Az újmédia hatása az óraszervezésre

Tisztelt Tanár Úr!
A mostani oktatásban az új média terének alkalmazása nélkülözhetetlen , jelenleg olyan világot élünk ahol számos téren találkozhatunk vele. Egyre több nyitott feladatot oldhatunk meg az internetes alkalmazásokkal , a mai tanulók,manapság mindent ott intézünk .: pl az okmányirodába jelentkezés , felvételi ügyintézés , netbank , …stb. így nélkülözhetetlen a tanulásból is ,, egyre többen használnak digitális újság vagy könyvolvasó programokat . Manapság a tanulók a tudások nagy részét az interneten sajátítják el ezért fontos is hogy egy oktatási intézmény rendelkezzen online elérhető tananyaggal , hisz szükség van rá mert a mai fiatalok már az internettel együtt születtek , és tudják hogy kell használni nem kell nekik tanítani . Teljesen másak a logikáig, olvasási szokásaik, gondolkodásmódjuk . ezért a pedagógusoknak is igazodniuk kell a mai generációkhoz és minél több IKT-s kompetenciát kell elsajátítaniuk, amit tudjanak hasznosítani a tanórákon melyek színesebbé és érdekesebbé tehetik az anyagot a hallgató közönség számára. Az órák szerkezetének megváltoztatásával a tananyag átláthatóbbá és motiválhatóbbá válik a tanulók számára. Az oktatásban nem csak az eszközöket kell bevinnünk ,hanem a módszereket is tudni kell alkalmaznunk. Az újmédia lehetővé teszi az adatbázis logika szerinti tanulást, hiszen bármilyen információ elérhető a világhálón, a közösségi oldalakon és blogokon keresztül egymástól tanulhatunk és egymást taníthatjuk .az órákon csoportosan dolgozhatunk tabletek segítségével . Az új média kihatással van a jövőnkre, tanóráinkra, projektmunkákat készíthetünk az új eszközök bevetésével , melyet feltölthetünk a virtuális világba és nyílvánossá, elérhetővé tehetjük hogy mások is tanulhassanak belőle, vagy fel tudják használni az oktatásban.
Másrészt nem minden téren kell alkalmaznunk az új eszközöket , pl ha egy múzeumot vagy egy filmstúdiót online virtuálisan teszünk meg , az nem ugyan olyan mint ha személyesen mennénk el egy kirándulás alkalmával, ebben az esetben az utóbbit jobban élvezik a tanulok , „hiszem ha látom „ elven alapul.
Az új média nem egy rossz ,változás a folyamatosan átalakuló , modernizálódó világban minden téren szabad utat kell adnunk a változásnak , különben egy helyen fogunk megroskadni
De vigyáznunk kell az internetes tartalmakkal , meg kell tanulnunk hogy mit hol és hogyan keressünk , mert bizonyos oldalak mondanivalója nem tükrözi a valóságot ,melyek könnyen félrevezetnek minket .
Összefoglalva: a mai világ arra késztet minket hogy gyakrabban használjuk az internetes oktatást , és alkalmazkodjunk az új óra szerkezetének kialakításához és stratégiájához. a pedagógusoknak is alkalmazkodniuk kell a jelen generáció szükségleteihez hogy kellőképpen megtarthassák nekik a tanórát Az újonnan bevezetésre kerülő tartalomszervezés logikáján alapuló oktatást felváltja vagy kiegészíti a korábbi narratív forma

Tisztelt Tanár Úr!

Az újmédia óraszervezésre gyakorolt hatásairól írt bejegyzését összevetettem saját tapasztalatommal, pedagógiai gyakorlatommal és az alábbi következtetésekre jutottam:
• az új médiumoknak meghatározó szerepük van (és egyre jelentősebb) a tanulói tudás-, ismeretek illetve kompetenciák kialakításában;
• az állam tartalmi szabályozási rendszere mellett dominánsan megjelenik az elektronikus tanulás, amely (mára már) hálózati alapú, legtöbbször alulról szerveződő, változatos és nyitott;
• ebből adódóan a lineáris tartalomszervezést valóban (és szükségszerűen) felváltja egy hálózatos szerkezet (ezt szinte minden tanórán tapasztalom);
• a tanulási-tanítási folyamat szinte percenként alakul át, amelyet személyre, osztályra kell szabnom, ugyanakkor biztosítanom kell a kreativitást, az alkotókészséget;
• az újmédia szükségszerűen új narrációs technika alkalmazását követeli meg tőlem (új pedagógiai módszertani kultúra – új értelmezés, más magyarázat stb. – );
• a tanórák dramaturgiájában (az óravázlataimban nem tervezetten, a tanulóktól érkező jelzések miatt) gyakran jelennek meg improvizatív elemek, amelyeket rugalmasan, flexibilisen kell kezelnem;
• naponta tapasztalom, hogy az újmédia motiváló hatású, aktivitásra, kreativitásra ösztönöz, széles lehetőséget biztosít a szemléltetésre, bővíti az eszközkészletet és a tartalomszervezés új formáira ad lehetőséget.

Összegezve: a Tanár Úr blogjában megfogalmazottak nagyon elgondolkodtatóak, óraszervezési gyakorlatomban szemléletbeli változást generálnak.

Tisztelt Tanár Úr!
Érdeklődéssel olvastam bejegyzését az újmédia óraszervezésre gyakorolt hatásairól. Ráirányította a figyelmemet arra az – így utólag teljesen nyilvánvaló – tényre, hogy az óraszervezés és a dramaturgia között valóban ennyire szoros kapcsolat van! Azelőtt sohasem gondoltam az óráimra úgy, mint egy színdarabra, ez az összefüggés eszembe sem jutott.
Bejegyzése ugyanakkor megnyugtatott, hiszen 18 éves tanári pályafutásom során, digitális eszközök és az internet használatát igénylő óráimon bizony én eddig is éltem a lineáris órafelépítésen túl a véletlenszerűség adta lehetőségekkel, teret adván a “random learning”-nek. Bevallom, szívesen tettem. Úgy látszik, “ösztönösen” egy kicsit megelőztem a koromat ebben a tekintetben.
Mélyen egyetértek Önnel abban, hogy az újmédia felfogás és annak konzekvens használata kiváló lehetőséget teremt a diákok motivációjának erősítésén túl a szemléltetési eszközök megújításán keresztül tanítványaink digitális kompetenciájának fejlesztésére, és ezzel együtt saját óraszervezési kultúránk megújítására.
Már csak arra lenne szükség, hogy minden iskolában rendelkezésre álljanak az újmédia használatának eszközei. És ez alatt nem csupán tárgyi eszközöket értek, hanem humán erőforrást is – érdeklődő, motivált, lelkes, kipihent, stb. pedagógusokat!

Tisztelt Tanár úr!

Írását olvasva sok gondolat született meg a fejemben, nagyon érdekesnek találtam bejegyzését. Másfél éve dolgozom tanítóként, és sajnos azt kell, hogy mondjam, a főiskolán nem készítettek fel minket megfelelően az új média eszközeinek és módszereinek a használatára, nem nyitották meg elménket eléggé ezek felé az új tartalmak felé, így friss diplomásként is idegenként állok az újmédia előtt. Főként a hagyományos, papíralapú eszközök használatán volt a hangsúly, ami persze nem baj, mert ezek az alapjai még mindig az oktatásnak. De ahhoz, hogy minél hatékonyabbak és célravezetőbbek lehessünk a pedagógus szakmában, muszáj megismerkednünk és használnunk az digitális eszközöket. Írását olvasva egy mondatnál igazán felcsillant a szemem, idézném a sorait: „Balázs Géza megfogalmazásában Az új média az elképzelések szerint nagyon demokratikus, választásra, változatosságra lehetőséget adó, személyre, kisközösségre szabott, az alkotókészséget, a szabadságot növelő eszköz lesz.” Éppen ez a nehézsége talán ezeknek az új eszközöknek és módszereknek, hogy olyan átfogó, változatos, időben és térben is nagy szabadságot adó jellegük van, amit az ember nehezen ragad kézhez, habár használatuk rendkívül egyszerű és hasznos, és ha az ember nyitott, képzi magát, akkor hamar igencsak közeli, kézzel fogható eszközökkel találja szemben magát. Én egy községi általános iskolában tanítok, ahol összesen egy interaktív táblával rendelkezik a felső tagozat, így jómagam – alsós tanítóként – kevésbé tudom igénybe venni – például – ezt a szolgáltatást, pedig a gyermekeket elnézve, ismerve nagy hatással lenne rájuk, és egy egészen más oldalról lehetne őket megközelíteni, hozzájuk közelebb férkőzni ezen eszköz használatával. Igencsak érdeklődve várom a digitális eszközök tárházának fejlődését, és remélem, hogy az oktató-nevelő munkánk minél többet profitálhat majd ezen eszközök és módszerek használatával. Mindenesetre ahhoz, hogy ezek az eszközök széles körben elterjedjenek, valóban szükség van az ezekhez tartozó pedagógus kompetenciák kialakításához, amit a főiskolákon és a továbbképzéseken elsajátíthatunk. Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg olyan nagy egyenlőtlenségek vannak, mint az, hogy az egyik iskola minden terme felszerelt különféle digitális eszközökkel, a másikban pedig éppen csak megtalálhatók vagy egyáltalán nem, nehéz lesz lépést tartani és felkészültnek, naprakésznek lenni az újabb digitális eszközök és módszerek használatával. Addig is igyekszem kihasználni lehetőségeimhez mérten a legtöbb és leghasznosabb új médiából származó digitális eszközt a hatékony tanításhoz.

Tisztelt Tanár Úr!

Mint informatikus számomra egyértelmű, hogy ez a jó irány. Fejlődni kell, szükség van a változásokra. A könyvek ideje már lejárt, a fiatalokat nem lehet ilyen elavult eszközökkel lekötni, mert unalmas számukra, hozzászoktak a modern eszközökhöz.
Nem véletlen, hogy a mai fiatalok sokkal gyorsabban oldják meg a problémákat, mint a felnőttek nagy része, mivel egyszerűen rákeresünk a megoldásra, ha valami nem működik rákeresünk a hibára. Az idősebb korosztálynál ez a módszer kimaradt, így már nehéz rászokni, de a fiataloknál ez reflexszerű viselkedés, éppen ezért van szükség a tanítási módszerek megújítására. Nem a megoldást kell nekik elmondani, hanem azt kell megmutatni, hogyan tudják azt önállóan megtalálni, így saját tempójuknak megfelelően fejlődhetnek. A tanárok jelentős része viszont még mindig a könyvek világában él, így sajnos jelentős szakadék van a diákok által elvárt és a tanárok által képviselt technológiai színvonal között.
Szerintem az oktatás modernizálása emiatt a tanárok következő generációjára marad, ezért is fontos a jelenlegi tanárképzésben lehetőleg minden új eszközt bevetni.

Tisztelt Tanár Úr!
Pedagóguspályám két és félévtizede alatt nemcsak a diákok, de mi pedagógusok is sokat változtunk, ugyanúgy, mint a körülöttünk lévő világ.
Talán a legnehezebb feladataink közé tartozik, hogy az egyre inkább bővülő tudásanyagból megfelelően szelektálva válogassuk ki a tanulóink számára szükséges ismeretanyagot, információt. Fontos, hogy ezeknek a feladatoknak megfelelve megtaláljuk a diákjainknak leginkább megfelelőbb motivációt.
Ehhez azonban hozzátartozik, hogy pedagógusként folyamatosan bővítve módszertani kultúránkat mi magunk is megújuljunk. Az „Egész életen át tartó tanulás” egy lehetőség , hogy folyamatosan bővítsük módszertani kultúránkat, hogy a kor követelményeinek és kihívásainak megfelelően tudjuk motiválni diákjainkat.
Az újmédia alkalmazásaival mi pedagógusok elsősorban már nem átadjuk a tudást , hanem megfelelő felkészültség- megfelelő módszertani kultúra esetén- megmutatjuk az utat diákjainknak, hol és hogyan találhatják meg tudásuk megszerzéséhez az ismeretanyagot. A hatalmas felelősségünk a helyes arány megtalálásában vitathatatlan. Figyelembe kell vennünk, hogy tanítványaink életkori sajátosságainak megfelelően találjuk meg a helyes arányt a tudás személyes átadásában, illetve a tudás elsajátításához vezető út megmutatásában. Gondolok itt arra, hogy egy általános iskola első osztályában tanuló gyermek oktatásához véleményem szerint sokkal több személyes kontaktra van szükség, mint egy főiskolás hallgatónál, aki optimális esetben megfelelő információk birtokában nagyrészt önállóan képes a helyes irány megmutatása után egyedül haladni a tudás megszerzésének útján. Általános iskola alsó tagozatában véleményem szerint az új média világa a tanítási órákat inkább még színesíti. Ebben az életkorban még –jelenleg- szükség van a tanítók által személyesen közvetített információkra, személyes visszajelzésekre. Az életkoruk előrehaladtával fokozatosan alkalmazható, hogy az új média hatására már nemcsak tanórát színesítő eszközök lesznek az új média által kínált lehetőségek, hanem a tanórák dramaturgiájának megváltoztatói is. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy képes legyen alapvető készségeket megfelelő szinten birtokolni/ írás, olvasás , szövegértés/. Az általános iskolák jelentős részében tanuló diákok heterogénebb közeget alkotnak. A tanulók egy részét nehéz motiválni még az alapkészségek elsajátítására is.
Az igazi áttörés a jelenleg tanulmányaikat folytató pedagógus nemzedéken van. Ők azok, akik már az Y generáció gyermekeként tanulják meg a konnektivista oktatásszemléletet. Ők azok, akik már gyermekkoruktól az u- learning világát megismerve használják az információ és ismeretszerzés ezen eszközeit./ Nagyon fontos azonban itt is a motiváció. / Addig sem állhatunk meg, nem várhatjuk a jelenleg tanulmányaikat folytató hallgatókat, mert közben a most iskolapadban ülő gyermekeinket kell oktatnunk, nevelnünk, megmutatni számukra az ismeretszerzés számukra leginkább megfelelő formáját.
Akik most kezdjük tanulmányainkat – az oktatás számos területén – érezzük, hogy megújulásra van szükségünk./ Mi lesz azokkal a kollégákkal, akik képtelenek , esetleg nem akarnak fejlődni, megújulni?/
Remélem, hogy kitartásunk , erőnk is lesz a megújuláshoz,s valóban néhány év múlva mi magunk is fogjuk érezni nevelő-oktatómunkánk során, hogy a most még kicsit távolinak tűnő u- learning alkalmazásával valóban nemcsak mi magunk újultunk meg, hanem más szemléletet, más tanulási lehetőségeket is tudunk közvetíteni diákjaink számára. Tudjuk színesíteni a tanórákat vagy a tanórák dramaturgiáját is képesek vagyunk megváltoztatni egy megfelelően motivált közegben .

