanítónő pisszegett.
- Hordó!
- Dehogyis! Dinnye! - Nevettek, visongtak a lányok.
- Görögdinnye!
- Görög Zsóka!

A tanítónő rendet teremtett.
- Gyerekek! Mi ez a felfordulás? Elég legyen ebből. Csend! Ki akar Zsóka mellett ülni?
Mindenki elcsöndesedett, magában kuncogott egy-egy hang. Még a légyzümmögést is meg lehetett hallani. Aztán nagy sokára fölállt egy vézna kislány a második padban, Margit.