«

»

okt 14

Az újmédia hatása az óraszervezésre

Hogyan épülhet be az adatbázis logika a tanóra menetébe?
Előző posztomban leírtakban látható, hogy az újmédiumok a technológiai értelmezésen túl a tartalomszervezés szempontjából is érvényesíthető elemeket tartalmaznak.
Ez a szemlélet ráirányítja a figyelmet a dramaturgiára, mely eredetileg a színművek szerkezeti törvényeit figyelembe vevő az előadás formai elemeit írta le és értelmezte.

Narratív szerkezet

Míg a lineáris tartalomszervezés során a mondanivaló a szöveg előrehaladtával lépésről-lépésre fokozatosan alakul ki, a véletlenszerű tartalomszervezés esetében a fent ábrázolt linearitást egy elágazásos hálózatos szerkezet váltja fel.
Az újmédiát leíró gazdag fogalmi háló arra utal, hogy az adatbázisból fakadó és a humán interfész segítségével megvalósuló reprezentáció a tanulási tanítási folyamatban az ismeretelsajátítás során történő tanulás megtarthatja lineáris és elágazásos jellegét csakúgy, mint a véletlenszerű itemekből álló felfedezéses, véletlen tanulási formákat is.
Dramaturgia és tanóra
Az újmédia tehát új narrációs technikák kifejlesztését is előhívhatja, ami jelentősen befolyásolja a tanárok módszertani kultúráját, hiszen a tanítási óra szerkezeti váza is egy rendező elv alapján építhető fel, mely a tanítási óra menetét, szerkezetének lépéseit, vagyis a tanórai dramaturgiát határozza meg.
Nem részletezve a különböző óratípusokat (új ismeretet feldolgozó, alkalmazó (gyakorló) óra, új ismeretet megszilárdító (ismétlő, rendszerező), ellenőrző) egy kombinált (vegyes típusú) órát feltételezve több didaktikai feladat szerepel.

Ez a szempont viszont a tanárok módszertani kultúrájához képez elengedhetetlen adalékot, hisz az óraszervezés- és vezetés a tervszerűség és tudatosság mellett nem mellőzheti a véletlen, sokszor improvizatív elemeket sem. Hisz maga az óra is egyfajta dramaturgia, a tanítási óra szerkezeti váza is dramaturgia: a tanulók figyelmének felkeltése, motivációjának biztosítása, az óra célja, a diákok előzetes ismeretei, az új anyag prezentálása, rendszerezés, rögzítés, gyakorlás, a tanultak alkalmazása, a tanulók teljesítményének ellenőrzése, értékelés, házi feladat – mind a tanítási óra menetének, szerkezetének lépései, vagyis az óra dramaturgiája.

A fenti elv bár hasonlít nonlineáris, hipertextuális tanulásra, azonban a véletlenszerű tartalomelérés feltételezi a Siemens és Downes féle konnektivizmuson túl más tanuláselméletek – a próba-szerencse tanuláson túlmutató random learning elmélet figyelembe vételét is. Fontos szerephez juttatva a keresés szándékától független rátalálásra, felfedezésre a “szerencseleletre”, mely “interfészen bolyongóknak, az “újmédia böngészőinek alapélményeként” is értelmezhető. (Aczél)


Így az eredetileg össze nem függők a keresésben és a következtetésben összetartozóvá lesznek. Miért nem lehet ez igaz a tanulási tanítási folyamatra?
Az adatbázis és narratíva kapcsolatán alapuló újmédia felfogás – a végtelennek tűnő lehetőségeit tekintve – az ismeretátadáson túl a szemléltetési lehetőségek megújítására, befogadói motiváció erősítésére, a digitális kompetencia fejlesztésére csakúgy, mint az értékrendszer-formálására és alakítására.

New media, new media literacy, new methods in education_Forgo_S1
http://prezi.com/oq9bgv3t-c2d/new-media-new-media-literacy-new-methods-in-education/

http://prezi.com/v4ugz1_ure9q/new-media/

113 comments

Skip to comment form

  1. Lakatos Máté

    Tisztelt Tanár Úr!
    A mostani oktatásban az új média terének alkalmazása nélkülözhetetlen , jelenleg olyan világot élünk ahol számos téren találkozhatunk vele. Egyre több nyitott feladatot oldhatunk meg az internetes alkalmazásokkal , a mai tanulók,manapság mindent ott intézünk .: pl az okmányirodába jelentkezés , felvételi ügyintézés , netbank , …stb. így nélkülözhetetlen a tanulásból is ,, egyre többen használnak digitális újság vagy könyvolvasó programokat . Manapság a tanulók a tudások nagy részét az interneten sajátítják el ezért fontos is hogy egy oktatási intézmény rendelkezzen online elérhető tananyaggal , hisz szükség van rá mert a mai fiatalok már az internettel együtt születtek , és tudják hogy kell használni nem kell nekik tanítani . Teljesen másak a logikáig, olvasási szokásaik, gondolkodásmódjuk . ezért a pedagógusoknak is igazodniuk kell a mai generációkhoz és minél több IKT-s kompetenciát kell elsajátítaniuk, amit tudjanak hasznosítani a tanórákon melyek színesebbé és érdekesebbé tehetik az anyagot a hallgató közönség számára. Az órák szerkezetének megváltoztatásával a tananyag átláthatóbbá és motiválhatóbbá válik a tanulók számára. Az oktatásban nem csak az eszközöket kell bevinnünk ,hanem a módszereket is tudni kell alkalmaznunk. Az újmédia lehetővé teszi az adatbázis logika szerinti tanulást, hiszen bármilyen információ elérhető a világhálón, a közösségi oldalakon és blogokon keresztül egymástól tanulhatunk és egymást taníthatjuk .az órákon csoportosan dolgozhatunk tabletek segítségével . Az új média kihatással van a jövőnkre, tanóráinkra, projektmunkákat készíthetünk az új eszközök bevetésével , melyet feltölthetünk a virtuális világba és nyílvánossá, elérhetővé tehetjük hogy mások is tanulhassanak belőle, vagy fel tudják használni az oktatásban.
    Másrészt nem minden téren kell alkalmaznunk az új eszközöket , pl ha egy múzeumot vagy egy filmstúdiót online virtuálisan teszünk meg , az nem ugyan olyan mint ha személyesen mennénk el egy kirándulás alkalmával, ebben az esetben az utóbbit jobban élvezik a tanulok , „hiszem ha látom „ elven alapul.
    Az új média nem egy rossz ,változás a folyamatosan átalakuló , modernizálódó világban minden téren szabad utat kell adnunk a változásnak , különben egy helyen fogunk megroskadni
    De vigyáznunk kell az internetes tartalmakkal , meg kell tanulnunk hogy mit hol és hogyan keressünk , mert bizonyos oldalak mondanivalója nem tükrözi a valóságot ,melyek könnyen félrevezetnek minket .
    Összefoglalva: a mai világ arra késztet minket hogy gyakrabban használjuk az internetes oktatást , és alkalmazkodjunk az új óra szerkezetének kialakításához és stratégiájához. a pedagógusoknak is alkalmazkodniuk kell a jelen generáció szükségleteihez hogy kellőképpen megtarthassák nekik a tanórát Az újonnan bevezetésre kerülő tartalomszervezés logikáján alapuló oktatást felváltja vagy kiegészíti a korábbi narratív forma

  2. Tóth Lászlóné

    Az újmédiumok a tanóra vezetésében nem csak a technológia megújulását jelentik, hanem az óra tartalmi részeinek megújítását is. Egy nagyon fiatal tudományágról beszélünk, de hatása máris óriási. Az újmédia kialakulásával egy új tanulás elmélet alakult ki, a konnektivista módszer. A tanár tudásközvetítő szerepét átveszik a technikai eszközök, a tartalom szervezését pedig segítik az újmédia folyamatosan bővülő platformjai. Így a képzés teljes mértékben a kommunikációra épül, melynek teret engednek a különböző közösségi oldalak. Ehhez meg kell azonban tanulnunk tájékozódni az információ rengetegben, hogy minél gyorsabban tudjunk az óra anyagához releváns tartalmakat keresni. Az újmédia eszközeit egy új generáció , amelyik beleszületett és benne nő fel sokkal természetesebben használja, de a tanulóknak is meg kell tanítani, hogyan igazodjanak el az interneten fellelhető anyagokban, és tudják kiválasztani a számukra fontosat, hasznosat, szükségeset. Az újmédia megjelenésével a tanárok diákokkal való kapcsolattartása is átalakul, személyre szabottá válik. Ehhez az új eszközök alkalmazásával sokkal több támogatást kaphatunk. Lehetőségem volt egy projekt megvalósítása során alkalmazni néhány eszközt, és elmondhatom jelentősen megváltozott az óra vezetése. A tanulók nagyobb önállóságot kaptak, az információkat az internet segítségével gyűjtötték össze, kollaboratív feladatokat oldottak meg. Aki már próbálkozott az újmédia használatával konnektivista alapokon a közoktatásban, tapasztalhatta, hogy milyen minőségi változást jelent ez a tanárnak. diáknak egyaránt. Ha a kifordított osztályterem módszerét választjuk, talán jobban gazdálkodhatunk az idővel. A virtuális osztályteremben a tananyagot megtalálják a tanulók és kihasználva a hálózati tanulás lehetőségeit előre felkészülnek (előfeszítik a tudáshálót), az órán a gyakorlásra, alkalmazásra fordíthatjuk az időt, illetve a személyes segítség nyújtásra is lehetőségünk lesz. Úgy gondolom, hogy az újmédia hatékony használatával új távlatok nyílnak meg az oktatásban.

  3. Kiss Tamás

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az újmédia óraszervezésre gyakorolt hatásairól írt bejegyzését összevetettem saját tapasztalatommal, pedagógiai gyakorlatommal és az alábbi következtetésekre jutottam:
    • az új médiumoknak meghatározó szerepük van (és egyre jelentősebb) a tanulói tudás-, ismeretek illetve kompetenciák kialakításában;
    • az állam tartalmi szabályozási rendszere mellett dominánsan megjelenik az elektronikus tanulás, amely (mára már) hálózati alapú, legtöbbször alulról szerveződő, változatos és nyitott;
    • ebből adódóan a lineáris tartalomszervezést valóban (és szükségszerűen) felváltja egy hálózatos szerkezet (ezt szinte minden tanórán tapasztalom);
    • a tanulási-tanítási folyamat szinte percenként alakul át, amelyet személyre, osztályra kell szabnom, ugyanakkor biztosítanom kell a kreativitást, az alkotókészséget;
    • az újmédia szükségszerűen új narrációs technika alkalmazását követeli meg tőlem (új pedagógiai módszertani kultúra – új értelmezés, más magyarázat stb. – );
    • a tanórák dramaturgiájában (az óravázlataimban nem tervezetten, a tanulóktól érkező jelzések miatt) gyakran jelennek meg improvizatív elemek, amelyeket rugalmasan, flexibilisen kell kezelnem;
    • naponta tapasztalom, hogy az újmédia motiváló hatású, aktivitásra, kreativitásra ösztönöz, széles lehetőséget biztosít a szemléltetésre, bővíti az eszközkészletet és a tartalomszervezés új formáira ad lehetőséget.

    Összegezve: a Tanár Úr blogjában megfogalmazottak nagyon elgondolkodtatóak, óraszervezési gyakorlatomban szemléletbeli változást generálnak.

  4. Tóth Lászlóné

    Tisztelt Tanár Úr!
    Véleményem szerint az újmédia nagymértékben átalakíthatja majd a jövő osztálytermét. A tanulási folyamatot tervezni kell, és ebben segítségünkre lehetnek az új információ források. Az órák sokkal változatosabbá tehetők, a tanulók örömmel, játszva tanulhatják meg az anyagot. Ha a gyerekeknek olyan formában tálaljuk az anyagot, amit szívesen fogyasztanak, pl. gamification, akkor sokkal több időt és figyelmet fordítanak annak elsajátítására. Azonban ez csak akkor valósulhat meg, ha a pedagógusok ismerik ezeket, és rendelkeznek a megfelelő eszközökkel is, no és elég motiváltak, hogy a szabadidejükből több időt szánjanak ezeknek a tanítási folyamatba történő beépítésére. (Hiába van interaktív tábla, ha nem használják. Mert táblát kaptak az iskolák, de ingyenes képzést nem. Sokan pedig saját forrásból nem tudják, nem akarják megfizetni a képzések árát, és annyira nem motiváltak, hogy autodidakta módon sajátítsák el az egyre bővülő ismerethalmazt.) A jelenlegi rendszerben a tanulóknak nincs döntési lehetősége a megtanulandó tananyagról. Ettől függetlenül ő eldönti, hogy mit fog megtanulni és mit nem. Az új módszerek alkalmazása a felkészültség mellett megfelelő tárgyi felszereltséget kíván, úgy az iskolától, mint a családtól.

  5. Szabados Krisztina

    Tisztelt Tanár Úr!
    Érdeklődéssel olvastam bejegyzését az újmédia óraszervezésre gyakorolt hatásairól. Ráirányította a figyelmemet arra az – így utólag teljesen nyilvánvaló – tényre, hogy az óraszervezés és a dramaturgia között valóban ennyire szoros kapcsolat van! Azelőtt sohasem gondoltam az óráimra úgy, mint egy színdarabra, ez az összefüggés eszembe sem jutott.
    Bejegyzése ugyanakkor megnyugtatott, hiszen 18 éves tanári pályafutásom során, digitális eszközök és az internet használatát igénylő óráimon bizony én eddig is éltem a lineáris órafelépítésen túl a véletlenszerűség adta lehetőségekkel, teret adván a “random learning”-nek. Bevallom, szívesen tettem. Úgy látszik, “ösztönösen” egy kicsit megelőztem a koromat ebben a tekintetben.
    Mélyen egyetértek Önnel abban, hogy az újmédia felfogás és annak konzekvens használata kiváló lehetőséget teremt a diákok motivációjának erősítésén túl a szemléltetési eszközök megújításán keresztül tanítványaink digitális kompetenciájának fejlesztésére, és ezzel együtt saját óraszervezési kultúránk megújítására.
    Már csak arra lenne szükség, hogy minden iskolában rendelkezésre álljanak az újmédia használatának eszközei. És ez alatt nem csupán tárgyi eszközöket értek, hanem humán erőforrást is – érdeklődő, motivált, lelkes, kipihent, stb. pedagógusokat!

  6. Nagy Erika

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az új média nagyon sok lehetőséget kínál a tanórai, illetve a tanórán kívüli oktatásban. De gyakorló pedagógusként mondom, hogy ezeknek a lehetőségeknek a felkutatásához, illetve használatának gyakorlásához sok pedagógusnak, köztük nekem is, segítségre lenne szüksége. Az igény sok tanárban kialakult, tudjuk, hogy váltani, változtatni kell, de követni ezt a folyamatos változást, s ezt az órán hasznosítani segítség nélkül szinte lehetetlen. Amikor egy tanár többé-kevésbé megismer egy programot, digitális eszközt, s azt rutinszerűen tudja használni, az pár hét, illetve pár hónap. Ezalatt az új média minden szegmense fejlődik, s ezt követni szinte lehetetlen. Állandó lemaradásban vagyunk. Célszerű lenne, ha lenne olyan intézmény, amely rendszeresen segítenek a középiskoláknak, általános iskoláknak a különböző új médiát érintő lehetőségek megismerésében és gyakorlásában. Nem készültünk fel kellőképpen az új médiaeszközök ilyen gyors fejlődésére,s használatára. Iskolánkban több számítógépes tanterem, s digitális tábla áll rendelkezésünkre. Sokan próbáljuk használni a tanórákon ezeket az eszközöket, de kihasználni nagyon kevesen tudják. A mai világban elengedhetetlen hogy változtassunk a hagyományos módszertani eszközeinken, s az új média lehetőségeit kihasználva ezt meg is tehetjük, s meg is kell tennünk. Illetve folyamatosan kell módosítanunk az óravezetés dramaturgiáját is. A tanórákat úgy tudjuk színesíteni, hogy a különböző lehetőségeket (hagyományos óravezetés, interaktív órarész, csoportos foglakozás), felváltva használjuk egy-egy tanórán belül. A tanárok módszertani kultúráját az új média valóban folyamatosan változtatja. Véleményem szerint az új média színesítheti a tanórát, de a tanár nevelő-oktató feladata a későbbiekben is megmarad.

  7. Godla Zsófia

    Tisztelt Tanár úr!

    Írását olvasva sok gondolat született meg a fejemben, nagyon érdekesnek találtam bejegyzését. Másfél éve dolgozom tanítóként, és sajnos azt kell, hogy mondjam, a főiskolán nem készítettek fel minket megfelelően az új média eszközeinek és módszereinek a használatára, nem nyitották meg elménket eléggé ezek felé az új tartalmak felé, így friss diplomásként is idegenként állok az újmédia előtt. Főként a hagyományos, papíralapú eszközök használatán volt a hangsúly, ami persze nem baj, mert ezek az alapjai még mindig az oktatásnak. De ahhoz, hogy minél hatékonyabbak és célravezetőbbek lehessünk a pedagógus szakmában, muszáj megismerkednünk és használnunk az digitális eszközöket. Írását olvasva egy mondatnál igazán felcsillant a szemem, idézném a sorait: „Balázs Géza megfogalmazásában Az új média az elképzelések szerint nagyon demokratikus, választásra, változatosságra lehetőséget adó, személyre, kisközösségre szabott, az alkotókészséget, a szabadságot növelő eszköz lesz.” Éppen ez a nehézsége talán ezeknek az új eszközöknek és módszereknek, hogy olyan átfogó, változatos, időben és térben is nagy szabadságot adó jellegük van, amit az ember nehezen ragad kézhez, habár használatuk rendkívül egyszerű és hasznos, és ha az ember nyitott, képzi magát, akkor hamar igencsak közeli, kézzel fogható eszközökkel találja szemben magát. Én egy községi általános iskolában tanítok, ahol összesen egy interaktív táblával rendelkezik a felső tagozat, így jómagam – alsós tanítóként – kevésbé tudom igénybe venni – például – ezt a szolgáltatást, pedig a gyermekeket elnézve, ismerve nagy hatással lenne rájuk, és egy egészen más oldalról lehetne őket megközelíteni, hozzájuk közelebb férkőzni ezen eszköz használatával. Igencsak érdeklődve várom a digitális eszközök tárházának fejlődését, és remélem, hogy az oktató-nevelő munkánk minél többet profitálhat majd ezen eszközök és módszerek használatával. Mindenesetre ahhoz, hogy ezek az eszközök széles körben elterjedjenek, valóban szükség van az ezekhez tartozó pedagógus kompetenciák kialakításához, amit a főiskolákon és a továbbképzéseken elsajátíthatunk. Úgy gondolom, hogy mindaddig, amíg olyan nagy egyenlőtlenségek vannak, mint az, hogy az egyik iskola minden terme felszerelt különféle digitális eszközökkel, a másikban pedig éppen csak megtalálhatók vagy egyáltalán nem, nehéz lesz lépést tartani és felkészültnek, naprakésznek lenni az újabb digitális eszközök és módszerek használatával. Addig is igyekszem kihasználni lehetőségeimhez mérten a legtöbb és leghasznosabb új médiából származó digitális eszközt a hatékony tanításhoz.

  8. Sajbán Zsuzsanna

    Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a tanulási motiváció. Ezek a tényezők jelentősen megváltoztak az elmúlt években. Gyakorló pedagógusként érzem, hogy ennek következtében nehezül az oktatás, ha csak a „régi” módszereket használjuk. A tanulók új generációja, azok, akik beleszülettek az Információs Korba igazi kihívást jelentenek a már meglévő iskolarendszernek. Úgy lépnek be a rendszerbe, hogy az internetnek köszönhetően már kifejlesztettek egyfajta tudást és elvárják tőlünk, tanároktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzunk. X generációs pedagógusként folyamatosan tükröt tartok magam elé. Vajon számukra hatékony-e az, amit én annak tartok? Igyekszem alkalmazkodni a kihívásokhoz, már régen feldolgoztam és megértettem azt a kezdeti értetlenséget, amit az új generáció tanulási szokásai jelentettek. Mire támaszkodhatok? Ha a taneszközeink tekintetében gondolkodom, akkor csalódottan kell megállapítanom, hogy legjobb esetben is csak az első, második és harmadik nemzedékük áll rendelkezésünkre iskolai keretek között. Vannak ugyan interaktív kapcsolat megteremtésére alkalmas számítógépek, de csak egy tanteremben, órarend szerint szinte állandóan foglaltak, mivel az informatika órákon minden esetben szükség van rájuk. Nemzetközi pályázatok koordinátoraként csodálatos lehetőségeink lennének akár egy iskolák közötti „európai közszféra” létrehozására is, hiszen 12 ország iskoláival vagyunk szinte napi kapcsolatban. Videokonferenciák, skype, hálózati tanulás, RSS alapú tartalomszervezés, blogolás. tanulmányi platform…stb. szinte kimeríthetetlen tárháza az interaktivitásnak, kreativitásnak, digitalizációnak, hipertextualitásnak, szórtságnak és virtualitásnak. A közösség és a tartalom adott, a szándék szintén, de nincsenek meg hozzá a feltételek. Mivel mindenben keresem az új lehetőségeket ezért a lehetőségeimhez mérten alakítottam a tanítási-tanulási folyamaton. Kerülöm a szokványos, egyhangú előadásokat, szívesebben készülök csoportos, interaktív feladatokkal. Hagyom őket boncolgatni, szétszedni és valóban átélni a feladatokat. Mivel az oktatás folyamata nem nélkülözheti az érzelmeket, számomra az az optimális helyzet, ha én is örömömet lelem a tudás átadásában, és abban is, ha a diák örömét leli abban, ha megért, megtanul egy új dolgot. És igaz az is, hogy folyamatosan változik a módszertani kultúrám, ami jelentős hatással van az óravezetés dramaturgiájára is. Nyelvtanárként igen szerencsés helyzetben vagyok, hiszen adottak a kiscsoportok. Versengés helyett együttműködésre tanítom őket, szórakoztató tanítási folyamatba vonom be őket, kooperatív technikák és konnektivista módszerek alkalmazása lehetőség szerint minél gyakrabban. Végezetül fontosnak tartom a tanári szerepkör változásának elfogadását, a nyitottságot az ÚJ felé. Úgy érzem, hogy a hagyományos tanári szerepkörömből sikerült kilépnem, talán már nevezhetem magam facilitátornak és valószínűsítem, hogy a technikai korlátok miatt talán soha nem jutok el az inspirátori szintre.

  9. Hajagos Henrik

    Tisztelt Tanár Úr!

    Mint informatikus számomra egyértelmű, hogy ez a jó irány. Fejlődni kell, szükség van a változásokra. A könyvek ideje már lejárt, a fiatalokat nem lehet ilyen elavult eszközökkel lekötni, mert unalmas számukra, hozzászoktak a modern eszközökhöz.
    Nem véletlen, hogy a mai fiatalok sokkal gyorsabban oldják meg a problémákat, mint a felnőttek nagy része, mivel egyszerűen rákeresünk a megoldásra, ha valami nem működik rákeresünk a hibára. Az idősebb korosztálynál ez a módszer kimaradt, így már nehéz rászokni, de a fiataloknál ez reflexszerű viselkedés, éppen ezért van szükség a tanítási módszerek megújítására. Nem a megoldást kell nekik elmondani, hanem azt kell megmutatni, hogyan tudják azt önállóan megtalálni, így saját tempójuknak megfelelően fejlődhetnek. A tanárok jelentős része viszont még mindig a könyvek világában él, így sajnos jelentős szakadék van a diákok által elvárt és a tanárok által képviselt technológiai színvonal között.
    Szerintem az oktatás modernizálása emiatt a tanárok következő generációjára marad, ezért is fontos a jelenlegi tanárképzésben lehetőleg minden új eszközt bevetni.

  10. Kocsmár Alex

    Tisztelt Tanár Úr!

    A saját véleményem az, – lévén, hogy informatikus vagyok és informatikatanárnak is készülök- hogy a jelen tanárjainak tényleg bele kellene tanulniuk az informatika adta lehetőségek használatába. Persze nehezen elvárható ez egy nyugdíj előtt álló tanártól, akinek érthető módon már nincs se kedve, se ereje új módszerekkel tanítani, de legalább a fiatalabb korosztályokba tartozóknak kötelezővé kellene tenni, hogy képben legyenek az IKT-s eszközök és különböző programok használatával.
    Még nem volt szerencsém tanítani, így olyan szintű érveket nem tudok hozni, hogy bizony a tanóra gördülékenyebb/produktívabb a modern eszközök használatával, de úgy gondolom, hogy ez így van. Nem mindegy, hogy az órából akár 10-15 perc is azzal megy-e el, hogy a táblára vési fel a tanár az éppen szükséges adatokat, vagy egyszerűen kivetíti.
    Ezek mellett nem csak az óra minősége miatt fontosak az új módszerek, hanem mert a mai diákok mindennapjainak fontos részét képezik az elektronikus eszközök. Ezért ha ebből az irányból közeledünk feléjük az új ismeretanyagokkal, minden bizonnyal könnyebben befogadják azt. A cél mindig is az lesz, hogy a diákok fejlődjenek és ha ebben a korban ezt így lehet elérni a legkönyebben, úgy hiszem, ehhez a tanároknak alkalmazkodniuk kell.
    Ezek mellett a világ szerintem ennél már csak “elektronikusabb” lesz, így azok a tanárok akik ténylegesen huzaomsabb időt terveznek még eltölteni a pedagógusi pályán, azoknak a közeljövőben talán kötelező is lesz IKT-s eszközöket alkalmazni a tanórákon.

    1. Kocsmár Alex

      Igen, az említett problémába én is beleestem, hogy az IKT-s eszközökre összpontosítottam a véleményezésemet.
      A tanulás menetében bekövetkező véletlenszerűségek érdekesek tudnak lenni. Az internet segítségével gyakorlatilag bármilyen tudásanyaghoz hozzá tudunk jutni, csak tudnunk kell, hogyan keressük meg. Ezen folyamat során sokszor megesett már velem is, hogy egy témában kutakodtam, de egy teljesen más témához találtam valami nagyon hasznos írást és ilyenkor ezeket el szoktam magamnak menteni, hiszen bármikor hasznomra lehet még.
      Az új média eszközeinek használata tényleg fontos a tanórákon, hiszen a gyerekek már jártasak ebben a világban és ez érdekli is őket. Ahogy a munkáját bemutató egyik hölgy is mondta, a tanárnak kell alkalmazkodnia a diákhoz ezen a téren, nem pedig fordítva.

  11. Enyedi Gábor

    Manapság a média teljes mértékben teret hódított magának, egyre nő és nő a társadalomban betöltött szerepe. Például a magyar oktatási rendszeren belül tantárgyi integráció keretében is megjelenik, többnyire közép- és felsőoktatásban. Mindannyian tudjuk, hogy a médiaismeret már önálló tantárgyat képez. A kérdés valóban abban rejlik, hogy ezen technikák segítségével a diákok és a tanárok mennyire tudják kihasználni ezt, illetve nem e kerül szembe vagy nem akadályozza ez az új technika a régi típusú tanítási- tanulási technikákat. Hatása megkérdőjelezhetetlen, foglalkozni kell vele, hiszen a digitális bennszülött generációval lépést kell tartani.

  12. Szávó Viktória

    Tisztelt Tanár Úr!

    Véleményem szerint ez egy nagyon érdekes kérdés, magam is érdeklődök a téma iránt. A bőség zavarával kell megküzdenünk, ha a hardver- és szoftvereszközök kavalkádjából szeretnénk kiválasztani a számunkra aktuálisan megfelelő megoldást. Elkerülhetetlen, hogy mérlegre tegyük eddigi jól bevált módszereinket és eszközeinket, és összemérjük azokat az izgalmas jövő még nem feltétlen bizonyított lehetőségeivel.

    A nagy feladat az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, amelyben helyére kerülhet a csábító újdonságok kipróbálása, és az éppen magunk elé tűzött pedagógiai célok megvalósítása. Recept nincs, a megoldás mindig egyedi. Nem vagyok ugyan ,,digitális bennszülött”, de természetesen számomra nagyon sok eszköz használata már kézenfekvő, bár hozzá kell tennem, emlékszem azért még arra főiskolai éveim elejéről, hogy akadt olyan házi dolgozat, amit kézzel írott formában adtam be. Mivel az érdeklődésem és a tanulmányaim inkább a humán tudományokhoz kötnek, ezért az eszközök technikai és informatikai háttere igazából sosem kötött let, csupán aktív felhasználóként, a meglévő tudásanyag alkalmazójaként.Szerencsére az iskolánk felszereltsége is sokat segít, hiszen nem használhatnék digitális eszközöket, ha azok nem állnának rendelkezésemre. Hiszek abban, hogy ezek az eszközöket jó célra, hasznosan,okosan is lehet alkalmazni, úgy, hogy a diák és a tanár maradjon elsődleges, nem maga az eszköz. Abban azonban nem hiszek, hogy a tanítás átalakulna puszta információközléssé. A tanárnak nevelő és oktató feladata van, amelyhez felhasználhatja a digitális eszközöket, hogy színesen, izgalmasan és új szempontok szerint is meg tudja mutatni a témákat, de semmiképpen sem gondolom azt, hogy a jövő iskolája a webkamera előtt ülő diák, aki az otthoni gépen kommunikál a tanárral, mondjuk arról, hogy mi ma a helyzet az Iliásszal és az Odüsszeiával. Ez ugyanis éppen az iskola és az oktatás, a tanítás és nevelés lényegét öli meg. Mindez felszínes megközelítés esetén tűnhet interaktívnak. A tanárnak nagyon komoly szerepe van abban, hogy a diákjaiban milyen érdeklődés. igényesség és értékrend alakul ki. Magyar irodalmat és nyelvtant tanítóként azt szeretem ha a diákjaim az eredeti, nyomtatott könyveket olvassák el, nem a digitális formában fellelhető változatot.