Majorosné Szabó Anita

Tisztelt Tanár Úr!
Érdeklődve és nagyon kíváncsian olvastam végig a cikket illetve az egész dokumentumot az új média helyzetéről. Egyetértek azzal a meglátással, hogy az új média nélkülözhetetlen a mai oktatásban is, ennek az egyetlen szabályozója a pedagógus lehet. Sokan még félnek tőle és csak egy dolgot látnak benne a facebook-ot, amit a fiatalok előszeretettel használnak. Szerencsére a kollégáimmal együtt, megtanultunk ezzel az új lehetőséggel együtt élni, és a saját hasznunkra fordítani az ott meglelhető dokumentumokat. A másik pozitív dolog, hogy a gyerekekkel együtt természetes történésnek vesszük, ha valamely területen ismeretlen jelenséggel vagy fogalommal találkozunk, akkor felkeressük az internetes oldalakat, mely segítségünkre szolgál a magyarázatban. Az órák záró akkordjaként előfordul, hogy a tanár egy ppt elkészítésével engedi útnak tanítványait, melyet a következő alkalmakkor számon kér. Az elkészítés megint csak az internetes információforrás igénybevételével történik. Elmondható, hogy a tanári kar jelentős része, már az új média eszközeivel élve szervezi meg az óráit és tanítja tanulóit a hatékony használatra. A dramaturgia nem teljes mértékben változott meg csak a tanár belátásán, szervezőkészségén áll mennyire zavarja meg az óra menetét. Véleményem az, hogy nem megzavarja, hanem színesebbé, érdekesebbé teszi az órát és a gyerekek is nagyobb motivációval, aktivitással töltik el az órát. A gyerekeink kimondottan szeretnek az internet világából információkat gyűjteni és előadás formájában előadni azokat. Mára már eljutottunk odáig, hogy egyes tanáraink azon gondolkodnak az intézményben, hogy megvalósítanak egy felhő alapú adatbázist, amelyre a gyerekek bármikor felmehetnek a tanulmányaikhoz szükséges anyagokért. Ennek a felfogásnak valószínűleg az lehet az oka, hogy a tanári csapat nagy része az X generáció tagja, tehát megtanulta az új eszközök használatát fiatal korban és lépést tud tartani az újdonságokkal. A gyerekeink részére már én is mutattam egy hasznos dolgot a Slideshare-t, mely a ppt-jük megosztására hasznosíthatóvá válik. Összegezve a pedagógusok hozzáállásán múlik az új vívmányok mindennapjaink részévé válása az oktatásban, ehhez befogadó, kreatív tanárokra van szükség.

Tisztelt Forgó Tanár Úr!
Az új média hatása az óraszervezésre címmel publikált anyag a mai korban elengedhetetlen. 4 éve vagyok könyvtáros egy közgazdasági szakközépiskolában. Nekem “sajnos” nincs összehasonlítási alapon a “régi” órák tudásanyagának újmédia nélküli átadásában, csak pedagógus szüleimtől hallomásból. Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak nagy lehetőség van a kezükben, hogy az Y és Z generációnak, akik már beleszülettek és nem tudnak internet, okostelefonok, blogozás nélkül élni, okostáblával, az internet tanterembe – könyvtárba varázsolását projektorral, számítógép segítésével megtudják valósítani. Ezek a generációk már beleszülettek ebbe és élményeiket másképp fejezik ki (közösségi oldalak, blogok, stb.), mint mi. Ha a tanórát érdekessé, élménnyé akarjuk tenni a diákoknak, fel kell kelteni az érdeklődésüket és csak azzal tudjuk amibe ők beleszülettek. Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak folyamatosan kell továbbképezni magukat, hogy lépést tudjanak tartani a technikai vívmányokkal és feltudják kelteni és fenntudják tartani a diákok figyelmét. Összhangban kell lenni a pedagógusnak és a diáknak, úgy tudom motiválni, ha ismerem az igényeiket (amit illik is megtanulni.)
Nagyon hasznosnak tartom az Elektronikus tananyagok és médiumok tárgyak. Számomra is teljesen új volt a Slideshare és Delicious, de meg akartam tanulni és úgy érzem, hogy sikerült elsajátítanom.

Tisztelt Tanár úr!

Ahogy az korábbi posztjában (Eszközök és/vagy módszer az újmédia?) is kifejtette, az újmédia hatására számtalan, egyre bővülő lehetőség nyílik az elektronikus tanulás terén. Köszönhetően az Európai Unió finanszírozott IKT eszközfejlesztéseknek, egyszer több oktatási intézményben kapott lehetőséget, az elmúlt években, a szemléletváltásra. Azonban én a mai napig úgy érzem, hogy a lehetőségek kiaknázatlanok maradtak. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, ennek ellenére sajnos hiányolom az eszközök biztosításán túl, a pedagógusok illetve tanárok módszertani továbbképzését. Nem csak hogy könnyebbé, de sokkalta hatékonyabbá, eredményesebbé, maradandóbbá és nem utolsó sorban érdekesebbé tehetné mind az oktatás, mind a tanulás folyamatát. Alapvetően irányított, monitoringozott, önálló felfedezésen alapuló tanulást és tanítást tartom számomra elfogadhatónak és eredményesnek. Örülök, hogy ebben megerősítést nyertem, mind amellett, el is bizonytalanodtam a számos új lehetőség láttán.
Feltétlen reménykedem abban, hogy az újmédia megjelenésével megszűnik a lexikális tudás prioritása.

Tisztelt Tanár Úr!
Az olvasottak alapján csak digitális bevándorlónak tartom magam, aki felhasználói szinten elboldogul a modern, digitális technológiával. Saját érdeklődésemnek megfelelően leginkább önképzéssel jutottam el egy szintre, amit igyekeztem és igyekszem a rendelkezésre álló eszközök segítségével a tanóráimon is, illetve pedagógusi munkámban alkalmazni és persze bővíteni.
Előző munkahelyem, amely egy speciális intézmény volt, ahol tanulásban akadályozott enyhe értelmi fogyatékos, értelmében akadályozott és autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek, tanulók oktatása-nevelése zajlik óvodától a középiskoláig. 2010/2011-es tanév második felében, az intézményben 8 interaktív tábla került felszerelésre. Szinte első pillanatban el kezdtem használni a napi munkám során, osztályom elsős volt ekkor. Az osztályban tanuló gyerekek mindannyian képessé váltak az eszközök készségszintű használatára.
A kész digitális tananyagok mellett a Smart tábla és a megfelelő programokkal ellátott laptopok lehetőséget biztosítottak számomra, hogy a különböző tantárgyakra, az osztály, illetve egy-egy tanuló vagy csoport számára bemutatókat és feladatokat készítsek. A gyerekekkel együtt tanultam meg az interaktív tábla használatát. A nehézségeket együtt küzdöttük le, együtt gyakoroltuk, örültünk és bosszankodtunk, s vált a mindennapjaink részévé. Míg a szomszéd termekben leginkább filmnézésre, zenehallgatásra használták a táblát a mi osztályunkban a mindennapos tanulás eszköze lett.
A különböző óratípusok mindegyikén valamilyen mértékben beépítettem a hagyományos tanulási formák és módszerek közé a tábla, az internet vagy a digitális tananyagok használatát, igyekeztem megtalálni az egészséges egyensúlyt a hagyományos és az új eszközök között. A tervszerűség és tudatosság mellett a legtöbb véletlenszerűen felmerülő új ismeretekre azonnali új példákat mutathattam, visszautalhattam a régebbi anyagokra, a már tanultakat bármikor újra felhasználhattam, többszörös gyakorlásra, javításra nyílt lehetőség a tanórákon.
Egy-egy másik osztályban való helyettesítés során megtapasztalhattam, hogy bármelyik gyerek szívesen használta és kisebb-nagyobb gyakorlás után jól használta az eszközöket.
Emellett 7. és 8. osztályos diszgráfiás, diszlexiás tanuló fejlesztő óráin is a mindennapi tanulás eszközévé lett, amire nem csupán én készítettem feladatokat az őt érdeklő témákból válogatva, beépítve a reedukációs terápiában használatos feladatokat, technikákat alkalmazva, hanem ő is készített bemutatókat számomra és az iskolai tanóráira is.
Az óra felépítése a tudatosság és tervszerűség mellett mindig tartalmaz véletlenszerű elemeket is. A papíron tervezettek az óra folyamán teljesednek ki, akárcsak egy jól felépített, begyakorlott színdarabnál, ahol az ott és akkor egyedisége hozzá tesz a begyakorlottakhoz… .
Nyitottság, megújulni tudás, a technikai eszközök beépítése, felhasználása, módszertani kultúra folyamatos bővítése, lelkesedés… és sorolhatnám tovább mennyi minden szükséges a pedagógusi munkához, szerintem, ennek egyik eszköze lehet a kezünkben az újmédia beépítése a nevelő-oktató munkába.

Tisztelt Tanár Úr!
Mindenképpen úgy gondolom hogy fontos a témával foglalkozni, legfőképpen a pedagógusok feladata eldönteni hogy az újmédia által kínált eszközöket hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban integrálni a tanítás menetébe. Mindenesetre feltétlen szükség van arra hogy felhasználjuk az adott dolgokat, mert estleg új aspektusból közelíthetjük meg a tanítás módszereit. Illetve az egy természetes folyamat hogy az emberek, jelen esetben a hallgatók használják ezeket az eszközöket a mindennapokban. Ezért szükséges az oktatásban is alkalmazni mert könnyedén elavulhatnak a régi módszerek és talán nehezebb lesz a hallgatói aktivitást fenntartani nélkülük.

Tisztelt Tanár Úr!
Ha jól értelmezem a bejegyzés arra a kérdésre próbál választ adni, hogy milyen módon lenne lehetséges integrálni az újmédia eszköztárát az oktatásba. Teljesen aktuális és adott a válaszkeresés. Hiszen ha pedagógusok nem foglalkoznának a kérdéssel nagy hibát követnének el, mert akarva-akratlanul is kiveszik a szerepüket az információ átadás lehetőségei közül. És azt hiszem nem árt ha az oktatás keretei között az adott tanár által irányított formában történik ez. Illetve az ujmédia adta lehetőségek használata nélkül a tanitás színvonala csökkenhet mert azok használatásoz van szokva a hallagatói közönség, és nélkülözésük érdektelenséget válthat ki.

Tisztelt Tanár Úr!

Olvasom itt a kommenteket, és látok a témában pozitív és negatív jövőképet feltáró gondolatokat egyaránt. Én egy hagyományosan gondolkodó ember vagyok, és nehezen fogadom be a modern technika vívmányait. Azonban meggyőzhető vagyok a konstruktivista pedagógiai módszerek pozitív hatásairól. Csak tapasztalnom kell. És itt reflektálnék Enikő Gyurkó-Pozsonyi hozzászólására is: az, hogy mi a jó tartalom, relatív. Legalábbis véleményem szerint. Az, hogy mikor jelenik meg a következő Helyesírási szabályzat, nekem fontos lehet. Viszont egy teljesen más munkakörben dolgozó embernek elhanyagolható információ. Ettől még nem lesz rossz. Értem, hogy a silány, semmitmondó oldalaktól, sőt a negatív tartalmaktól féltjük gyermekeinket, de azt, hogy hogyan legyenek „jó felhasználók”, csak mi, felnőttek tudjuk megtanítani nekik. És nemcsak pedagógusként mondom ezt. Egyaránt szülők és nevelők feladata, hogy a gyermekekből gondolkodó, szelektáló felhasználó váljék. Az IKT reformja a jövő tanárnemzedékére vár – olvashatjuk dr. Antal Péternél. Ám rögtön hozzáteszi ő is, hogy a pedagógusoknak bizony félelmeik vannak ezzel kapcsolatban, és tanárként én is felvállalom, hogy ez a szorongás valójában bennem is él: Coohalan összegyűjtötte azokat a kihívásokat, amelyekkel az iskolában pedagógusként szembenézünk:
– a technikai tudás és magabiztosság hiánya,
– a tanulók több készséggel rendelkeznek a tanárnál,
– a technológiai dominancia veszélye (a technológia túlhangsúlyozottá válik a tartalom rovására),
– egyenlő hozzáférés biztosítása olyan környezetben, ahol azok, akiknek otthon is van számítógépük, valószínűleg nagyobb érdeklődést mutatnak.
Vállalnunk kell, hogy ezen kihívásokkal való szembenézésünk érdekében tanuljunk mi is, de nem ám autodidakta módon. Nekünk is szükségünk van/lenne jól szervezett, gyakorlatias képzésre, ahol ezen kompetenciáinkat fejleszthetjük, s eztán ismét magabiztossággal léphetünk a tanulók elé, immár ebben a modern térben.
A gyerekek motiválhatóbbak az IKT eszközök segítségével. Azonban azt gondolom, hogy egy ilyen eszköznek nem szabad csak a motiválás feladatát kielégítenie. Viszont az, hogy több mindent tudjunk kezdeni vele, már rajtunk áll. Mi, digitális bevándorlók, nehezebb helyzetben vagyunk, de nem szabad restellni ezt, hanem – ha már igény(ünk) van rá – tenni kell az ügy érdekében. Ahogy Ady Endre is fogalmazott: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek.”

