Különösen érdekes, amikor két erősen különböző szubkultúrából érkező ember próbál szót érteni egymással. Vajon sikerül-e? Akarnak és tudnak-e alkalmazkodni egymáshoz? Melyikük alkalmazkodik? A kutatások azt mutatják, hogy az erőpozíció egyik jele, ha elvárjuk a másik féltől, hogy ő alkalmazkodjon. Ugyanakkor a gazdagabb nyelvi kultúrájú ember az, aki rugalmasabban tud "nyelvet váltani".

Sok gyermek életében az iskola az első olyan hely, ahol az általa megszokottól eltérő kommunikációs szokásokkal találkozik. Az iskola pedagógusai - a kutatások tanulsága szerint - a művelt középosztály kommunikációs kultúráját képviselik. Azok a gyerekek vannak tehát előnyben, akik ugyanebben a kultúrában nevelkedtek, hiszen nekik nem kell megküzdeniük az alkalmazkodás nehézségeivel. Szüleik is könnyen szót érthetnek a pedagógusokkal, és megvan a nyelvi felkészültségük ahhoz, hogy segíthessenek a tanulásban. Minél nagyobb az eltérés az iskola nyelvi világa és a család kommunikációs kultúrája között, annál több nehézsége lesz a gyermeknek a tanulással, az iskolai életbe való beilleszkedéssel.

Különösen nagy tehát a pedagógus felelőssége abban, hogy felismerje az ilyen kommunikációs problémákat, és segítse a gyermekeket az alkalmazkodásban, miközben - a párbeszéd, a megértés érdekében, felhasználva gazdagabb, rugalmasabb nyelvi műveltségét - ő maga is alkalmazkodik ahhoz a másik kultúrához. Hiszen nem elidegeníteni kell a gyermeket saját szubkultúrájától, hanem segíteni, hogy egy másikban ugyanúgy otthon lehessen.