    Azt szeretem, ha egy dolgozatot nem szövegszerekesztővel, kinyomtatva adnak be, hanem kézzele írva. Ennek az alapvető oka az, hogy nem szeretném becsapni a diákjaimat, hiszen a helyesírás és az íráskép gyakorlása és fejlesztése mellett saját személyiségük is formálódik a kézírás során. Arról a nagy gyakorlatias szempontról nem is beszélve, hogy szerencsére az érettségit is kézzel kell írni.

    Ugyanakkor,ha szeretnék egy szemelvényt elolvasni velük, akkor nagyon hasznos leszedni egy szöveget a MEK-ről, hiszen az megkönnyíti az ember munkáját. Bizonyára nagyon jó dolog különféle könyvolvasókon könyvet olvasni. Nem vitatom. Engem azonban azért nem vonz, mert pont a lényeg hiányzik belőle, az élmény, ami az idők során az olvasás folyamatának részévé vált. Közhely, de valóban fontos része az olvasás folyamatának és befogadásának, hogy amikor egy könyvet a kezembe veszek, szeretem érezni az illatát, szeretem megfogni a lapjait. Érzésem szerint csak így alakulhat ki az olvasásnak a tartalomközlésnél komplexebb élménye. Egészen más ,,hatásmechanizmus” egy kijelzővel felvenni ezt az interakciót. Persze a lényeg, hogy mindenki olvasson minél többet

  13. Barnáné Hubai Katalin

    Tisztelt Tanár Úr!

    Jelenleg a munkaerőpiacon az X generáció tagjai dominálnak. Közéjük tartozom magam is. Többségünkre igaz Kulcsár Zsolt megállapítása, miszerint mi „kamasz és ifjúkorunkban találkoztunk az internettel; munkavégzésünket alapvetően meghatározza a web. Életvitelünkbenhellyel-közzel van jelen az internet; átmeneti generáció vagyunk.” Ha a mai nemzedéket nevelni szeretnénk, akkor, ahogy arra a tanulmánya is rávilágít, módszertani megújulásra, szemléletváltásra van szükségünk. Újfajta elvárások fogalmazódnak meg felénk, köztük az is, hogy „ki kell gondolni az IKT-t követő újmédia rendszereksegítségével történő szemléltetési formákat és módszereket”, miközben „újra kell gondolni, hogy elegendő-e a hivatalosan érvényben levő digitális kompetenciáról beszélni”, vagy egyfajta „hálózatalapú, újmédia kompetenciák elsajátítására is fel kell készíteni a tanárokat, diákokat egyaránt”. (Őszintén szólva ez az említett korosztály esetében utópiának tűnik, hogy minden tekintetben megfeleljünk az elvárásoknak, bár a legtöbben igyekszünk felzárkózni a követelményekhez, több- kevesebb sikerrel. )

    Egyetértek Önnel abban, hogy az „újmédia diszciplína a mindennapi pedagógustevékenység során még nem bontakozott ki, és tapasztalom, hogy az eszközrendszer sincs biztosítva az iskolák mindennapjaiban, de nekünk, pedagógusoknak valóban szükségünk lesz, egy új, a digitális kompetenciákon túlmutató írástudásra. (Itt szeretném megjegyezni, hogy olvastam a témával kapcsolatban néhány korábbi blog bejegyzést, és több „túlkapásra” lettem figyelmes. Van, aki állítja, hogy ma már minden iskolában jelen vannak a szükséges eszközök, hiszen minden iskola előtt nyitva állt a pályázati lehetőségek sora. Így elnyerhették a technikai berendezéseket, illetve kitanulhatták azok használatát. Tapasztalatom azt mutatja, hogy több a kivétel, mint azon iskolák és pedagógusainak száma, akik élhettek a lehetőségekkel.)

    Tény, hogy nekünk pedagógusoknak igyekezni kell, hogy a diákokat motiváló elektronikai eszközök (IKT; high-tech) új médiumok elérhetőek legyenek.

    Köszönöm, hogy figyelmemet a tanulmány második részében felkeltette olyan „finomságok iránt”, hogy az új média≠újmédia; és, hogy a technológiai szemlélet mellett a tartalomszervezési formákat is felvázolja. Érdekes, ahogy a sok definíciót olvasva az „újmédia” tartalmáról, a sok-sok eltérő értelmezésen keresztül a manovichi fordulathoz jutunk, aki a technológiai értelmezésen túlmegy, és a tartalom szempontjából közelíti a fogalmat, nem kizárva az adatbázis és narratíva közötti dinamikus kapcsolat meglétét.

    „Ráirányítja a figyelmet a dramaturgiára, amely eredetileg a színművek szerkezeti elemeit figyelembe vevő, az előadás formai elemeit írta le és értelmezte. Ez nekünk, tanároknak a módszertani kultúránkhoz adalékot képezhet, mert az óraszervezés és vezetés a tervszerűség és tudatosság mellett nem mellőzheti az improvizatív, teátrális elemeket sem.”

    A záró fejezetben feltett kérdései is valahol rámutatnak arra, hogy tanulóink különböző szociokulturális környezetből érkeznek, különböző kompetenciaszintekkel. A mi felelősségünk, hogy olyan alapokat adjunk, ami képessé teszi őket a folyamatos, „élethosszig” tartó tanulásra; hogy nyitottá tegyük őket az új dolgok befogadására; az értelem fejlesztése mellett készségkialakító, kollaborációra, tudásformálásra épülő szemléletmódot fejlesszünk. Ehhez meg kell találni a hagyományos és új tanulási formák egyensúlyát.

    Barnáné Hubai Katalin GUGDQI

  14. Szlobodnyik Alexandra

    Tisztelt Tanár Úr!

    Leendő tanárként már én is annak a generációnak a tagjai közé tartozom, akik számára a világháló jelenti az információszerzés és a tanulás alapját, így számomra elképzelhetetlen ezek nélkül a lehetőségek nélkül tanítani és tanulni. Ezzel nem azt mondom, hogy a hagyományos oktatási módot teljesen „le kell cserélni”, a jó megoldás ötvözni azt, ami már bevált és jól működik, azzal, ami újdonságot, frissülést hoz ebbe a körbe. Nyelvtanárnak készülök, és magánóráim alatt számos alkalommal kellett improvizálnom és kreatívnak lennem. Bármilyen helyzetben jól használhatók az új médiás eszközök – sokkal érdekesebb egy anyag, ha a diákok maguk kereshetik meg az interneten a válaszokat, vagy egyszerű magyarázat helyett prezentációt tartunk nekik. És sokkal élvezetesebb a munka is, ha nem csak frontális oktatás zajlik, hanem csoportban végeznek el egy feladatot, projektmunkán dolgoznak, vagy kooperatív tanulásban vesznek részt. Ezen kívül nem kell minden esetben lineárisan haladni az anyagban, szintén színesíti az ismeretek elsajátítását, ha a diákok maguk fedezhetik fel a tanulás elemeit, akár véletlen kereséssel. Persze a tanárnak mindig van egy kontrolláló szerepe, aki odafigyel a helyes elemek kiválasztására és megtanulására. Bármilyen újítás hatékonyabbá teheti az oktatást, ami megfelel a mai diákok életszemléletének.

  15. Szávó Viktória

    Tisztelt Tanár Úr!

    Véleményem szerint ez egy nagyon érdekes kérdés, magam is érdeklődök a téma iránt. A bőség zavarával kell megküzdenünk, ha a hardver- és szoftvereszközök kavalkádjából szeretnénk kiválasztani a számunkra aktuálisan megfelelő megoldást. Elkerülhetetlen, hogy mérlegre tegyük eddigi jól bevált módszereinket és eszközeinket, és összemérjük azokat az izgalmas jövő még nem feltétlen bizonyított lehetőségeivel.

    A nagy feladat az, hogy megtaláljuk az egyensúlyt, amelyben helyére kerülhet a csábító újdonságok kipróbálása, és az éppen magunk elé tűzött pedagógiai célok megvalósítása. Recept nincs, a megoldás mindig egyedi. Nem vagyok ugyan ,,digitális bennszülött”, de természetesen számomra nagyon sok eszköz használata már kézenfekvő, bár hozzá kell tennem, emlékszem azért még arra főiskolai éveim elejéről, hogy akadt olyan házi dolgozat, amit kézzel írott formában adtam be. Mivel az érdeklődésem és a tanulmányaim inkább a humán tudományokhoz kötnek, ezért az eszközök technikai és informatikai háttere igazából sosem kötött let, csupán aktív felhasználóként, a meglévő tudásanyag alkalmazójaként.Szerencsére az iskolánk felszereltsége is sokat segít, hiszen nem használhatnék digitális eszközöket, ha azok nem állnának rendelkezésemre. Hiszek abban, hogy ezek az eszközöket jó célra, hasznosan,okosan is lehet alkalmazni, úgy, hogy a diák és a tanár maradjon elsődleges, nem maga az eszköz. Abban azonban nem hiszek, hogy a tanítás átalakulna puszta információközléssé. A tanárnak nevelő és oktató feladata van, amelyhez felhasználhatja a digitális eszközöket, hogy színesen, izgalmasan és új szempontok szerint is meg tudja mutatni a témákat, de semmiképpen sem gondolom azt, hogy a jövő iskolája a webkamera előtt ülő diák, aki az otthoni gépen kommunikál a tanárral, mondjuk arról, hogy mi ma a helyzet az Iliásszal és az Odüsszeiával. Ez ugyanis éppen az iskola és az oktatás, a tanítás és nevelés lényegét öli meg. Mindez felszínes megközelítés esetén tűnhet interaktívnak. A tanárnak nagyon komoly szerepe van abban, hogy a diákjaiban milyen érdeklődés. igényesség és értékrend alakul ki. Magyar irodalmat és nyelvtant tanítóként azt szeretem ha a diákjaim az eredeti, nyomtatott könyveket olvassák el, nem a digitális formában fellelhető változatot.

    Azt szeretem, ha egy dolgozatot nem szövegszerekesztővel, kinyomtatva adnak be, hanem kézzele írva. Ennek az alapvető oka az, hogy nem szeretném becsapni a diákjaimat, hiszen a helyesírás és az íráskép gyakorlása és fejlesztése mellett saját személyiségük is formálódik a kézírás során. Arról a nagy gyakorlatias szempontról nem is beszélve, hogy szerencsére az érettségit is kézzel kell írni.

    Ugyanakkor,ha szeretnék egy szemelvényt elolvasni velük, akkor nagyon hasznos leszedni egy szöveget a MEK-ről, hiszen az megkönnyíti az ember munkáját. Bizonyára nagyon jó dolog különféle könyvolvasókon könyvet olvasni. Nem vitatom. Engem azonban azért nem vonz, mert pont a lényeg hiányzik belőle, az élmény, ami az idők során az olvasás folyamatának részévé vált. Közhely, de valóban fontos része az olvasás folyamatának és befogadásának, hogy amikor egy könyvet a kezembe veszek, szeretem érezni az illatát, szeretem megfogni a lapjait. Érzésem szerint csak így alakulhat ki az olvasásnak a tartalomközlésnél komplexebb élménye. Egészen más ,,hatásmechanizmus” egy kijelzővel felvenni ezt az interakciót. Persze a lényeg, hogy mindenki olvasson minél többet.

  16. Czibulyáné Kiss Viktória

    Tisztelt Tanár Úr!

    A tanárok digitális kompetenciájának fejlesztése, a hálózati tanulás lehetőségeinek tudatos kiaknázása fontos feladat, hogy lépést tudjunk tartani a tanítványainkkal. Fontos, mert az új média elősegíti a kreatív tanulásszervezést az órákon, egyénre szabottabbá teszi a tananyag feldolgozását, biztosítja a szabad információ áramlást a tanulásban résztvevők között, használatával a pedagógus figyelembe veszi a jelenkor gyermekeinek gyors információ feldolgozó képességét, vizualitás iránti igényét, de ehhez az óra dramaturgiájába új, korábban nem használt elemeknek kell bekerülni.
    A kurzus számomra összefoglalta a sok új és érdekes ismeretet az elektronikus tanulásról, amelyekkel X generációs internet használóként már találkoztam, de esetenként átsiklottam a lehetőségek felett, illetve elveszettnek éreztem magam a hatalmas információ felhőben. Világunkat lehetetlen személyes tapasztalás útján megismerni, a fejlődés olyannyira felgyorsult, és rengeteg hasznos és érdekes információ kering, a tanár a memóriájában képtelen tárolni a szakterületével kapcsolatos összes tudást és egyéb számára nélkülözhetetlen felhalmozott információt. A kreatív légkör kialakításával hagyjuk a gyermekeknek, hogy tanuljanak, észrevétlenül sajátíthatják el a tananyagot. (Kisgyermekekkel, óvodás korú gyermekekkel foglalkozok, őket is a változatos, inger gazdag környezet vonzza, amelyben könnyedén, játékosan tanulnak.) A tanulók közötti információáramlást, a modern tanítás-tanulásszervezési módszerek alkalmazását is jelentős mértékben megkönnyíti az új média használata. Például a projektoktatás és kooperatív tanulás során is a csoportmunkában végzett gyűjtőmunkához a világhálón közzétett tartalmak változatos és érdekes terepet biztosítanak a tanulók számára a kereséshez, kutatáshoz. A hagyományos információhordozók ezt nem teszik lehetővé. A véletlenszerű rátalálások kiegészítik az előre tervezett tartalmakat, a gyerekek nagyobb érdeklődése a tananyag egyes részei iránt jobban kirajzolódik. Összekapcsolódnak a látszólag nem egymáshoz tartozó tartalmak, amelyek a megismerési folyamatokra is kihatnak, érthetőbbé, majd mozgósíthatóvá, átcsoportosíthatóvá válnak az új ismeretek. A gyerekek asszociációs képessége fejlődik. A tartalmakat, videókat, képeket osztanak meg egymás között, a tanáraikkal. Véleményük kinyilvánításra is több lehetőségük van, oly módon is, hogy figyelmüket csak a témára összpontosítják, a csoporttársaikkal kommunikálnak, például a „primaripad” használatával, így még a munkazajt is csökkenthetjük. A tanár irányító, ellenőrző szerepe sem maradhat el, megtalálható az óra dramaturgiájában. Nem történhet meg, hogy értéktelen, pontatlan anyag épüljön be tudásként. A világháló kommunikációs csatornái, azokon keresztül tartott kapcsolat az osztály tagjaival, több személyre szabott interakciót tesz lehetővé a tanároknak és a tanulóknak egyaránt, de mindezek mellett helye van a virtuális világon kívüli megnyilatkozásoknak is, amelyet a gyermekek személyiség fejlődése, a munka értékelése szempontjából is elengedhetetlennek tartok.

  17. Vajasné Nagy Mónika

    Tisztelt Tanár Úr!
    Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy manapság az újmédiának szerepe kell, hogy legyen a tanítási órákon.
    Munkám során megtapasztalhattam, hogy milyen jó az, amikor az internet folyamatosan rendelkezésre áll, akár egy tanítási órán. Előző munkahelyemen interaktív táblákat és új számítógépeket kapott az iskola egy sikeres pályázaton. Az akkori osztályom az első évfolyamot kezdte meg. Mint újdonság, mindenki szerette volna használni, főleg a fiatalabb generáció képviselői közül. Az idősebb generáció elutasító volt, szerintük teljesen felesleges eszköznek számítottak ezek a táblák. A megnyert 7 tábla közül az egyik a mi osztálytermünkbe került. Mellette szerencsénk volt, hiszen a szomszédos terem lett az informatika terem. Ez az osztály belenőtt a világhálóba. Rengeteget dolgoztunk olyan munkafüzetekben, amelyet a tankönyvkiadó állított össze ezekhez az eszközökhöz. Fantasztikus volt, hogy bármilyen kérdésre azonnal találtunk választ, amelyek felmerültek az adott helyzetben. Motiváló volt a Smart táblán való munka, minden gyerek szerette volna használni. Folyamatos volt az érdeklődés, nem kellett külön figyelemfelkeltésen gondolkodni. Az informatika teremben rengeteg önálló munkát végeztek a gépeken. Kerestek a világhálón, feladatokat oldottak meg, dolgozatokat írtak, játszottak, akár egymás ellen is. Ők a 4. évfolyam végére tudatos, nem passzív felhasználók lettek. Mindemellett úgy gondolom, hogy egy bizonyos mértékben szükség van a papíralapú munkákra is. A kettő tökéletesen ötvözhető, jól működnek egymás mellett, együtt. A jelenlegi munkahelyemen egy interaktív fal van az informatika teremben, amihez sajnos nagyon ritkán jutunk el. Ezeknek a gyerekeknek, akik az okos telefonokat, tableteket folyamatosan használják, úgy gondolom, szükségük van a tanórákon is állandóan elérhető világhálóra, akár frontális, akár csoport vagy egyéni munkaformában dolgoznak. A jelenlegi munkahelyemen ezeknek az eszközöknek nagyon érzem a hiányát. Már annak is nagyon örülnek, ha a régi vetítővászonra projektor segítségével beviszem a világhálót.

  18. Szám Katalin

    Tisztelt Tanár Úr!
    Nagyon fontos, hogy pedagógusként és szülőként is lépést tudjunk tartani a felnövekvő generációval. Gyermekeink életében is fontos szerepet játszik a számítógép. Fontos, hogy tudatosan használják, és hasznos információkhoz jussanak az interneten keresztül. A leginkább kívánatos cél pedig az lenne, ha a diákok aktív részesei lennének saját tanulásuknak, nem csupán passzív befogadói egy pedagógus által leadott tananyagnak. Az újmédia kinyitja számukra a világot, és a tanár is egy nagyszerű segítséget kap általa, hogy a lehető legoptimálisabban motiválhassa diákjait. Ha felkeltette a gyerekek érdeklődését, már nyert ügye van, hogy aktív, lelkes „munkatársakra” talál a tanulók személyében. És bizony nincs annál jobb dolog, mint a gyerekeinkkel együtt rácsodálkozni a világra. Együtt eljutni a világ legszebb helyeire, még ha virtuálisan is. A tanár már nem „mindenható”, „mindent-tudó”, de azért még támogató, vezető szerepe segíthet diákjainak eligazodni a világban. Csak ki kell használnunk a lehetőségeinek a digitális világban, és jól kell kihasználnunk ezeket a lehetőségeket. Új tanulási, tanítási módszereket kell kialakítanunk, meg kell mutatnunk a diákoknak, hogyan igazodhatnak el az információk áradatában, meg kell tanítani őket szelektálni, hogy rátaláljanak a számukra szükséges információkra. Szerintem ez sokkal nagyobb és érdekesebb kihívás egy pedagógus, egy felnőtt számára, mint eddigi megszokott szerepe.

  19. Mrázné Mezei Ildikó

    Tisztelt Forgó tanár úr!

    Egy olyan általános iskolában tanítok, ahol a tanulók nagy része halmozottan hátrányos helyzetű. Alacsony szociokultúrális háttérrel, többévnyi lemaradással érkeznek az első osztályba. Alulmotiváltak; a szülői támogatásra egyáltalán nem számíthatunk.
    Az újmédiában kiváló lehetőséget látok arra, hogy a gyermekek szükségletei találkozzanak az újmédia kínálta lehetőségekkel.
    Iskolánkban számítógépes, ún. x-class termek vannak, ahol minden tanuló géphez ülhet. Az a tapasztalatom, hogy a csoportmunkát kifejezetten szeretik, egymástól szívesebben fogadják el az új információkat, s óriási előny az is, hogy valamennyi munkazaj is megengedett.
    Nekünk pedagógusoknak pedig mindenképpen nyitni kell az újra, el kell fogadnunk, hogy a világ állandóan fejlődik; így tudjuk megtalálni a gyemekekhez- mint individuumokhoz- a megfelelő kulcsot.

    Mrázné Mezei Ildikó

  20. Sajbán Zsuzsanna

    Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a tanulási motiváció. Ezek a tényezők jelentősen megváltoztak az elmúlt években. Gyakorló pedagógusként érzem, hogy ennek következtében nehezül az oktatás, ha csak a „régi” módszereket használjuk. A tanulók új generációja, azok, akik beleszülettek az Információs Korba igazi kihívást jelentenek a már meglévő iskolarendszernek. Úgy lépnek be a rendszerbe, hogy az internetnek köszönhetően már kifejlesztettek egyfajta tudást és elvárják tőlünk, tanároktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzunk. Folyamatosan tükröt tartok magam elé. Vajon számukra hatékony-e az, amit én annak tartok? Igyekszem alkalmazkodni a kihívásokhoz, már régen feldolgoztam és megértettem azt a kezdeti értetlenséget, amit az új generáció tanulási szokásai jelentettek. Mire támaszkodhatok? Kerülöm a szokványos, egyhangú előadásokat, szívesebben készülök csoportos, interaktív feladatokkal. Hagyom őket boncolgatni, szétszedni és valóban átélni a feladatokat. Mivel az oktatás folyamata nem nélkülözheti az érzelmeket, számomra az az optimális helyzet, ha én is örömömet lelem a tudás átadásában, és abban is, ha a diák örömét leli abban, ha megért, megtanul egy új dolgot. És igaz az is, hogy folyamatosan változik a módszertani kultúrám, ami jelentős hatással van az óravezetés dramaturgiájára is. Nyelvtanárként igen szerencsés helyzetben vagyok, hiszen adottak a kiscsoportok. Jó szívvel ajánlom a következő bevált oktatási-és nevelési módszereket: versengés helyett együttműködésre tanítom őket, szórakoztató tanítási folyamat, kooperatív technikák és konnektivista módszerek alkalmazása lehetőség szerint minél gyakrabban. Végezetül fontosnak tartom a tanári szerepkör elkerülhetetlen változásának elfogadását, a nyitottságot az ÚJ felé.

    1. Sajbán Zsuzsanna

      Az oktatás területe komoly változásokon megy keresztül. A tanítás alappillére a diákok olvasási és megértési képessége, feladattűrése. Nagyon fontos a tanulási motiváció. Ezek a tényezők jelentősen megváltoztak az elmúlt években. Gyakorló pedagógusként érzem, hogy ennek következtében nehezül az oktatás, ha csak a „régi” módszereket használjuk. A tanulók új generációja, azok, akik beleszülettek az Információs Korba igazi kihívást jelentenek a már meglévő iskolarendszernek. Úgy lépnek be a rendszerbe, hogy az internetnek köszönhetően már kifejlesztettek egyfajta tudást és elvárják tőlünk, tanároktól, hogy hatékony oktatási módszereket alkalmazzunk. Folyamatosan tükröt tartok magam elé. Vajon számukra hatékony-e az, amit én annak tartok? Igyekszem alkalmazkodni a kihívásokhoz, már régen feldolgoztam és megértettem azt a kezdeti értetlenséget, amit az új generáció tanulási szokásai jelentettek. Mire támaszkodhatok? Kerülöm a szokványos, egyhangú előadásokat, szívesebben készülök csoportos, interaktív feladatokkal. Hagyom őket boncolgatni, szétszedni és valóban átélni a feladatokat. Mivel az oktatás folyamata nem nélkülözheti az érzelmeket, számomra az az optimális helyzet, ha én is örömömet lelem a tudás átadásában, és abban is, ha a diák örömét leli abban, ha megért, megtanul egy új dolgot. És igaz az is, hogy folyamatosan változik a módszertani kultúrám, ami jelentős hatással van az óravezetés dramaturgiájára is. Nyelvtanárként igen szerencsés helyzetben vagyok, hiszen adottak a kiscsoportok. Jó szívvel ajánlom a következő bevált oktatási-és nevelési módszereket: versengés helyett együttműködésre tanítom őket, szórakoztató tanítási folyamat, kooperatív technikák és konnektivista módszerek alkalmazása lehetőség szerint minél gyakrabban. Végezetül fontosnak tartom a tanári szerepkör változásának elfogadását, a nyitottságot az ÚJ felé.

  21. Majorosné Szabó Anita

    Tisztelt Tanár Úr!
    Pedagóguspályám két és félévtizede alatt nemcsak a diákok, de mi pedagógusok is sokat változtunk, ugyanúgy, mint a körülöttünk lévő világ.
    Talán a legnehezebb feladataink közé tartozik, hogy az egyre inkább bővülő tudásanyagból megfelelően szelektálva válogassuk ki a tanulóink számára szükséges ismeretanyagot, információt. Fontos, hogy ezeknek a feladatoknak megfelelve megtaláljuk a diákjainknak leginkább megfelelőbb motivációt.
    Ehhez azonban hozzátartozik, hogy pedagógusként folyamatosan bővítve módszertani kultúránkat mi magunk is megújuljunk. Az „Egész életen át tartó tanulás” egy lehetőség , hogy folyamatosan bővítsük módszertani kultúránkat, hogy a kor követelményeinek és kihívásainak megfelelően tudjuk motiválni diákjainkat.
    Az újmédia alkalmazásaival mi pedagógusok elsősorban már nem átadjuk a tudást , hanem megfelelő felkészültség- megfelelő módszertani kultúra esetén- megmutatjuk az utat diákjainknak, hol és hogyan találhatják meg tudásuk megszerzéséhez az ismeretanyagot. A hatalmas felelősségünk a helyes arány megtalálásában vitathatatlan. Figyelembe kell vennünk, hogy tanítványaink életkori sajátosságainak megfelelően találjuk meg a helyes arányt a tudás személyes átadásában, illetve a tudás elsajátításához vezető út megmutatásában. Gondolok itt arra, hogy egy általános iskola első osztályában tanuló gyermek oktatásához véleményem szerint sokkal több személyes kontaktra van szükség, mint egy főiskolás hallgatónál, aki optimális esetben megfelelő információk birtokában nagyrészt önállóan képes a helyes irány megmutatása után egyedül haladni a tudás megszerzésének útján. Általános iskola alsó tagozatában véleményem szerint az új média világa a tanítási órákat inkább még színesíti. Ebben az életkorban még –jelenleg- szükség van a tanítók által személyesen közvetített információkra, személyes visszajelzésekre. Az életkoruk előrehaladtával fokozatosan alkalmazható, hogy az új média hatására már nemcsak tanórát színesítő eszközök lesznek az új média által kínált lehetőségek, hanem a tanórák dramaturgiájának megváltoztatói is. Ehhez azonban feltétlenül szükséges, hogy képes legyen alapvető készségeket megfelelő szinten birtokolni/ írás, olvasás , szövegértés/. Az általános iskolák jelentős részében tanuló diákok heterogénebb közeget alkotnak. A tanulók egy részét nehéz motiválni még az alapkészségek elsajátítására is.
    Az igazi áttörés a jelenleg tanulmányaikat folytató pedagógus nemzedéken van. Ők azok, akik már az Y generáció gyermekeként tanulják meg a konnektivista oktatásszemléletet. Ők azok, akik már gyermekkoruktól az u- learning világát megismerve használják az információ és ismeretszerzés ezen eszközeit./ Nagyon fontos azonban itt is a motiváció. / Addig sem állhatunk meg, nem várhatjuk a jelenleg tanulmányaikat folytató hallgatókat, mert közben a most iskolapadban ülő gyermekeinket kell oktatnunk, nevelnünk, megmutatni számukra az ismeretszerzés számukra leginkább megfelelő formáját.
    Akik most kezdjük tanulmányainkat – az oktatás számos területén – érezzük, hogy megújulásra van szükségünk./ Mi lesz azokkal a kollégákkal, akik képtelenek , esetleg nem akarnak fejlődni, megújulni?/
    Remélem, hogy kitartásunk , erőnk is lesz a megújuláshoz,s valóban néhány év múlva mi magunk is fogjuk érezni nevelő-oktatómunkánk során, hogy a most még kicsit távolinak tűnő u- learning alkalmazásával valóban nemcsak mi magunk újultunk meg, hanem más szemléletet, más tanulási lehetőségeket is tudunk közvetíteni diákjaink számára. Tudjuk színesíteni a tanórákat vagy a tanórák dramaturgiáját is képesek vagyunk megváltoztatni egy megfelelően motivált közegben .