Tisztelt Tanár úr!

Ha megengedi egy idézettel kezdeném, mely szerintem feltétlenül idevág:
“Boldog vagyok ha a közönség előadás után, gondolkozni kezd azon amit látott.”
Várkonyi Zoltán gondolatmenete nem csak művészekre igaz. Ez a tanárok munkáját is tükrözi.
Egy tanóra ma már előadás. Technikai és információt közlő előadás. Akár egy színdarab: van eleje, közepe, vége, s a hallgatónak a katarzis élmény. Ez egy jó tanár feladata, hogy a katarzist elősegítse, megszerettesse a hallgatóival azt, amit éppen előad.
Miről ismerhetünk meg egy jó tanárt? Aki helyesen adja le az anyagot? Szerintem nem. Egy jó tanár deffiníciója, hogy a számára előírt tananyagot nem feltétlenül lexikálisan és betűhíven adja át, hanem mint a mitológiai Prometheus, elhozza a tűz szikráját az ifju fejekbe. Leginkább a Holt költők társasága c. filmet tudom példának hozni. “Kapitány ó kapitányom!”
Egy tanár érdeklődést kell keltsen, innovatív és útmutató példákat kell mutasson. Nem mindegy, hogy egy diák milyen tanár kezébe kerül, mennyire tudja kihozni belőle azt, ami ott lapul az elméje legalján. Meg kell adnia a kezdőlökést, bár ez már a fiatalokon is áll, hogy a mutatott útra valóban rálépnek e.
Az újmédia szerepe és egy óra dramaturgiája ezen a ponton lép be. A mai technikai lehetőségek és a nyitottabb világ lehetőséget biztosít arra, hogy a “mester és tanítványa” között egy sokkal közvetlenebb és élvezhetőbb kapcsolat alakulhasson ki. Jó hangulatban és környezetben, eredményesebbek lehetünk. Természetesen ezt bizonyos keretek között értem, a falak túlzott lebontása nem mindig szerencsés. A tiszteletnek meg kell maradnia, mindkét oldalról.
Egy óra dramaturgiája éppen ezért létjogosult, egy órát a tanár megtervez, megrendez. Nevezhetjük ezt már rendezésnek, hiszen egy interaktív előadást készít el azáltal, hogy az újmédiát bevonja.
Az újmédiának rengeteg veszélye is napvilágra került. A rendezetlen információáradatnak rengeteg előnye van, hiszen az internet, a tabletek és okostelefonok világában ma már bárki bármit azonnal megtudhat. Viszont nem biztos, hogy hitelesen. Éppen ezért, egy laikust rendkívül rossz irányba terelheti a hozzá nem értés. A média értése és helyes vizsgálata is fontos szerepet kapott az utóbbi időben.
A tanárnak ez az új szerepe, hogy ezt a rengeteg és felfoghatatlan mennyiségű információt egy helyre terelje, kategorizálja, lemorzsolja róla a felesleget és úgy adja át a diákjainak. Mindezt úgy, hogy közben megtanítja nekik azt is, hogy ők maguk nélküle ezt hogyan tudják elvégezni.
Az egy jó tanár képes alkalmazkodni. Új szabályok léptek fel ebben a rohamosan fejlődő világban és csak akkor lesz képes kezelni ezt az éppen felnövő új generáció, ha hamar válaszol rá a pedagógia. Éppen ezért egy műalkotást kell létrehozni, és akkor megszületik a gondolat, a katarzis, és Várkonyi Zoltán által emlegetett “gondolkodni kezd azon amit látott” tekintet.

Tisztelt Tanár Úr!

A társadalom fejlődése során elengedhetetlen volt a kommunikáció fejlődése is, ami a korunkban már óriási léptekkel halad. Ez a hatalmas fejlődés az oktatástechnikára is nagymértékben kihatott, teljesen megújultak az oktatási lehetőségek. Sajnos szerintem ezek a lehetőségek nincsenek kellő mértékben kihasználva, talán azért mert néhány pedagógus tart a médiumok oktatásba való bevonásától. Pedig a médiumok elterjedése, nagymértékben befolyásolta a gyerekek szokásait, emberekkel való kapcsolatát, ezért a pedagógusoknak felkészültnek, naprakésznek kell lenniük az új médiumokkal kapcsolatban, hogy megfelelő módon tudják bevonni az oktatásba. Véleményem szerint az új eszközök használata manapság már elengedhetetlen, hiszen a diákok figyelmét sokkal jobban lekötik, mint például egy tankönyvből való felolvasás.

Tisztelt Tanár Úr!
Egyetértek azzal, hogy a mai diákoknak már nem elég annyi, hogy a fekete táblára krétával felírják a tanárok a vázlatot, és egyre inkább fejlesztenie kell az oktatásban a médiabevonásának területét. Hiszen a mai hallgatók már nem kevés tudással érkeznek az iskolába, mert a mai média eszközök lehetővé teszik, az adok gyors és frissebb elérését. A tanulók figyelme körülbelül 30 perc után teljesen ellankad, így nem igazán tudnak mindent megjegyezni, de az órába csempészet különböző interakciókkal fel lehet kelteni a diákok figyelmét, csak ügyelni kell arra, hogy ezek szintén ne váljanak monotonná, mert akkor ezeket is meglehet unni.
A jó előadónak spontánnak kell lennie, de annyira nem kell, mint a Holt költők társaságában, fontos a jó hangsúlyozás, a friss szemléltető eszközök, a média adta lehetőségek teljes körű alkalmazása a tanulók figyelmének megragadásának érdekében. De sajnos akár mennyi támogatást osztanak szét manapság az iskolák ilyen körű fejlesztésének érdekében, akkor sem tartható minden egyes óra olyan előadóban, ahol megvannak a megfelelő eszközök.

Tisztelt Tanár Úr!

Az imént olvasott ön által közzétett téma igen fontos kérdéskör az új média használatával és annak a mai oktatási rendszerbe való beépülésével kapcsolatban. Korunk diákjai kis gyermekkoruk óta a technológia világában élnek, és észrevételeim szerint sokaknak elengedhetetlen lenne e technológiák használata a tanulási folyamataik során. Ez a teória, mi szerint szükségszerű a tanulóknak az elektronikus úton (akár autodidakta módon) történő tudás elsajátítása, sok esetben vitát indít el. Véleményem szerint a hagyományos oktatási rendszerekbe észrevétlenül belecsempészni az új média eszközeit nem lehet káros hatású. Hiszen a mai felgyorsult világba ez nem hátráltató tényező és a diákok könnyen képesek alkalmazkodni a technológia új vívmányaihoz, mi sem bizonyítja ezt a felvetést, mint hogy a napjainkban folyamatosan fejlődő elektronikus eszközök használatát igen hamar képesek elsajátítani. Minden bizonnyal nagyobb érdeklődést eredményez az új média beépülése az óra szerkezeti vázába, már csak az imént leírt állításaimmal is alátámasztva ezt a koncepciót. Természetesen az is igaz, hogy a pedagógusok ezzel nem a könnyebbik utat választják, nélkülözhetetlen a permanens lépéstartásuk.

Tisztelt Tanár úr!
Az írásával egyetértek, hiszen amiket a mai hétköznapokban tapasztalunk Ön is ugyanolyan súlyozottsággal fejtette ki. A mai oktatásban valóban az oktatóknak állandó lépést kell tartaniuk a fejlődő környezeti dolgokkal. Az anyagokat folyton frissíteniük kell, a leadni kívánt anyagokat, utána járni. Az előadásokra felkészülni előre, megtervezni az időt, beosztást készíteni arról, hogy mindenre megszabott idő legyen, ami feltétlenül szükséges. A gyakorlásokra is mindig időt kell szánni, az ismétlésre, felelevenítésére az elmúlt órán vett anyagokra, ugyanakkor az óra végén is ismertetni mik hangzottak el. Következő előadásra várt feladatok, elolvasandó könyvek kiadása. Megtervezett időbeosztással, ezek mind teljesíthetőek. A kor előre haladtával ugyancsak lényeges, a technikai eszközök fejlődése a ppt, prezi és egyéb segédeszközök rendszerinti alkalmazása. Az új korosztályok ezeket az információkat, amelyek újak és másképpen válik elérhetővé számukra, könnyebben és gyorsabban tanulják meg, fogadják be azt. Akár egy kép kapcsolódik, az anyaghoz már jobban tudják feleleveníteni a tanultakat, mintha csak egy egybefüggő szöveg jutna eszükbe. Kreatívabb és könnyen befogadó előadás anyagokat kell összeállítaniuk már az előadóknak napjainkban, hogy állandó figyelmet és érdeklődést tapasztalhassanak.

Tisztelt Tanár Úr!
Érdeklődéssel olvastam ezt a bejegyzést és arra a következtetésre jutottam, hogy mindenféleképpen szükség van az újfajta óraszervezésre, de nem mehetünk el a hagyományosabb narratív szerkezet mellett, ami véleményem szerint egy jól felépített rendszer. Csak ma már a fiatalok sokkal nyitottabbak a multimédiára alapuló szemléltetésre éppen ezért értek egyet, hogy a narratív szerkezetet kombinálni kell az újmédával így rengeteg lehetőség van az óraszervezés dramaturgiájának megújításán.

Tisztelt Tanár Úr!

A bejegyzésben lévő írással teljesen egyetértek.
Mivel a média az egyre gyorsuló információáramlásnak köszönhetően fokozatosan teret hódít magának, fontosnak tartom azoknak az újfajta techinikai újítások bevezetését és alkalmazását az oktatásban, mellyel a tanulók kompetenciája nagy mértékben növelhető. Az olyan eszközökkel, mint pl. a táblagép, interaktív tábla, projektor, stb. a tanórák érdekesebbé, ineraktívabbakká válhatnak. Az új szemléltetési lehetőséggel a diákok motiváltabbak lesznek, az információt könnyebben el tudják sajátítani a hagyományos tanítási módszerrel szemben.
Szerencsére egyre inkább azt látom, hogy egyre több pedagógus alkalmazza ezeket a módszereket, azonban sok tanár vagy nem rendelkezik kellő digitális kompetenciával, vagy jobban részesíti előnyben a hagyományos papír alapú oktatást.
Személyes véleményem szerint az újmédiát az oktatás minden területén alkalmazni kell, hiszen a vizualitás számos tulajdonságra pozitív hatással van a tanulók körében.

Tisztelt Tanár Úr!

Ebben a témában nem tudok állást foglalni mert a hagyományos tanításnak és az újmédia által nyújtott lehetőségeknek is megvannak a saját sajátosságai. Egy tanuló, ha valami után érdeklődik teljesen mindegy, hogy milyen módon kap az adott témában információt. A hagyományos tanítási módszerben, maga a tanár előadási képessége is felveheti a versenyt az újmédia által nyújtott eszközökkel szemben. A interaktív táblák segíthetnek a tanulásban, de ez által a tanulók kreativitása, a vizuális gondolkodása romlani fog mert az digitális táblán minden megjelenik előttük vizuálisan emellett a tanulók ellustultsága is felmerülhet. A tanár mögötti tanulás mind a két tanítási módszerben jelen van. Egy adott témában az információkat a tanulók nem csak az órán szerezhetik meg, információt szerezhetnek pl. interneten, televízióból, könyvből, újságból, rádióból is. De tény, hogy a mai fiatalság sokkal inkább nyitottabb a vizuális megjelenítésre ezért az oktatóknak folyamatosan bővíteniük kell ezen irányú ismereteiket, hogy felkészülten állhassanak a diákok elé.

Tisztelt tanár úr!

Az újmédia „bevezetése” az oktatásba még csak úgymond kísérleti fázisban van. Nagyon sok mindent megkönnyít, mondjuk a feladatok értékelését; azonban szerintem vannak hátrányai is.
A diákok különböző platformokat tanulnak meg kezelni felhasználói és kreatív szinten, azonban nem biztos, hogy ez a kívánt eredményt hozza. A diákok tanulnak egymás hibájából is, ezt a technikai környezet korlátozza. Illetve szerintem nevelő hatása van a tanárral való kommunikációnak; és nem a technika vonja el a figyelmét a diáknak, hanem az anyagra kell koncentrálnia.

Divatos nézetnek számít, hogy azt tanulja a gyerek, amit szeretne. Azonban ennek szerintem sok a hátulütője, például nem rendelkezik majd megfelelően széles tudással. Ezért én személy szerint csak a felsőoktatásban; esetleg néhány középiskolai órán vezetném be az újmédiával való tanulást.

