Ez a megállapítás, mely a hosszú évek alatt vagy egy tucat pedagógus szájából kívánt erőt kölcsönözni nekem, elkísért pályámon, és ha jól emlékszem, ott hallottam először egy Ritától, aki osztályom főnöke volt. (...)

Az iskola abban az évben költözött el a Deák térről, miután az egyház visszaigényelte épületét elveszett gyermekei megmentésének céljából, így az épületbe egyaránt jártak kitartó, ötkeres, jól szituált legények, és kilenckeres, lecsúszott, alkesz szülők ivadékai, amely vegyítés sajátos társadalmi életet kreált az iskolaudvarra. Én egy ötkeres, egy újlipóti és egy pesterzsébeti legény közé helyezkedtem el. Az ötker képviseletében megjelent Viktor, arab származású fogorvos apuka gyermeked, dagi volt, gazdag, öntörvényű és cseppet sem kíméletes a félénkebb természetű diáktársaival. Ha kölcsönkértem tőle, csak kamatra adott, be is hajtotta másnap rendesen, vagy ha csúszott a kifizetés, nőtt a kamat és csökkent a türelem.