    Majorosné Szabó Anita

  22. Bádéné Mezei Judit

    Tisztelt Tanár Úr!
    Amennyiben abból indulunk ki, hogy a tanulók az iskolában, mint partnerek vannak jelen, akkor a pedagógusoknak alkalmazkodniuk kell a partner elvárásaihoz. A mai felgyorsult világban a diákoknak igényük van a gyors információcserére, az azonnali, sokszínű, sokrétegű információszerzésre, hisz így tudnak érzékenyen reagálni a körülöttük zajló eseményekre. Dőreség lenne kiaknázatlanul hagyni tanítványaink infokommunikációs kompetenciáit. A multimédiás eszközök használatának szükségszerű létjogosultsága van az oktatás – nevelés során, nem kiszorítva a hagyományos tanulásszervezési formákat. Az új tanulói igények megjelenése a pedagógusokat is kreativitásra, innovációra és szakmaiságuk megújítására, sarkallja.
    Bádéné Mezei Judit

  23. Burom Annamária

    Tisztelt Tanár Úr!
    Érdeklődve és nagyon kíváncsian olvastam végig a cikket illetve az egész dokumentumot az új média helyzetéről. Egyetértek azzal a meglátással, hogy az új média nélkülözhetetlen a mai oktatásban is, ennek az egyetlen szabályozója a pedagógus lehet. Sokan még félnek tőle és csak egy dolgot látnak benne a facebook-ot, amit a fiatalok előszeretettel használnak. Szerencsére a kollégáimmal együtt, megtanultunk ezzel az új lehetőséggel együtt élni, és a saját hasznunkra fordítani az ott meglelhető dokumentumokat. A másik pozitív dolog, hogy a gyerekekkel együtt természetes történésnek vesszük, ha valamely területen ismeretlen jelenséggel vagy fogalommal találkozunk, akkor felkeressük az internetes oldalakat, mely segítségünkre szolgál a magyarázatban. Az órák záró akkordjaként előfordul, hogy a tanár egy ppt elkészítésével engedi útnak tanítványait, melyet a következő alkalmakkor számon kér. Az elkészítés megint csak az internetes információforrás igénybevételével történik. Elmondható, hogy a tanári kar jelentős része, már az új média eszközeivel élve szervezi meg az óráit és tanítja tanulóit a hatékony használatra. A dramaturgia nem teljes mértékben változott meg csak a tanár belátásán, szervezőkészségén áll mennyire zavarja meg az óra menetét. Véleményem az, hogy nem megzavarja, hanem színesebbé, érdekesebbé teszi az órát és a gyerekek is nagyobb motivációval, aktivitással töltik el az órát. A gyerekeink kimondottan szeretnek az internet világából információkat gyűjteni és előadás formájában előadni azokat. Mára már eljutottunk odáig, hogy egyes tanáraink azon gondolkodnak az intézményben, hogy megvalósítanak egy felhő alapú adatbázist, amelyre a gyerekek bármikor felmehetnek a tanulmányaikhoz szükséges anyagokért. Ennek a felfogásnak valószínűleg az lehet az oka, hogy a tanári csapat nagy része az X generáció tagja, tehát megtanulta az új eszközök használatát fiatal korban és lépést tud tartani az újdonságokkal. A gyerekeink részére már én is mutattam egy hasznos dolgot a Slideshare-t, mely a ppt-jük megosztására hasznosíthatóvá válik. Összegezve a pedagógusok hozzáállásán múlik az új vívmányok mindennapjaink részévé válása az oktatásban, ehhez befogadó, kreatív tanárokra van szükség.

  24. Hegedűsné Fábián Ágnes I24408

    Tisztelt Tanár Úr!
    Értékközvetítő és Képességfejlesztő Programmal dolgozó általános iskolában tanítok Zsolnai tanár úr nyomán. Rendszeresen jártam tanár úr képzéseire és az ÉKP konferenciákra. 2005 után rendre módra foglalkoztunk azzal, hogy az oktatás keretei már nem igazán felelnek meg az elvárásoknak, illetve több esetben a hatékonyságot nem biztosítják kellő mértékben. Többször felmerült a differenciált és kiscsoportos oktatás lehetőségei mellett az egyéni foglalkozás, aminek gyakorlatát igyekeztünk iskolánkban meghonosítani, ám e lehetőségek többnyire a felzárkóztatás, korrepetálás, kisebb mértékben a tehetséggondozás területén mutatkoztak meg.
    Posztja azt sugallja nekem, talán az újmédia lehet az új keret, mely a megadott tananyagon belül megfelelő szervezés mellett biztosíthatja az egyéni haladási tempót, a megfelelő motiváltságot – hisz a gyerek óhatatlanul az őt érdeklő részletekben mélyed el – és azt a katarzist, mely további teljesítményekre sarkallja őt. Számomra cseppet sem ijesztő, hogy a káosz és a random tanulás velejárója ennek, mert mélyen hiszek abban, hogy erős belső motiváció és megfelelő tanári jelenlét mellett az egyén meg fogja szerezni a számára fontos tudást.

  25. Nagyné Végh Ágnes

    Tisztelt Forgó Tanár Úr!
    Az új média hatása az óraszervezésre címmel publikált anyag a mai korban elengedhetetlen. 4 éve vagyok könyvtáros egy közgazdasági szakközépiskolában. Nekem “sajnos” nincs összehasonlítási alapon a “régi” órák tudásanyagának újmédia nélküli átadásában, csak pedagógus szüleimtől hallomásból. Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak nagy lehetőség van a kezükben, hogy az Y és Z generációnak, akik már beleszülettek és nem tudnak internet, okostelefonok, blogozás nélkül élni, okostáblával, az internet tanterembe – könyvtárba varázsolását projektorral, számítógép segítésével megtudják valósítani. Ezek a generációk már beleszülettek ebbe és élményeiket másképp fejezik ki (közösségi oldalak, blogok, stb.), mint mi. Ha a tanórát érdekessé, élménnyé akarjuk tenni a diákoknak, fel kell kelteni az érdeklődésüket és csak azzal tudjuk amibe ők beleszülettek. Úgy gondolom, hogy a pedagógusoknak folyamatosan kell továbbképezni magukat, hogy lépést tudjanak tartani a technikai vívmányokkal és feltudják kelteni és fenntudják tartani a diákok figyelmét. Összhangban kell lenni a pedagógusnak és a diáknak, úgy tudom motiválni, ha ismerem az igényeiket (amit illik is megtanulni.)
    Nagyon hasznosnak tartom az Elektronikus tananyagok és médiumok tárgyak. Számomra is teljesen új volt a Slideshare és Delicious, de meg akartam tanulni és úgy érzem, hogy sikerült elsajátítanom.

  26. Lipőkné Papcsák Anita

    Tisztelt Tanár Úr!
    Egyet értek azzal, hogy az új médiának szerepe kell, hogy legyen az oktatásban már általános iskolától kezdődően is. A mai gyerekek az internet világába születtek.
    Iskolánkban minden tanteremben van interaktív tábla, melyet a gyerekek előszeretettel használnak. Azt mondhatom profi módon. A probléma ott kezdődik, hogy a kollégák féltek, elzárkóztak a használatától (sokan hónapokig nem használták). Nem csak az interaktív tábla, hanem a számítógép, internet használata is gondot okozott számukra. A digitális kompetencia hiánya figyelhető meg ezeknél a kollégáknál. Véleményem szerint elengedhetetlen a szemléletváltás, módszertani megújulás ezen a területen.
    Saját tapasztalatom az, hogyha a tanítási órán használom a digitális technológiát, a gyerekek felszabadultabbak, nyitottabbak az új iránt, valamint motiváltabbak, az óra interaktívabbá válik.
    Fontos megtalálni a helyes arányt a hagyományos és az új, korszerű módszerek között, hiszen a célunka hatékonyság elérése. Hiszem, hogy az új média sok-sok lehetőséget ad az óraszervezés dramaturgiájának megújítására. Véleményem szerint nekünk pedagógusoknak lépést kell tartani a legújabb technikai vívmányokkal, élni kell a lehetőségekkel, eszközökkel amelyek, gyermekeink életévé válnak.

  27. Szilvásiné Kálmán Szilvia

    Tisztelt Tanár úr!

    Ahogy az korábbi posztjában (Eszközök és/vagy módszer az újmédia?) is kifejtette, az újmédia hatására számtalan, egyre bővülő lehetőség nyílik az elektronikus tanulás terén. Köszönhetően az Európai Unió finanszírozott IKT eszközfejlesztéseknek, egyszer több oktatási intézményben kapott lehetőséget, az elmúlt években, a szemléletváltásra. Azonban én a mai napig úgy érzem, hogy a lehetőségek kiaknázatlanok maradtak. Természetesen ez egy hosszabb folyamat, ennek ellenére sajnos hiányolom az eszközök biztosításán túl, a pedagógusok illetve tanárok módszertani továbbképzését. Nem csak hogy könnyebbé, de sokkalta hatékonyabbá, eredményesebbé, maradandóbbá és nem utolsó sorban érdekesebbé tehetné mind az oktatás, mind a tanulás folyamatát. Alapvetően irányított, monitoringozott, önálló felfedezésen alapuló tanulást és tanítást tartom számomra elfogadhatónak és eredményesnek. Örülök, hogy ebben megerősítést nyertem, mind amellett, el is bizonytalanodtam a számos új lehetőség láttán.
    Feltétlen reménykedem abban, hogy az újmédia megjelenésével megszűnik a lexikális tudás prioritása.

  28. Siket Judit

    Tisztelt Tanár úr!
    Egy kicsit tartva fogtam a cikk olvasásához, voltak előzetes félelmeim az érthetőséggel. Sajnos sokszor tapasztalom, hogy ha érdekel is a digitális világgal kapcsolatos tartalom, a szaknyelv miatt hamar elveszítem a fonalat, és bizony csalódottan „állok” tovább.
    Szerencsére ez most nem így történt.
    A cikk nagyon aktuális. A XXI. századi multimédiás világban a pedagógusok nem engedhetik meg maguknak az új generációval szembeni lemaradást. Az újmédia napi kihívás a jelenlegi pedagógusok nagy részének, én is önképzések során próbálom felvenni a versenyt ezen a téren. A digitális világba született gyermekek motivációját nehéz fenntartani a hagyományos oktatási módszerekkel, és az élet is az új médiás eszközök használatát igényli. Jómagam igyekszem lépést tartani a technikai vívmányokkal, ennek bizony az iskola felszereltsége többször gátat szab. Ez remélhetőleg hamarosan változni fog, így egyetértek azzal, hogy a megváltozott tanári szerepek miatt, már a tanárképzésben is helyet kell kapnia a digitális kompetenciák kialakításának, fejlesztésének, ami az eszközök szakszerű használata mellett, egy újfajta tanóravezetést is tartalmaz. Így az felnövekvő generációk már tudatos felhasználókká válnak, mely révén saját érdekeiket szem előtt tartva képesek lesznek a befogadandó információk tudatos értékelésére is.

  29. Csekéné Müller Katalin

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az olvasottak alapján csak digitális bevándorlónak tartom magam, aki felhasználói szinten elboldogul a modern, digitális technológiával. Saját érdeklődésemnek megfelelően leginkább önképzéssel jutottam el egy szintre, amit igyekeztem és igyekszem a rendelkezésre álló eszközök segítségével a tanóráimon is, illetve pedagógusi munkámban alkalmazni és persze bővíteni.
    Előző munkahelyem, amely egy speciális intézmény volt, ahol tanulásban akadályozott enyhe értelmi fogyatékos, értelmében akadályozott és autizmus spektrum zavarral diagnosztizált gyerekek, tanulók oktatása-nevelése zajlik óvodától a középiskoláig. 2010/2011-es tanév második felében, az intézményben 8 interaktív tábla került felszerelésre. Szinte első pillanatban el kezdtem használni a napi munkám során, osztályom elsős volt ekkor. Az osztályban tanuló gyerekek mindannyian képessé váltak az eszközök készségszintű használatára.
    A kész digitális tananyagok mellett a Smart tábla és a megfelelő programokkal ellátott laptopok lehetőséget biztosítottak számomra, hogy a különböző tantárgyakra, az osztály, illetve egy-egy tanuló vagy csoport számára bemutatókat és feladatokat készítsek. A gyerekekkel együtt tanultam meg az interaktív tábla használatát. A nehézségeket együtt küzdöttük le, együtt gyakoroltuk, örültünk és bosszankodtunk, s vált a mindennapjaink részévé. Míg a szomszéd termekben leginkább filmnézésre, zenehallgatásra használták a táblát a mi osztályunkban a mindennapos tanulás eszköze lett.
    A különböző óratípusok mindegyikén valamilyen mértékben beépítettem a hagyományos tanulási formák és módszerek közé a tábla, az internet vagy a digitális tananyagok használatát, igyekeztem megtalálni az egészséges egyensúlyt a hagyományos és az új eszközök között. A tervszerűség és tudatosság mellett a legtöbb véletlenszerűen felmerülő új ismeretekre azonnali új példákat mutathattam, visszautalhattam a régebbi anyagokra, a már tanultakat bármikor újra felhasználhattam, többszörös gyakorlásra, javításra nyílt lehetőség a tanórákon.
    Egy-egy másik osztályban való helyettesítés során megtapasztalhattam, hogy bármelyik gyerek szívesen használta és kisebb-nagyobb gyakorlás után jól használta az eszközöket.
    Emellett 7. és 8. osztályos diszgráfiás, diszlexiás tanuló fejlesztő óráin is a mindennapi tanulás eszközévé lett, amire nem csupán én készítettem feladatokat az őt érdeklő témákból válogatva, beépítve a reedukációs terápiában használatos feladatokat, technikákat alkalmazva, hanem ő is készített bemutatókat számomra és az iskolai tanóráira is.
    Az óra felépítése a tudatosság és tervszerűség mellett mindig tartalmaz véletlenszerű elemeket is. A papíron tervezettek az óra folyamán teljesednek ki, akárcsak egy jól felépített, begyakorlott színdarabnál, ahol az ott és akkor egyedisége hozzá tesz a begyakorlottakhoz… .
    Nyitottság, megújulni tudás, a technikai eszközök beépítése, felhasználása, módszertani kultúra folyamatos bővítése, lelkesedés… és sorolhatnám tovább mennyi minden szükséges a pedagógusi munkához, szerintem, ennek egyik eszköze lehet a kezünkben az újmédia beépítése a nevelő-oktató munkába.

    1. Csekéné Müller Katalin

      komment

  30. Vajasné Nagy Mónika

    Tisztelt Tanár Úr!
    Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy manapság az újmédiának szerepe kell, hogy legyen a tanítási órákon.
    Munkám során megtapasztalhattam, hogy milyen jó az, amikor az internet folyamatosan rendelkezésre áll, akár egy tanítási órán. Előző munkahelyemen interaktív táblákat és új számítógépeket kapott az iskola egy sikeres pályázaton. Az akkori osztályom az első évfolyamot kezdte meg. Mint újdonság, mindenki szerette volna használni, főleg a fiatalabb generáció képviselői közül. Az idősebb generáció elutasító volt, szerintük teljesen felesleges eszköznek számítottak ezek a táblák. A megnyert 7 tábla közül az egyik a mi osztálytermünkbe került. Mellette szerencsénk volt, hiszen a szomszédos terem lett az informatika terem. Ez az osztály belenőtt a világhálóba. Rengeteget dolgoztunk olyan munkafüzetekben, amelyet a tankönyvkiadó állított össze ezekhez az eszközökhöz. Fantasztikus volt, hogy bármilyen kérdésre azonnal találtunk választ, amelyek felmerültek az adott helyzetben. Motiváló volt a Smart táblán való munka, minden gyerek szerette volna használni. Folyamatos volt az érdeklődés, nem kellett külön figyelemfelkeltésen gondolkodni. Az informatika teremben rengeteg önálló munkát végeztek a gépeken. Kerestek a világhálón, feladatokat oldottak meg, dolgozatokat írtak, játszottak, akár egymás ellen is. Ők a 4. évfolyam végére tudatos, nem passzív felhasználók lettek. Mindemellett úgy gondolom, hogy egy bizonyos mértékben szükség van a papíralapú munkákra is. A kettő tökéletesen ötvözhető, jól működnek egymás mellett, együtt. A jelenlegi munkahelyemen egy interaktív fal van az informatika teremben, amihez sajnos nagyon ritkán jutunk el. Ezeknek a gyerekeknek, akik az okos telefonokat, tableteket folyamatosan használják, úgy gondolom, szükségük van a tanórákon is állandóan elérhető világhálóra, akár frontális, akár csoport vagy egyéni munkaformában dolgoznak. A jelenlegi munkahelyemen ezeknek az eszközöknek nagyon érzem a hiányát. Már annak is nagyon örülnek, ha a régi vetítővászonra projektor segítségével beviszem a világhálót.

  31. Repkáné Guj Judit

    Tisztelt Tanár Úr!

    Munkámból adódóan – és nem mellékesen szülőként – mondhatom, nagy rálátásom van a mai pedagógiai oktató-nevelő munkára. Gyakran járok órát látogatni, sok pedagógussal kerülök kapcsolatba, beszélgetek. Középiskolába járó gyermekem is rengeteg érdekes történetet mesél iskolai életéről.
    A mai pedagógus társadalom nagyon sokféle.
    Vannak innovatív, lelkes tanárok, akiknek napi munkájában megjelenik a korszerű oktatásszervezés. Belátták, hogy a digitális forradalommal együtt járó információáradat és a kommunikációs technológiák változatos formáinak be kell kerülni az iskolai munka mindennapjaiba. Olyan tanulási környezetet alakítanak ki, amelyek egyaránt megfelelnek a hagyományos és az új média közegében, megértették, miként befolyásolhatják ezzel tanulóik motiváltságát és tanulását.
    És vannak azok, akik ugyan belátják, hogy a világháló dinamikus, információban gazdag, de az online interakciók sokfélesége zavarja őket hagyományos tanóráik kiszámítható zárt közegében. Számukra még mindig az a fontos, hogy tanulóik kiszámítható módon viselkedjenek, és tanulmányi előmenetelük érdekében sokat hallgassanak, tanuljanak.
    Úgy gondolom, hogy a szemléletváltás ideje elérkezett. Szakmai támogatás és fejlesztés szükséges az oktatásügyben, ahhoz hogy túl tudjunk lépni pedagógiai hagyományainkon, és teret engedjünk osztálytermi szinten az újmédia felfogásnak: az ismeretátadáson túl a szemléltetési lehetőségek megújításának, befogadói motiváció erősítésének, a digitális kompetencia fejlesztésének, és az értékrendszer-formálásnak és alakításnak.

  32. Berze Marianna

    Tisztelt Tanár Úr!
    Próbálom kizárni csoporttársaim véleményét, ezért nem olvasok bele mások írásaiba, csak azért nem, hogy csakis a saját véleményem tükröződjön a véleményemben. Őszintén bevallva, nagyon sok dolog van, amit nem értek ebből az írásból, hiszen nem vagyok informatikus. Szociálpedagógusként gyermekvédelmi feladatokat látok el, tehát egy-két programon kívül másra az iskolában nem érzem a számítógép és az internet áldásos hatását. Kötetlen munkámból kifolyólag azonban több alkalommal helyettesítem hiányzó kollégáimat. Csupán ennek a tapasztalataira építve tudok reflektálni az olvasottakra.
    Még munkám kezdetén azt gondoltam, nem tanító pedagógusként nem kell nekem gyötörni a gyermekeket holmi tanulással, kell nekik az a kis lazaság, amit akkor “kapnak”, ha valamelyik kollégámat helyettesítem. Aztán nagyon gyorsan rájöttem, hogy IKT-s eszközök igénybe vételével bármilyen órát sikeresen képes vagyok megtartani még akkor is, ha nincs felkészülési időm. Több alkalommal meglepődtem, milyen csendben, és feszülten figyelik a jól strukturált, jól felépített oktatási segédanyagokat. Legutóbb a fizika rejtelmeibe vonódtam be magam is, ahol nagyon tanulságos kép bontakozott ki előttem. A fiatalok tanulási módszereiben nagy szerepet kaphatnak ezek az általuk jobban preferált tanulási segédeszközök: amit egyszerre látnak, hallanak, tapasztalhatnak, újra nézhetnek… magyarázattal, újra értelmezhetőséggel.
    Kissé féltem ezt a generációt az írásbeliség megszűnése miatt, a funkcionális analfabéta társadalom létrejöttétől, hiszen lassan nem tudják értelmezni az olvasottakat, elfelejtenek írni, olvasni, stb…. Mégis úgy érzem, ha megfelelően kezelik ezeket a lehetőségeket, nem válik ellenségévé a megszerezhető tudásnak. Ellenkező esetben viszont igen. Ehhez szükséges korunkban az a paradigma váltás, melyet mindenki áhítoz, és félve néz a jövő elé, a megállíthatatlan felé…
    Meg kell tanítanunk gyermekeinket úgy használni ezeket a mindenki számára hasznos dolgokat, hogy közben ne váljék az emberiség kárára.

  33. Berze Marianna

    Tisztelt Tanár Úr!
    Próbálom kizárni csoporttársaim véleményét, ezért nem olvasok bele mások írásaiba, csak azért nem, hogy csakis a saját véleményem tükröződjön a véleményemben. Őszintén bevallva, nagyon sok dolog van, amit nem értek ebből az írásból, hiszen nem vagyok informatikus. Szociálpedagógusként gyermekvédelmi feladatokat látok el, tehát egy-két programon kívül másra az iskolában nem érzem a számítógép és az internet áldásos hatását. Kötetlen munkámból kifolyólag azonban több alkalommal helyettesítem hiányzó kollégáimat. Csupán ennek a tapasztalataira építve tudok reflektálni az olvasottakra.
    Még munkám kezdetén azt gondoltam, nem tanító pedagógusként nem kell nekem gyötörni a gyermekeket holmi tanulással, kell nekik az a kis lazaság, amit akkor “kapnak”, ha valamelyik kollégámat helyettesítem. Aztán nagyon gyorsan rájöttem, hogy IKT-s eszközök igénybe vételével bármilyen órát sikeresen képes vagyok megtartani még akkor is, ha nincs felkészülési időm. Több alkalommal meglepődtem, milyen csendben, és feszülten figyelik a jól strukturált, jól felépített oktatási segédanyagokat. Legutóbb a fizika rejtelmeibe vonódtam be magam is, ahol nagyon tanulságos kép bontakozott ki előttem. A fiatalok tanulási módszereiben nagy szerepet kaphatnak ezek az általuk jobban preferált tanulási segédeszközök: amit egyszerre látnak, hallanak, tapasztalhatnak, újra nézhetnek… magyarázattal, újra értelmezhetőséggel.
    Kissé féltem ezt a generációt az írásbeliség megszűnése miatt, a funkcionális analfabéta társadalom létrejöttétől, hiszen lassan nem tudják értelmezni az olvasottakat, elfelejtenek írni, olvasni, stb…. Mégis úgy érzem, ha megfelelően kezelik ezeket a lehetőségeket, nem válik ellenségévé a megszerezhető tudásnak. Ellenkező esetben viszont igen. Ehhez szükséges korunkban az a paradigma váltás, melyet mindenki áhítoz, és félve néz a jövő elé, a megállíthatatlan felé…
    Meg kell tanítanunk gyermekeinket úgy használni ezeket a mindenki számára hasznos dolgokat, hogy közben ne váljék az emberiség kárára.

  34. Csörgő Józsefné

    Tisztelt Tanár Úr!
    Nagy érdeklődéssel olvastam cikkét az újmédiáról, mely véleményem szerint is nagy lehetőséget jelent a jelenkor és a jövő oktatásában. Az újmédiás felfogás az ismeretátadás mellett a szemléltetési lehetőségek megújítására, a motiváció erősítésére és a digitális kompetencia fejlesztésére fekteti a hangsúlyt, melyre nagy szükség van a mai tanulási-tanítási folyamatban.
    A tanulás új felfogásában megkerülhetetlen kérdés az IKT- eszközök használatához, az internet világához való viszonyulásunk. A digitális technika rohamos fejlődése folyamatos kihívást jelent az új módszerek iránt érdeklődő pedagógusok számára. A módszertani kultúra fejlesztése elengedhetetlen, annál is inkább, mert a mai diákok egy része már leginkább digitális eszközök segítségével, a világháló közvetítésével szerzik ismereteiket. A technikai eszközöknek köszönhetően olyan szoftverek, érdekes weboldalak állnak rendelkezésre, melyek mindenki számára elérhetőek. Az interaktív tananyagokra és táblagépekre alapozott oktatási módszer segíti az új tanulási-tanítási módot. A modern technológia izgalmassá teszi a tanítási órát, képes fenntartani a tanulók érdeklődését, lehetőséget teremt a tananyag érdekesebb, eredményesebb feldolgozására, és az informatikára nyitott pedagógus munkáját megkönnyíti. Fontosnak tartom azonban, hogy a tanulócsoport, amellyel a pedagógus dolgozik, az alapkészségek kimagasló szintű kialakítása, elmélyítése mellett az egyénre szabott tanulási utakra, a differenciált fejlesztésre koncentráljon, melyben a személyesség és a hagyományos tanári szerep is kellő hangsúlyt kapjon. Ugyanakkor a veszélyekre is oda kell figyelni, vagyis arra is meg kell tanítani gyermekeinket, hogy az újmédia az adott pedagógus által irányított formában történjen.

    Összegzésképpen a hálózati tanulás a tanárok tevékenységében is meghatározóvá válik, nemcsak az iskolai munkában, hanem az ismeretek karbantartása terén is. Az iskola oktatásvilágának átalakulásában keresni kell a választ a holnap kihívásaira, mert a jövőben már mások lesznek a sikerkritériumok. Ehhez pedig új technikai eszközökre és a pedagógusok szemléletváltoztatására van szükség.

  35. Dobosné Mahunka Mária

    Tisztelt Tanár úr!
    A fent olvasott cikk kapcsán jutott eszembe a saját életpályámat hogyan befolyásolta a folyamatosan megújuló „új média”. 25 éve mikor oktatástechnológiát tanultam, majd alkalmaztam az általános iskolában úgy éreztem jó úton járok a szemléltetésben és az oktatásban.
    Az évek során mindig próbáltam fel venni a tempót az új oktatási eszközök megjelenésével és ezeknek a tanításba való beintegrálásával. 5 évvel ezelőtt e-Tanácsadóként vettem részt egy projektben , aminek keretében 100 helyi lakost kellett informatikára tanítanom. Az EU-s pályázat feladata a „digitális írástudatlanság” elleni küzdelem volt. A célcsoportban a nyugdíjasok, a munkanélküliek és a GYES-en lévők szerepeltek. A generációs különbségek és az technológiáktól való félelem leküzdése után a „veteránok” (idézvén Kulcsár Zsolt : Integratív e-learning felé c. tanulmányából a generációk meghatározásánál) is megértették az „új média” kihívását. Az „új médiát” kezdték alkalmazni az internetet. Páran létrehoztak egy új csoportot. A saját kis közösségük akkor még az IWIW alkalmazásokkal, de neki lendültek a jövőnek, és ezzel az „újmédia” része lett az életüknek. Úgy érzem velük elértem azt amit igazán kitűzött céljának ez a projekt. S talán sikerült a konnektivista oktatási szemlélethez is csatlakoznom. Többen aktív résztvevői lettek a Web 2.0 társadalmának. Az én szerepem pedig átalakult mentori szereppé, bár akkor még nem tudtam ezekről a fogalmakról csak tettem a dolgom.
    A számítástechnika tárgy az idők során átalakult informatikává. Az oktatásnak ennek a területén valóban változik a dramaturgia az adatbázis szemlélet és narratíva változása támogatja ezt típusú oktatást. A „Z generáció” számára ez már ismerős terep és a megfelelő motiváltság segíti az ilyen típusú oktatást illetve ez már csak tanulási forma inkább.
    Véleményem szerint, viszont vannak olyan korcsoportok, akik nem alkalmasak még erre a tanulási módszerre,annak ellenére, hogy érzékenyek az újmédiára, mert ha nem elég nagy a belső motiváció és nincs jól megalapozott tantárgyi alap, akkor nem lehet elég a tanári instrukció, a figyelem felkeltés bizonyos tananyagok iránt. Meggyőződésem, hogy a közeljövőben megfelelő egyensúly megtalálásával .Azzal, hogy megtanítjuk a hatalmas adatbázisból a fontos és értékes tartalmak kiszűrésére a tanítványainkat ez a generáció igazán konnektivista pedagógia aktív szereplőjévé fog válni. Ehhez viszont új oktatási szemlélettel képzett pedagógusra is szükség lesz, aki nem félve nyúl az új médiumokhoz, mint azt még ma tapasztalhatjuk a mindennapokban.