Tisztelt Tanár Úr!
Olvasva blog bejegyzését és a kommenteket furcsa, szinte már félelemmel vegyes érzések kavaroknak bennem…
Több mint két hétig gondolkodtam azon, hogyan is fogalmazzam meg mondandómat, mely nem igazán egyezik meg a többségével. Ma örömmel észleltem Ujvári Csaba első kommentelését, melynek több részével is egyet tudok érteni. Az én véleménykifejtésem lehet, hogy nem lesz annyira kerek és egész, mert gondolataim teljességét nehezen fejezem ki szavakban, s még nehezebben írásban. Azért megpróbálkozom…:

Furcsa érzéseim vannak azért, mert bár “X generáció” szülöttje vagyok, már médián cseperedtem, commodoron nevelkedtem és DOS-n értem felnőtté, s nem szabadna, hogy meglepő legyen számunkra ez a technikai újításokkal teljes világ, hisz én (mi) már beleszülettem (beleszülettünk) a “light-osabb verzióba”.
Úgy gondolom, hogy az I. Holdraszállás idejében világra jött gyermekek nem nézhetnek csodálkozva az égre: honnan is jön ez a sok új minden..? Hiszen Neil Armstrong elhíresült mondása: “Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.” mindent kifejez…Az igazán nagy, szinte robbanásszerű fejlődés valójában akkor történt. Ez, amit mi most élünk, csak annak a hulláma s, hogy azt “meglovagoljuk-e” vagy beleveszünk, az rajtunk áll.
Igenenis be kell fogadni az újat, nyitottnak kell lenni a változásra, hisz az ember genetikailag kódolva van az evulúcióra, ami mi is lehetne valójában más, mint az örök fejlődés…?
A nagy kérdés valójában az, hogy mi is az igazi fejlődés???!!!
Valóban az, amit mi annak hiszünk…? Vagy amit annak hiszünk, talán éppen az akadályoz meg bennünket az igaz fejlődéstől…?
S, itt jön a félelem…..
Milyen világ az, vagy milyen világ lesz az, ahol szinte minden emberi kapcsolat, s érintkezés lassan már csak gépek által vezérelve és azok segítségével történik…?
Mi a helyzet akkor, ha változások hátterében az emberiség új evolúciós szintre lépése áll, ami nem más, mint a TELEPÁTIA KIFEJLŐDÉSE?
Mit gondolunk akkor, ha ez az egész nagy technikai forradalom csak megakadályozza ezt a fejlődést, s a gyermek a benne lévő vágyat és csírát pótcselekvésként a virtuális világban éli meg? Ebben az esetben nekünk tanároknak valóban az az út, hogy asszimilálódjunk, vagy pedig az, hogy szigetet teremtve megmutassuk azt, hogy nem mindenek felett a technika…?!
Véleményem szerint az utóbbi! Úgy gondolom, hogy rajtunk tanárokon nagy a felelőség, mi neveljük a jövő nemzedékét, rajtunk is áll, hogy milyen is lesz az eljövendő.
El kell jutnunk oda, hogy a tanítás elsődleges célja, ne az oktatás és az ismeretátadás legyen, hanem a tapasztalat átadás és szerzés, s az életre nevelés. Ebben az esetben véleményem szerint, nem a legújabb technikai vívmányok alkalmazása az elsődleges eszköztár, hanem olyan emberi tulajdonságoké, mint a tisztelet, becsület, erkölcsösség, szeretet, figyelem, segítőkészség.
Feladatunk: Élni, nem pedig túlélni tanítani! Élni egymással, a lehetőségekkel, az eszközökkel. Megtanítani azt a felnövekvő nemzedéknek, hogy a technika van értünk, s nem mi vagyunk ő érte, de legfőképp megtanítani azt, hogy legnagyobb érték az EMBERSÉG!

Lev Manovich Az új média nyelve című tanulmányában Az adatbázis és a narratíva c. fejezetben az alábbi gondolatokat olvashatjuk:
Az adatbázis mint kulturális forma bár adatok listájaként képviseli a világot, ugyanakkor mégis elutasítja ezek rendezését. Ezzel szemben a narratíva ok-okozat szerint rendezi a dolgokat, eseményeket. Így azt mondhatjuk, hogy az adatbázis és a narratíva egymás ellenfelei.
A narratíva és a játék: A legtöbb játékkal ellentétben a narratívák nagy része nem követeli meg az olvasóktól az algoritmusszerű magatartást. A narratívák és a játékok hasonlítanak abban, hogy a felhasználónak fel kell tárnia a bennük rejlő logikát, vagyis az algoritmusukat. A játékoshoz hasonlóan egy regény olvasója is fokozatosan építi fel azt az algoritmust, amelyet az író a játéktér, a szereplők és az események megalkotásakor használt. Az adatstruktúrák és az algoritmusok a számítógépes kultúra különböző formáit irányítják. A CD-ROM-ok, a weboldalak és más, adatbázisként rendszerezett újmédia-objektumok adatstruktúráknak felelnek meg, míg a narratívák a számítógépes játékokat is beleértve algoritmusoknak.
A médiaobjektum akkor is adatbázisnak tekinthető, ha struktúrájában nem követi annak logikáját. Az új médiában egy mű létrehozása értelmezhető egy adatbázis felhasználói felületének megszerkesztéseként. A legegyszerűbb esetben a felület biztosítja a hozzáférést az alapot szolgáltató adatbázishoz. Ha az adatbázis túl nagy ahhoz, hogy egyszerre jelenítse meg az összes részletet, egy kereső alkalmazásával biztosíthatjuk a felhasználónak, hogy rátaláljon a keresett adatokra. A felhasználói felület azonban egy egészen másfajta felhasználói tapasztalatként is le tudja fordítani az alapadatbázist. (A felhasználó navigálhat pl. egy betűkből készült virtuális háromdimenziós térben, mint Jeffrey Shaw interaktív installációjában, az Olvasható városban. Ebben az esetben az Olvasható város a várost felépítő háromdimenziós betűk adatbázisa.)
Az adatbázis a számítógépes kor fejlődésének középpontjában áll. Korábban nem létezett önálló felhasználói felület, mivel a felhasználói felület ugyanaz volt, mint a mű. Azonban az új médiában a mű tartalma és az interfész már elkülönültek. Így lehetővé vált az, hogy ugyanahhoz az anyaghoz több eltérő felhasználói felület tartozzon. Ezek a felületek bemutathatják egy adott mű különböző változatait, az is előfordulhat azonban, hogy a felhasználói felületek egymástól radikálisan különböznek. Az újmédia-objektum egy multimédiás anyag adatbázisához tartozó egy vagy több felhasználói felületből áll. Amennyiben csak egy felhasználói felületet hozunk létre, az eredmény hasonlít egy hagyományos műtárgyhoz, de ez inkább tekintendő kivételnek, mint normának.
Ez egy új szemszögből világít rá az adatbázis és a narratíva közötti ellentétre. Egy narratíva „felhasználója” bejárja az adatbázist, az adatbázis előállítója által kiépített adatok közötti linkeket követve. Az interaktív narratíva számos, az adatbázison keresztül haladó útvonal összegzéseként is értelmezhető. Egy hagyományos lineáris narratíva egy a sok lehetséges útvonal közül, azaz egy adott választás a hipernarratíván belül. Ahogyan egy kulturális objektum ma az újmédia-objektum sajátos esetének tekinthető, a hagyományos lineáris narratíva a hipernarratíva sajátos eseteként jelenik meg.
Ez a fajta narratívadefiníció nem azt jelenti, hogy az adatbázis adatainak tetszés szerinti sorozata narratívának tekinthető. Ahhoz, hogy egy kulturális objektum narratívának minősüljön, számos kritériumnak kell megfelelnie.
Ezeket a kritériumokat Mieke Bal a következőképpen határozta meg:
• kell, hogy legyen benne egy szereplő és egy narrátor;
• tartalmaznia kell három elhatárolható szintet, amelyeken a szöveg, a történet és a fabula megjelenik;
• „tartalma” pedig „a szereplők által okozott vagy megélt, egymáshoz kapcsolódó események sorozata” kell hogy legyen.
Meg kell jegyeznünk, hogy nem minden kulturális objektum narratíva.
A „narratíva” kifejezéshez gyakran párosul az interaktív szó. Ez arra utal, hogy számos adatbázis adatai kapcsolódnak úgy, hogy egynél több útvonal lehetséges, „interaktív narratívát” alkotva. Persze a szerzőnek az elemek szemantikáját és azok kapcsolatát is meg kell szabnia ahhoz, hogy a kapott objektum megfeleljen a narratíva kritériumainak.
Egy másik sokszor előforduló téves feltételezés szerint azzal, hogy a felhasználó megalkotja önmaga útvonalát, egyúttal létrehozza saját egyedi narratíváját. Ha azonban a felhasználó egyszerűen hozzáfér különböző elemekhez egymás után, általában véletlenszerű sorrendben, akkor semmi okunk azt feltételezni, hogy ezek az elemek narratívát alkotnának.
A lényeg az, hogy az adatbázis és a narratíva státusza a számítógépes kultúrában nem azonos. Az adatbázis/narratíva párosnak az adatbázis a jelöletlen tagja. Kijelenthető tehát, hogy az adatbázisok jelentős területet foglalnak el az újmédia térképén. Az pedig igen meglepő, hogy a narratívák miért léteznek még mindig az új médiában. Így Manovich alábbi kérdését meg is válaszoltuk:„Egyenlő státusszal bírnak-e az adatbázisok és a narratívák a számítógépes kultúrában?”.

Tisztelt Tanár Úr!

Megítélésem szerint az emberi kultúra és művelődéstörténet olyan intenzív és gyors ütemű változásban van, mint a történelem során még soha. Feltehetően nem volt még olyan korszak, évszázad, amely olyan sok, az emberiség hétköznapjait, így az oktatást, a pedagógiai munkát közvetlenül is befolyásoló felfedezést tett volna, mint a nemrég induló. E változások közül jelentős az ismeretek tárolásának és az érintkezés eszközeinek további tökéletesedése, az információ áramlásának fölgyorsulása, az „informatikai forradalom”.
Az információs társadalom fejlődése során mind nagyobb körben válik szükségessé és nélkülözhetetlenné az új kommunikációs eszközök, az új kommunikációs technológiák és eljárásmódok mindennapi birtokbavétele, alapkészséggé válása, az új ismeretek és kompetenciák elsajátítása s a szürke hétköznapok kiszínezésére is alkalmazható megtanulása. Nincs ez másképpen – természetesen – az oktatásban sem. A ma pedagógiájában helyet kell szorítanunk az újmédia által kínált lehetőségeknek. Nekünk, pedagógusoknak azonban kettős szerepet kell betöltenünk.
Egyrészt tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy a kor gyermeke már okostelefonnal született, s a tárgyi tudásuk nagy részét a világhálóról szerzik meg. Az új generáció beleszületett modern technikai eszközök világába, ezáltal alapkompetenciaként használja is ezen eszközöket; ennélfogva könnyen alkalmazkodnak a digitális és virtuális világhoz, sőt el is várják az ingerküszöbüknek megfelelő és azt kielégítő elektronikus tanulási környezet megteremtését. Más ingerszint, más logika, más gondolkodási struktúra jellemzi a ma ifjúságát, mint az én generációmat. Éppen ezért kell lépést tartani velük az eszközhasználatban, az IKT-kompetenciák megszerzésében, elsajátításában és alkalmazásában a tanórán. Kétségtelen, hogy ezen tevékenységek alkalmazásával a diákok nagy többségének érdeklődését hosszabb távon is fenn lehet tartani, mivel az oktatási struktúra hétköznapi „felhasználó tevékenységgé” válik – csak célirányossá kell tenni az eszközök használatát.
Másrészt azonban – úgy vélem – a tanárnak klasszikus mintaadó, hagyományközvetítő szerepe is van. Én magyartanárként elrettenve látom az ésszerűtlen felhasználás minden negatívumát. Úgy vélem, nem kell különösebben ecsetelnem a mai fiatalság olvasottságát, szövegértési és szövegalkotási képességeit, helyesírásuk és nyelvhasználatuk „sajátosságait”, kézírásuk minőségét, mely részben az új kor „áldásainak” is köszönhető.
Én úgy vélem, meg kell találni az egyensúlyt a hagyományos tanítási technikák és az újmédia lehetőségeit kiaknázó pedagógia között. A kettő együtt megfér egymással, színesítik egymást, s az egyik sem pótolhatja a másikat, s egyik sem mehet a másik rovására. Gyakorló pedagógusként én magam is használok modern eszközöket az óráimon, de „konzervatív gondolkodású” magyar nyelv és irodalomtanárként hiszek a könyvek erejében is.

Tisztelt tanár úr!
Nehéz ebben a témában véleményt formálnom, két okból is: az első, hogy nem tanultam tanárnak, és nem is nagyon terveztem azzá válni. A másik, hogy ez a konnektivizmus – legalábbis számomra – egy nagyon új fogalom, a kurzus előtt nem is találkoztam vele (a maradék 3 tanításelméletről már itt-ott halottam.) Ettől függetlenül, ha nem is a pedagógia irányából, de mint egy tanuló, úgy talán véleményezhettem.
Érdekesnek találom, hogy a tanórát tulajdonképpen egy történetmesélő dramaturgiához hasonlítja. Ez így leírva jól hangzik, hiszen évezredek óta működő dramaturgia megoldások segítettek a befogadóknak, hogy megértsék a történeteket. Miért ne nézhetne ez így ki az oktatásban is? Sajnos azonban véleményem szerint ez csak az esetek elenyésző százalékában működik így. Egy óra szinte sohasem úgy zajlik, ahogy az előre meg van tervezve. Ennek több oka is van. Lehet egyrészről a diák, aki “hátráltatja” az órát (lassabb vagy gyorsabb megértés), de akár előfordulhatnak tanári hibák , sőt technikai akadályok is (és még csak nem is feltétlenül elektronikai problémákról beszélek.) Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az oktatási modell nem feltétlenül működik, csak nem vagyok benne biztos, hogy a leghatékonyabb.
Az, hogy ez esetleg a konnektivizmus lenne, még nehéz megmondani. Én magam nem vettem részt ilyen jellegű órában (a felesleges technikai erőltetéseket – lásd: soha nem használt interaktív tábla – nem tekintem annak), és szinte biztos vagyok venne, hogy még nem teljesen kiforrott ez a modell. Ami biztató a hagyományos elvekhez képest, hogy a konnektivizmus nem tűnik annyira kötöttnek, így a korábban felsorolt problémák kevésbé akadályozhatják a tanulás menetét. Viszont egy esetleges probléma lehet, hogyha nincs megfelelően fölülről “ellenőrizve”, akkor nem biztos, hogy a tanulás hatékony lesz. Ez az aggodalom nem csak nálam merült fel, legalábbis, ahogy egy-két tanulmányt olvastam, viszont ha a tanárnak némileg megváltoznak a szerepköre, akkor ez se lenne igazán probléma (az egyik tanulmány mentorokként tekintene a tanárokra.)

