Az iskola a gyermek számára nem felkészülés az életre, hanem része a valóságos, mindennapi életnek. Egy sajátos világ, amelyik nemcsak jóval bonyolultabb, de erősen különbözik is a számukra megszokottól, a családi élettől.

Sok gyermek az iskolában találkozik először szigorú időbeosztással, határozott viselkedési szabályokkal, a teljesítményére vonatkozó, kemény elvárásokkal, és sok-sok idegennel, akiknek szintén megvannak a maguk elvárásai, és akikkel meg kell tanulnia együtt élni.

Ráadásul, hogy a dolog még bonyolultabb legyen, e szabályok és elvárások egy része sosem hangzik el nyíltan, hanem ki kell őket találni, kikövetkeztetni a mindennapok történéseiből. Ki kell tapasztalni, hogyan lehet lavírozni a sok-sok elvárás között, hogy melyik szabályt kell komolyan venni és melyiket nem, miért jár elismerés és elmarasztalás, hogyan lehet a diáktársak között tekintélyre, népszerűségre, elfogadásra szert tenni, és persze azt is, hogyan tudjuk kielégíteni - vagy éppen háttérbe szorítani - saját igényeinket, vágyainkat és szükségleteinket.