  36. Kovácsné Karácsony Éva

    Kedves Tanár Úr!
    Nagyon sok gondolat kavarog bennem a hozzászólások kapcsán.
    Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki a pályája elején örült egy-egy írásvetítőnek, a számítástechnika a közoktatásba még nem volt jelen. Majd szép lassan bekúszott az életünkbe, az oktatásba. Először csak ízlelgettük, tanulgattuk a felhasználhatóságát, majd rájöttünk sokszínűségére. Matematika-fizika szakos tanárként nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a száraz számokat, a fizika csodáit modellezhetem, élményszerűvé tehetem általa. Az új pedagógus korosztálynak nincs összehasonlítási lehetősége, hogy egy tanórán, mit jelent, ha egy gondolatmenethez, hipp-hopp egy animációt, kisfilmet, egy iskolai tanteremben el nem végezhető tanári kísérletet számítógéppel , a világháló segítségével szemléltetve sikerül bemutatni. Megértem azokat, akik örülnek az új, konnektivista oktatási szemléletmódnak, de megértem az aggódók táborát is. Azonban jó érzéssel tölt el, hogy a hozzászólók valamennyien felelős, gyermeket szerető, és fejlődésükért aggódó, elkötelezett tulajdonsággal rendelkezők. Hívei az eredményeket adó oktatásnak.
    Az újmédiának rengeteg veszélye van, ha irányítás nélkül kerül az oktatás színterére. A jó tanár képes alkalmazkodni. Tudni kell arra használni, ami az oktatáshoz szükséges.
    Egy 25-30 évvel ezelőtti középiskolás diák és egy mostani középiskolás diák lexikális tudása fényév távolságra vannak egymástól. Mennyi lexikális tudást tanultunk mi is az évek alatt, de bizony elfelejtődhet, akkor kerestük a megoldásokat a könyvekben. A mai diák, ha megtanulja a tantárgy összefüggéseit, és megtanulja az információkeresés, elérés módszerét, bővítheti tudását. A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése. A felfedezéssel és kísérletezéssel kreativitást is fejlesztünk. A fiatalok online léte nem csak szórakozásra szolgál, ha ügyesen motiváljuk őket. A digitális generációt kutatók azonban úgy tekintenek a kortárs csoportra, mint az informális tanulási lehetőségek tárházára. A felnőtteknek azonban itt is nagy szerepe lehet, például tanulási célok kitűzésében, vagy a motiválás, az érdeklődés irányának megmutatásában. Olyan alapvető szociális és technológiai készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyekre nagyon is szükségünk van a mai világban. A pedagógus feladata ennek helyes mederbe szorítása. Hiszek az új technika oktatást segítő hatásában, hiszek a hálózatalapú oktatás jövőjében, a médiaoktatásban. Ilyen indíttatásra végeztem el az informatikatanári szakot is. Sokkal színesebb a módszertár, ennek ismeretében. Azonban sajnálatos, hogy a tantestület az informatika tanártól várja a megoldását. Hiányzik a kutató, technikai fejlődést követő nagyszámú pedagógus. Az IKT reformja a jövő tanárnemzedékére hárul. A pedagógusoknak bizony félelmeik vannak ezzel kapcsolatban. Olvasom, aki attól fél, hogy háttérbe szorulhatnak az „olyan emberi tulajdonságok, mint a tisztelet, becsület, erkölcsösség, szeretet, figyelem, segítőkészség” . Ez számomra nem választható el ilyen élesen egymástól. Attól a gyereket lehet az emberség, a becsület, a tisztelet, a szeretetre nevelni, hisz a pedagógus feladata az ismeretátadáson túl a személyiség fejlesztése. Annyi új információ szabadul fel, ami az emberi memória véges határai miatt nem tudunk befogadni, ezért nem kell idegenkedni az újtól. Ehhez az eszköz a tanár személyiségében rejlik.
    „Ha nincs emberség mögötte, hiába van felszerelve a gyerek a legmodernebb kütyükkel, erkölcsi szintje nem éri el a majomemberét.”- írta egy kolléga. Itt említhetnénk meg a társadalom, a család szerepét, de ez már egy új gondolat iránya. “Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” (William Butler Yeats)

    1. Kovácsné Karácsony Éva

      Kedves Tanár Úr!
      Nagyon sok gondolat kavarog bennem a hozzászólások kapcsán.
      Én ahhoz a generációhoz tartozom, aki a pályája elején örült egy-egy írásvetítőnek, a számítástechnika a közoktatásba még nem volt jelen. Majd szép lassan bekúszott az életünkbe, az oktatásba. Először csak ízlelgettük, tanulgattuk a felhasználhatóságát, majd rájöttünk sokszínűségére. Matematika-fizika szakos tanárként nagyon örültem a lehetőségnek, hogy a száraz számokat, a fizika csodáit modellezhetem, élenyszerűvé tehetem általa. Az új pedagógus korosztálynak nincs összehasonlítási lehetősége, hogy egy tanórán, mit jelent, ha egy gondolatmenethez, hipp-hopp egy animációt, kisfilmet, egy iskolai tanteremben el nem végezhető tanári kísérletet számítógéppel , a világháló segítségével szemléltetve sikerül bemutatni. Megértem azokat, akik örülnek az új, konnektivista oktatási szemléletmódnak, de megértem az aggódók táborát is. Azonban jó érzéssel tölt el, hogy a hozzászólók valamennyien felelős, gyermeket szerető, és fejlődésükért aggódó, elkötelezett tulajdonsággal rendelkezők. Hívei az eredményeket adó oktatásnak.
      Az újmédiának rengeteg veszélye van, ha irányítás nélkül kerül az oktatás színterére.
      A jó tanár képes alkalmazkodni. Tudni kell arra használni, ami az oktatáshoz szükséges.
      Egy 25-30 évvel ezelőtti középiskolás diák és egy mostani középiskolás diák lexikális tudása fényév távolságra vannak egymástól. Mennyi lexikális tudást tanultunk mi is az évek alatt, de bizony elfelejtődhet, akkor kerestük a megoldásokat a könyvekben. A mai diák, ha megtanulja a tantárgy összefüggéseit, és megtanulja az információkeresés, elérés módszerét, bővítheti tudását. A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése. A felfedezéssel és kísérletezéssel kreativitást is fejlesztünk. A fiatalok online léte nem csak szórakozásra szolgál, ha ügyesen motiváljuk őket. A digitális generációt kutatók azonban úgy tekintenek a kortárs csoportra, mint az informális tanulási lehetőségek tárházára. A felnőtteknek azonban itt is nagy szerepe lehet, például tanulási célok kitűzésében, vagy a motiválás, az érdeklődés irányának megmutatásában. Olyan alapvető szociális és technológiai készségek elsajátítását teszi lehetővé, amelyekre nagyon is szükségünk van a mai világban. A pedagógus feladata ennek helyes mederbe szorítása. Hiszek az új technika oktatást segítő hatásában, hiszek a hálózatalapú oktatás jövőjében, a médiaoktatásban. Ilyen indíttatásra végeztem el az informatikatanári szakot is. Sokkal színesebb a módszertár, ennek ismeretében. Azonban sajnálatos, hogy a tantestület az informatika tanártól várja a megoldását. Hiányzik a kutató, technikai fejlődést követő nagyszámú pedagógus. Az IKT reformja a jövő tanárnemzedékére hárul. A pedagógusoknak bizony félelmeik vannak ezzel kapcsolatban. Olvasom, aki attól fél, hogy háttérbe szorulhatnak az „olyan emberi tulajdonságok, mint a tisztelet, becsület, erkölcsösség, szeretet, figyelem, segítőkészség” . Ez számomra nem választható el ilyen élesen egymástól. Attól a gyereket lehet az emberség, a becsület, a tisztelet, a szeretetre nevelni, hisz a pedagógus feladata az ismeretátadáson túl a személyiség fejlesztése. Annyi új információ szabadul fel, ami az emberi memória véges határai miatt nem tudunk befogadni, ezért nem kell idegenkedni az újtól. Ehhez az eszköz a tanár személyiségében rejlik.
      „Ha nincs emberség mögötte, hiába van felszerelve a gyerek a legmodernebb kütyükkel, erkölcsi szintje nem éri el a majomemberét.”- írta egy kolléga. Itt említhetnénk meg a társadalom, a család szerepét, de ez már egy új gondolat iránya. “Az oktatás nem arról szól, hogy megtöltünk egy csöbröt, hanem hogy meggyújtunk egy tüzet.” (William Butler Yeats)

  37. Csontó Máté

    Tisztelt Tanár Úr!
    Mindenképpen úgy gondolom hogy fontos a témával foglalkozni, legfőképpen a pedagógusok feladata eldönteni hogy az újmédia által kínált eszközöket hogyan lehetne a lehető leghatékonyabban integrálni a tanítás menetébe. Mindenesetre feltétlen szükség van arra hogy felhasználjuk az adott dolgokat, mert estleg új aspektusból közelíthetjük meg a tanítás módszereit. Illetve az egy természetes folyamat hogy az emberek, jelen esetben a hallgatók használják ezeket az eszközöket a mindennapokban. Ezért szükséges az oktatásban is alkalmazni mert könnyedén elavulhatnak a régi módszerek és talán nehezebb lesz a hallgatói aktivitást fenntartani nélkülük.

  38. Novák Katalin

    Tisztelt Tanár Úr!

    Gyakorló pedagógusként a legnagyobb kihívásnak a mindennapokban a gyereki motiváció folyamatos fenntartását tekintem. Úgy gondolom manapság tanulóink a gyors információcseréhez, a folyamatos ingeráramlatokhoz szoktak, azonnal tájékozódniuk kell a körülöttük zajló eseményekről, illetve minden információt azonnal tudni szeretnének. S ehhez nekünk, pedagógusoknak is alkalmazkodnunk kell. Olvasva a többiek hozzászólását, vegyes a kép arra vonatkozóan, hogy szükséges-e a gyermekek számára az IKT eszközök használata órán. Úgy gondolom és ez a tapasztalatom is, hogy mindenképpen. S hogy miért, mert a mai kor gyermekei már az internet világába nőttek bele. Számukra érthetetlen, és elképzelhetetlen a postán feladott levél, hiszen a közösségi oldalakon beszélgetni tudnak, nem kell napokat, hetek várni arra, hogy információt cseréljenek. Ahhoz vannak szokva, hogy gyorsan árad az információ. Ráadásul úgy gondolom, ha mi nevelők mutatjuk meg, és hívjuk fel a figyelmet arra, mi mindent tudnak interneten megnézni, hogyan tudják ezt beépíteni a tudásukba, nemcsak a játékra használják majd az internetet . El is érkeztünk ahhoz a ponthoz, amire a bejegyzésem elején hívtam fel a figyelmet, mégpedig a motiváció folyamatos fenntartására. Számunkra is hasznos, ha az óráinkat színesebbé, változatosabbá tesszük az internet segítségével. A gyermekek érdeklődését könnyebb így fenntartani, s miért ne használnánk ki ezt a – ma már – kézenfekvő lehetőséget? Hiszen a mi célunk is az, hogy használható tudást adjuk tanulóink kezébe. A gyerekek azt tanulják meg a leghamarabb, ami leginkább érdekli őket. A konnektívista irányelv segítségével gyermekeink “szabadon” , játszva, és szinte észrevétlenül szívják magukba a tudást, anélkül, hogy ennek tudatában lennének. Szabad nekünk nem élnünk ennek lehetőségével?.

  39. Csontó Máté

    Tisztelt Tanár Úr!
    Ha jól értelmezem a bejegyzés arra a kérdésre próbál választ adni, hogy milyen módon lenne lehetséges integrálni az újmédia eszköztárát az oktatásba. Teljesen aktuális és adott a válaszkeresés. Hiszen ha pedagógusok nem foglalkoznának a kérdéssel nagy hibát követnének el, mert akarva-akratlanul is kiveszik a szerepüket az információ átadás lehetőségei közül. És azt hiszem nem árt ha az oktatás keretei között az adott tanár által irányított formában történik ez. Illetve az ujmédia adta lehetőségek használata nélkül a tanitás színvonala csökkenhet mert azok használatásoz van szokva a hallagatói közönség, és nélkülözésük érdektelenséget válthat ki.

  40. Ládi Petra

    Tisztelt Tanár úr!

    Érdekfeszítőnek találtam a cikkét, amely ténylegesen megállná a helyét egy vitakörben, ha szembe kellene állítani az új és a hagyományos tanítási eszközöket. De valószínűleg naphosszat lehetne beszélni mindegyik előnyéről és hátrányáról, és nem is lehetséges igazán állást foglalni egyik-másik oldalán. Ha választanom kellene, akkor se tudnám megtenni. Új vagy a hagyományos? Inkább mindkettő. Napjainkban a gyors léptekkel fejlődő technikai eszközök magukkal hozták az oktatás megújulását. Az új módszerek használata fontos a tanulók számára, hogy felkeltsék az érdeklődésüket, hiszen abból indul ki az egész tanóra. Sokkal élvezetesebb egy digitális, új óra, mint egy hagyományos. Az érdeklődést felkelthetik a weboldalak például, amelyek manapság egyszerűen elérhetők. Digitális formában még a tananyag is élvezetesebb. Sok helyen a gondot a felszerelés okozza, vagyis annak a hiánya. Sajnálatosan vannak olyan intézmények, amelyek nem tudnak digitális órát biztosítani a diákoknak, de szépen lassan a fejlődésnek köszönhetően mindenhol végbemegy a fölzárkózás. A felszerelés hiányában azonban a lelkes pedagógus kevés. Az új média lehetőségek tárházát nyitja meg a pedagógusok számára.
    A tanulók egyre növekvő számítógép használata megkönnyíti az új digitális óra befogadását.

  41. Zádeczky Hajnalka

    Tisztelt Tanár Úr!

    Olvasom itt a kommenteket, és látok a témában pozitív és negatív jövőképet feltáró gondolatokat egyaránt. Én egy hagyományosan gondolkodó ember vagyok, és nehezen fogadom be a modern technika vívmányait. Azonban meggyőzhető vagyok a konstruktivista pedagógiai módszerek pozitív hatásairól. Csak tapasztalnom kell. És itt reflektálnék Enikő Gyurkó-Pozsonyi hozzászólására is: az, hogy mi a jó tartalom, relatív. Legalábbis véleményem szerint. Az, hogy mikor jelenik meg a következő Helyesírási szabályzat, nekem fontos lehet. Viszont egy teljesen más munkakörben dolgozó embernek elhanyagolható információ. Ettől még nem lesz rossz. Értem, hogy a silány, semmitmondó oldalaktól, sőt a negatív tartalmaktól féltjük gyermekeinket, de azt, hogy hogyan legyenek „jó felhasználók”, csak mi, felnőttek tudjuk megtanítani nekik. És nemcsak pedagógusként mondom ezt. Egyaránt szülők és nevelők feladata, hogy a gyermekekből gondolkodó, szelektáló felhasználó váljék. Az IKT reformja a jövő tanárnemzedékére vár – olvashatjuk dr. Antal Péternél. Ám rögtön hozzáteszi ő is, hogy a pedagógusoknak bizony félelmeik vannak ezzel kapcsolatban, és tanárként én is felvállalom, hogy ez a szorongás valójában bennem is él: Coohalan összegyűjtötte azokat a kihívásokat, amelyekkel az iskolában pedagógusként szembenézünk:
    – a technikai tudás és magabiztosság hiánya,
    – a tanulók több készséggel rendelkeznek a tanárnál,
    – a technológiai dominancia veszélye (a technológia túlhangsúlyozottá válik a tartalom rovására),
    – egyenlő hozzáférés biztosítása olyan környezetben, ahol azok, akiknek otthon is van számítógépük, valószínűleg nagyobb érdeklődést mutatnak.
    Vállalnunk kell, hogy ezen kihívásokkal való szembenézésünk érdekében tanuljunk mi is, de nem ám autodidakta módon. Nekünk is szükségünk van/lenne jól szervezett, gyakorlatias képzésre, ahol ezen kompetenciáinkat fejleszthetjük, s eztán ismét magabiztossággal léphetünk a tanulók elé, immár ebben a modern térben.
    A gyerekek motiválhatóbbak az IKT eszközök segítségével. Azonban azt gondolom, hogy egy ilyen eszköznek nem szabad csak a motiválás feladatát kielégítenie. Viszont az, hogy több mindent tudjunk kezdeni vele, már rajtunk áll. Mi, digitális bevándorlók, nehezebb helyzetben vagyunk, de nem szabad restellni ezt, hanem – ha már igény(ünk) van rá – tenni kell az ügy érdekében. Ahogy Ady Endre is fogalmazott: „Csak akkor születtek nagy dolgok, ha bátrak voltak, akik mertek.”

  42. Várdai Gábor

    Tisztelt tanár úr!

    Elég furcsának fog tűnni az irományom, bár ahogy elnéztem, sok előttem szóló is hasonlóan vélekedik. Igaz, én pont azon emberek közé tartozom, akik az új Generáció és a Régi, lassan már elítélt generáció között születtem és nevelkedtem fel az oktatásban. ’84-es születésű révén még volt lehetőségem a régi rendszer oktatási maradékát is átélnem, és volt lehetőségem az elmúlt két évben az oktatás újszerű, már-már utópisztikus fejlődési vonalát is követnem. Ha esetleg véleményt kellene nyilvánítanom, igencsak elgondolkodnék, hogy megtegyem e vagy sem. Miért is? Mert azt kell mondjam, hogy a magyar oktatás igencsak hanyatlóban van. Miért is mondom ezt? Ugye nem is olyan rég megváltozott az érettségi rendszer. Nem szeretném elmagyarázni, de gondolom mindeni tudja miért. Ez mind szép és jó, csak azt nem vesszük észre, hogy minden könnyítéssel a fiatalok lustasági hajlamát, a kényelmesen eltespedt tanulást segítjük nekikelő. Okos telefon, Ipad, Internet? Biztosan kellenek nekünk az oktatásba? Igen, otthonra, de nem az iskolába. Egy 15 évvel ezelőtti középiskolás diák és egy mostani középiskolás diák lexikális tudása fényév távolságra vannak egymástól. Én ezt gondolom. haladni kell a korral, de nem mindegy milyen irányba. És azt gondolom, jó hogy örülünk, de lehet nem jó felé fordultunk valahol! A reformálásra mindig is szüksége volt az embernek,mert a dolgok, az idő, a környezet, a tér folyamatosan változik, és nekünk követni kell a változásokat, nehogy elmorzsoljon minket a múlt, de arra is oda kell ám figyelni, hogy a változásokat mi generáljuk, mi hozzuk a döntéseket, és mi tesszük élhetővé vagy élhetetlenné a környezetünk. Változzunk úgy, hogy ne egy adott rétegnek legyen jó, hanem a nagy többségnek.

    Idézném egy előttem szóló szavait, aki néhány szóval összefoglalta az EMBER, illetve az EMBERISÉG legfőbb mondandóját a jövőnek,mely úgy gondolom, hogy a múltból, a múltról szól. Ha régen működött, szerintem mindenféle technikai vívmány nélkül is menni fog újra.

    Következzenek Bertánl Nagyfejeő Gyöngyi szavai:

    „El kell jutnunk oda, hogy a tanítás elsődleges célja, ne az oktatás és az ismeretátadás legyen, hanem a tapasztalat átadás és szerzés, s az életre nevelés. Ebben az esetben véleményem szerint, nem a legújabb technikai vívmányok alkalmazása az elsődleges eszköztár, hanem olyan emberi tulajdonságoké, mint a tisztelet, becsület, erkölcsösség, szeretet, figyelem, segítőkészség.
    Feladatunk: Élni, nem pedig túlélni tanítani! Élni egymással, a lehetőségekkel, az eszközökkel. Megtanítani azt a felnövekvő nemzedéknek, hogy a technika van értünk, s nem mi vagyunk ő érte, de legfőképp megtanítani azt, hogy legnagyobb érték az EMBERSÉG!”

  43. Gundy Kristóf

    Tisztelt Tanár úr!

    Ha megengedi egy idézettel kezdeném, mely szerintem feltétlenül idevág:
    “Boldog vagyok ha a közönség előadás után, gondolkozni kezd azon amit látott.”
    Várkonyi Zoltán gondolatmenete nem csak művészekre igaz. Ez a tanárok munkáját is tükrözi.
    Egy tanóra ma már előadás. Technikai és információt közlő előadás. Akár egy színdarab: van eleje, közepe, vége, s a hallgatónak a katarzis élmény. Ez egy jó tanár feladata, hogy a katarzist elősegítse, megszerettesse a hallgatóival azt, amit éppen előad.
    Miről ismerhetünk meg egy jó tanárt? Aki helyesen adja le az anyagot? Szerintem nem. Egy jó tanár deffiníciója, hogy a számára előírt tananyagot nem feltétlenül lexikálisan és betűhíven adja át, hanem mint a mitológiai Prometheus, elhozza a tűz szikráját az ifju fejekbe. Leginkább a Holt költők társasága c. filmet tudom példának hozni. “Kapitány ó kapitányom!”
    Egy tanár érdeklődést kell keltsen, innovatív és útmutató példákat kell mutasson. Nem mindegy, hogy egy diák milyen tanár kezébe kerül, mennyire tudja kihozni belőle azt, ami ott lapul az elméje legalján. Meg kell adnia a kezdőlökést, bár ez már a fiatalokon is áll, hogy a mutatott útra valóban rálépnek e.
    Az újmédia szerepe és egy óra dramaturgiája ezen a ponton lép be. A mai technikai lehetőségek és a nyitottabb világ lehetőséget biztosít arra, hogy a “mester és tanítványa” között egy sokkal közvetlenebb és élvezhetőbb kapcsolat alakulhasson ki. Jó hangulatban és környezetben, eredményesebbek lehetünk. Természetesen ezt bizonyos keretek között értem, a falak túlzott lebontása nem mindig szerencsés. A tiszteletnek meg kell maradnia, mindkét oldalról.
    Egy óra dramaturgiája éppen ezért létjogosult, egy órát a tanár megtervez, megrendez. Nevezhetjük ezt már rendezésnek, hiszen egy interaktív előadást készít el azáltal, hogy az újmédiát bevonja.
    Az újmédiának rengeteg veszélye is napvilágra került. A rendezetlen információáradatnak rengeteg előnye van, hiszen az internet, a tabletek és okostelefonok világában ma már bárki bármit azonnal megtudhat. Viszont nem biztos, hogy hitelesen. Éppen ezért, egy laikust rendkívül rossz irányba terelheti a hozzá nem értés. A média értése és helyes vizsgálata is fontos szerepet kapott az utóbbi időben.
    A tanárnak ez az új szerepe, hogy ezt a rengeteg és felfoghatatlan mennyiségű információt egy helyre terelje, kategorizálja, lemorzsolja róla a felesleget és úgy adja át a diákjainak. Mindezt úgy, hogy közben megtanítja nekik azt is, hogy ők maguk nélküle ezt hogyan tudják elvégezni.
    Az egy jó tanár képes alkalmazkodni. Új szabályok léptek fel ebben a rohamosan fejlődő világban és csak akkor lesz képes kezelni ezt az éppen felnövő új generáció, ha hamar válaszol rá a pedagógia. Éppen ezért egy műalkotást kell létrehozni, és akkor megszületik a gondolat, a katarzis, és Várkonyi Zoltán által emlegetett “gondolkodni kezd azon amit látott” tekintet.

  44. Verebélyi Gábor

    Tisztelt Tanár Úr!
    Ezt a cikket nagy érdeklődéssel olvastam, hiszen én is, mint minden gyakorlóiskolás megtapasztalhattam a különféle tanítási, tanulási módszereket. A hagyományos, és az új média által használt médiumokkal gazdagított tanítási formát is. Mint diák, valóban jobban élveztem a modern média által közvetített órákat.

    Amit tanár úr írt azzal szinte teljesen egyetértek, egy kis eltéréssel. Ugyanis az információk, melyeket megszerzünk, tanulás útján elsajátítunk, általában egymásra épülnek. Jobban meg tudjuk érteni az összefüggéseket, ha az első lecke után nem az utolsóval folytatjuk. De ha valóban becsülettel végigolvassuk az összes leckét, és megtanuljuk, a végén számunkra is kikristályosodik az az információtömb, melyet a tananyag át kívánt adni. De sajnos a diákok nem ilyenek. Szeretnénk minél gyorsabban túlesni a ránk kiszabott feladaton, ezért néha “csalunk”. Szerintem az új tanulási módszernek nem szabad felváltania a hagyományos tanítási módszert, hiszen így megmarad a tanulás emberközpontúsága, az előadó tekintélyes előadása, hisz ő plusz dolgokat is hozzá tud fűzni az anyaghoz, mely színesíti az olykor igen száraznak tűnő tananyagot. Szerintem ez az új tanulási módszer, csak mint kisegítő módszer lehet a hagyományos mellett.

  45. Nagy Flóra

    Tisztelt Tanár Úr!

    A társadalom fejlődése során elengedhetetlen volt a kommunikáció fejlődése is, ami a korunkban már óriási léptekkel halad. Ez a hatalmas fejlődés az oktatástechnikára is nagymértékben kihatott, teljesen megújultak az oktatási lehetőségek. Sajnos szerintem ezek a lehetőségek nincsenek kellő mértékben kihasználva, talán azért mert néhány pedagógus tart a médiumok oktatásba való bevonásától. Pedig a médiumok elterjedése, nagymértékben befolyásolta a gyerekek szokásait, emberekkel való kapcsolatát, ezért a pedagógusoknak felkészültnek, naprakésznek kell lenniük az új médiumokkal kapcsolatban, hogy megfelelő módon tudják bevonni az oktatásba. Véleményem szerint az új eszközök használata manapság már elengedhetetlen, hiszen a diákok figyelmét sokkal jobban lekötik, mint például egy tankönyvből való felolvasás.

  46. Gacs Petra Berta (Panyti Petra Berta)

    Tisztelt Tanár úr!
    Miután elolvastam blogját (több másik bejegyzése mellett) hagytam érni magamban az Ön által említettekről kialakult gondolataimat. Végül azonban szinte oda kerültem, ahol a part szakad: az újmédia hatásának kérdése az óraszervezésre megosztó véleményeket szül.
    Pro és kontra érvekkel alátámasztható, hogy az újmédia eszköztárának felhasználása az oktatásban pozitív vagy negatív kicsengésű, illetve, hogy ennek függvényében milyen eredményességgel számolhatunk.
    Első körben egy viszonylag ellentmondásos, de saját példával élnék. Cukorbetegként és fogyasztói tapasztalatok alapján az úgynevezett “paleolit” étrend szerint étkezem. Ennek alapja az az elmélet, miszerint az emberiség szervezete nem tudott olyan tempóban alkalmazkodni az élethez, mint ahogyan a civilizáció fejlődött, ezért azokkal az ételekkel sem képes megbirkózni, amelyeket a történelem ugarásszerű fejlődései tettek elérhetővé, fogyaszthatóvá. Ennek kapcsán merült fel bennem a kérdés, hogy vajon elmondható-e ugyanez az újmédiával, a média fejlődésével kapcsolatban is? Attól tartok azonban, hogy nem. Mint ahogyan arra sincs 100%-os, mindenre kiterjedő bizonyíték, hogy a paleo-elmélet igaz, úgy a média világához való ‘hozzászokottságunk” talán még csak meg sem kérdőjelezhető. A saját generációmon tapasztalom a legjobban, hogy mennyire egyértelmű azoknak az eszközöknek, fórumoknak, lehetőségeknek a használata, amelyekre a nagyszüleink, de még a szüleink is sokszor csak tátott szájjal bámulnak. Sőt! Az én korosztályomtól fiatalabbaknál ez még erősebben tetten érhető. Észre sem vesszük és a kisebbek már minket is kioktatnak.
    Ilyen szempontból tehát szinte kizárt, hogy elhanyagolhatóvá váljon az újmédia szerepe az oktatásban. Annál is inkább, hiszen ahogy Tanár úr is említi, az oktatás dramaturgiájában is fontos szerepet játszik. Korunk filmnézője 7 másodperc alatt dönti el, hogy érdemes-e tovább néznie a filmet, felkeltette-e annyira érdeklődését, hogy megérje végig ülnie.
    Ha ez ennyire rizikós, mihez kezdjen egy tanár, egy oktató, akinek másfél óráig érdemlegesen kell fenntartania a hallgatók figyelmét?! Hát persze, hogy az újmédia eszközeihez nyúl, hiszen ezzel fokozza az élményeket, látványt nyújt az elmondottakhoz, feladatokkal segíti a megértést.
    Azonban itt gondolkozunk el ezek hatásának másik oldalú megközelítéséről. Mi garantálja, hogy a diákok ugyanúgy, vagy még jobban odafigyelnek a tananyagra? Mennyiben neveli ez őket (a közösségi hálók, a mobiltelefonok, az internetes kommunikáció mellett) a közvetett kommunikálásra? Hatásosabb, illetve eredményesebb-e az új technikai módszerekkel átadott tudás, mint a tanár személyén keresztül érkező?
    Egy olyan világban, ahol az emberek szinte egyáltalán nem beszélnek egymással személyesen, szívesebben ülnek otthon kedvenc sorozatuk előtt, mint egy társaságban, számítógépről vásárolnak, nem mozognak, sportolnak, elvesznek az intenzív emberi kapcsolatokból szerezhető értékek. Ilyen szempontból az oktatásnak fontos feladat lenne, hogy ezeket az értékeket továbbra is közvetítse és fenntartsa. Azonban ez a világ rohamosan és folyamatosan fejlődik a technológiák terén (is). Az oktatási intézmények elsődleges célja a szakszerű munkavégzők képesítése, azonban a jó munkaerő ma már nagyon sok esetben az újmédiával tisztában lévő, azt használni képes személyekkel (is) egyenlő.
    Hogy van-e arany középút?! A választ erre a kérdésre talán épp a mi példánk alapján, az eredményekből leszűrve, de már a következő generáció fogja megadni.