Tisztelt Tanár Úr!
Írásával teljesen egyetértek. Az óra dramaturgiájának megtervezése a tanulók ismeret szerzésének folyamatában a legfontosabb. Egy adott témában az ismereteket a tanulók nem csak az órán szerezheteik meg, vannak máshonnan szerzett tapasztalataik (televízió, internet, könyv, újság) melynek szintetizálása a tanár legfőbb feladata. A mai gyerekeket rengeteg inpulzív inger éri a hétköznapi életben, ezért szükséges, hogy az ismeretelsajátítás folyamatában is hasonló, élményszerű tanulási helyzetet teremtsen a tanár. A legtöbb iskolában ma már digitális tábla segítségével sajátítják el a tananyagot, mely több érzékszervet bevonva mélyíti el az ismereteket.Úgy gondolom, hogy az oktatás minden területén alkalmazni kell az újmédiát.

Tisztelt Tanár Úr!

Az Ön által felvetett problémával gyakorló pedagógusként nap, mint nap találkozom. Jómagam a „Baby-boom!” generációhoz, azaz a „digitális bevándorlók” közé tartozom . A számítógéppel, annak használatával felnőttként találkoztam először.
Iskolánkban fontos az IKT eszközök használata, az új média eszközeinek ismerete. Célkitűzésünk, hogy tantestületünkben mindannyian rendelkezzünk a 21. századi pedagógus kompetenciáival (kollaboráció, kommunikáció, kreativitás, kritikai gondolkodás).
Az Ön tanulmányát és a kommenteket olvasva feltárul előttünk az új világ módszertana, eszközkészlete. Úgy gondolom, a pedagógusok körében egyelőre a tapasztalatgyűjtés időigényes folyamata zajlik.
Hétköznapi munkám során azt tapasztalom, hogy az eddig használt, hagyományos tanulásszervezési formák mellett egyre hatékonyabban alkalmazhatók az IKT -t igénybe vevő módszerek és eljárások. Ennek okát a mobiltechnológia, számítógépek rohamos elterjedésében, a gyerekeket érő impulzusok sokaságában látom. A diákok ezzel találkoznak, ehhez szoktak hozzá.
A napjainkban is zajló kutatások már jelezték a társadalom felé, hogy az új média hatása evolúciós változást idézett elő a felnövekvő generációkban (X, Y, Z). Képesek arra, hogy néhány lépésben információk ezreit találják meg, tudásukat nagymértékben növeljék és ezzel egyidejűleg tudat alatt rengeteg emberrel teremtsenek kapcsolatot. Az új feltételek és új igények megjelenése gyors reakciót vár a 21. századi pedagógusoktól. A témával kapcsolatban tantestületünk tapasztalatait, véleményét az alábbi linken: http://www.youtube.com/watch?v=8C5A61nRGQ található videofelvétel összegzi. A videóban láthatók az általunk használt gyakorlati alkalmazási területek.
A digitális osztálytermek, a távoktatási lehetőségek, a közös web felületek új formái az együttműködésnek. Új értelmet kap ez által a csoportmunka, a tanórán kívüli kommunikáció, a közös tanulás, a különböző projektek készítése.
Napi élethez tartozik az IKT alapú kommunikáció, ezért az iskolának feladata a módszerek és eljárások alkalmazása és megtanítása. Fontos a nevelés: internethasználat szabályainak betartása, erősítése. A pedagógus feladata az erkölcsi normák megismertetése és betartása az IKT eszközök használatakor. Az egyensúlyt azonban meg kell tartani, hiszen különböző emberek vagyunk, más-más igénnyel ezáltal nem lehet egysíkúvá tenni az oktatást sem.

Lev Manovich Az új média nyelve c. tanulmányának Az adatbázis jelrendszere c. fejezetében ezt olvashatjuk (jegyzetem):

Adatbázis és narratíva között dinamika van, de ez nem egyedi jelenség a médiában. Pl.: kortárs vizuális kultúra nyelve ~ digitális kép szerkezete.
A digitális képre jellemző:
• A szoftver meghatározza a rétegeit, amelyek sajátos vizuális elemeket tartalmaznak.
• A művészek és a tervezők külön -külön irányítják ezeket a rétegeket (törölhetik, újakat készíthetnek).
• Azáltal, hogy minden elem külön rétegként jelenik meg, a kép tartalma mindig módosítható.
• A rétegek összeolvasztásakor a kép elemei úgy állnak össze, mint a montázs.
A montázs: a kép összetett szerkezetének alapértelmezett vizuális kifejezésmódja.
Egy kép szerkezete anyagi szinten két ellentétes vizuális kifejezésmódot támogat:
1) modernista MTV montázs: Olyan elemeket helyez egymás mellé két dimenzióban, amik a valóságban nem illenek össze, s ezzel sokkoló, megdöbbentő hatást ér el a befogadóban.
2) A mindenki számára ismert valóság bemutatása például fényképen vagy filmen.
’80-as, ’90-es évek: a képalkotás számítógépalapúvá vált –> minden kép kompozícióként jelent meg. –> „a montázs reneszánsza” (vizuális kultúra, a nyomtatás, a távközlés tervezés és az újmédia). A fotorealisztikus képeknek még mindig jelentős a szerepe és annak okait érdekes lenne feltárni, azonban az még érdekesebb lenne, ha hirtelen eltűnnének ezek a képek, mivel tudjuk, hogy a változás fokozatosan megy végbe a kultúrtörténetben. Így az sem lehetséges, hogy az adatbázis hirtelen átveszi a narratíva helyét az újmédiában.
Az újmédiára jellemző (Frederick Jameson is azt mondja ki):
• nem szakít a múlttal
• a kultúrát összetartó elemeket egységbe próbálja szervezni: ami eddig háttérben volt azt feljebb emelni, ami eddig előtérben volt azt kicsit háttérbe szorítani, hogy szintet alkossanak
A fent említett elemek a narratíva és az adatbázis. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megértsük a következő bekezdésben leírtakat kell megértenünk.
A szintagmáról és paradigmáról szóló szemiológiai elmélet – Ferdinand de Saussure modellje:
• Saussure szerint elmélete természetes nyelvekre (pl. angol) írható le
• később Roland Barthes és mások ezt kibővítették más jelrendszerekre is (pl. divat, étkezés, narratíva stb.)
• egy rendszer elemei szintagmatikus és paradigmatikus dimenzióban írhatók le
• Barthes: „a szintagma jelek kombinációja; hordozója a kiterjedés”
• a nyelvben ez így írható le:
o a beszélő az elemeket egymás után összekapcsolva fejez ki valamit –> SZINTAGMATIKUS DIMENZIÓ (az elemek in praesentia ’egyelőre’ társíthatók, valós, explicit)
o minden új elemet sok más, ehhez kapcsolódó elemekből választ ki (pl. szinonimák vagy a szófajok egysége) –> PARADIGMATIKUS DIMENZIÓ (az elemek in absentia ’valaminek a hiányában’ társíthatók, csak az író/ olvasó elméjében vannak, elképzelt, implicit)
Saussure szerint: „összekapcsolódnak az emlékezetben, és így csoportokká alakulnak, amelyekben különféle viszonyok uralkodnak”
• Az alternatívák adatbázisa, amelyből a narratíva felépül, (a paradigma) implicit, míg a valós narratíva (a szintagma) explicit.
Az újmédia tehát ezt a viszonyt fordítja meg: Az adatbázis (a paradigma) jelenik meg fizikailag, míg a narratíva (a szintagma) elvonttá válik. Fizikailag a narratíva csak linkek sorozata, maguk az elemek az adatbázisban vannak tárolva. Következésképpen, a narratíva virtuálisabb, mint maga az adatbázis. Az újmédia az „interaktivitást” szó szerint érti, azonosnak tekinti a felhasználó és képernyő közötti fizikai interakcióval, mely a pszichológiai interakció érdekében történik. Az interaktív felületek előtérbe helyezik a paradigmatikus dimenziót, és gyakran hoznak létre egyértelmű paradigmatikus egységeket. Ugyanakkor változatlanul a szintagmatikus dimenzió mentén szerveződnek. Olyan ez, mint például, amikor mondatot alkotunk a nyelv szavait felhasználva.
Miért lényeges, hogy az újmédia is sorba rendezi az elemeket?
Manovich válasza: „(…) a huszadik század domináns szemiológiai rendjét követi – a film rendjét.”
A képi narratíva változásai: térbe helyezett narratíva évezredekig (minden kép egyszerre jelenik meg) –> ennek a kisebb változata (pl. képregények, illusztrációk) –> 20. század: lineáris láncú elhelyezés –> újmédia: egyszerre csak egy képernyőn nyújt információt a felhasználónak; a kép csak az információk felülete; sokkal több információ jelenik meg egyszerre (táblázatok, normál/legördülő menük, listák).

Tisztelt Tanár Úr!

Sokat gondolkoztam azon, hogyan is fogjak hozzá a blog komment megírásához. Nem az okozott “fejtörést”, hogy technikailag hogyan oldjam meg a feladatot, hanem, hogy most, mint gyakorló pedagógus, mit is írhatnék.
A téma melyet cikkében leír, egy nagyon izgalmas és gondolat ébresztő leírás. A mai gyermekek már a mobiltelefon és a számítógép illetve a 3D-s technikai eszközök között nőnek fel. Számukra ezek az eszközök nem újak, viszont a hétköznapi oktatásban még sok helyen mindig “mostoha gyerekként” alkalmazott módszer. A legtöbb pedagógus mind a tanulmányai, mind a tapasztalatai alapján tudja, hogy nem egyformák a tanítványok. Nem egyformán haladnak a tanulási folyamatban és nem is egyformán tanulnak.
A mostani generáció legtöbb alanya a vizuális tanulási környezetet érvényesíti előnyben. Ennek meg is kell felelni az oktatásban. Nem csak technikailag, hanem gondolkodás módban és felkészültségben is. Én még emlékszem arra az időre a 20. század végén, hogy pályázatok tömkelegét írták az iskolák azért, hogy egy-egy számítógép parkkal rendelkezzenek, illetve legyen minden tanteremben legalább egy komolyabb multimédiás eszköz. Gondolok itt arra, hogy egy nagyobb méretű televízió készülék, természetesen az is luxusnak számított ha a tanári számítógép rendelkezett egy olyan grafikus kártyával amin volt Tv kimenet. Abban az időben kezdett a “vidéki” iskolák számára elérhető eszközzé válni a projektor vagy a digitális tábla. A mi iskolánknak is több, mint három hónap kellett ahhoz, hogy beszereljék és üzembe helyezzék az eszközt. Az informatika tanárokon kívül mindenki más csak nézte a csodát. Mára már az általános iskolák is és a kevesebb költségvetésből gazdálkodó intézmények eszközparkjában megtalálható. Viszont még mindig nagyon sok pedagógus ágál a napi szintű használatuk ellen. Pedig, igen is fontos szerepet kell, hogy betöltsenek ezek az eszközök a mindennapi tanítási metódusban. Izgalmassá, változatosabbá és sokkal könnyebbé teszik a megértést, a szemléltetést és a tanulást is. Nem szabad abba a hibába esni senkinek sem, hogy nem előre néz a technika által kínált lehetőségek felé, hisz az utca embere is a mindennapjaiban tapasztalja azt, hogy nem tud meglenni ezen ismeretek nélkül. Nem lehet az ismeretek megszerzését már csak a tankönyvekre és a frontális tanulásra építeni.
Fontos tudomásul venni, beismerni, hogy az idő előre haladtával, a felfedezések és a média sokszínűségével együtt élni, és elsajátítani fontos feladat. Erre való ez a tanulmány is, hogy a pedagógusok felvértezhessék magukat az új tudással és merjenek új dolgokat kipróbálni. Az eszközök tárháza adott, már csak tudni kell választani és merni próbálkozni!

Tisztelt Tanár Úr!
Hogy hogyan hat az új média az óraszervezésre?
Kérdésként is elgondolkodtató az Ön által felvetett téma. Mint minden új dolog iránt, az új médiumok iránt is érdeklődéssel fordultam mint az “x generáció ” egyik lelkes tagja.Ugyanakkor nem könnyű a paradigmaváltás most sem, hiszen gyermekeink, tanítványaink a “Z generáció ” tagjai már magukba szívják az okos telefonok, az internet, a laptopok által hozzáférhető információkat, valóban ezen “nevelkednek” bizonyos értelemben, a mi generációnk pedig jó esetben 15-16 éves korában találkozott először a számítógéppel.
A felelősség rajtunk, tanárokon van, hogy hogyan is használják ezeket az eszközöket a nebulók. Persze ehhez előbb magunknak is át kell formálódnunk, sajátunkká kell tennünk ezen eszközök használatát.
Nyelvórán valójában a frontális munkaformán kívül alkalom nyílik a pár-illetve a csoport munka alkalmazására, azonban ez nem jelenti azt hogy diák és tanár ne lenne nyitott a modern technika eszközeinek használatára például motiváció felkeltésére akár ppt, akár böngészők segítségével.
A lineáris óravezetést kiegészítve az improvizatív elemek fontosak lehetnek a “random mind”, “random learning” impulzív és spontán, azaz a felfedezéses tanulás szempontjából.
Azonban önmagában a médiumok nem elegendőek ha nem áll mögöttük a pedagógus akár mentor szerepben,kellő empátiával,aki nemcsak segít a diákoknak a tanulásban, képességeik kibontakoztatásában, kreativitásuknak teret biztosítva ösztönzi őket a jobb teljesítmény elérésére.
A pedagógusok értékrendszer formálása és átalakításához az eszközök adottak,
ezt a szemléletet továbbadni úgy lehetséges ha az iskolában is rendelkezésre állnak megfelelő IKT eszközök és amennyiben mi, pedagógusok képesek vagyunk átformálni szemléletünket, megújítani módszertani kultúránkat.
Ideje felzárkóznunk a digitális oktatás világába.