  47. Kovács Máté

    Tisztelt Tanár Úr!
    Egyetértek azzal, hogy a mai diákoknak már nem elég annyi, hogy a fekete táblára krétával felírják a tanárok a vázlatot, és egyre inkább fejlesztenie kell az oktatásban a médiabevonásának területét. Hiszen a mai hallgatók már nem kevés tudással érkeznek az iskolába, mert a mai média eszközök lehetővé teszik, az adok gyors és frissebb elérését. A tanulók figyelme körülbelül 30 perc után teljesen ellankad, így nem igazán tudnak mindent megjegyezni, de az órába csempészet különböző interakciókkal fel lehet kelteni a diákok figyelmét, csak ügyelni kell arra, hogy ezek szintén ne váljanak monotonná, mert akkor ezeket is meglehet unni.
    A jó előadónak spontánnak kell lennie, de annyira nem kell, mint a Holt költők társaságában, fontos a jó hangsúlyozás, a friss szemléltető eszközök, a média adta lehetőségek teljes körű alkalmazása a tanulók figyelmének megragadásának érdekében. De sajnos akár mennyi támogatást osztanak szét manapság az iskolák ilyen körű fejlesztésének érdekében, akkor sem tartható minden egyes óra olyan előadóban, ahol megvannak a megfelelő eszközök.

  48. Sabáli Éva

    Tisztelt Tanár Úr!
    Véleményem szerint a ma ismert médiumok egyike sem helyettesítheti a hiteles, jó prezentációs képességekkel megáldott pedagógust, viszont a minket körülvevő, számunkra elérhető technikai újdonságokat nem bevonni az oktatásba egyszerűen pazarlás. Az új média különböző platformjai segítséget nyújtanak a már működő oktatási rendszer bővítéséhez, a tanulók eléréséhez. Bárhogy próbálunk a világgal ellenkező irányba haladni, kapaszkodni megszokott módszereinkhez, be kell látni, ez a fejlődés nem rajtunk múlik. Hiába nézzük ellenszenvvel, hogy a mai gyerekek milyen módon szocializálódnak, miként érintkeznek egymással, tapasztalják meg a körülöttük létező világot, ezen mi már nem tudunk változtatni. Az iskolákban tapasztalható tiszteletlenség, az otthoni nevelés hiánya, ezek mind tünetei egy problémának, annak, hogy már nem tudjuk elérni ezeket a gyermekeket. Gyakran a szülők sem. A digitális világ a generációs szakadék, nekünk pedig át kell hidalni, különben a „két világ” közti űr egyre csak tágulni fog.
    Az új médián, multimédián nevelkedett tanulókat gyakran nem köti le egy könyv de már egy film sem. Ahhoz, hogy fenntartsuk az érdeklődésüket, be kell vonni ezeket az új eszközöket az oktatásba. Interaktív tábla, digitális tananyagok, játékok, internetről elérhető információk, közösségi médián keresztüli érintkezés. Ezekre mind szükség van, viszont kell a jó pedagógus is, aki megérteti a tanulókkal, hogy mit látnak, hallanak, aki tanulásuk útján végigkíséri őket. Fogja a gyerek kezét, hogy el ne tévedjen, ne legyen neki elég, hogy a Facebookon „lájkol” és megoszt, Youtube videókat néz. Meg kell nekik mutatni, hogy az internet, a számítógép csak használati eszköz, nem pedig kizárólagos élettér. Be kell mutatni a digitális felhasználás kultúráját, módjait, veszélyeit és közben ráébreszteni a tanulót arra, hogy ez nem minden.

  49. Steidl Zsófia

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az imént olvasott ön által közzétett téma igen fontos kérdéskör az új média használatával és annak a mai oktatási rendszerbe való beépülésével kapcsolatban. Korunk diákjai kis gyermekkoruk óta a technológia világában élnek, és észrevételeim szerint sokaknak elengedhetetlen lenne e technológiák használata a tanulási folyamataik során. Ez a teória, mi szerint szükségszerű a tanulóknak az elektronikus úton (akár autodidakta módon) történő tudás elsajátítása, sok esetben vitát indít el. Véleményem szerint a hagyományos oktatási rendszerekbe észrevétlenül belecsempészni az új média eszközeit nem lehet káros hatású. Hiszen a mai felgyorsult világba ez nem hátráltató tényező és a diákok könnyen képesek alkalmazkodni a technológia új vívmányaihoz, mi sem bizonyítja ezt a felvetést, mint hogy a napjainkban folyamatosan fejlődő elektronikus eszközök használatát igen hamar képesek elsajátítani. Minden bizonnyal nagyobb érdeklődést eredményez az új média beépülése az óra szerkezeti vázába, már csak az imént leírt állításaimmal is alátámasztva ezt a koncepciót. Természetesen az is igaz, hogy a pedagógusok ezzel nem a könnyebbik utat választják, nélkülözhetetlen a permanens lépéstartásuk.

  50. Nyitrai Péter

    Tisztelt Tanár Úr!
    A mai rohamszerű technikai fejlődés valóban átalakítja az oktatás, valamit a tanulnivaló elsajátításának a módszerét. Régen csupán az oktató saját magyarázata, illetve a témában fellelhető esetleges szakirodalom állt a diákok rendelkezésére. Manapság viszont a lehetőségek széles tárháza adott egy-egy téma, tananyag bemutatására, elsajátítására. Az újmédia adta lehetőségek nap mint nap bővülnek és szerintem igen is fontos élni ezekkel a lehetőségekkel mind az oktatóknak, mind a tanulóknak. Korábban az órai anyag mellett csak a könyvtár állt a tanulók rendelkezésére, ma azonban már az interneten számos weboldalt, videót találhatunk jóformán bármely témában. Jónak tartom ezek bevonását az órai munkába, mivel így egyrészt maga a tanóra is némileg változatosabbá, szemléletesebbé válik, másrészt pedig egy-egy weboldalra, témára irányítva a figyelmet a diák az óra után, szabadidejében tovább mélyítheti tudását egy adott témakörben akár kényelmesen, otthon is. Szerintem az újmédia bevonása az órai munkába mindenképpen a jövő kulcsa.

  51. Bodnár Enikő

    Tisztelt Tanár úr!
    Az írásával egyetértek, hiszen amiket a mai hétköznapokban tapasztalunk Ön is ugyanolyan súlyozottsággal fejtette ki. A mai oktatásban valóban az oktatóknak állandó lépést kell tartaniuk a fejlődő környezeti dolgokkal. Az anyagokat folyton frissíteniük kell, a leadni kívánt anyagokat, utána járni. Az előadásokra felkészülni előre, megtervezni az időt, beosztást készíteni arról, hogy mindenre megszabott idő legyen, ami feltétlenül szükséges. A gyakorlásokra is mindig időt kell szánni, az ismétlésre, felelevenítésére az elmúlt órán vett anyagokra, ugyanakkor az óra végén is ismertetni mik hangzottak el. Következő előadásra várt feladatok, elolvasandó könyvek kiadása. Megtervezett időbeosztással, ezek mind teljesíthetőek. A kor előre haladtával ugyancsak lényeges, a technikai eszközök fejlődése a ppt, prezi és egyéb segédeszközök rendszerinti alkalmazása. Az új korosztályok ezeket az információkat, amelyek újak és másképpen válik elérhetővé számukra, könnyebben és gyorsabban tanulják meg, fogadják be azt. Akár egy kép kapcsolódik, az anyaghoz már jobban tudják feleleveníteni a tanultakat, mintha csak egy egybefüggő szöveg jutna eszükbe. Kreatívabb és könnyen befogadó előadás anyagokat kell összeállítaniuk már az előadóknak napjainkban, hogy állandó figyelmet és érdeklődést tapasztalhassanak.

  52. Knerli Viktória

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az Ön által felvetett téma, véleményem szerint jelen korunk egyik legfontosabb kérdése. Ugyanis nagyon fontosnak tartom, hogy az újmédia szerepét, hatásait átható vizsgálat alá vessük, a különböző társadalmi intézményrendszerekre lebontva. Mivel legnagyobb részben, az oktatás felelős a társadalom minőségéért, ezért talán az újmédia vizsgálata is az oktatási rendszerben a legfontosabb.
    Egyet kell értenem azzal a ténnyel, hogy mivel a média egyre ütemesebb sebességgel terjed, szükség van az alkalmazkodáshoz. Az alkalmazkodásra és fejlődésre, az újabbnál újabb technikai eszközök megjelenése miatt is szükség van.
    Ezek miatt a tényezők miatt, a világ egyre pulzálóbb életstílust alakít ki, így ebben a rohanásban, az emberek ingerköszöbe is az egekbe szökik. Emellett a feltételek mellet, bizony nem csoda, hogy a diákok figyelmét is egyre nehezebben lehet megtartani. Ahogy Ön írásában is kitér rá, valóban nagyon fontos, hogy az órák dramaturgiáját az egyre rohamosabban változó életstílushoz alakítsák a pedagógusok. Ugyancsak fontosnak tartom azt, hogy a pedagógusok naprakészek és improvizatívak legyenek az óra megszervezését illetően.
    Azonban, habáregyet értek a korszerűsítés és a fejlődés fontosságával, fontosnak tartom azt is, hogy a régóta működő tanítási módszerek helye megmaradjon. Úgy vélem, hogy a diákok műveltségéhez nagyban hozzájárul, ha több fajta tanulási módszerrel szerzik meg tapasztalataikat.
    Az egyre elektronikusabbá váló társadalom, funkcionális analfabetizmust eredményezett. A mai társadalomban az emberek tudnak írni és olvasni is, de sokuk csak nagyon rosszul. Az írás és az olvasás egyre hátrányosabb szerephez jut a médiumok használatával szemben.
    Tehát a kultúrális műveltség színvonalasságának érdekében gondolom úgy, hogy a régi és az új módszereket egyaránt meg kell tartani, s mind a két tényezőt figyelembe véve kell újjá szervezni az óra dramaturgiáját.

  53. Tóth Márk

    Tisztelt Tanár Úr!
    Érdeklődéssel olvastam ezt a bejegyzést és arra a következtetésre jutottam, hogy mindenféleképpen szükség van az újfajta óraszervezésre, de nem mehetünk el a hagyományosabb narratív szerkezet mellett, ami véleményem szerint egy jól felépített rendszer. Csak ma már a fiatalok sokkal nyitottabbak a multimédiára alapuló szemléltetésre éppen ezért értek egyet, hogy a narratív szerkezetet kombinálni kell az újmédával így rengeteg lehetőség van az óraszervezés dramaturgiájának megújításán.

  54. Paár Adrián

    Tisztelt Tanár úr!
    Merő kíváncsisággal kezdtem olvasni ezt az írást, hiszen az újmédia bevezetése, pontosabban annak beépítése az oktatásba foglalkoztat engem, és érdeklődéssel tölt el. Én is azon az állásponton vagyok, mint szerintem sokan mások is, hogy az újmédia nyújtotta lehetőségeket a tanórákba. És sajnos vagy nem sajnos, nézőpont kérdése, bele is kell építeni a tanításba. A mai fiatalok már annak a generációnak a tagjai, akiknek a mindennapjaihoz hozzátartoznak az újmédiás eszközök (a legtöbbnek számítógép, laptop), igaz sajnos eléggé korán, amit túlzásnak tartok (a legtöbbjüknek 8-9 évesen van okostelefonja). És a kapcsolataikat is az interneten élik, különböző közösségi oldalakon (Facebook, Twitter, Iwiw stb.), főleg a tinédzserek.
    És ebből kifolyólag, ezek a gyerekek másfajta tanulási és tanítási módszert “ígényelnek”, még ha nem is mondják ki ezt. Amint azt előttem is sokan kifejtették, nehéz őket motiválni, felkelteni a figyelmüket, és tovább tartani bennük az esetleges lelkesedést. Egy hagyományos tanóra dramaturgiája többnyire ugyanazokból az elemekből épül fel, de ez a mai fiataloknak nem elég. Újítani kell, hogy felkelthessük az érdeklődésüket az óra iránt.És ebben segítséget jelenthetnek az újmádiás eszközök. Közelebb hozhatja a tárgyat a tanulókhoz annak segítségével, hogy modernebbé teszi az előadást és az ismeretek elsajátítását. Ha interaktív táblát használunk, már rokonszenvesebb lesz az óra. A számítógépek segítségével különböző prezentációkat tarthatunk, ami érdekesebb lehet, mint az anyag lediktálása, ráadásul könnyebb is szerintem. Sőt, a diákok készíthetnek otthon prezentációt, vagy projektmunka által használhatják azokat az eszközöket és módszereket, amelyek hozzájuk közelebb állnak.
    A pedagógusoknak mindenképpen törekedniük kell az óra „modernizálására”, a diákok kimondatlanul is vágyakoznak, sőt meg is követelik a megújulást, mint minden másban. Ezt a történelem is igazolja.

  55. Poncski Krisztián

    Tisztelt Tanár Úr!

    A bejegyzésben lévő írással teljesen egyetértek.
    Mivel a média az egyre gyorsuló információáramlásnak köszönhetően fokozatosan teret hódít magának, fontosnak tartom azoknak az újfajta techinikai újítások bevezetését és alkalmazását az oktatásban, mellyel a tanulók kompetenciája nagy mértékben növelhető. Az olyan eszközökkel, mint pl. a táblagép, interaktív tábla, projektor, stb. a tanórák érdekesebbé, ineraktívabbakká válhatnak. Az új szemléltetési lehetőséggel a diákok motiváltabbak lesznek, az információt könnyebben el tudják sajátítani a hagyományos tanítási módszerrel szemben.
    Szerencsére egyre inkább azt látom, hogy egyre több pedagógus alkalmazza ezeket a módszereket, azonban sok tanár vagy nem rendelkezik kellő digitális kompetenciával, vagy jobban részesíti előnyben a hagyományos papír alapú oktatást.
    Személyes véleményem szerint az újmédiát az oktatás minden területén alkalmazni kell, hiszen a vizualitás számos tulajdonságra pozitív hatással van a tanulók körében.

  56. Zakkar Antónia

    Tisztelt Tanár Úr!

    A témával kapcsolatban igen sokféle gondolat jutott az eszembe. Az egyik oldalon a hagyományos tanítás, míg a másik oldalon az újmédia által nyújtott lehetőségek állnak. Mindkét oldal mellett lehet érveket felsorakoztatni, hogy miért előnyösebb. A „régi időkben” nem volt jelen az újmédia, az idősebb korosztály, az x-generáció, mégis akadály nélkül szerezhette meg a számára fontos információt. Az a generáció sem szenvedett információ hiányban, minden elérhető és megszerezhető volt, ám tény, hogy a mai fiataloknak sokkal könnyebb a dolguk, ha valamiről tájékozódni szeretnének.
    Ha mégis állást kellene foglalnom valamelyik oldal mellett, az újmédia oldalára állnék, hiszen a mai fiataloknak, mondjuk ki őszintén, erre van szükségük. Egy olyan világban, ahol a technika minden formában jelen van (gondoljunk csak a laptopokra, iphone-okra, ipad-ekre stb .) ott a tanulásból/tanításból sem lehet ezt kihagyni, hiszen ez hiányérzetet kelthet. És miért is kellene kihagyni? Miért ne használnánk ki a fejlesztéseket, amik megkönnyítik az életünket? Hiszen éppen ez a céljuk… A tanár számára is fontos, hogy egy hallgató érdeklődését fent tartsa, óráját élvezhetővé tegye, s ez által jobban motiválja tanulóit. Nem szabad viszont teljesen a technikára hagyatkozni, fent kell tartani az egyensúlyt a hagyomány és a fejlődés között, hiszen a technika kiszámíthatatlan, sokszor megbízhatatlan.
    A mai generációt véleményem szerint lehetne vizuális generációnak is nevezni, hiszen sokkal fogékonyabbak az efféle tanítási módszerekre. Vegyünk csak egy példát: mindennapinak lehet nevezni, hogy ha egy fiatal újságot kap a kezébe, főként a képre koncentrál, és csak utána olvassa el a szöveget. Egy szép képpel, egy logikus, és egyszerű ábrával fel lehet kelteni a diákok figyelmét is.
    Természetesen egy előadás „sikeréhez” nem csak ez járul hozzá, nem lehet elhanyagolni a tanár felkészültségét sem.

  57. Talabér József

    Tisztelt Tanár Úr!

    Ebben a témában nem tudok állást foglalni mert a hagyományos tanításnak és az újmédia által nyújtott lehetőségeknek is megvannak a saját sajátosságai. Egy tanuló, ha valami után érdeklődik teljesen mindegy, hogy milyen módon kap az adott témában információt. A hagyományos tanítási módszerben, maga a tanár előadási képessége is felveheti a versenyt az újmédia által nyújtott eszközökkel szemben. A interaktív táblák segíthetnek a tanulásban, de ez által a tanulók kreativitása, a vizuális gondolkodása romlani fog mert az digitális táblán minden megjelenik előttük vizuálisan emellett a tanulók ellustultsága is felmerülhet. A tanár mögötti tanulás mind a két tanítási módszerben jelen van. Egy adott témában az információkat a tanulók nem csak az órán szerezhetik meg, információt szerezhetnek pl. interneten, televízióból, könyvből, újságból, rádióból is. De tény, hogy a mai fiatalság sokkal inkább nyitottabb a vizuális megjelenítésre ezért az oktatóknak folyamatosan bővíteniük kell ezen irányú ismereteiket, hogy felkészülten állhassanak a diákok elé.

  58. Szepesi Ádám

    Tisztelt Tanár Úr!

    Elolvasva az Ön írását, teljesen egyetértek annak tartalmával. Korábbi tanulmányaim során magam is tapasztalhattam, hogy néhányan az engem oktató pedagógusok közül már használták az új média adta lehetőségeket. A tanórákat ennek megfelelően igen pontos dramaturgia szerint építették fel. A jó pedagógus természetesen néha eltérhet ettől az előre megírt forgatókönyvtől, hiszen, ahogyan Ön is rávilágított, egy jó tanóra nem mellőzheti a „véletlen, sokszor improvizatív elemeket sem”.

  59. Birkás László

    Tisztelt tanár úr!

    Az újmédia „bevezetése” az oktatásba még csak úgymond kísérleti fázisban van. Nagyon sok mindent megkönnyít, mondjuk a feladatok értékelését; azonban szerintem vannak hátrányai is.
    A diákok különböző platformokat tanulnak meg kezelni felhasználói és kreatív szinten, azonban nem biztos, hogy ez a kívánt eredményt hozza. A diákok tanulnak egymás hibájából is, ezt a technikai környezet korlátozza. Illetve szerintem nevelő hatása van a tanárral való kommunikációnak; és nem a technika vonja el a figyelmét a diáknak, hanem az anyagra kell koncentrálnia.

    Divatos nézetnek számít, hogy azt tanulja a gyerek, amit szeretne. Azonban ennek szerintem sok a hátulütője, például nem rendelkezik majd megfelelően széles tudással. Ezért én személy szerint csak a felsőoktatásban; esetleg néhány középiskolai órán vezetném be az újmédiával való tanulást.

  60. Szabó Gergely

    Tisztelt Tanárúr!

    Teljes mértékben egyetértek gondolatmenetével. Az órák dramaturgiája a mai újmédia közegben fontos, hogy spontánabb legyen. A média gyors információ áramlása miatt a hagyományos órák narratív szerkezete a fiatalok számára vonatott és ez által unalmassá avatják. Ezért a diákok szemszögéből fontos az újfajta óraszervezés. Ezt nem lehet elkerülni hiszen a média egyre nagyobb és gyorsabb tempóban terjeszkedik így pedig az oktatóknak folyamatosan bővíteniük kell ezen irányú ismereteiket, hogy felkészülten állhassanak a diákok elé így pedig megfelelő oktatásban részesítve őket. Az, hogy miben lehetne egy órát/előadást komolyabban megreformálni azt nem tudom megválaszolni. De tagadhatatlan, hogy a mai fiatal közeg sokkal inkább nyitottabb a vizuális ingerekre így az órán való szemléltetés képileg akár sokkal jobban felkeltheti egy diák figyelmét.

  61. Bertánl Nagyfejeő Gyöngyi

    Tisztelt Tanár Úr!
    Olvasva blog bejegyzését és a kommenteket furcsa, szinte már félelemmel vegyes érzések kavaroknak bennem…
    Több mint két hétig gondolkodtam azon, hogyan is fogalmazzam meg mondandómat, mely nem igazán egyezik meg a többségével. Ma örömmel észleltem Ujvári Csaba első kommentelését, melynek több részével is egyet tudok érteni. Az én véleménykifejtésem lehet, hogy nem lesz annyira kerek és egész, mert gondolataim teljességét nehezen fejezem ki szavakban, s még nehezebben írásban. Azért megpróbálkozom…:

    Furcsa érzéseim vannak azért, mert bár “X generáció” szülöttje vagyok, már médián cseperedtem, commodoron nevelkedtem és DOS-n értem felnőtté, s nem szabadna, hogy meglepő legyen számunkra ez a technikai újításokkal teljes világ, hisz én (mi) már beleszülettem (beleszülettünk) a “light-osabb verzióba”.
    Úgy gondolom, hogy az I. Holdraszállás idejében világra jött gyermekek nem nézhetnek csodálkozva az égre: honnan is jön ez a sok új minden..? Hiszen Neil Armstrong elhíresült mondása: “Kis lépés az embernek, nagy lépés az emberiségnek.” mindent kifejez…Az igazán nagy, szinte robbanásszerű fejlődés valójában akkor történt. Ez, amit mi most élünk, csak annak a hulláma s, hogy azt “meglovagoljuk-e” vagy beleveszünk, az rajtunk áll.
    Igenenis be kell fogadni az újat, nyitottnak kell lenni a változásra, hisz az ember genetikailag kódolva van az evulúcióra, ami mi is lehetne valójában más, mint az örök fejlődés…?
    A nagy kérdés valójában az, hogy mi is az igazi fejlődés???!!!
    Valóban az, amit mi annak hiszünk…? Vagy amit annak hiszünk, talán éppen az akadályoz meg bennünket az igaz fejlődéstől…?
    S, itt jön a félelem…..
    Milyen világ az, vagy milyen világ lesz az, ahol szinte minden emberi kapcsolat, s érintkezés lassan már csak gépek által vezérelve és azok segítségével történik…?
    Mi a helyzet akkor, ha változások hátterében az emberiség új evolúciós szintre lépése áll, ami nem más, mint a TELEPÁTIA KIFEJLŐDÉSE?
    Mit gondolunk akkor, ha ez az egész nagy technikai forradalom csak megakadályozza ezt a fejlődést, s a gyermek a benne lévő vágyat és csírát pótcselekvésként a virtuális világban éli meg? Ebben az esetben nekünk tanároknak valóban az az út, hogy asszimilálódjunk, vagy pedig az, hogy szigetet teremtve megmutassuk azt, hogy nem mindenek felett a technika…?!
    Véleményem szerint az utóbbi! Úgy gondolom, hogy rajtunk tanárokon nagy a felelőség, mi neveljük a jövő nemzedékét, rajtunk is áll, hogy milyen is lesz az eljövendő.
    El kell jutnunk oda, hogy a tanítás elsődleges célja, ne az oktatás és az ismeretátadás legyen, hanem a tapasztalat átadás és szerzés, s az életre nevelés. Ebben az esetben véleményem szerint, nem a legújabb technikai vívmányok alkalmazása az elsődleges eszköztár, hanem olyan emberi tulajdonságoké, mint a tisztelet, becsület, erkölcsösség, szeretet, figyelem, segítőkészség.
    Feladatunk: Élni, nem pedig túlélni tanítani! Élni egymással, a lehetőségekkel, az eszközökkel. Megtanítani azt a felnövekvő nemzedéknek, hogy a technika van értünk, s nem mi vagyunk ő érte, de legfőképp megtanítani azt, hogy legnagyobb érték az EMBERSÉG!

  62. Ujvári Csaba

    Siemens megállapítása szerint az információ exponenciálisan nő korunkban. Bizonyos területeken néhány hónap alatt elavulnak az új ismeretek, amelyek korábban évtizedekig lényegében változatlanok maradtak. Ma már nem lehet hosszú időre tervezni előre egy életpályát vagy karriert. Ennek megfelelően kell alakítanunk korunk oktatási módszereit. Jelenleg a legmodernebb és a kor követelményeinek leginkább megfelelő forma a konnektivista, hálózatalapú oktatási módszer. Ez teljesen új hozzáállást követel a tanártól az óra szervezésében. Feltétlenül fel kell használnia a tanulók által mindennap kezelt eszközöket. A tanár nem abszolút megkérdőjelezhetetlen tekintély kell, legyen, sokkal inkább útmutató, segítő és koordináló személy. A tudásalapú társadalomban az élethosszig történő tanulás elengedhetetlen kötelessége mindenkinek, különben képtelen lesz alkalmazkodni az állandóan változó környezethez. Nem a tudást kell átadnunk, hanem megmutatni, hol találhatják meg önállóan a szükséges információkat és azokat hogyan használhatják fel értelmesen és a szükségleteknek megfelelően. Ha ezt a fontos kompetenciát képesek elsajátítani, nem fenyeget az a veszély, hogy elvesznek az információáradatban. Nagyon fontos feladata a tanárnak továbbá a lényeges és lényegtelen tudás közötti különbségtétel képességének kifejlesztése a tanulókban. A latin filológia például Hatvany Lajos szerint a tudni nem érdemes dolgok tudománya, így annak erőltetése az oktatásban teljesen fölösleges. A hálózatalapú tanulásnak az is igen nagy előnye, hogy a kollektív tudat fejlődésével az egyének közötti különbségek szerencsére tompulnak. A virtuális közösségi terekben remekül megférnek egymás mellett és egymással a különböző neveltségű vagy társadalmi helyzetű fiatalok. Megtanulják tolerálni a társak eltérőségét, ugyanakkor a tudás felfedezésének közös öröme és élménye szintén segít közelebb hozni az eltérő gondolkodásmódokat. Bízom benne, hogy az eszközök rohamos fejlődése abba az irányba halad, hogy egyre komplexebb funkciókat és ugyanakkor egyre egyszerűbb kivitelezésben leszek képesek ellátni. Hasznos lenne például egy szemüveg, amely telefon, számítógép, fényképezőgép és még ki tudja, mi minden lehetne egyben, s akár gondolati vezérléssel működhetne. Michio Kaku professzor úr szerint ennek megvalósítása már csak pár évtized kérdése. Szomorúan kell beismernem, hogy én is digitális bevándorló vagyok ebben a modern világban. Csak most kezdem megérteni, miért a különbség az 1990-es években tanított diákjaim és a jelenlegiek között: utóbbiak már valóban igazi digitális bennszülöttek, míg az előbbiek átmenetet képviseltek, velem szemben, aki csak televíziót, rádiót és esetleg magnót vagy lemezjátszót tudtam kezelni fiatalon. Igyekszem alkalmazkodni a követelményekhez és teljesen egyetértek azzal, hogy a mai fiatalok információszerzési szokásai merőben eltérőek a mieinktől: a papíralapú információforrások már elavultak és nem hatékonyak. A számtalan inger, ami körülveszi a mai fiatalokat, „pörgősebbé” teszi az életüket és magasabb az ingerszintjük is. Az óráknak valóban alkalmazkodni kellene ehhez, akkor nagyobb lenne a fegyelem is. Saját bőrömön tapasztalom, hogy egy előre jól megtervezett és többféle médiumot felhasználó, az önálló vagy a kiscsoportos munkára is építő dramatizált tanóra mennyivel hatékonyabb a hagyományos frontális tanári előadást alkalmazónál. Nagyon kívánatos lenne, ha a tanügyi vezetőink ehhez az új, konnektivista módszerhez tennék alkalmazhatóvá a tanítást. Ehhez teljesen át kellene alakítani a mai beidegződéseket: osztálylétszámok csökkentése, 45 perces órák stb. Bízom benne, hogy ezek az akadályok hamarosan elhárulnak a pedagógusok elől, ráadásul a fiatal kollégák már szerencsére nem digitális bevándorlókként érkeznek hozzánk „öregekhez”, hanem az új kompetenciákkal felvértezettekként kerülnek majd ki az egyetemekről, főiskolákról.

  63. Török Éva

    Lev Manovich Az új média nyelve című tanulmányában Az adatbázis és a narratíva c. fejezetben az alábbi gondolatokat olvashatjuk:
    Az adatbázis mint kulturális forma bár adatok listájaként képviseli a világot, ugyanakkor mégis elutasítja ezek rendezését. Ezzel szemben a narratíva ok-okozat szerint rendezi a dolgokat, eseményeket. Így azt mondhatjuk, hogy az adatbázis és a narratíva egymás ellenfelei.
    A narratíva és a játék: A legtöbb játékkal ellentétben a narratívák nagy része nem követeli meg az olvasóktól az algoritmusszerű magatartást. A narratívák és a játékok hasonlítanak abban, hogy a felhasználónak fel kell tárnia a bennük rejlő logikát, vagyis az algoritmusukat. A játékoshoz hasonlóan egy regény olvasója is fokozatosan építi fel azt az algoritmust, amelyet az író a játéktér, a szereplők és az események megalkotásakor használt. Az adatstruktúrák és az algoritmusok a számítógépes kultúra különböző formáit irányítják. A CD-ROM-ok, a weboldalak és más, adatbázisként rendszerezett újmédia-objektumok adatstruktúráknak felelnek meg, míg a narratívák a számítógépes játékokat is beleértve algoritmusoknak.
    A médiaobjektum akkor is adatbázisnak tekinthető, ha struktúrájában nem követi annak logikáját. Az új médiában egy mű létrehozása értelmezhető egy adatbázis felhasználói felületének megszerkesztéseként. A legegyszerűbb esetben a felület biztosítja a hozzáférést az alapot szolgáltató adatbázishoz. Ha az adatbázis túl nagy ahhoz, hogy egyszerre jelenítse meg az összes részletet, egy kereső alkalmazásával biztosíthatjuk a felhasználónak, hogy rátaláljon a keresett adatokra. A felhasználói felület azonban egy egészen másfajta felhasználói tapasztalatként is le tudja fordítani az alapadatbázist. (A felhasználó navigálhat pl. egy betűkből készült virtuális háromdimenziós térben, mint Jeffrey Shaw interaktív installációjában, az Olvasható városban. Ebben az esetben az Olvasható város a várost felépítő háromdimenziós betűk adatbázisa.)
    Az adatbázis a számítógépes kor fejlődésének középpontjában áll. Korábban nem létezett önálló felhasználói felület, mivel a felhasználói felület ugyanaz volt, mint a mű. Azonban az új médiában a mű tartalma és az interfész már elkülönültek. Így lehetővé vált az, hogy ugyanahhoz az anyaghoz több eltérő felhasználói felület tartozzon. Ezek a felületek bemutathatják egy adott mű különböző változatait, az is előfordulhat azonban, hogy a felhasználói felületek egymástól radikálisan különböznek. Az újmédia-objektum egy multimédiás anyag adatbázisához tartozó egy vagy több felhasználói felületből áll. Amennyiben csak egy felhasználói felületet hozunk létre, az eredmény hasonlít egy hagyományos műtárgyhoz, de ez inkább tekintendő kivételnek, mint normának.
    Ez egy új szemszögből világít rá az adatbázis és a narratíva közötti ellentétre. Egy narratíva „felhasználója” bejárja az adatbázist, az adatbázis előállítója által kiépített adatok közötti linkeket követve. Az interaktív narratíva számos, az adatbázison keresztül haladó útvonal összegzéseként is értelmezhető. Egy hagyományos lineáris narratíva egy a sok lehetséges útvonal közül, azaz egy adott választás a hipernarratíván belül. Ahogyan egy kulturális objektum ma az újmédia-objektum sajátos esetének tekinthető, a hagyományos lineáris narratíva a hipernarratíva sajátos eseteként jelenik meg.
    Ez a fajta narratívadefiníció nem azt jelenti, hogy az adatbázis adatainak tetszés szerinti sorozata narratívának tekinthető. Ahhoz, hogy egy kulturális objektum narratívának minősüljön, számos kritériumnak kell megfelelnie.
    Ezeket a kritériumokat Mieke Bal a következőképpen határozta meg:
    • kell, hogy legyen benne egy szereplő és egy narrátor;
    • tartalmaznia kell három elhatárolható szintet, amelyeken a szöveg, a történet és a fabula megjelenik;
    • „tartalma” pedig „a szereplők által okozott vagy megélt, egymáshoz kapcsolódó események sorozata” kell hogy legyen.
    Meg kell jegyeznünk, hogy nem minden kulturális objektum narratíva.
    A „narratíva” kifejezéshez gyakran párosul az interaktív szó. Ez arra utal, hogy számos adatbázis adatai kapcsolódnak úgy, hogy egynél több útvonal lehetséges, „interaktív narratívát” alkotva. Persze a szerzőnek az elemek szemantikáját és azok kapcsolatát is meg kell szabnia ahhoz, hogy a kapott objektum megfeleljen a narratíva kritériumainak.
    Egy másik sokszor előforduló téves feltételezés szerint azzal, hogy a felhasználó megalkotja önmaga útvonalát, egyúttal létrehozza saját egyedi narratíváját. Ha azonban a felhasználó egyszerűen hozzáfér különböző elemekhez egymás után, általában véletlenszerű sorrendben, akkor semmi okunk azt feltételezni, hogy ezek az elemek narratívát alkotnának.
    A lényeg az, hogy az adatbázis és a narratíva státusza a számítógépes kultúrában nem azonos. Az adatbázis/narratíva párosnak az adatbázis a jelöletlen tagja. Kijelenthető tehát, hogy az adatbázisok jelentős területet foglalnak el az újmédia térképén. Az pedig igen meglepő, hogy a narratívák miért léteznek még mindig az új médiában. Így Manovich alábbi kérdését meg is válaszoltuk:„Egyenlő státusszal bírnak-e az adatbázisok és a narratívák a számítógépes kultúrában?”.

  64. Ujvári Csaba

    Tisztelt Tanár Úr!
    Tudom, hogy a rossz hír hozóját az ókori görögök kivégezték. Mégis vállalnom kell ezt a büntetést, mert az igazság akkor is igazság, ha csak egy ember mondja is. Latintanárként és a klasszikus műveltég szerelmeseként számomra a poroszos oktatás egyáltalán nem volt elítélendő módszer. Imádtam a memoritereket és ma már röstellem, hogy el-elfelejtek dolgokat: bizonyosan a korral is jár. Imádtam a rendet, a csendet, a fegyelmet és azt, hogy nemcsak ismereteket kaptunk, hanem szemléletet és „világnézetet” is, na és sok-sok humánumot. (Igen, a Kádár-rendszerről beszélek, hiszen mi abban szocializálódtunk.) Fontos volt például az igényesség abban, amit a kezünkből kiadtunk. Ebben az újmédiában a helyesírás nem számít? Én kérek elnézést pedagógus kollégáim nevében a kommentek „külalakjáért”… Szóval ne felejtsük el, hogy azért mégis az ember az úr. Félek attól, hogy a technikai eszközök nem megfelelő használata, valamiféle „új barbárság” korába taszítják az emberiséget.
    Ha nincs emberség mögötte, hiába van felszerelve a gyerek a legmodernebb kütyükkel, erkölcsi szintje nem éri el a majomemberét (elnézést a majomembertől). Ne értsen félre, nem vagyok az újmédia ellen. Sőt. Könyvtár-informatikusként tudom, hogy az információszerzésnek ma már nem a könyv a legfontosabb forrása. Sajnos. Azzal is egyetértek, hogy a tanár személyiségének óriási szerepe van az óra szervezésében. Egy jó tanár jó színész, cirkuszi zsonglőr, bűvész és egyben mentalista kell, legyen. Ha csak eszközök kezelője és karbantartója, akkor rabjává válik a gépeknek. Másrészt tartok attól, hogy a mostani hardverek csak átmeneti szerepet játszanak az oktatásban és úgy végzik, mint az írásvetítők, diavetítők és még számtalan oktatási eszköz, amelyek ott porosodnak a raktárakban. Ezek sikeres használatához teljesen át kellene alakítani az oktatás rendszerét: el kellene felejteni a 40 fős osztályokat, egyáltalán az osztályokat, a 45 perces órákat, a tanterveket és tanmeneteket, az érettségit, legalábbis a mai formájában.
    Úgy látom egyébként, hogy az egész mostani fejlődés talán afelé halad, hogy minél kevesebb eszköz beiktatásával érjünk el teljes és korlátlan kommunikációt és információcserét az emberi egyedek között. Ezt hívják telepátiának…
    Ugyanakkor ez valami úri huncutságnak tűnik még nekem, amit csak az emberiség gazdagabb fele engedhet meg magának. Nálunk még a digitális napló zökkenőmentes használata is nehézségbe ütközik, nem is beszélve a kettő darab interaktív tábláról… Egyetértek abban is, hogy a diákok teljesen másként tanulnak és szerzik az információkat manapság. Csak el ne vesszenek bennük! Túlságosan sok a fölösleges szószaporítás. Ennek bizonyságát már báró Eötvös József is remekül látta: „A híres római Sibylla, miután könyveinek kis harmadát elégette, a maradványért ugyanazon árt kapta, mely elébb az egészért soknak tartatott. Kevés író van, ki e példát ne követhetné hasonló sikerrel. – Sokkal többet írunk valamennyien, mint dicsőségünk érdekében kellene”. Tehát ennyi elég is.

  65. Szoviár János

    Tisztelt Tanár Úr!

    Megítélésem szerint az emberi kultúra és művelődéstörténet olyan intenzív és gyors ütemű változásban van, mint a történelem során még soha. Feltehetően nem volt még olyan korszak, évszázad, amely olyan sok, az emberiség hétköznapjait, így az oktatást, a pedagógiai munkát közvetlenül is befolyásoló felfedezést tett volna, mint a nemrég induló. E változások közül jelentős az ismeretek tárolásának és az érintkezés eszközeinek további tökéletesedése, az információ áramlásának fölgyorsulása, az „informatikai forradalom”.
    Az információs társadalom fejlődése során mind nagyobb körben válik szükségessé és nélkülözhetetlenné az új kommunikációs eszközök, az új kommunikációs technológiák és eljárásmódok mindennapi birtokbavétele, alapkészséggé válása, az új ismeretek és kompetenciák elsajátítása s a szürke hétköznapok kiszínezésére is alkalmazható megtanulása. Nincs ez másképpen – természetesen – az oktatásban sem. A ma pedagógiájában helyet kell szorítanunk az újmédia által kínált lehetőségeknek. Nekünk, pedagógusoknak azonban kettős szerepet kell betöltenünk.
    Egyrészt tudatosítanunk kell önmagunkban, hogy a kor gyermeke már okostelefonnal született, s a tárgyi tudásuk nagy részét a világhálóról szerzik meg. Az új generáció beleszületett modern technikai eszközök világába, ezáltal alapkompetenciaként használja is ezen eszközöket; ennélfogva könnyen alkalmazkodnak a digitális és virtuális világhoz, sőt el is várják az ingerküszöbüknek megfelelő és azt kielégítő elektronikus tanulási környezet megteremtését. Más ingerszint, más logika, más gondolkodási struktúra jellemzi a ma ifjúságát, mint az én generációmat. Éppen ezért kell lépést tartani velük az eszközhasználatban, az IKT-kompetenciák megszerzésében, elsajátításában és alkalmazásában a tanórán. Kétségtelen, hogy ezen tevékenységek alkalmazásával a diákok nagy többségének érdeklődését hosszabb távon is fenn lehet tartani, mivel az oktatási struktúra hétköznapi „felhasználó tevékenységgé” válik – csak célirányossá kell tenni az eszközök használatát.
    Másrészt azonban – úgy vélem – a tanárnak klasszikus mintaadó, hagyományközvetítő szerepe is van. Én magyartanárként elrettenve látom az ésszerűtlen felhasználás minden negatívumát. Úgy vélem, nem kell különösebben ecsetelnem a mai fiatalság olvasottságát, szövegértési és szövegalkotási képességeit, helyesírásuk és nyelvhasználatuk „sajátosságait”, kézírásuk minőségét, mely részben az új kor „áldásainak” is köszönhető.
    Én úgy vélem, meg kell találni az egyensúlyt a hagyományos tanítási technikák és az újmédia lehetőségeit kiaknázó pedagógia között. A kettő együtt megfér egymással, színesítik egymást, s az egyik sem pótolhatja a másikat, s egyik sem mehet a másik rovására. Gyakorló pedagógusként én magam is használok modern eszközöket az óráimon, de „konzervatív gondolkodású” magyar nyelv és irodalomtanárként hiszek a könyvek erejében is.

  66. Enikő Gyurkó-Pozsonyi

    Tisztelt Tanár Úr!

    Esténként mikor ölembe veszem a laptopomat és intézem a “szokásos rutint” üzeneteket olvasok, általam kedvelt híroldalakat látogatok meg, közösségi oldalakon kommunikálok stb., akaratlanul is találkozom olyan figyelemfelkető címekkel, blogokkal, képekkel, oldalakkal melyeket meglátogatok.
    Eredeti célomtól már eltérek, cserébe új dolgokat tanulok, anélkül, hogy tanulni akartam volna. Olykor véleményemet kinyilvánítom, vitába bonyolódom, formálódik a nézetem egy-egy témával kapcsolatban és gyarapodik a “kedvenc oldalaim” száma. Eletelik pár nap és az agyam az általam hasznosíthatónak vélt információt elraktározza. Ha szükséges új környezetben alkalmazom, felhasználom az új ismeretet.
    Tehát azáltal, hogy befogadom és reagálok a befogadott információra – melyre valaki megint reagál – tanulok.
    De ki mondja meg mi a jó tartalom, mi a hasznos. Ha holnaptól másképp készítem a rántást és finomabb lesz az étel, vagy új tudásomat belefogalmazom egy beadandó dolgozatba és jó jegyet kapok?
    A pedagógus mondja meg vagy az olvasó-szerkesztő bizottság a hálón?
    Szabályok és kritérumok nélkül a ma a pedagógusa nem tud eleget tenni vállalt feladatának. A tanterv leírja mit kell tanítani, természetesen megengedett némi szabadság a pedagógusnak. Az egyre erőteljesebben megjelenő web 2.0 korában nem lehet figyelemen kívül hagyni a tanulás ezen formáját.
    Állhat egy tanóra egy probléma felvetéséből, melyre születhetnek válaszok.
    Válaszok melyek a tantervtől meghatározott irányt nem módosítják túlzottan. De mi a helyzet az innovatív válaszokkal, melyek kicsit korrigálva a megfelelő mederbe terelve akár forradalmi megoldásokat is szülhetnek.
    Vesse el a pedagógus, mert eltér a tantervtől vagy vigye új irányba?
    A tanóra narratív felépítése ebből a szempontból biztonságot nyújthat a pedagógusnak. De az új irány felé kellően rugalmasak vagyunk/leszünk?
    Abban biztos vagyok, hogy a pedagógusok zöme előbb-utóbb elsajátítja a folyamatosan bővülő infokommunikációs technológiák használatát, óráikon is rengetegen használják, de az új módon és formában szerveződő tartalommal mit fog kezdeni? Az innovatív válaszok beépülnek-e valaha az oktatásba és ha igen, milyen formában?
    Az oktatás már megannyi változásra, kihívásra reagált jól. Sok idő és pénz fog eltelni addig, amíg teljesen elszakadunk a krétától és táblától és jól válaszolunk az új kihívásra. Optimista vagyok.

  67. Jeszmás Károly

    Tisztelt tanár úr!
    Nehéz ebben a témában véleményt formálnom, két okból is: az első, hogy nem tanultam tanárnak, és nem is nagyon terveztem azzá válni. A másik, hogy ez a konnektivizmus – legalábbis számomra – egy nagyon új fogalom, a kurzus előtt nem is találkoztam vele (a maradék 3 tanításelméletről már itt-ott halottam.) Ettől függetlenül, ha nem is a pedagógia irányából, de mint egy tanuló, úgy talán véleményezhettem.
    Érdekesnek találom, hogy a tanórát tulajdonképpen egy történetmesélő dramaturgiához hasonlítja. Ez így leírva jól hangzik, hiszen évezredek óta működő dramaturgia megoldások segítettek a befogadóknak, hogy megértsék a történeteket. Miért ne nézhetne ez így ki az oktatásban is? Sajnos azonban véleményem szerint ez csak az esetek elenyésző százalékában működik így. Egy óra szinte sohasem úgy zajlik, ahogy az előre meg van tervezve. Ennek több oka is van. Lehet egyrészről a diák, aki “hátráltatja” az órát (lassabb vagy gyorsabb megértés), de akár előfordulhatnak tanári hibák , sőt technikai akadályok is (és még csak nem is feltétlenül elektronikai problémákról beszélek.) Persze ez nem azt jelenti, hogy ez az oktatási modell nem feltétlenül működik, csak nem vagyok benne biztos, hogy a leghatékonyabb.
    Az, hogy ez esetleg a konnektivizmus lenne, még nehéz megmondani. Én magam nem vettem részt ilyen jellegű órában (a felesleges technikai erőltetéseket – lásd: soha nem használt interaktív tábla – nem tekintem annak), és szinte biztos vagyok venne, hogy még nem teljesen kiforrott ez a modell. Ami biztató a hagyományos elvekhez képest, hogy a konnektivizmus nem tűnik annyira kötöttnek, így a korábban felsorolt problémák kevésbé akadályozhatják a tanulás menetét. Viszont egy esetleges probléma lehet, hogyha nincs megfelelően fölülről “ellenőrizve”, akkor nem biztos, hogy a tanulás hatékony lesz. Ez az aggodalom nem csak nálam merült fel, legalábbis, ahogy egy-két tanulmányt olvastam, viszont ha a tanárnak némileg megváltoznak a szerepköre, akkor ez se lenne igazán probléma (az egyik tanulmány mentorokként tekintene a tanárokra.)

  68. Szabó Ágnes

    Tisztelt Tanár Úr!

    Vélemény és meglátásaim szerint sok pedagógus kolléga még nem él az újmédia eszköz használatával.Nagyon sokan egyszerűen csak tartanak tőle,inkább kihagyják az óra menetéből.Pedig ezzel az eszközzel színesebbé,érdekesebbé válna egy tanóra.A módszertani kúltúra alapját jelentené.A különböző óratípusokat Pl : (új ismeretet feldolgozó, alkalmazó (gyakorló) óra, új ismeretet megszilárdító (ismétlő, rendszerező), ellenőrző) egy kombinált (vegyes típusú) óra meg lehetne színesíteni ezzel a technikával.Az újmédia felfogás az ismeretátadáson túl a szemléltetési lehetőségek megújítására, befogadói motiváció erősítésére, a digitális kompetencia fejlesztésére az értékrendszer-formálására és alakítására egyaránt törekszik.Cél a tanulók figyelmének a felkeltése,a motívációjának biztosítása. Az a médiakörnyezet, amelyben a gyerekek ma felnőnek, összetett, sokrétegű, széles lehetőségeket kínál, de veszélyeket is rejt magában. Sokféle médium, sokféle műfajban, sokféle kifejezési eszközzel, sokféle közönségnek kínál sokféle tartalmat. A változás az iskolán kívül zajlik, de eredménye nem áll meg az iskola (és az óvoda) kapujában. A ma oktatáspolitikájának talán legnagyobb kihívása a gyerekek iskolában és iskolán kívül szerzett ismereteinek összekapcsolása, összhangjának megteremtése, az ismeret- és értékközvetítésben az iskola szerepének újragondolása. Ebben a folyamatban kiemelt szerepe lehet a médiaoktatásnak, azzal, hogy egy olyan csatornát kínál a pedagógus és a diák között, amelyen a diákok szívesen kommunikálnak, és amely akár más tantárgyak számára is használható eszközöket, módszereket biztosít az ismeretátadáshoz. Az új média, az interaktivitás, az újfajta online közösségi terek megjelenése a tananyag újragondolását tette szükségessé. Az audiovizuális nyelv elsajátítása mellett kiemelt hangsúlyt kap az információhoz való hozzáféréshez, az értelmezéshez, az elhelyezéshez és az átalakításhoz kapcsolódó készségek fejlesztése. Mindez a társadalmi közegben való mozgás szempontjából is új helyzetet teremt, az ehhez kapcsolódó szokások, normák, felelősségi kérdések tudatosítása, elsajátítása ugyancsak a terület részévé válhat.

  69. Vincze ALina

    Tisztelt Tanár Úr!
    Írásával teljesen egyetértek. Az óra dramaturgiájának megtervezése a tanulók ismeret szerzésének folyamatában a legfontosabb. Egy adott témában az ismereteket a tanulók nem csak az órán szerezheteik meg, vannak máshonnan szerzett tapasztalataik (televízió, internet, könyv, újság) melynek szintetizálása a tanár legfőbb feladata. A mai gyerekeket rengeteg inpulzív inger éri a hétköznapi életben, ezért szükséges, hogy az ismeretelsajátítás folyamatában is hasonló, élményszerű tanulási helyzetet teremtsen a tanár. A legtöbb iskolában ma már digitális tábla segítségével sajátítják el a tananyagot, mely több érzékszervet bevonva mélyíti el az ismereteket.Úgy gondolom, hogy az oktatás minden területén alkalmazni kell az újmédiát.

  70. Halasi Szilvia Milka

    Tisztelt Tanár Úr!

    Előadását hallgatva, cikkét és a témában megjelent írásokat olvasva egy olyan világ tárul elém, melynek eddig ösztönös felhasználója voltam, s most inkább egyfajta tudatos szemlélője lettem. A vizsgálódás, a belemerülés az “ismeretlenbe” új, ugyanakkor ellentmondásos érzéseket kelt bennem. Egyrészről egy meghódításra váró világ áll előttem, mely a maga izgalmával vonzó, kihívást jelentő, és mint ilyen, örömökkel kecsegtető, másrészről egy számomra már nehezen asszimilálható, meghódíthatatlannak tűnő területnek érzékelem, amely szükségszerűen az inkompetencia érzését erősíti bennem.

    Hasonló feszültséget érzékelek általánosságban is, a saját 40-es generációm “digitális bevándorlói” és mai fiatalok ösztösnösen innovatív “bennszülött” generációja között.
    Meggyőződésem, hogy az oktatásra is mint a napi gyakorlatok oly sok területére jellemző a paradigmaváltási kényszer. Megfigyelhető egy olló a rendelkezésre álló eszközök (IKT, újmédia, stb. ) adta lehetőségek, és a tanárok többségének metodikai készlete között. Nevezzük ezt az ollót a továbbiakban „paradigma olló”-nak.

    Amíg a pedagógus kar átlag életkora 40-50 év, addig azok az eszközök, amiket használniuk kellene, az elmúlt 10 év fejlesztései. Már önmagában ez a tény is felveti a paradigma olló problémáját. Módszertanában a magyar oktatás, kivéve néhány innovatív elméleti iskolát, a 2000-es évek elejéig a XIX-századi metodikát használta, arra szocializálta a tanárokat. Ez a metodika pedig nem kompetens az újmédia eszköztárával. (Meggyőződésem, hogy azok az interaktív eszközök, platformok, amik ma egyre inkább teret kapnak az oktatásban nem összeegyeztethetők a hagyományos tananyaggal, és óraszervezési elvekkel. Jelentős szakadék nyílik a tanulók lehetőségei –a sokcsatornás ismeretszerzés- és az államilag deklarált egyentankönyvűség között. Nem célom e tárgyban kritikát megfogalmazni, csak szeretnék a feszültség mibenlétének egy területére rámutatni, miszerint a jelenlegi oktatásvezetés nem csak az irányadó oktatási trendekkel megy szembe, de az élet egyéb területeit átható infokommunikációs jelenséggel is.)

    Meggyőződésem, hogy a ma még alapvetően a tanárra, a tankönyvre, mint az ismeret forrására tekintő tanítási metodika nagyon hamar teljes mértékben hatástalanná válik –hacsak nem volt mindig is az-, hiszen már ma is kontraproduktív, és alacsony hatásfokú. Léteznek azonban más óravezetési, információátadási módok, melyek átvezethetik a strukturált oktatást valamiféle, a tanár és az iskola szerepét alapvetően átrajzoló iskolai létforma felé. A 90-es években megjelenő alternatív pedagógia irányzatai, mint például a facilitátori tanári attitűd és kooperatív tanulási stratégia és ismeretszerző, ismeretfeldolgozó technikák eleve feltételezik a sokcsatornás forrásokat, és ilyen módon illeszthetőek az újmédia eszközrendszeréhez. A facilitátor, a tanulási folyamatokban segítőként, moderátorként jelen lévő tanár nem is tehet mást, mint támaszkodik -mind a tananyag tartalmi meghatározásában, mind metodikailag- a tanulók által az oktatási folyamatba bevont sokcsatornás forrásokra.
    Gyökeresen át kell értékelni a „tanóra” fogalmát mind metodikailag, mind dramaturgiailag, mert ami a mai gyakorlat, az a továbbiakban életképtelen.

    A komment terjedelmi korlátai miatt nem kifejthető, de megkerülhetetlen lenne a tanárképzés átstrukturálásának témája, a „tananyag” fogalmának újradefiniálása.
    Az egész kérdéskör alapja pedig minden kétséget kizáróan az oktatásfilozófiai paradigma váltása kellene, hogy legyen.

  71. Szántó Zsuzsanna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az Ön által felvetett problémával gyakorló pedagógusként nap, mint nap találkozom. Jómagam a „Baby-boom!” generációhoz, azaz a „digitális bevándorlók” közé tartozom . A számítógéppel, annak használatával felnőttként találkoztam először.
    Iskolánkban fontos az IKT eszközök használata, az új média eszközeinek ismerete. Célkitűzésünk, hogy tantestületünkben mindannyian rendelkezzünk a 21. századi pedagógus kompetenciáival (kollaboráció, kommunikáció, kreativitás, kritikai gondolkodás).
    Az Ön tanulmányát és a kommenteket olvasva feltárul előttünk az új világ módszertana, eszközkészlete. Úgy gondolom, a pedagógusok körében egyelőre a tapasztalatgyűjtés időigényes folyamata zajlik.
    Hétköznapi munkám során azt tapasztalom, hogy az eddig használt, hagyományos tanulásszervezési formák mellett egyre hatékonyabban alkalmazhatók az IKT -t igénybe vevő módszerek és eljárások. Ennek okát a mobiltechnológia, számítógépek rohamos elterjedésében, a gyerekeket érő impulzusok sokaságában látom. A diákok ezzel találkoznak, ehhez szoktak hozzá.
    A napjainkban is zajló kutatások már jelezték a társadalom felé, hogy az új média hatása evolúciós változást idézett elő a felnövekvő generációkban (X, Y, Z). Képesek arra, hogy néhány lépésben információk ezreit találják meg, tudásukat nagymértékben növeljék és ezzel egyidejűleg tudat alatt rengeteg emberrel teremtsenek kapcsolatot. Az új feltételek és új igények megjelenése gyors reakciót vár a 21. századi pedagógusoktól. A témával kapcsolatban tantestületünk tapasztalatait, véleményét az alábbi linken: http://www.youtube.com/watch?v=8C5A61nRGQ található videofelvétel összegzi. A videóban láthatók az általunk használt gyakorlati alkalmazási területek.
    A digitális osztálytermek, a távoktatási lehetőségek, a közös web felületek új formái az együttműködésnek. Új értelmet kap ez által a csoportmunka, a tanórán kívüli kommunikáció, a közös tanulás, a különböző projektek készítése.
    Napi élethez tartozik az IKT alapú kommunikáció, ezért az iskolának feladata a módszerek és eljárások alkalmazása és megtanítása. Fontos a nevelés: internethasználat szabályainak betartása, erősítése. A pedagógus feladata az erkölcsi normák megismertetése és betartása az IKT eszközök használatakor. Az egyensúlyt azonban meg kell tartani, hiszen különböző emberek vagyunk, más-más igénnyel ezáltal nem lehet egysíkúvá tenni az oktatást sem.

  72. Kovács Annamária

    Tisztelt Tanár Úr!

    Autós-motoros iskolában dolgozom elméleti és gyakorlati oktatóként. Évek óta multimédiás oktatóprogramot használok a KRESZ tanfolyamokon, projektorral kivetítem a tananyagot, amely bővelkedik képekben, filmbejátszásokban, interaktív animációkban, ezáltal hatékony ismeretelsajátítást tesz lehetővé. Természetesen azért a tanári magyarázat sem hiányozhat mellé.
    Tankönyvet, tesztkönyvet sem használunk már, otthoni tanulás céljából a tananyag a neten is megtalálható, és rengeteg KRESZ tesztet lehet letölteni. Hogy a foglalkozások mégse legyenek egyhangúak, a hagyományos, lineáris vonalvezetésű órákat igyekeztem az autós és motoros gyakorlati vezetések alkalmával megtörtént izgalmas esetek elmesélésével, egy kis humorral fűszerezve színesebbé tenni.
    Mint ahogyan a kilencvenes évek elején érdeklődtem az alternatív pedagógiák iránt, és volt is lehetőségem kipróbálni a tanítási gyakorlat során, most – huszonegy év elteltével – ugyanígy vagyok az újmédia által nyújtott újabb variációval, az adatbázis logikán alapuló tartalomszervezéssel.
    Hogyan hat az adatbázis logika a tanóra menetére? Mindenképp pozitívan, hiszen teret ad a tanulói kreativitás kibontakoztatásához, megadja nekik azt a lehetőséget, hogy a felfedező tanulás élményével gazdagodjanak. Bizonyos anyagrészek feldolgozása hatékonyabb a hagyományos módszerrel, míg más témák szinte kiáltanak az újmédiás megoldásért.
    Azt tervezem, hogy az igényeknek megfelelően, az aktuális csoport tagjainak kívánságait figyelembe véve felváltva alkalmazom majd a régi és az új tartalomszervezési formát.
    Maga a tartalomszervezés formája – lineáris vonalvezetés megtartása vagy adatbázis logika beépítése – nagyban függ attól, milyen összetételű a csoport. A különböző kategóriás, eltérő életkorú csoportnál a cél mindenképp az egyensúly megteremtése.
    Egyetértek azzal az állítással, hogy az újmédia nem elsősorban eszköz, (okostelefon, táblagép, webkettes alkalmazások) hanem a tartalomszervezés adatbázis logikán alapuló új változata, amely a korábbi narratív formát kiegészítheti, felválthatja.
    Ha lépést akarunk tartani a digitális világban felnövekvő generációval, pedagógusként nekünk kell hozzájuk fiatalodni, és el kell fogadnunk, hogy ők is tanítanak bennünket.