Tisztelt Tanár Úr!

„ Az új média hatása az óraszervezésre” című tanulmányában arra irányítja rá a figyelmet, hogy a számítógépes technológia és a kommunikációs eszközök segítségével a pedagógus újszerű módon tudja tanóráit megszervezni, pedagógia és szakmai módszereit gazdagítani, illetve változatos munkaformákat alkalmazni.
Napjaink iskolájában a tanárok tudatosan megszerkesztett terv alapján, egy kész koreográfia mentén tartják meg óráikat, természetesen alkalmazkodva tanulóik spontán reakcióihoz, egyéni képességeihez.
Az IKT-eszközöket a kollégák az órák során képek projektoros kivetítésére, információk keresésére, tankönyvkiadók által készített segédanyagok bemutatására használják. Óráikat „PowerPoint”-os kiselőadások készítésével, illetve játékos feladatok beiktatásával színesítik.
A tanítási órák menetét megfigyelve a motiváció elősegítésekor, az egyes feladatok ellenőrzésekor,és az elsajátított tudásanyag, ismeretek gyakorlása és alkalmazása fázisában kerülnek elő a laptopok, az interaktív tábla és az internet.
Ahhoz, hogy az új média megjelenhessen az oktatási rendszerben, a tanítás-tanulás folyamatában a pedagógus társadalomnak is nyitottnak kell lenni az újszerű gondolkodásmódra.
Ha tartani akarjuk a lépést az oktatástechnológiai eszközök fejlődésével és diákjaink informatikai kompetenciájával, nekünk is készen kell állnunk arra, hogy beengedjük az oktatás hétköznapjaiba az „új médiát” és az e-learning rendszert. Ennek következménye egy tanulóközpontú, együttes tanuláson és tudáscserén alapuló ismeretfeldolgozás lenne.
A pedagógus, mint mentor feladata az lenne, hogy ösztönözze diákjait képességeinek kibontakoztatására, folyamatos információcserét hajtson végre velük és állandó kommunikációt tartson fent. Inspirálja és motiválja őket csoportos és kooperatív munka keretében és alkalmazza a projekt módszer adta lehetőségeket. Ezen munkaformák támogatják az interakciót és a tanulók kreativitását, sőt kellő differenciálási lehetőségeket is nyújtanak a tanítási órákon.
Az, hogy mindez milyen ütemben és mértékben fog majd a jövőben megvalósulni, függ az egyes intézmények taneszköz-ellátottságától és tőlünk, tanároktól is, hogy mennyire tudunk megfelelni az új kor kihívásainak.

Tisztelt Tanár Úr !

A mindennapi életünk részei az új technikák,az informatika.
Gyerekeink erre szocializálódnak,már az egy éves kisgyerek is biztosan kezeli a távirányítót…..
Gyermekeink életében,idejében jelentős szerepet tölt be a számítógép már egyre kisebb kortól.
Az iskoláskorú gyerekeknek,fiataloknak nagyon hasznos a tanulásban rövid idő alatt sok információhoz juthatnak egy-egy házi feladathoz vagy kutatómunkához. De az árnyoldalakról se feledkezzünk meg:
Sok időt töltenek a számítógép mellett ülve és sok esetben feldolgozatlan vagy félreértelmezett a kapott információ.
Nagyon fontosnak tartom,hogy megfelelő mértékű és feldolgozott legyen a kapott információ.
Az újmédiás oktatás természetes a gyermekeinknek,de nekünk pedagógusoknak is bátrabban kell használni,izgalmasabbá téve az órát.
Az a tapasztalatom,hogy sok pedagógus inkább a hagyományos órákhoz ragaszkodik,mert digitális kompetenciája nem megfelelő.
Iskolánkban elektromos napló működik,amikor az igazgató úr bejelentette ezt a fél tantestület megijedt,aztán mindenki kapott egy táblagépet és már teljesen természetes,hogy mindenki ezen vezeti a naplót.
Az újmédia jelen és jövő…….

Tisztelt Tanár Úr!

Olvasva az Ön által felvetett témát és az óráinkon elhangzottak csak megerősítenek engem abban, hogy egy tanárnak, pedagógusnak élen kell járnia az egész életen át tartó tanulásban. Negyedszer ülök iskolapadba, és most is azt tapasztalom, hogy haladnunk kell a technika, az új média fejlődésével. Mindenképpen alkalmazható lehetőséget látok az órán megismert új felhasználási módokban.
Munkahelyemen kollégáimmal 300 roma gyermeket nevelünk, oktatunk. Az érdektelenség, alul motiváltság, hatékonyság, taníthatóság mindennapos megfogalmazás a magyar közoktatásban; intézményünkben pedig csak még jobban jelen van. Kollégáim legtöbbjének több diplomája van, mégis azt mondjuk, hogy itt nem ez a mérvadó. A tanulók érdeklődésének felkeltése számomra a megfelelő digitális taneszközök használatát jelenti. Földrajzosként szívesen használom az interaktív táblát, mert a tanulók játszva tanulnak meg tájékozódni a térképen. Sőt, ez a tanulás színesebb, változatosabb, hatékonyabb, könnyebben és hamarabb tanulható, mint egy szokványos frontális óra a falitérképpel. Azok a kollégáim, akik használják az IKT-s eszközöket, szintén ezen a véleményen vannak. Azonban a tananyag folyamatos növekedésével, az elsajátításra szánt idő csökkentésével a pedagógusokat is válaszút elé állítják. Szinte “varászvesszővel” kell dolgoznunk, hogy mindez megvalósítható legyen. És ekkor látom újra értelmét az élethosszig tanulásnak! A megújulás mindig nagyon fontos! A web 2-vel, a hálózati tanulással és a konnektivizmussal való megismerkedésem új lehetőségeket nyit számomra a munkám során. Én mindenképpen haladni szeretnék a 21. század új vívmányaival, új oktatási módszereivel. Saját munkámat is szeretném megkönnyíteni azzal, hogy a megszerzett új ismereteket megpróbálom beépíteni a mindennapokba.

Örülök, hogy részt vehettem ezen a kurzuson.

Tisztelt Tanár Úr!
A posztban a Tanár úr által leírtak új megvilágításba helyezik a médiumok oktatásban való használati lehetőségét. Általában valóban úgy nem gondolunk rájuk, mint a tartalom szervezésére is alkalmas eszközökre. A tartalmat inkább alaposan megszervezzük, felépítjük mi magunk, és a média eszközeit csak az általunk meghatározott tartalom közvetítésére használjuk, ám valóban igen érdekes és izgalmas ötletnek látszik a média eszközeivel megvalósított spontán tanulás. Miért ne lehetne a tanításban is alkalmazni a spontaneitást, „a tudás- böngészést”? Illetve, ha lehet, akkor milyen módon lehet és milyen célból érdemes alkalmazni?
Az adatbázis-logika által megtestesített spontaneitás látszólag ellentmond a tanulási folyamat hagyományosan alkalmazott ok-okozati szervező elvének. Lehet-e a véletlen a szervező elv? Egyáltalán kinevezhető-e a véletlen szervező elvnek? Véleményem szerint igen. Érdekes kísérlet lehet például kipróbáltatni tanítványainkkal, hogy egy keresőszó beütésével milyen, az adott témához nem szorosan tartozó, de mégis kapcsolódó ismeretanyaghoz lehet eljutni azzal, hogy ide-oda sétálunk a felkínált lehetőségek között. Az ilyen típusú ismeretkeresgélésre mi más lehetne alkalmasabb, mint a számítógép, mely hihetetlen mennyiségű információt tartalmaz.
Fenntartva azt, hogy a „random learning” nem helyettesítheti, nem válthatja ki a lineáris narratíva hagyományai alapján felépített tartalomközvetítést, úgy gondolom, hogy érdekességként, tapasztalatszerzésként, a médiakultúra erősítőjeként feltétlenül kiegészítheti. Ki fogom próbálni.

Tisztelt Tanár Úr!

Tanulmánya olvasása elgondolkodtató. szerintem nem szabad elbillennie a mérleg nyelvének a hagyományos módszerek és az új média és web 2 adta lehetőségek között egyik irányba sem túlzottan. Meg kell találni az egyensúlyt, a mindenkori pedagógiai helyzetnek adekvátan ötvözni a lehetőségeket.
A hagyományos óraszervezés már a múlté. Én a “papír és krétán alapuló” képzésben nevelkedtem, tanultam, az x-generációhoz tartozom. Nem akarom, hogy a felgyorsult világ elhaladjon mellettem, ezért nagyon szeretném beépíteni a tanítási óráimba ezt a pozitív hatással járó szemléletet. Fogékonyságot mutatok, szeretném minél jobban megismerni, megérteni és leginkább a gyakorlatban alkalmazni a hálózatalapú tanulás lehetőségeit.
A tanítványaim a z-generáció szülöttjei, az életükhöz hozzátartozik a számítógép, internet, okostelefon, IKT tábla. Szeretném a hagyományos tananyagot minél szemléletesebbé, érthetőbbé tenni internet és új technikai eszközök bevonásával.
Minden tanórán adódhat bármilyen véletlenszerű esemény. Az óra vezérfonalának helyes mederben tartása a pedagógus feladata úgy, hogy a váratlan esemény pozitív transzferként hasson. De néha a jól megtervezett óratervtől azért térünk el, mert az óra “dramaturgiájába” be nem tervezett momentum még jobb ötletet ad a tananyag élményszerűbb átadására.
Az interaktív taneszközök használata több váratlan,be nem tervezett eseményt indít el az órán. Mégis élményszerűbbé teszi a tanulást.
A tanórán nem kell teljesen elhagyni a lineáris vonalvezetést, fontos olyan feladatokat is biztosítani, ami a csoport ismeretszerzését helyezi előtérbe. Ez élményszerűbbé teszi az órát és pozitívan visszahat az egyénre.
A mai kor pedagógusának is lépést kell tartania a technika fejlődésével. A befektetett energia megtérül. Az újdonságok követése és beépítése a tananyagba változatosabbá teszi az órát, ezáltal a tanulók is motiváltabbak lesznek az ismeretszerzésre.

Tisztelt Tanár Úr!
Az ön tanulmánya, számos érdekes kérdést vet fel a pedagógus társadalom számára. Az új média korában elengedhetetlen, hogy a kérdéssel foglalkozzunk. A mai órák felépítése véleményem szerint teljesen megváltozott, más ívekre épül.
Számomra egyértelmű és nélkülözhetetlen a konnektivista tanulás elemeinek beépítése a tanórába, a nagy kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezeket az elemeket hatékonyan megfelelően hasznosítani, a tervezésnél –szervezésnél, vezetésnél és a megvalósításnál?. Figyelembe kell vennünk azt, hogy változások mennek végbe a tanítási – tanulási folyamatban. El kell fogadnunk azt, hogy a tanulók igen is érdeklődésüknek megfelelő témákat dolgozzanak fel a jól felkészült mentor tanár segítségével. Megfelelő motivációs erő és eszközök kellenek ahhoz, hogy az óra, elérje a célját. Ehhez segítséget nyújtanak az új média eszközei. Igény mutatkozik a folyamatos kutató – fejlesztő tevékenységek iránt, a témával kapcsolatban. Teret kell hagyni a tanulók kreativitásának, úgy hogy közben a felvetődő új kérdésekre, problémákra megfelelően reagáljunk. A folyamatokban figyelembe kell vennünk a kreativitást és a szociális kapcsolatokat annak érdekében, hogy a digitális kompetenciákat fejlesszük. A tanuló központúság újdonságait tudni kell kezelni (magas szintű döntési hozatal, aktivitás, tekintélyek áthelyeződését), azzal hogy jól megválasztott IKT eszközökkel, pedagógiai, kommunikációs tudással állunk az új kihívások előtt.
Összefoglalva: A nyílt oktatási rendszerek folyamatos térhódítása, arra késztet bennünket, hogy alkalmazzuk az újfajta óraszerkesztést és vezetést, amelyben nem kis feladat hárul a digitális szaktudással rendelkező pedagógusokra. Vállalni kell a feladat megoldását, még akkor is, ha sokszor nehézségeket rejt a megváltozott órafelépítés. A megvalósításban a pedagógus társadalomnak nagy szerepet kell vállalnia.