  73. Szabó Evelin

    Lev Manovich Az új média nyelve c. tanulmányának Az adatbázis jelrendszere c. fejezetében ezt olvashatjuk (jegyzetem):

    Adatbázis és narratíva között dinamika van, de ez nem egyedi jelenség a médiában. Pl.: kortárs vizuális kultúra nyelve ~ digitális kép szerkezete.
    A digitális képre jellemző:
    • A szoftver meghatározza a rétegeit, amelyek sajátos vizuális elemeket tartalmaznak.
    • A művészek és a tervezők külön -külön irányítják ezeket a rétegeket (törölhetik, újakat készíthetnek).
    • Azáltal, hogy minden elem külön rétegként jelenik meg, a kép tartalma mindig módosítható.
    • A rétegek összeolvasztásakor a kép elemei úgy állnak össze, mint a montázs.
    A montázs: a kép összetett szerkezetének alapértelmezett vizuális kifejezésmódja.
    Egy kép szerkezete anyagi szinten két ellentétes vizuális kifejezésmódot támogat:
    1) modernista MTV montázs: Olyan elemeket helyez egymás mellé két dimenzióban, amik a valóságban nem illenek össze, s ezzel sokkoló, megdöbbentő hatást ér el a befogadóban.
    2) A mindenki számára ismert valóság bemutatása például fényképen vagy filmen.
    ’80-as, ’90-es évek: a képalkotás számítógépalapúvá vált –> minden kép kompozícióként jelent meg. –> „a montázs reneszánsza” (vizuális kultúra, a nyomtatás, a távközlés tervezés és az újmédia). A fotorealisztikus képeknek még mindig jelentős a szerepe és annak okait érdekes lenne feltárni, azonban az még érdekesebb lenne, ha hirtelen eltűnnének ezek a képek, mivel tudjuk, hogy a változás fokozatosan megy végbe a kultúrtörténetben. Így az sem lehetséges, hogy az adatbázis hirtelen átveszi a narratíva helyét az újmédiában.
    Az újmédiára jellemző (Frederick Jameson is azt mondja ki):
    • nem szakít a múlttal
    • a kultúrát összetartó elemeket egységbe próbálja szervezni: ami eddig háttérben volt azt feljebb emelni, ami eddig előtérben volt azt kicsit háttérbe szorítani, hogy szintet alkossanak
    A fent említett elemek a narratíva és az adatbázis. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot megértsük a következő bekezdésben leírtakat kell megértenünk.
    A szintagmáról és paradigmáról szóló szemiológiai elmélet – Ferdinand de Saussure modellje:
    • Saussure szerint elmélete természetes nyelvekre (pl. angol) írható le
    • később Roland Barthes és mások ezt kibővítették más jelrendszerekre is (pl. divat, étkezés, narratíva stb.)
    • egy rendszer elemei szintagmatikus és paradigmatikus dimenzióban írhatók le
    • Barthes: „a szintagma jelek kombinációja; hordozója a kiterjedés”
    • a nyelvben ez így írható le:
    o a beszélő az elemeket egymás után összekapcsolva fejez ki valamit –> SZINTAGMATIKUS DIMENZIÓ (az elemek in praesentia ’egyelőre’ társíthatók, valós, explicit)
    o minden új elemet sok más, ehhez kapcsolódó elemekből választ ki (pl. szinonimák vagy a szófajok egysége) –> PARADIGMATIKUS DIMENZIÓ (az elemek in absentia ’valaminek a hiányában’ társíthatók, csak az író/ olvasó elméjében vannak, elképzelt, implicit)
    Saussure szerint: „összekapcsolódnak az emlékezetben, és így csoportokká alakulnak, amelyekben különféle viszonyok uralkodnak”
    • Az alternatívák adatbázisa, amelyből a narratíva felépül, (a paradigma) implicit, míg a valós narratíva (a szintagma) explicit.
    Az újmédia tehát ezt a viszonyt fordítja meg: Az adatbázis (a paradigma) jelenik meg fizikailag, míg a narratíva (a szintagma) elvonttá válik. Fizikailag a narratíva csak linkek sorozata, maguk az elemek az adatbázisban vannak tárolva. Következésképpen, a narratíva virtuálisabb, mint maga az adatbázis. Az újmédia az „interaktivitást” szó szerint érti, azonosnak tekinti a felhasználó és képernyő közötti fizikai interakcióval, mely a pszichológiai interakció érdekében történik. Az interaktív felületek előtérbe helyezik a paradigmatikus dimenziót, és gyakran hoznak létre egyértelmű paradigmatikus egységeket. Ugyanakkor változatlanul a szintagmatikus dimenzió mentén szerveződnek. Olyan ez, mint például, amikor mondatot alkotunk a nyelv szavait felhasználva.
    Miért lényeges, hogy az újmédia is sorba rendezi az elemeket?
    Manovich válasza: „(…) a huszadik század domináns szemiológiai rendjét követi – a film rendjét.”
    A képi narratíva változásai: térbe helyezett narratíva évezredekig (minden kép egyszerre jelenik meg) –> ennek a kisebb változata (pl. képregények, illusztrációk) –> 20. század: lineáris láncú elhelyezés –> újmédia: egyszerre csak egy képernyőn nyújt információt a felhasználónak; a kép csak az információk felülete; sokkal több információ jelenik meg egyszerre (táblázatok, normál/legördülő menük, listák).

  74. Tóth Ádám Zoltán

    Tisztelt Tanár Úr!

    Gyakorló informatikusként bevallom megörültem mikor az Ön által tartott kurzuson és az olvasmányaim során szembesültem az új média és a konnektivizmus fogalmával.
    Nem vagyok gyakorló pedagógus a szó szoros értelmében, de gyakran tanítok felnőttképzési tanfolyamokon informatikai tárgyakat és vallom hogy a társadalom digitális írástudása a technológiai fejlődést nem egyenes arányban követi.
    Fel kell ismernünk a lehetőséget és használnunk kell a technika gyors fejlődése eredményeként létrejött elektronikai eszközöket, a web 2.0-t, ide értve mind hardver, mind szoftver formájukban.
    Az új média sokoldalúsága hatalmas előnyt jelent a ma pedagógusai számára és a munka könnyebbé tétele mellett lehetővé teszi a tanulók számára az önálló tapasztalat és ami a legfontosabb, a tartalomszerzést.
    A cikk mondanivalóján minden pedagógusnak el kellene gondolkodnia, nem a technológia felhasználó szintű kezelése a fontos, hanem az ezen eszközök által elérhető és megszerezhető tudástartalom. Persze mondhatják ránk fiatalabb (33) korosztályra hogy mi már “bele születtünk” az új média jelenébe, de volt már 70 körüli tanítványom, aki az unokája unszolására ugrott fejest az internethasználat rejtelmeibe.

  75. Baranyiné Kovács Zsuzsanna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Sokat gondolkoztam azon, hogyan is fogjak hozzá a blog komment megírásához. Nem az okozott “fejtörést”, hogy technikailag hogyan oldjam meg a feladatot, hanem, hogy most, mint gyakorló pedagógus, mit is írhatnék.
    A téma melyet cikkében leír, egy nagyon izgalmas és gondolat ébresztő leírás. A mai gyermekek már a mobiltelefon és a számítógép illetve a 3D-s technikai eszközök között nőnek fel. Számukra ezek az eszközök nem újak, viszont a hétköznapi oktatásban még sok helyen mindig “mostoha gyerekként” alkalmazott módszer. A legtöbb pedagógus mind a tanulmányai, mind a tapasztalatai alapján tudja, hogy nem egyformák a tanítványok. Nem egyformán haladnak a tanulási folyamatban és nem is egyformán tanulnak.
    A mostani generáció legtöbb alanya a vizuális tanulási környezetet érvényesíti előnyben. Ennek meg is kell felelni az oktatásban. Nem csak technikailag, hanem gondolkodás módban és felkészültségben is. Én még emlékszem arra az időre a 20. század végén, hogy pályázatok tömkelegét írták az iskolák azért, hogy egy-egy számítógép parkkal rendelkezzenek, illetve legyen minden tanteremben legalább egy komolyabb multimédiás eszköz. Gondolok itt arra, hogy egy nagyobb méretű televízió készülék, természetesen az is luxusnak számított ha a tanári számítógép rendelkezett egy olyan grafikus kártyával amin volt Tv kimenet. Abban az időben kezdett a “vidéki” iskolák számára elérhető eszközzé válni a projektor vagy a digitális tábla. A mi iskolánknak is több, mint három hónap kellett ahhoz, hogy beszereljék és üzembe helyezzék az eszközt. Az informatika tanárokon kívül mindenki más csak nézte a csodát. Mára már az általános iskolák is és a kevesebb költségvetésből gazdálkodó intézmények eszközparkjában megtalálható. Viszont még mindig nagyon sok pedagógus ágál a napi szintű használatuk ellen. Pedig, igen is fontos szerepet kell, hogy betöltsenek ezek az eszközök a mindennapi tanítási metódusban. Izgalmassá, változatosabbá és sokkal könnyebbé teszik a megértést, a szemléltetést és a tanulást is. Nem szabad abba a hibába esni senkinek sem, hogy nem előre néz a technika által kínált lehetőségek felé, hisz az utca embere is a mindennapjaiban tapasztalja azt, hogy nem tud meglenni ezen ismeretek nélkül. Nem lehet az ismeretek megszerzését már csak a tankönyvekre és a frontális tanulásra építeni.
    Fontos tudomásul venni, beismerni, hogy az idő előre haladtával, a felfedezések és a média sokszínűségével együtt élni, és elsajátítani fontos feladat. Erre való ez a tanulmány is, hogy a pedagógusok felvértezhessék magukat az új tudással és merjenek új dolgokat kipróbálni. Az eszközök tárháza adott, már csak tudni kell választani és merni próbálkozni!

  76. Balázsné Cene Csilla

    Tisztelt Tanár Úr!

    Érdekes, gondolatébresztő cikkét olvasva, az alábbi észrevételeim vannak.
    Tény, hogy az információs és kommunikációs technológiák változása nem hagyja érintetlenül az oktatást sem. A tanítási-tanulási módszerek folyamatosan változnak. A folyamat két főszereplője azonban „változatlan”: a tanuló és a tanár.
    A digitális korszak tanuláselmélete a konnektivizmus azonban egyértelműen megváltoztatja szerepüket a tanítás-tanulás folyamatában.
    A tanulók számára a digitális eszközhasználat mindennapos, rendelkeznek IKT kompetenciákkal és otthonosan mozognak a világhálón. Számukra az elektronikus tanulási környezet az önálló tanulás lehetőségét teremti meg térbeli és időbeli kötöttség nélkül, kreativitásukra alapozva.
    A pedagógus pedig megszervezi és megtervezi az ismeretelsajátítás folyamatát, illetve irányítja azt.
    Az új média alkalmazásával megváltozik a tudáshoz való hozzáférés és felhasználás lehetősége. Az ismeretelsajátítás hatékonyabbá és gyorsabbá válhat. Ma már multimédiás oktatóprogramok is segítik a pedagógus munkáját.
    Azt, hogy az óra menetében hol alkalmazza ezeket a pedagógus motivációként, a korábbi módszerek aktivizálására, az új ismeret feldolgozásánál, netán az összefoglalásnál módszertani elvek döntik el.
    A kulcsszó számomra az eredményesség, az alkalmazásképes tudást középpontba helyező nevelés-oktatás. A kompetencia fejlesztéshez szükség van szemléletváltásra: előtérbe kell, hogy kerüljön a tanulóközpontú pedagógiai gyakorlat és a változatos tanulásszervezési megoldások alkalmazása.
    A mondás szerint a jó pap holtig tanul, szerintem a jó pedagógus is. Én a Bébi-bumm generáció tagjaként viszonylag későn ismerkedtem meg a számítógép használattal, az internettel. Ma már szívesen alkalmazom óráimon az interaktív táblát, s tanítványaimat is arra biztatom, hogy használják ki a világháló adta lehetőségeket. Gyűjtsenek, kutassanak, szerkesszenek ezzel is fejlesztve saját képességeiket ill. mutassák be társaiknak elkészített produktumaikat. Az önálló tanulásra rá kell nevelni a tanulókat.
    Véleményem szerint azonban az új eszközök, technikák sem mindenhatóak. Szükség van a pedagógus tervező- szervező-irányító-értékelő munkájára.
    A pedagógusszerep megváltozott…
    Rajtunk is múlik, hogy milyen lesz a holnap iskolája, s a benne felnövekvő nemzedék.

    Balázsné Cene Csilla

  77. Ságiné Presér Mónika

    Tisztelt Tanár Úr!
    Hogy hogyan hat az új média az óraszervezésre?
    Kérdésként is elgondolkodtató az Ön által felvetett téma. Mint minden új dolog iránt, az új médiumok iránt is érdeklődéssel fordultam mint az “x generáció ” egyik lelkes tagja.Ugyanakkor nem könnyű a paradigmaváltás most sem, hiszen gyermekeink, tanítványaink a “Z generáció ” tagjai már magukba szívják az okos telefonok, az internet, a laptopok által hozzáférhető információkat, valóban ezen “nevelkednek” bizonyos értelemben, a mi generációnk pedig jó esetben 15-16 éves korában találkozott először a számítógéppel.
    A felelősség rajtunk, tanárokon van, hogy hogyan is használják ezeket az eszközöket a nebulók. Persze ehhez előbb magunknak is át kell formálódnunk, sajátunkká kell tennünk ezen eszközök használatát.
    Nyelvórán valójában a frontális munkaformán kívül alkalom nyílik a pár-illetve a csoport munka alkalmazására, azonban ez nem jelenti azt hogy diák és tanár ne lenne nyitott a modern technika eszközeinek használatára például motiváció felkeltésére akár ppt, akár böngészők segítségével.
    A lineáris óravezetést kiegészítve az improvizatív elemek fontosak lehetnek a “random mind”, “random learning” impulzív és spontán, azaz a felfedezéses tanulás szempontjából.
    Azonban önmagában a médiumok nem elegendőek ha nem áll mögöttük a pedagógus akár mentor szerepben,kellő empátiával,aki nemcsak segít a diákoknak a tanulásban, képességeik kibontakoztatásában, kreativitásuknak teret biztosítva ösztönzi őket a jobb teljesítmény elérésére.
    A pedagógusok értékrendszer formálása és átalakításához az eszközök adottak,
    ezt a szemléletet továbbadni úgy lehetséges ha az iskolában is rendelkezésre állnak megfelelő IKT eszközök és amennyiben mi, pedagógusok képesek vagyunk átformálni szemléletünket, megújítani módszertani kultúránkat.
    Ideje felzárkóznunk a digitális oktatás világába.

  78. Heffterné Gáspár Lilla

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az előttem hozzászólók már nagyon sok mindent elmondtak a témával kapcsolatban, amivel egyetértek. Nekem is az a véleményem, hogy feltétlenül szükséges új módszerek és eszközök alkalmazása a tanórákon ahhoz, hogy munkánk eredményes legyen. Hosszú évek tapasztalata alapján elmondhatom, hogy a hagyományos tekintélyelvű oktatás, frontális osztálymunka nem tudja felkelteni és hosszútávon fenntartani a diákok érdeklődését. Hiszen ők a gyors, állandóan változó színes képeket felvillantó reklámok, videó klipek, filmek világa után ülnek be a tanterembe, ahol a falitábla, kréta és a tanári előadás várja őket. Nekünk pedagógusoknak sincs könnyű dolgunk, hiszen nem születtünk bele korunk digitális világába. Gyermekeink nálunk sokkal ügyesebben kezelik a modern technikai eszközöket, Sok időt és energiát követel tőlünk az, hogy megfelelő jártasságra tegyünk szert ezen a területen. Ugyanakkor vallom, hogy érdemes befektetnünk ezt az energiát, mivel az újmédia nyújtotta lehetőségek tárházát csak így tudjuk kiaknázni. A tanórák felépítése véleményem szerint sok esetben történhet a régi jól bevált dramaturgia mentén, már ami a fő szerkezeti vonalat illeti. Ebbe a keretbe kell ügyesen és jó helyen beilleszteni azokat az elemeket, amelyek színesebbé, jobban megjegyezhetővé, interaktívvá teszik a tananyagot a diákok számára. Az sem nagy baj, ha néha kicsit eltérünk érdeklődésüknek megfelelően a témától. Nagyon fontos viszont, hogy mi irányítsunk, és jól gazdálkodjunk az idővel. Úgy tervezzük meg a tanórát, hogy előre építsük bele azt a plusz időt, amit a véletlenül felmerülő, improvizatívabb elemekre szánunk. Sajnos ténylegesen nehezítik munkánkat a hiányos technikai feltételek, de remélem idővel ezen a téren is javulni fog a helyzet. Művészettörténet óráimon gyakran használom az újmédia adta lehetőségeket. Az általam és diákjaim által készített PPt-s bemutatók és a googleartproject segítségével próbálom közelebb hozni hozzájuk a művészet világát. Biztos vagyok abban, hogy a felfedező tanulás sokkal maradandóbb, mélyebb ismeretek megszerzéséhez vezeti tanulóimat.

  79. Péterné Zádeczky Mónika

    Tisztelt Tanár Úr!

    „ Az új média hatása az óraszervezésre” című tanulmányában arra irányítja rá a figyelmet, hogy a számítógépes technológia és a kommunikációs eszközök segítségével a pedagógus újszerű módon tudja tanóráit megszervezni, pedagógia és szakmai módszereit gazdagítani, illetve változatos munkaformákat alkalmazni.
    Napjaink iskolájában a tanárok tudatosan megszerkesztett terv alapján, egy kész koreográfia mentén tartják meg óráikat, természetesen alkalmazkodva tanulóik spontán reakcióihoz, egyéni képességeihez.
    Az IKT-eszközöket a kollégák az órák során képek projektoros kivetítésére, információk keresésére, tankönyvkiadók által készített segédanyagok bemutatására használják. Óráikat „PowerPoint”-os kiselőadások készítésével, illetve játékos feladatok beiktatásával színesítik.
    A tanítási órák menetét megfigyelve a motiváció elősegítésekor, az egyes feladatok ellenőrzésekor,és az elsajátított tudásanyag, ismeretek gyakorlása és alkalmazása fázisában kerülnek elő a laptopok, az interaktív tábla és az internet.
    Ahhoz, hogy az új média megjelenhessen az oktatási rendszerben, a tanítás-tanulás folyamatában a pedagógus társadalomnak is nyitottnak kell lenni az újszerű gondolkodásmódra.
    Ha tartani akarjuk a lépést az oktatástechnológiai eszközök fejlődésével és diákjaink informatikai kompetenciájával, nekünk is készen kell állnunk arra, hogy beengedjük az oktatás hétköznapjaiba az „új médiát” és az e-learning rendszert. Ennek következménye egy tanulóközpontú, együttes tanuláson és tudáscserén alapuló ismeretfeldolgozás lenne.
    A pedagógus, mint mentor feladata az lenne, hogy ösztönözze diákjait képességeinek kibontakoztatására, folyamatos információcserét hajtson végre velük és állandó kommunikációt tartson fent. Inspirálja és motiválja őket csoportos és kooperatív munka keretében és alkalmazza a projekt módszer adta lehetőségeket. Ezen munkaformák támogatják az interakciót és a tanulók kreativitását, sőt kellő differenciálási lehetőségeket is nyújtanak a tanítási órákon.
    Az, hogy mindez milyen ütemben és mértékben fog majd a jövőben megvalósulni, függ az egyes intézmények taneszköz-ellátottságától és tőlünk, tanároktól is, hogy mennyire tudunk megfelelni az új kor kihívásainak.

  80. Tasi Zsuzsanna

    Tisztelt Tanár Úr
    Az Ön által felvetett téma olvasása után számtalan gondolat kezdett el felmerülni bennem. Nem vagyok gyakorló pedagógus, csak elméletben tanultam a pedagógia mesterséget. Az „x-generáció” szülöttjeként kissé szkeptikus vagyok minden új technológiával kapcsolatban, de azt már tisztán érzékelem, hogy az új kor „média szülöttjeit” csak úgy lehet hatékonyan támogatni a tanulásban, ha alkalmazzuk a konnektív tanulás eszközét és módszereit. Számomra is száraznak és néha unalmasnak tűnnek a papíralapú oktatási órák. Ezért valóban azt gondolom, hogy a „z-generáció” gyermekei, ezen típusú tanórákon már nem képesek magukban szívni a hasznos tudást. A konnektivista tanulási-tanítási szemlélet a Web 2.0 alkalmazása életszerűbbé, izgalmasabbá teheti a tanórákat. A tanulók saját maguk válhatnak „Kolumbuszokká” a tudás felfedezőjévé. Az órák izgalmát, élményét a felfedezés, a mindig újabb és újabb tartalom keresése adja meg. A le és felszálló pontok véletlenszerűen keveredhetnek, mindig az adott, illetve felvetett témához alkalmazkodva. A tanórák óravezetésében a véletlenszerűség tartalmi összetétele adhatja meg a tanórák lényegi értelmét. Így az is elgondolkodtató, hogy a dramaturgia síkján alapuló tanítási órák változása elengedhetetlen következményeket von maga után a konnektív tanuláselmélet adaptációjával. Talán az eddig bevált didaktikai módszereket is át kéne gondolni. Természetesen ehhez szükség van arra is, hogy a tanár jó navigátorként működjön együtt a tanulókkal. Ezért szükséges a pedagógusok képzése, akik inkább mentorként terelgetik a tanulókat a tudás elsajátítása felé.
    Összegzésként: Elengedhetetlenül szükséges az IKT használata és a tanulási módszerek újraértelmezése. Az online ifjúsággal a tanár csak úgy lehet sikeres a tanulás-tanítás folyamatában, ha képes együtt működni. A digitális eszközök beépülnek az életünkbe, ezért miért ne használhatnánk fel az oktatásban is.
    Ha lemaradunk, kimaradunk.
    Tasi Zsuzsanna

  81. Kristóf Adrienne

    Tisztelt Tanár Úr !

    A mindennapi életünk részei az új technikák,az informatika.
    Gyerekeink erre szocializálódnak,már az egy éves kisgyerek is biztosan kezeli a távirányítót…..
    Gyermekeink életében,idejében jelentős szerepet tölt be a számítógép már egyre kisebb kortól.
    Az iskoláskorú gyerekeknek,fiataloknak nagyon hasznos a tanulásban rövid idő alatt sok információhoz juthatnak egy-egy házi feladathoz vagy kutatómunkához. De az árnyoldalakról se feledkezzünk meg:
    Sok időt töltenek a számítógép mellett ülve és sok esetben feldolgozatlan vagy félreértelmezett a kapott információ.
    Nagyon fontosnak tartom,hogy megfelelő mértékű és feldolgozott legyen a kapott információ.
    Az újmédiás oktatás természetes a gyermekeinknek,de nekünk pedagógusoknak is bátrabban kell használni,izgalmasabbá téve az órát.
    Az a tapasztalatom,hogy sok pedagógus inkább a hagyományos órákhoz ragaszkodik,mert digitális kompetenciája nem megfelelő.
    Iskolánkban elektromos napló működik,amikor az igazgató úr bejelentette ezt a fél tantestület megijedt,aztán mindenki kapott egy táblagépet és már teljesen természetes,hogy mindenki ezen vezeti a naplót.
    Az újmédia jelen és jövő…….

  82. Hamar Szilárdné

    Dramaturgia és tanóra

    Tisztelt Tanár Úr!

    Véleményem a témáról:
    Alsó tagozatos kisdiákok nevelésével, oktatásával foglalkozom 20 éve, így ezen tapasztalatom útján tudok véleményt mondani ebben a témában.
    Rendkívül fontos az eredményes tanítás- tanulás folyamatában az egyes tanórák felépítése. A pedagógus személyén, fellépésén, magabiztosságán, felkészültségén múlik, hogy a tanulók játszva, jó hangulatban alkalmazható tudásra tegyenek szert. Fontos a pedagógus beszédstílusa, szándékolt törekvése, hogy magát barátságosnak, megértőnek láttassa. A térbeli szerveződés is döntő mértékben meghatározza az óra jellegét. A tanári kommunikáció is fontos szelete az órának. Úgy kell az előadást lefolytatni, hogy az egész osztály nyomon tudja követni az elmondottakat. A tanárnak különös gonddal kell figyelni az életkori sajátosságokra, hogy a különböző korosztály tanítása eltérő kommunikációs készséget igényel az oktatótól.
    Az oktatás legfontosabb célja a tudásvágy, a tanulás szeretetének kialakítása. Ez pontosan felépített tanítási órákon valósítható meg. A tanóra dramaturgiáját, felépítését, szerkezetét a pedagógus határozza meg. Hogy egy-egy óra eredményes legyen, elengedhetetlennek tartom az élethosszig tartó tanulást, a folyamatos megújulást. A technika fejlődik és nekünk, pedagógusoknak követnünk kell a fejlődést. Így válhatunk diákjaink példaképévé.

  83. Borza Lászlóné Éva

    Tisztelt Tanár Úr!

    Olvasva az Ön által felvetett témát és az óráinkon elhangzottak csak megerősítenek engem abban, hogy egy tanárnak, pedagógusnak élen kell járnia az egész életen át tartó tanulásban. Negyedszer ülök iskolapadba, és most is azt tapasztalom, hogy haladnunk kell a technika, az új média fejlődésével. Mindenképpen alkalmazható lehetőséget látok az órán megismert új felhasználási módokban.
    Munkahelyemen kollégáimmal 300 roma gyermeket nevelünk, oktatunk. Az érdektelenség, alul motiváltság, hatékonyság, taníthatóság mindennapos megfogalmazás a magyar közoktatásban; intézményünkben pedig csak még jobban jelen van. Kollégáim legtöbbjének több diplomája van, mégis azt mondjuk, hogy itt nem ez a mérvadó. A tanulók érdeklődésének felkeltése számomra a megfelelő digitális taneszközök használatát jelenti. Földrajzosként szívesen használom az interaktív táblát, mert a tanulók játszva tanulnak meg tájékozódni a térképen. Sőt, ez a tanulás színesebb, változatosabb, hatékonyabb, könnyebben és hamarabb tanulható, mint egy szokványos frontális óra a falitérképpel. Azok a kollégáim, akik használják az IKT-s eszközöket, szintén ezen a véleményen vannak. Azonban a tananyag folyamatos növekedésével, az elsajátításra szánt idő csökkentésével a pedagógusokat is válaszút elé állítják. Szinte “varászvesszővel” kell dolgoznunk, hogy mindez megvalósítható legyen. És ekkor látom újra értelmét az élethosszig tanulásnak! A megújulás mindig nagyon fontos! A web 2-vel, a hálózati tanulással és a konnektivizmussal való megismerkedésem új lehetőségeket nyit számomra a munkám során. Én mindenképpen haladni szeretnék a 21. század új vívmányaival, új oktatási módszereivel. Saját munkámat is szeretném megkönnyíteni azzal, hogy a megszerzett új ismereteket megpróbálom beépíteni a mindennapokba.

    Örülök, hogy részt vehettem ezen a kurzuson.

  84. Kojsza Péter

    Tisztelt Tanár Úr!

    Egyetértek azzal, hogy az újmédia eszközei – a hatékonyabb és célravezetőbb oktatás érdekében – új narrációs technikák kifejlesztésével párosulnak, amelyek hatással vannak a tanárok módszertani kultúrájára. Egyszerűbben, az újmédia eszközeinek használata egészen más gondolkodást és órastruktúrát igényel a tanárok részéről, mint korábban, ezt az Ön által bemutatott diagram is kiválóan részletezi, kitérve az óraszervezés és vezetés tervszerűségére, tudatosságára.
    Személyes tapasztalatom az, hogy az újmédia eszközeinek használata – ha az egy okosan megtervezett vázlattal párosul – interaktívabbá teszi az órát, és jobban leköti a diákok figyelmét, ezáltal gyakran úgy sajátítanak el információkat, hogy direkt módon talán nem is tudnak róla.
    Az egyik korábbi kommentben, Tóthné Babos Katalin ráirányította a figyelmet a diákok “alulmotiváltságára”, ami évek óta húzódó probléma a magyar oktatásrendszerben. Az oktatás eszközeinek változatossága, a klasszikus ismeretadás egy egészen más formába történő öntése új kapukat nyithat az oktatásban és a figyelemfelkeltésben, amelyet okosan, felelősségteljesen kell használnunk. Fontos eleme lehet a tanulásnak és tanításnak a „szórakoztatva oktatás”, élve a szójátékkal: edutainment. Véleményem szerint nem kell félni az újtól – mint ahogy azt a tanári társadalom nagyobb része teszi –, sőt használni kell az elénk táruló új lehetőségeket. El kell gondolkodnunk azon, hogyan lehet változtatni a kereteken úgy, hogy az ne a tartalom, és az oktatás hatékonyságának hátrányára, épp ellenkezőleg, előnyére váljon. Szerintem a mai oktatási rendszer legégetőbb kérdése, és egyben legfőbb kihívása: hogyan lehet a tanulást érdekesebbé, vonzóbbá, és hatékonyabbá tenni a diákok számára.