Tisztelt Tanár Úr!
A blogbejegyzés első mondata egy kérdés: hogyan épülhet be az adatbázis logika a tanóra menetébe?
Véleményem szerint teljesen természetes módon, hiszen már eddig is, jóval a digitalizáció megjelenése előtt alkalmaztuk ezt a módszert: arra a szerteágazó tudásra, mondhatni ismerethalmazra célzok, amellyel a pedagógusok jó része rendelkezett/rendelkezik. Ebből az ismerethalmazból – kvázi adatbázisból – eddig is elérhetők voltak a különböző tartalmak, úgy a tanórán, mint azon kívül. Gondolok például arra, hogy a tananyaghoz kapcsolódó, de a lineáris narratíva során nem tervezett kérdésre is kaptak választ a tanulók; nem beszélve az anyaghoz közvetlenül nem is kapcsolódó felvetésekre.
Napjainkban a digitalizáción alapuló tecnikák és technológiák elterjedésével, hozzáférhetővé válásával könnyebb helyzetbe kerültünk: jóval nagyobb, kiterjedtebb adatbázisra támaszkodhatunk, mint amennyit egyénenként tudás címen birtokolhatunk. Tapasztalat, hogy a tanulók minden olyan „mellékes” információt könnyebben és hatékonyabban megjegyeznek, amit nem a szándékos, tervezett ismeretátadás során, hanem azon felül szereztek tőlünk. Éppen ezért ki kell használni a véletlen (random) elérésű információk adta lehetőséget, és bíztatni őket az újmédia használatára.
Azt gondolom, a tanítás során az óra felépítésének, szerkezetének linearitását meg kell tartani, – tehát az óra dramaturgiájában szerepelnie kell a tudatosságnak, tervszerűségnek. Ugyanakkor az egyes lépéseknél, szerkezeti elemeknél, mint a tananyag feldolgozása, gyakorlás, alkalmazás során lehetőséget kell biztosítani a véletlen, improvizatív elemek használatának. Módot kell találni a tanár narrációja mellett – azt kiegészítve (esetleg felváltva) a nonlineáris, véletlenszerű itemekből (adatokból, bejegyzésekből, cikkekből, stb.) álló felfedezéses -, random tanulásra.
Thorndike inger – válasz kapcsolaton alapuló véletlen próba – szerencse tanulása jó eredménnyel járhat például egy alkalmazás vagy program próbálgatása kapcsán: a sorozatos ismétléseknek köszönhetően a tanulók eljuthatnak a készségszintű használathoz.
A lineáris narratívától teljesen elszakadó, a keresés szándékától független rátalálás számtalan aha-élményhez juttathatja a tanulókat. Ez lehet olyan ismeret, amely kapcsolódik a már meglévő tudásukhoz, de lehet teljesen új adat is, amely további ismeret alapját képezheti. Ez végső soron erősítheti a motivációjukat és további keresésre ösztönözhet. Az így szerzett ismeretek növelik a tanulók kompetencia-érzését, vagyis hogy saját tanulásuk irányításában fontos (vezető) szerepet játszanak.
Természetesen nem az a cél, hogy a narratívát teljesen száműzzük a tanórákról. Vannak olyan helyzetek, amelyek igénylik a hagyományos – nem szükségszerűen frontális formában megvalósuló – lineáris tartalomszervezést. A tanulók differenciált oktatására gondolok, amikor a tanulásban, vagy éppen a digitális eszközhasználatban lemaradónak több interperszonális kapcsolatot igénylő ismeretátadásra van szüksége. Úgy vélem, ilyen esetben nem szabad a véletlen tanulásra hagyatkozni, és az esetleges kudarcokat, megbélyegzést kockáztatni a hálózatos, kollaboratív tanulás során.
Általános vélemény, hogy a Z generáció tanulóinak jó része készségszinten használja az Új Média eszközeit, és a világhálóról szerzi a tudását. És éppen ezért kell a szervezett, iskolai oktatásba bevinni ezeket az eszközöket, ezért kell a pedagógusoknak új narrációs technikákat alkalmazni. Úgy vélem, ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Szerintem a paradigmaváltás azért is szükséges, mert a tanulók jó részének nincs lehetősége használni a digitális eszközöket és nem képesek az újmédia hatékony felhasználására, nem tudnak megfelelő ismereteket begyűjteni az internetről. Eszükbe sem jut, hogy az iskolában, a könyvárban, vagy az e-pontokban található eszközök segítségével tanuláshoz kapcsolódó ismeretet szerezzenek, vagy azt megkönnyítő alkalmazásokat töltsenek le. A Web 2.0-t felszínes, felületes információk begyűjtésére és megosztására használják, ezzel pedig egyre inkább hátrányba kerülnek az előbb említett tanulókkal szemben. Így az iskola, az oktatás felelősségét abban is látom, hogy esélynövelő eszközként használja az újmédiát.
Összegezve tehát azt gondolom, hogy a tanórákon egyszerre kell jelen lennie, – esetenként és tanulónként más-más arányban -, az adatbázis logikán alapuló tartalomszervezésnek és a lineáris narratívának, vagyis a kettő kapcsolatán alapuló újmédia felfogásnak.

Tisztelt Tanár úr!

Már régebb óta gondolkozom ezen a témán amit Tanár úr a blogbejegyzésében felvetett. Véleményem szerint nem szabad éles határt húzni a “hagyományos” tanítási és tanulási módszerek illetve az új média és web2 adta lehetőségekben rejlő módszerek között. “Egyik percről” a másikra semmiképp sem lehet átállni az új tanítási módra. Véleményem szerint is rengeteg előnye van a hálózatalapú oktatásnak, de az előttem lévő kommenteket olvasva úgy gondolom én kicsit félve gondolkozom erről a témáról. Természetesen abban teljes mértékben egyet értek, hogy a mai gyerekek igényei szerint kell tanítunk, és az általuk leginkább ismert és használt csatornákon keresztül nagyobb motivációt válthatunk ki ám minden éremnek két oldala van. Az IKT eszközök használatát a tanítási órákon teljes mértékben támogatom ám bizonyos mértékben és korosztálytól függően. (Például általános 7-8. osztályáig nem vinnék laptopot, tabletet az osztályba, ám például interaktív táblát igen. ) Nagyban színesítik az óra menetét, motivációt adhat a tudáselsajátításra és elősegítője a felfedezéses tanulásnak is. Ám a pozitív volta és hasznossága mellett mindig eszembe jut az a bizonyos másik oldal is. Azok a gyerekek akiknek lehetőségük van rá (anyagi, szülői engedély stb.) szabadidejük nagy részét a számítógépjük, telefonjuk előtt töltik, és ezt az időt nem szívesen hosszabbítanám meg a tanítási idővel is. Viszont ha tanítási órák után a házi feladatot is IKT eszközökhöz kötik, nem feltétlen tudjuk megtartani az esélyegyenlőséget, ugyanis sajnos még mindig nem általánosítható ma Magyarországon, hogy minden család rendelkezik számítógéppel és internetkapcsolattal. Illetve ennek mentén továbbhaladva, sajnos az iskolák többsége sem felkészült az ilyen alapú oktatásszervezésre, hiszen hatalmas anyagai forrás szükséges ennek a rendszernek a kiépítéséhez, úgy hogy sok esetben más létfontosságú feltétel sincs biztosítva. De természetesen ide sorolhatjuk a tanárok szakmai felkészültségét is. Fontos, hogy a tanárok képzésében, továbbképzésében jelen legyen a hálózatalapú oktatás anyaga, hogy ne csak lássák, de használni is tudják ezeknek a modern eszközöknek a hihetetlen nagy lehetőségeit és erősségeit.
A közösségi oldalakban mint a facebook, twitter, de akár a youtube vagy egyébb megosztó oldalakat is ide sorolva hatalmas lehetőségek nyílnak mind az információ szerzés, mind az oktatás mind a felfedezése tanulás terén. Ám én ezt is nagyon átgondoltan használnám, hisz mit is rejt a közösségi oldal, közösségi háló és konnektivizmus? Mindannyiunknak rengetek gondolat támad a fejében ezeknek a szavaknak a hallatán. A mai világban idő- és térbeli határok rombolódnak le ezeknek a használatával. De mikor ez a kép jelenik meg a fejemben, egy számítógép előtt egy gyereket látok…
Tehát összegezve nagy lehetőségeket látok az új médiák, a web2, a hálózati tanulás illetve a konnektivizmus és a (hozzájuk kapcsolódó) oktatásmódszertanban, de úgy gondolom, még rengetek kiaknázatlan lehetősége lehet, és nem szabad egyből fejessel ugrani a tóba. Igen, használjunk a tanítási órán IKT eszközöket, de jól átgondolva egyelőre.

Tisztelt Tanár Úr!

Mint általában mondani szoktuk, hogy a jól bevált módszereket vinni kell tovább, és azon nem törvényszerű, hogy változtatni kell, még akkor sem, ha elér mindenkit az “új hullám”. De most azt kell mondanom, hogy az Ön szemléletével feltárt lehetőség igen, igen felkeltette az érdeklődésem, és a munkatársaim között is igyekszek ezt népszerűsíteni. Ugyan a mi tantestületünkben az átlag életkor 50 év felé esik, de fogékonyak az új dologra. Látni kell, hogy ez a lehetőség sokkal több nyitottságot biztosít a pedagógus munkája során.

Az is igaz, legalábbis a mi testületünkre, hogy talán úgy érzik sokan az idősebbek közül, hogy egyre kevesebb szükség lesz a tanári szerepre, amit Ők egy életmunkája során tettek, mára szertefoszló feladat marad. Ahhoz kell őket segíteni, hogy megértsék a tanári szerep fontosságát még az új médiafelület használata során is mindenki elismeri. Meg kell értetni azt a tényt, hogy a gyermek figyelme már alig ha leköthető a hagyományos, frontális, vagy egyéb módszerek során azzal a módszerrel, amit a tanári magyarázat biztosít. Sokkal inkább a technika színes, világát, és azon keresztül az adatok korszerű tárolásának, célszerű használatára kell tenni a hangsúlyt. Egyébként nem lehet “versenyt tartani” a mai gyermek által is használt sokrétű technikát kínáló világgal. De szem előtt kell tartani a világháló veszélyeit is, főként a gyermekre leselkedő kíváncsiság által vonzó közösségi oldalak buktatóit is.

Én úgy gondolom, hogy adottak a feltételek az iskolában, hogy egy modern, 21. századi oktatás részesei lehessünk úgy, hogy ezt mind a gyermek és a pedagógus egyaránt “csodaként” élje meg, és ezt a csodát tegye mindennapos jártassággá maga és a tanulók számára. Az is tény, hogy ehhez a megszokottól egy sokkal modernebb tudásfejlesztésre van szükség a pedagógusok számára.

Tisztelt Tanár Úr!

A tanórán hallottak alapján, illetve ezzel a cikkével, felkeltette az érdeklődésemet az IKT eszközök használatára, melyeket a jövőben én is be fogok építeni az óráimba.
Ugyanakkor fontosnak tartom én is, hogy az egyensúlyt megtaláljuk a hagyományos oktatás és az új pedagógiai módszerek között, mivel vannak olyan részek, amelyeket célszerű a lineáris oktatási módszerrel átadni, de a digitális eszközök segítségével alá tudjuk támasztani, és ezzel érdekesebbé tudjuk tenni a végeredményt. Ugyanakkor ezáltal nem csak érdekesebbé tesszük az adott órát, hanem a digitális eszközök segítségével többféle úton el tudnak jutni ugyanahhoz a megoldáshoz, és ezáltal válik a tanuló az oktatás középpontjává (nevezhetjük napnak), és a tanár és a különböző eszközök forognak a tanulók körül, hogy segítsék a tanulási folyamatokban őket.
Ugyanakkor meg kell tanítanunk tanítványainkat arra is, hogy a különböző közösségi oldalakon esetleges veszélyeknek vannak kitéve, és az interneten talált anyagok nem feltétlenül valósághűek, tartalmazhatnak félrevezető elemeket is.

Úgy gondolom, hogy ma a tanításban mindenképpen alkalmazni kell az újmédia nyújtotta lehetőségeket. Hiszen a pedagógusnak tudatosítania kell magában, és alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy bizony a mai diákok a tudásuk egy jó részét az interneten szerzik meg, így könnyen alkalmazkodnak az elektronikus tanulási környezetekhez is. Sőt, véleményem szerint szükségük is van azokra, hiszen ők “digitális bennszülöttek”. Ami azt is magával hozza, hogy más a logikájuk, információfeldolgozási technikájuk, sőt, még az olvasástechnikájuk is, hiszen megjelent és elterjedt a szkipping-típusú olvasás. Éppen ezért a pedagógusoknak is el kell sajátítaniuk a szükséges IKT-kompetenciákat, és használni a tanórákon. Hiszen ezekkel a módszerekkel sokkal jobban fel lehet kelteni a diákok érdeklődését, valamint segíthetjük őket abban, hogy hogyan igazodjanak el a rengeteg információ között, vagyis abban, hogy hogyan tanuljanak. Sajnos azonban azt veszem észre, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy az IKT-s eszközöket bevonják a tanításba. Véleményem szerint az sem baj, ha valaki a hagyományos tanítás híve, sőt, azt is tudom, hogy sok iskolában nincsen akkora lehetőség az IKT- használatra, hiszen pl. egyetlen digitális tábla van az egész intézményben. Azonban véleményem szerint sokkal könnyebben menne a tanítás, ha valamilyen módon, a megfelelő egyensúlyt megtartva minden pedagógus bevonná az órájába a digitális taneszközöket. Sőt, nagy valószínűséggel a diákok is jobban élveznék az órát, így meghálálnák a tanár törekvéseit.

A tanórák bizonyos szempontból hasonlítanak a filmekhez. Ahogy az fentebb olvasható is, a tanóráknak, előadásoknak is megvan a maguk dramaturgiája, és akárcsak a filmek, időbeli kiterjedéssel rendelkeznek.
A filmeknek nincsenek szabályaik (ha lennének, akkor nem lehetne művészetnek nevezni őket) az alkotónak teljes szabadsága van abban, hogy mit és hogyan akar megjeleníteni. Mégis a filmek túlnyomó többsége ugyanazon a szerkezeten alapszik. Ez a szerkezet pedig az ókori görög drámákig vezethető vissza. Valamiért kialakult ez a forma, és alkalmasnak, mi több optimálisnak bizonyult egy cél eléréséhez. Ez a cél pedig valamilyen történet elmondása.
A film időbelisége miatt eredendően lineáris. Vannak filmek, melyek bonyolult időszerkezettel, mozaikos struktúrával törekednek a nonlinearitás elérésére, amit egy szinten meg is valósítanak, viszont ez a nonlinearitás a film időbeli kiterjedésének korlátai közé van szorítva. A szerkezet, bármilyen legyen is az, végső soron a médium sajátosságai által determinált: minden filmnek vége van egyszer.
A cél (nagyon leegyszerűsítve, ezért elnézést kérek) egy történet elmondása. És e cél elérése érdekében az alkotók törekednek kiszűrni azokat a tényezőket, azokat a motívumokat, melyek nem támasztják alá azt a gondolati ívet, amire alapozzák művüket, illetve nem segítik a mű befogadását. Ezeket az elemeket nevezhetjük zajnak is. (Vannak alkotók, és irányzatok, akik kimondottan a történet tagadására törekednek, ez más kérdés.)
Greg Marcks 11:14 című filmje szerkezeti bravúr: a történetet több egymást keresztező szálból szövi; időszerkezete bonyolult, de végtelenül precízen és következetesen végre hajtott. Tényleg bravúros a szerkezet. Viszont a film tartalmilag üres. A karakterek laposak, nincs terük hús-vér szereplőkké fejlődniük, a történet pedig végső soron roppant egyszerű, csak a tálalás miatt tűnhet elsőre bonyolultnak. A komplex szerkezet a taralom rovására megy. Sok hasonló példát lehetne még felhozni. Az ilyen filmek gyakran öngólt rúgnak saját leleményes szerkezetükkel: a tartalom helyett a formára terelik a figyelmet, és ezáltal épp a lényeg marad rejtve. A befogadói energia, figyelem a szerkezet megértésére csoportosul át. Ez nem konzervativizmus, nem is arról van szó, hogy a nézők buták lennének, inkább arról, hogy kényes egyensúly áll fent forma és tartalom között, és ennek megbontása komoly kockázatokat rejt magában.
Egy tanóra célja a tudás minél hatékonyabb átadása (nagyon leegyszerűsítve, ezért elnézést kérek). Egyszerűbb szerkezet, bonyolultabb tartalmak átadását teszi lehetővé. Egy bonyolult tartalom esetén végzetes lehet, ha azt még bonyolultabb szerkezettel is terhelik.
Persze működhet az adatbázis logika alkalmazása, ezt nem vitatom. Viszont sok olyan órán vettem már részt, ami egyszerű csapongásba torkollott. Itt is az egyensúly megtalálása a kulcs. Lehet-e alkalmazni az adatbázis logikát az oktatásban, ha igen, hogyan, ha nem, miért nem? Ennél van egy még elemibb kérdés: indokolt-e alkalmazni? Amikor filmet készítek, mindig megkérdezem magam egy döntés hozásánál, hogy az a döntés, hogy szolgálja a filmet, indokolt-e ilyen és olyan eszközökkel élnem. A tartalom úgy is hozni fogja azt a formát, amiben az a leginkább kifejeződhet. Azt kell megvizsgálni szerintem, hogy az adott tananyagot milyen módszerrel lehet a leghatékonyabban átadni.
Ugyanez igaz az újmédia-eszközök bevonására is az oktatásba. Növelik ezek az eszközök a tanulás hatékonyságát? Szebb képet lehet festeni a legdrágább Munkácsy ecsettel, mint egy olcsóbb pemzlivel? Lehet, hogy megvannak az előnyei a Munkácsy ecsetnek, de végső soron mégiscsak a kéz számít, ami fogja.
McLuhan azt mondta, hogy a média maga lett az üzenet. Ha ebből a gondolatból indulunk ki, és az oktatásba behozzuk a médiát, akkor könnyen fennáll a veszély, hogy a tananyag maga a média lesz, a tényleges tartalom pedig elsikkad valahol félúton.

Tisztelt Tanár Úr!

Az új média használatával az oktatási folyamatba való beépülésével kapcsolatosan a következő észrevételeim lennének.
Éveimet tekintve az X generációhoz tartozom, de fogékonyságot mutatok, és belső motivációt érzek aziránt, hogy megismerjem és elsajátítsam (valamilyen szinten) legalábbis megértsem és megpróbáljam alkalmazni a gyakorlatban ének-zene tanórákon is az új web2-es, internetes, hálózatalapú tanulás lehetőségeit.(zenehallgatás, zenekeresés, kottaírás, népdalhallgatás, művészetek integrálása, magyarság tájegységenként történő megjelenése…)
Sajnos mi pedagógusok inkább papíralapú „képzést” kaptunk, és az intézmények sincsenek kellő technikai felszereltséggel ellátva.
Sok helyen még a hagyományos kréta léte is bizonytalan.
De ez az új tanulásszervezési, valós idejű interaktív tanulás felkeltette az érdeklődésemet.
Minden tanóra szervezésében és óravezetésében benne van a véletlenszerű események tárháza. Eddig is ezek megoldása a pedagógus felkészültségétől függött. Mennyire volt képzett az adott területen? Mennyire megfelelő szintű a szakmai felkészültsége? Rendelkezik-e kellő kompetenciával és empátiával?
Szerintem a mai kor gyermekei a Z generáció szülöttjei számára lehet elengedhetetlenül fontos az újmédia által a konnektivista tanuláselmélet használata. A véletlenszerűség, szabad internethasználat engedélyezése lehet akár veszélyes is abban az esetben, ha nem eléggé izgalmas a tanóra és a gyerekek unatkoznak. Ez a pedagógus irányító szerepétől függhet. De ehhez fontos a felkészültség és feltételrendszerek megléte is. Át kell alakítani az oktatási stratégiákat, az óra vezetését, szervezését, ellenőrzés értékelés módszereit, a teljes oktatási folyamatot.
Ehhez elengedhetetlenül szükséges a pedagógusképzés újragondolása.
Nagy szükség van az új technikai eszközök használatának biztos ismeretére, ami az én generációmhoz tartozó pedagógusoktól állandó tanulást és kihívást jelent.
Összegezve valami új „születésében” van részem, ami igazi kihívást jelent, amihez sok információt és lehetőséget olvastam, és állandó belső motivációt késztetést érezve a továbbiakban az internetes keresésekhez, már csak az elszántság kell hozzá, hogy a mindennapi gyakorlatba átültessem a kellő eszközök beszereztetésével egyetemben.

Tisztelt Tanár Úr!

Az új média használatával az oktatási folyamatba való beépülésével kapcsolatosan a következő észrevételeim lennének.
Éveimet tekintve az X generációhoz tartozom, de fogékonyságot mutatok, és belső motivációt érzek aziránt, hogy megismerjem és elsajátítsam (valamilyen szinten) legalábbis megértsem és megpróbáljam alkalmazni a gyakorlatban ének-zene tanórákon is az új web2-es, internetes, hálózatalapú tanulás lehetőségeit.(zenehallgatás, zenekeresés, kottaírás, népdalhallgatás, művészetek integrálása, magyarság tájegységenként történő megjelenése…)
Sajnos mi pedagógusok inkább papíralapú „képzést” kaptunk, és az intézmények sincsenek kellő technikai felszereltséggel ellátva.
Sok helyen még a hagyományos kréta léte is bizonytalan.
De ez az új tanulásszervezési, valós idejű interaktív tanulás felkeltette az érdeklődésemet.
Minden tanóra szervezésében és óravezetésében benne van a véletlenszerű események tárháza. Eddig is ezek megoldása a pedagógus felkészültségétől függött. Mennyire volt képzett az adott területen? Mennyire megfelelő szintű a szakmai felkészültsége? Rendelkezik-e kellő kompetenciával és empátiával?
Szerintem a mai kor gyermekei a Z generáció szülöttjei számára lehet elengedhetetlenül fontos az újmédia által a konnektivista tanuláselmélet használata. A véletlenszerűség, szabad internethasználat engedélyezése lehet akár veszélyes is abban az esetben, ha nem eléggé izgalmas a tanóra és a gyerekek unatkoznak. Ez a pedagógus irányító szerepétől függhet. De ehhez fontos a felkészültség és feltételrendszerek megléte is. Át kell alakítani az oktatási stratégiákat, az óra vezetését, szervezését, ellenőrzés értékelés módszereit, a teljes oktatási folyamatot.
Ehhez elengedhetetlenül szükséges a pedagógusképzés újragondolása.
Nagy szükség van az új technikai eszközök használatának biztos ismeretére, ami az én generációmhoz tartozó pedagógusoktól állandó tanulást és kihívást jelent.
Összegezve valami új „születésében” van részem, ami igazi kihívást jelent, amihez sok információt és lehetőséget olvastam, és állandó belső motivációt késztetést érezve a továbbiakban az internetes keresésekhez, már csak az elszántság kell hozzá, hogy a mindennapi gyakorlatba átültessem a kellő eszközök beszereztetésével egyetemben.Lassan, de biztosan ki fogom próbálni.

Tisztelt Tanár Úr!

Előadásának meghallgatásakor és a tanulmány olvasása alatt is azt éreztem, hogy a jelen pedagógusai számára iránymutató, és óriási lehetőséget rejt az új média alkalmazása az oktatásban. A mai ember életében napi szinten jelen van az informatika, mivel jelentős hányaduk interneten keresztül intézi mindennapi ügyeit, keresi meg a számára szükséges információkat. A gyermekek életében is fontos szerepet játszik a számítógép. Véleményem szint a mai kor gyermekei már születésük előtt hordozzák azokat a géneket, amelyek a számítógép és az internet (a hálózat alapú oktatás) világa felé tereli őket.
Szinte minden idejüket a közösségi oldalakon töltik. Nagyon sok és hasznos információhoz jutnak az internet világában. A házi feladatok megírásában, egy kiselőadás megtartásában is nagy segítséget nyújt a világháló! Mi, pedagógusok is az iskolában olyan tanulási környezetet teremthetünk, ahol az információk közvetítése a korábbiakhoz képest hatékonyabban történik. A diákok is aktív részesei lehetnek tanulásuknak azáltal, hogy maguk állítják össze, valósítják meg a tanár által kitűzött feladatot, projektet és nem csak passzív befogadói a leadott tananyagnak.
A tanulók érdeklődésének felkeltése nagyon fontos, hiszen innen indul az egész tanóra lényege. Motiválni kell őket. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb egy újszerű, digitális óra, mint a hagyományos, könyv alapú tanulási ismeretek elsajátítása.
De egyben vigyáznunk is kell, mert ezek csak eszközök, és ez még önmagában nem biztosítja a tudás elsajátítását. Nekünk, pedagógusoknak is meg kell, tanulnunk jól kihasználni az új média adta lehetőségeket. Meg kell tanítani a gyerekeket, a helyes tanulási módszer kialakítására, az új információs eszközök megfelelő használatára, illetve az új információ befogadására, feldolgozására, alkalmazására.
Úgy gondolom, hogy több ilyen tanulmányra, magyarázatra lenne szüksége a pedagógusoknak. Felvetődik bennem a kérdés, vajon a végtelennek tűnő lehetőségeket megfelelően tudjuk-e kihasználni és alkalmazni. Nagyon tanulságos, és elgondolkodtató minden ember számára!

Tisztelt Tanár Úr!
Az Ön által felvetett téma, az újmédia hatásának boncolgatása elkerülhetetlen a mai oktatásszervezés szempontjából.
Korunkban a technikai eszközök fejlődése hatalmas léptekkel halad előre. Az oktatástechnológiai eszközök rohamos fejlődésével teljesen megújul az oktatás tárháza, melyet felelőtlenség lenne kihasználatlanul hagyni. Az informatikai eszközök nemcsak a gazdasági életben foglalnak el jelentős szerepet, hanem az oktatásban is erőteljesen jelennek meg. Sok pedagógus még mindig esküszik a papír alapú oktatásra, félnek a multimédiától, az újmédiától.
A médiumok elterjedése jelentős mértékben átalakítják a szocializációs folyamatokat. A médiumok elterjedésével a gyerekek már nem a személyes tapasztalataik révén ismerik meg a világot.
Ennek a folyamatnak köszönhetően úgy érzem, a pedagógusoknak fel kell készülniük az új eszközök, berendezések mindennapi használatára, alkalmazására. Az oktatás folyamatát át kell alakítani a mai kor által támasztott újdonságoknak, igényeknek megfelelően.
Úgy gondolom, hogy merni kell használni az új eszközöket, a diákok meghálálják a változatos, néha izgalmas órákat, és ha látják a tanár igyekezetét, még azt is megbocsátják, ha néha hibázik, vagy ha a technika cserbenhagyja.
Jó látni, hogy már egyre több kolléga nem tankönyvvel a hóna alatt és krétával a kézben megy órára, hanem már mindennapossá vált a laptop, az interaktív tábla és a digitális toll, s mindezekkel együtt az internet használata.
Nem elegendő, „csak” a szakszerű tantárgyi ismeret birtoklása. Szükséges a teljes tanítási-tanulási folyamat tervezési- szervezési- irányítási és értékelési funkcióinak biztos kezelése és kontroll alatt tartása. Az sem mindegy, hogy milyen (tan)eszközöket alkalmazunk az eredményes képzés érdekében.
A technikai eszközök és különösképpen a digitális technika rohamos fejlődése folyamatos kihívást jelent az új módszerek alkalmazása iránt fogékony pedagógusoknak. Természeti- társadalmi- technikai környezetünkben tetten érhető változásokra, a kihívásokra az oktatási intézményeknek is mozdulnia kell.