  85. Kissné Kovács Adria

    Tisztelt Tanár Úr!
    A posztban a Tanár úr által leírtak új megvilágításba helyezik a médiumok oktatásban való használati lehetőségét. Általában valóban úgy nem gondolunk rájuk, mint a tartalom szervezésére is alkalmas eszközökre. A tartalmat inkább alaposan megszervezzük, felépítjük mi magunk, és a média eszközeit csak az általunk meghatározott tartalom közvetítésére használjuk, ám valóban igen érdekes és izgalmas ötletnek látszik a média eszközeivel megvalósított spontán tanulás. Miért ne lehetne a tanításban is alkalmazni a spontaneitást, „a tudás- böngészést”? Illetve, ha lehet, akkor milyen módon lehet és milyen célból érdemes alkalmazni?
    Az adatbázis-logika által megtestesített spontaneitás látszólag ellentmond a tanulási folyamat hagyományosan alkalmazott ok-okozati szervező elvének. Lehet-e a véletlen a szervező elv? Egyáltalán kinevezhető-e a véletlen szervező elvnek? Véleményem szerint igen. Érdekes kísérlet lehet például kipróbáltatni tanítványainkkal, hogy egy keresőszó beütésével milyen, az adott témához nem szorosan tartozó, de mégis kapcsolódó ismeretanyaghoz lehet eljutni azzal, hogy ide-oda sétálunk a felkínált lehetőségek között. Az ilyen típusú ismeretkeresgélésre mi más lehetne alkalmasabb, mint a számítógép, mely hihetetlen mennyiségű információt tartalmaz.
    Fenntartva azt, hogy a „random learning” nem helyettesítheti, nem válthatja ki a lineáris narratíva hagyományai alapján felépített tartalomközvetítést, úgy gondolom, hogy érdekességként, tapasztalatszerzésként, a médiakultúra erősítőjeként feltétlenül kiegészítheti. Ki fogom próbálni.

  86. Tóthné Babos Katalin

    Tisztelt Tanár Úr!
    Gyakorló tanárként én is nap mint nap szembesülök azzal a Marc Prensky által is megfogalmazott ténnyel, hogy diákjaink agya, gondolkodásmódja nagyon megváltozott. Alapvetően másként dolgozzák fel az információkat, mint a korábbi nemzedékek. A „digitális bevándorló” tanárok sokszor valóban kínlódnak, ahogy tanulmányában írja, hogy felkeltsék azoknak az érdeklődését, akikkel már nem egy nyelvet beszélnek. A mai diákok nagyon gyorsan megszerzik az információkat, egyszerre több csatornán is kommunikálnak, szeretik a véletlen eléréseket, azaz jellemzően nem lineárisan jutnak hozzá ismeretekhez. Így a hagyományos oktatási formában könnyen elveszíthetik a tanulás iránti motivációjukat. Főként ezért tartom én is nagyon fontosnak, hogy a narratíva mellett, amely ok és okozat szerint rendszerezi a látszólag rendezetlen dolgokat, az adatbázissal mint a számítógépes kor új módszerével rendszerezzük a tapasztalatainkat.
    Ha körülnézünk, azzal szembesülhetünk, hogy a modern világ képek, szövegek és más adatrögzítők rendezetlen és végtelen gyűjteménye, tehát adatbázisként modellezhetjük. Amit a hagyományos lineáris óravezetés és szervezés tartalmaz, az csak az egyik lehetséges útja ezen tartalmak szervezésének. A tanár is „adatbázisból” építkezik, de ez a hagyományos tanórán teljesen háttérbe szorul, kiszorítja a lineáris narratíva. Ez a linearitás azonban abban a pillanatban megszűnik, amikor a tanár már nem irányítja a további tanulási folyamatot. Az iskolából kikerülve már sokszor a „a keresés szándékától független rátalálás, felfedezés” lesz az újmédia használóinak alapélménye. Ezért úgy vélem, hogy a tanári módszertan megújulásában elengedhetetlen az adatbázis-logika előtérbe állítása, a véletlenszerű tartalomszervezés beépítése a tanórák tervezésébe. Ez sokkal nagyobb változatosságot, több választási lehetőséget kínál mind a diák, mind a tanár számára, személyre szabott útjait adhatja az információszerzésnek. A tanár már nem is elsősorban mentor vagy tréner szerepben jelenik itt meg, hanem inspirátorként, a klasszikus ismeretátadás helyett elsődleges szerepe az iránymutatás lesz. Én ezt igen nagy motiváló erőnek látom a mai iskolarendszerben, amelynek egyik legnagyobb problémája (a mi intézményünkben legalábbis) az alulmotiváltság. A valódi és legértékesebb tudás pedig nyilvánvalóan az, amit az ember felfedezésként, belső indíttatásból él meg. Ez tud igazán beépülni a személyiségbe, a többi bemagolt és halott információ marad. Ha ehhez az újmédia adja az új narrációs technikát, akkor annak módszertanát kell elsajátítanunk, ha nem akarunk kívül maradni diákjaink digitális világán.
    Tóthné Babos Katalin

  87. Muszka Marianna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Tanulmánya olvasása elgondolkodtató. szerintem nem szabad elbillennie a mérleg nyelvének a hagyományos módszerek és az új média és web 2 adta lehetőségek között egyik irányba sem túlzottan. Meg kell találni az egyensúlyt, a mindenkori pedagógiai helyzetnek adekvátan ötvözni a lehetőségeket.
    A hagyományos óraszervezés már a múlté. Én a “papír és krétán alapuló” képzésben nevelkedtem, tanultam, az x-generációhoz tartozom. Nem akarom, hogy a felgyorsult világ elhaladjon mellettem, ezért nagyon szeretném beépíteni a tanítási óráimba ezt a pozitív hatással járó szemléletet. Fogékonyságot mutatok, szeretném minél jobban megismerni, megérteni és leginkább a gyakorlatban alkalmazni a hálózatalapú tanulás lehetőségeit.
    A tanítványaim a z-generáció szülöttjei, az életükhöz hozzátartozik a számítógép, internet, okostelefon, IKT tábla. Szeretném a hagyományos tananyagot minél szemléletesebbé, érthetőbbé tenni internet és új technikai eszközök bevonásával.
    Minden tanórán adódhat bármilyen véletlenszerű esemény. Az óra vezérfonalának helyes mederben tartása a pedagógus feladata úgy, hogy a váratlan esemény pozitív transzferként hasson. De néha a jól megtervezett óratervtől azért térünk el, mert az óra “dramaturgiájába” be nem tervezett momentum még jobb ötletet ad a tananyag élményszerűbb átadására.
    Az interaktív taneszközök használata több váratlan,be nem tervezett eseményt indít el az órán. Mégis élményszerűbbé teszi a tanulást.
    A tanórán nem kell teljesen elhagyni a lineáris vonalvezetést, fontos olyan feladatokat is biztosítani, ami a csoport ismeretszerzését helyezi előtérbe. Ez élményszerűbbé teszi az órát és pozitívan visszahat az egyénre.
    A mai kor pedagógusának is lépést kell tartania a technika fejlődésével. A befektetett energia megtérül. Az újdonságok követése és beépítése a tananyagba változatosabbá teszi az órát, ezáltal a tanulók is motiváltabbak lesznek az ismeretszerzésre.

  88. Veréb Zsolt

    Tisztelt Tanár Úr!

    Jómagam tisztes távolságból, követem a technika vívmányait. Nehezen barátkozok az újmédiával, minden új rendszert fenntartással fogadok el. Természetesen tisztában vagyok vele, hogy pedagógusként és mesterszakos hallgatóként ez nem tartható. Így ha szépen, lassan is, de belekényszerülök ebbe a világba, és a szemléletváltásom is szükségszerű.
    Úgy vélem az új média az oktatás területén egy óriási lehetőség, amivel élni kell! Eszközpark nélkül viszont csak az intézmény illetve egyének tudnak lépést tartani, ahol erre megvan az anyagi keret. Mivel ezen a téren, a világ folyamatosan változik és megújul, sajnos azt érzem, hogy mire egy iskola kezdene felzárkózni egyes eszközökkel és az ahhoz kapcsolt módszertannal, már jön is a következő és a meglévő elavult, „oldschool” marad. Pillanatnyilag úgy tudom elképzelni, hogy vannak, lesznek mintaiskolák, ahol az új média rendszere tökéletesen működik, tanár és diák egyaránt befogadó lépést tudnak tartani és vannak, lesznek, olyan iskolák ahova ennek csak a töredéke jut el, így leszakadnak. Persze ezzel nem azt szeretném kifejezni, hogy álljon meg a fejlődés, mert vannak iskolák és személyek, akik társadalmi, anyagi helyzetünknél fogva sajnos nem tudnak lépést tartani. Egy osztályban sem a lemaradókhoz, kell a tananyagot, követelményt igazítani.
    A technikai anyagi részét leszámítva még mindig ott van az a kérdés, hogy tudunk-e azonosulni mi tanítók, tanárok azzal a gondolattal, hogy az új médiának (ami rohamléptekben fejlődik és változik) helye van az oktatásban. Véleményem szerint a mai oktatási rendszer nincs felkészülve teljes mértékben ennek a befogadására.
    Abban az intézményben, ahol tanítok, bevezették pár éve az elektronikus naplót (mozanapló) ami felváltotta a papír alapút és az ellenőrzőre sincs már szükség. Mint minden új dolognak, ennek is vannak előnyei és hátrányai is. Az átállás, nem volt zökkenőmentes, de ma már nem szívesen váltanék vissza a hagyományosra.
    Azt gondolom az új média jelen van a világunkban, ha akarjuk, ha nem. Lehetetlen, hogy kizárjuk az életünkből és nem is célszerű. A kérdés az, hogy milyen szinten fogadjuk be és függünk tőle. Annak vagyok a híve, hogy mint az élet szinte minden területén, itt is célszerű az arany középutat megtalálni.

  89. Kun Mónika

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az ön tanulmánya, számos érdekes kérdést vet fel a pedagógus társadalom számára. Az új média korában elengedhetetlen, hogy a kérdéssel foglalkozzunk. A mai órák felépítése véleményem szerint teljesen megváltozott, más ívekre épül.
    Számomra egyértelmű és nélkülözhetetlen a konnektivista tanulás elemeinek beépítése a tanórába, a nagy kérdés az, hogy hogyan tudjuk ezeket az elemeket hatékonyan megfelelően hasznosítani, a tervezésnél –szervezésnél, vezetésnél és a megvalósításnál?. Figyelembe kell vennünk azt, hogy változások mennek végbe a tanítási – tanulási folyamatban. El kell fogadnunk azt, hogy a tanulók igen is érdeklődésüknek megfelelő témákat dolgozzanak fel a jól felkészült mentor tanár segítségével. Megfelelő motivációs erő és eszközök kellenek ahhoz, hogy az óra, elérje a célját. Ehhez segítséget nyújtanak az új média eszközei. Igény mutatkozik a folyamatos kutató – fejlesztő tevékenységek iránt, a témával kapcsolatban. Teret kell hagyni a tanulók kreativitásának, úgy hogy közben a felvetődő új kérdésekre, problémákra megfelelően reagáljunk. A folyamatokban figyelembe kell vennünk a kreativitást és a szociális kapcsolatokat annak érdekében, hogy a digitális kompetenciákat fejlesszük. A tanuló központúság újdonságait tudni kell kezelni (magas szintű döntési hozatal, aktivitás, tekintélyek áthelyeződését), azzal hogy jól megválasztott IKT eszközökkel, pedagógiai, kommunikációs tudással állunk az új kihívások előtt.
    Összefoglalva: A nyílt oktatási rendszerek folyamatos térhódítása, arra késztet bennünket, hogy alkalmazzuk az újfajta óraszerkesztést és vezetést, amelyben nem kis feladat hárul a digitális szaktudással rendelkező pedagógusokra. Vállalni kell a feladat megoldását, még akkor is, ha sokszor nehézségeket rejt a megváltozott órafelépítés. A megvalósításban a pedagógus társadalomnak nagy szerepet kell vállalnia.

  90. Szenográdi Szabina

    A tanárképzésben eltöltött szűk egy évem alatt szereztem némi tapasztalatot jómagam is az óraszervezésben és módszertanban, bár való igaz, ez alatt az idő alatt nem lehet objektíven belelátni abba, hogy mi jó és mi nem, tartsunk ki a hagyományos oktatási módszerek mellett, avagy gyökeresen változtassuk meg az újmédia megjelenésével.
    Képzőművészként ki kellene tartanom az igencsak erősen a vizualitáson (is) alapuló újmédia mellett, de ez közel sincs így, személy szerint a hagyományos oktatási módszereket részesítem inkább előnyben.

    Amennyiben folytattam volna a tanárképzésben való tanulmányaimat, valószínűleg olyan módszereket alkalmaztam volna, melyekben úgymond én is részt vettem, ahogyan engem is tanítottak, mert úgy érzem, csak ezek vittek előre.
    Eltekintve a szubjektív véleményemtől, próbálok objektíven választ adni arra, hogy mennyiben befolyásolja az újmédia az óra dramaturgiáját.
    Érdekes helyzet, amikor egy hallgató tanár, vagy a tanár újra hallgató, mindig más szemmel figyel meg egy-egy tanórát.
    Hogyan is jelenik meg az újmédia az oktatásban? Az újmédia egyfajta katalizátor, amely felgyorsítja az információ áramlását, de véleményem szerint semmivel sem lesz hatékonyabb. A hatékonysághoz idő kell, és a túl gyors tempó egyre nagyobb hiányosságokat is produkálhat.
    Az óra felépítése (bármely óratípust figyelembe véve) gyakorlatilag nem változik, mindössze az adminisztráció és az esetleges számonkérés ideje csökkenhet, valamint az új téma feldolgozására szánt idő ez által növekedhet.
    (Tény, hogy szükség van valamilyen katalizátorra, hiszen évről-évre megtöbbszöröződik az ismeretanyag.)

    A kompetencia alapú oktatás kötelező “hozadéka” az újmédia, melyben az új eszközök elősegítik a már említett random learning eredményeinek a bevésődését.
    Az már csak tanáron múlik, hogy mennyire hagyja kibontakozni a hallgatóit, ha eltér a lineáris rendszertől, s mennyiben ragaszkodik az eredeti óratervhez.
    Önmagában tehát az újmédia nem képes befolyásolni az óra menetét, minden valójában a résztvevőkön múlik, a tanáron és diákjaikon.
    Korábbi hozzászóláshoz kapcsolódva, ha az óra menetét összevetjük a film dramaturgiájával, valójában ott sem maga a kamera, vagy más kézzelfogható eszköz az, ami változtat a jeleneten, hanem a kamera mögött álló operatőr, a rendező, a szereplők, akik egyfajta szűrők. Az újmédia csak akkor lehet szűrő, ha használjuk azt, de a legfontosabb, hogy megfelelően.

    Saját szakterületemből kiindulva, és igencsak leegyszerűsítve ez a szabály: nem mindenkiből lesz képzőművész, aki ecsetet ragad, és össze-vissza mázol valamit a vászonra, meg kell tanulni kezelni az ecsetet, mint információközvetítő eszközt. Így működik az újmédia is. A kontár munka csapongásba, de semmiképp sem előre vezet.
    Lehet pazarolni a legdrágább olajfestéket és a legújabb táblagépeken hadonászni, de van-e értelme, ha nincs mögötte tudás?

  91. Borosné Kollár Mária

    Tisztelt Tanár Úr!
    A blogbejegyzés első mondata egy kérdés: hogyan épülhet be az adatbázis logika a tanóra menetébe?
    Véleményem szerint teljesen természetes módon, hiszen már eddig is, jóval a digitalizáció megjelenése előtt alkalmaztuk ezt a módszert: arra a szerteágazó tudásra, mondhatni ismerethalmazra célzok, amellyel a pedagógusok jó része rendelkezett/rendelkezik. Ebből az ismerethalmazból – kvázi adatbázisból – eddig is elérhetők voltak a különböző tartalmak, úgy a tanórán, mint azon kívül. Gondolok például arra, hogy a tananyaghoz kapcsolódó, de a lineáris narratíva során nem tervezett kérdésre is kaptak választ a tanulók; nem beszélve az anyaghoz közvetlenül nem is kapcsolódó felvetésekre.
    Napjainkban a digitalizáción alapuló tecnikák és technológiák elterjedésével, hozzáférhetővé válásával könnyebb helyzetbe kerültünk: jóval nagyobb, kiterjedtebb adatbázisra támaszkodhatunk, mint amennyit egyénenként tudás címen birtokolhatunk. Tapasztalat, hogy a tanulók minden olyan „mellékes” információt könnyebben és hatékonyabban megjegyeznek, amit nem a szándékos, tervezett ismeretátadás során, hanem azon felül szereztek tőlünk. Éppen ezért ki kell használni a véletlen (random) elérésű információk adta lehetőséget, és bíztatni őket az újmédia használatára.
    Azt gondolom, a tanítás során az óra felépítésének, szerkezetének linearitását meg kell tartani, – tehát az óra dramaturgiájában szerepelnie kell a tudatosságnak, tervszerűségnek. Ugyanakkor az egyes lépéseknél, szerkezeti elemeknél, mint a tananyag feldolgozása, gyakorlás, alkalmazás során lehetőséget kell biztosítani a véletlen, improvizatív elemek használatának. Módot kell találni a tanár narrációja mellett – azt kiegészítve (esetleg felváltva) a nonlineáris, véletlenszerű itemekből (adatokból, bejegyzésekből, cikkekből, stb.) álló felfedezéses -, random tanulásra.
    Thorndike inger – válasz kapcsolaton alapuló véletlen próba – szerencse tanulása jó eredménnyel járhat például egy alkalmazás vagy program próbálgatása kapcsán: a sorozatos ismétléseknek köszönhetően a tanulók eljuthatnak a készségszintű használathoz.
    A lineáris narratívától teljesen elszakadó, a keresés szándékától független rátalálás számtalan aha-élményhez juttathatja a tanulókat. Ez lehet olyan ismeret, amely kapcsolódik a már meglévő tudásukhoz, de lehet teljesen új adat is, amely további ismeret alapját képezheti. Ez végső soron erősítheti a motivációjukat és további keresésre ösztönözhet. Az így szerzett ismeretek növelik a tanulók kompetencia-érzését, vagyis hogy saját tanulásuk irányításában fontos (vezető) szerepet játszanak.
    Természetesen nem az a cél, hogy a narratívát teljesen száműzzük a tanórákról. Vannak olyan helyzetek, amelyek igénylik a hagyományos – nem szükségszerűen frontális formában megvalósuló – lineáris tartalomszervezést. A tanulók differenciált oktatására gondolok, amikor a tanulásban, vagy éppen a digitális eszközhasználatban lemaradónak több interperszonális kapcsolatot igénylő ismeretátadásra van szüksége. Úgy vélem, ilyen esetben nem szabad a véletlen tanulásra hagyatkozni, és az esetleges kudarcokat, megbélyegzést kockáztatni a hálózatos, kollaboratív tanulás során.
    Általános vélemény, hogy a Z generáció tanulóinak jó része készségszinten használja az Új Média eszközeit, és a világhálóról szerzi a tudását. És éppen ezért kell a szervezett, iskolai oktatásba bevinni ezeket az eszközöket, ezért kell a pedagógusoknak új narrációs technikákat alkalmazni. Úgy vélem, ez csak az egyik oldala a kérdésnek. Szerintem a paradigmaváltás azért is szükséges, mert a tanulók jó részének nincs lehetősége használni a digitális eszközöket és nem képesek az újmédia hatékony felhasználására, nem tudnak megfelelő ismereteket begyűjteni az internetről. Eszükbe sem jut, hogy az iskolában, a könyvárban, vagy az e-pontokban található eszközök segítségével tanuláshoz kapcsolódó ismeretet szerezzenek, vagy azt megkönnyítő alkalmazásokat töltsenek le. A Web 2.0-t felszínes, felületes információk begyűjtésére és megosztására használják, ezzel pedig egyre inkább hátrányba kerülnek az előbb említett tanulókkal szemben. Így az iskola, az oktatás felelősségét abban is látom, hogy esélynövelő eszközként használja az újmédiát.
    Összegezve tehát azt gondolom, hogy a tanórákon egyszerre kell jelen lennie, – esetenként és tanulónként más-más arányban -, az adatbázis logikán alapuló tartalomszervezésnek és a lineáris narratívának, vagyis a kettő kapcsolatán alapuló újmédia felfogásnak.

  92. Dallos László Tamásné

    Tisztelt Tanár Úr!
    Napjainkban, amikor már egy apró szinte alig tipegő gyermek a mobil telefonért reszket és a 2-3 évesek is a távolabb élő nagy testvérükkel vagy rokonaikkal skypolnak,, nem teheti meg a pedagógus, hogy a tanítási módszerein nem változtat. Kétségtelen, mi akik az X generációhoz tartozunk sokszor érthetetlen, ahogy a gyermekeink, tanítványaink a facebookon chatelve kommunikálnak egymással és a twitteren értekeznek. Gyakran hangzik el pedagógus kollégáktól a tanulók érdektelensége, motiválatlansága. Elgondolkodtató, hogy mi pedagógusok tudunk-e olyan módon oktatni, tanítani, hogy a billentyűzet leütésének gyorsaságával újabb és újabb ismereteket villantsunk fel tanulóink előtt, amelyek az érdeklődési körükbe illeszthetők. Kérdés, hogy mindez paradigmaváltás vagy módszer kérdése? Az ismeretszerzés lehetőségének a megteremtésével a pedagógus szükséges, hogy a tanulói munkáját személyre szabottan segítse, a tanítási-tanulási folyamatban háttérből irányítson, facilitáljon, tutorként vegyen részt a tevékenységekben. Ahhoz, hogy az elsajátítandó ismeretanyag megszerzésében hagyja diákjait, hogy tapasztalati úton, egyénre szabott ütemben jussanak hozzá új információkhoz szemléletváltásra van szükség. Hiszen nem a pedagógus az egyetlen, a mindenek tudója, az ismeretek, információk birtoklása nem kiváltság. Ahhoz, hogy a digitális eszközhasználattal mindennapi szinten rendelkező ifjak mellett a pedagógus is felhasználói szinten tudja használni az elektronikus médiumokat, a paradigma váltás mellett a módszerek ismeretére van szükség. A web2.0 alkalmazások az élethosszig tartó tanulás folyamatában hogyan vesznek részt, erre sokan keresik a választ. Az alulról építkező elektronikus, hálózat alapú tanulás támogatásában kell gondolkodnunk, nekünk pedagógusoknak, annak érdekében, hogy a saját élethosszig tartó tanulásunkban és a paradigmaváltással járó módszerek alkalmazásához a lehető legadekvátabb formákat, módszereket tudjuk alkalmazni.

  93. Hanula Viktória

    Tisztelt Tanár úr!

    Már régebb óta gondolkozom ezen a témán amit Tanár úr a blogbejegyzésében felvetett. Véleményem szerint nem szabad éles határt húzni a “hagyományos” tanítási és tanulási módszerek illetve az új média és web2 adta lehetőségekben rejlő módszerek között. “Egyik percről” a másikra semmiképp sem lehet átállni az új tanítási módra. Véleményem szerint is rengeteg előnye van a hálózatalapú oktatásnak, de az előttem lévő kommenteket olvasva úgy gondolom én kicsit félve gondolkozom erről a témáról. Természetesen abban teljes mértékben egyet értek, hogy a mai gyerekek igényei szerint kell tanítunk, és az általuk leginkább ismert és használt csatornákon keresztül nagyobb motivációt válthatunk ki ám minden éremnek két oldala van. Az IKT eszközök használatát a tanítási órákon teljes mértékben támogatom ám bizonyos mértékben és korosztálytól függően. (Például általános 7-8. osztályáig nem vinnék laptopot, tabletet az osztályba, ám például interaktív táblát igen. ) Nagyban színesítik az óra menetét, motivációt adhat a tudáselsajátításra és elősegítője a felfedezéses tanulásnak is. Ám a pozitív volta és hasznossága mellett mindig eszembe jut az a bizonyos másik oldal is. Azok a gyerekek akiknek lehetőségük van rá (anyagi, szülői engedély stb.) szabadidejük nagy részét a számítógépjük, telefonjuk előtt töltik, és ezt az időt nem szívesen hosszabbítanám meg a tanítási idővel is. Viszont ha tanítási órák után a házi feladatot is IKT eszközökhöz kötik, nem feltétlen tudjuk megtartani az esélyegyenlőséget, ugyanis sajnos még mindig nem általánosítható ma Magyarországon, hogy minden család rendelkezik számítógéppel és internetkapcsolattal. Illetve ennek mentén továbbhaladva, sajnos az iskolák többsége sem felkészült az ilyen alapú oktatásszervezésre, hiszen hatalmas anyagai forrás szükséges ennek a rendszernek a kiépítéséhez, úgy hogy sok esetben más létfontosságú feltétel sincs biztosítva. De természetesen ide sorolhatjuk a tanárok szakmai felkészültségét is. Fontos, hogy a tanárok képzésében, továbbképzésében jelen legyen a hálózatalapú oktatás anyaga, hogy ne csak lássák, de használni is tudják ezeknek a modern eszközöknek a hihetetlen nagy lehetőségeit és erősségeit.
    A közösségi oldalakban mint a facebook, twitter, de akár a youtube vagy egyébb megosztó oldalakat is ide sorolva hatalmas lehetőségek nyílnak mind az információ szerzés, mind az oktatás mind a felfedezése tanulás terén. Ám én ezt is nagyon átgondoltan használnám, hisz mit is rejt a közösségi oldal, közösségi háló és konnektivizmus? Mindannyiunknak rengetek gondolat támad a fejében ezeknek a szavaknak a hallatán. A mai világban idő- és térbeli határok rombolódnak le ezeknek a használatával. De mikor ez a kép jelenik meg a fejemben, egy számítógép előtt egy gyereket látok…
    Tehát összegezve nagy lehetőségeket látok az új médiák, a web2, a hálózati tanulás illetve a konnektivizmus és a (hozzájuk kapcsolódó) oktatásmódszertanban, de úgy gondolom, még rengetek kiaknázatlan lehetősége lehet, és nem szabad egyből fejessel ugrani a tóba. Igen, használjunk a tanítási órán IKT eszközöket, de jól átgondolva egyelőre.

  94. Borbás Gyuláné

    Tisztelt Tanár Úr!

    Szülőként, három gyermek édesanyjaként igyekszem lépést tartani a technika fejlődésével, a digitális eszközök használatával. Pedagógusként sokszor ugyan magam is ellenállást tanúsítok az IKT eszközökkel szemben, mégis a tapasztalat azt igazolja, hogy szükségszerű a használatuk a tanulók figyelmének felkeltésére, lekötésére és a hatékonyabb tanulás elősegítése érdekében. A mai pedagógusoktól nagy rugalmasságot várnak el. Rengeteg új módszer, lehetőség, eszköz áll a rendelkezésünkre, melyeket használni kell. Sokan használnák is, csak éppen a megfelelő tudás hiányzik, digitális bevándorlóként meg kell tanulni az eszköz használatát. Több olyan iskoláról tudok, ahol rendelkezésre áll interaktív tábla, de a pedagógusok nem ismerik a használatát, a benne rejlő lehetőségeket és a teremben porosodik vagy jobb híján rajzok kihelyezésére használják. Nem csak magának az eszközöknek a megtanulása szükséges és azok használata, hanem a pedagógus nézőpontváltása. Mint ahogyan a bejegyzés is írja, ezáltal az egész óraszervezés átalakul. A jövő pedagógusai, a digitális bennszülöttekből kikerülő leendő pedagógusok még maguk is az iskolapadban ülnek. Míg ők maguk nem lesznek gyakorló pedagógusok, addig a mostani pedagógusoknak kell felzárkózniuk.
    A diákok gyakorlottan kezeik a digitális eszközöket, a web 2.0-es szolgáltatásokat, maguk is tartalmakat hoznak létre, osztanak meg, akár nem tudatosan is. A tanulás részben kikerül az iskola falain kívülre, sok esetben informális keretek között sajátítanak el ismereteket. Diákjaink rendelkeznek az eszközök használatának ismeretével, azt kell megtanítanunk nekik, hogy a rengeteg beérkező információ közül hogyan tudnak szelektálni, a hasznos és releváns információkat kiválasztani, s ezeket rendszerezni. Ahogyan a pedagógus is megtanulhatja, hogyan lehet például a közösségi oldalakat (ld. Facebook, Twitter) oktatási célra felhasználni.
    Nagy Dávid filmes hasonlata remekül példázza, hogy a pedagógusnak meg kell találni az egyensúlyt, ne legyen csapongás az óra során. A lényeg a tananyagon legyen és ne a médiumokon. Véleményem szerint, ha a pedagógus ismerik az eszközöket és azok adta lehetőségeit, kellő határozottsággal tereli az órát (jó facilitátor), kevesebb az esély a csapongásra. Az óra maga ugyan tanulóközpontú, mégis nagy szerepe van a tanárnak abban, hogy kellően motivált legyen a tanuló, felkeltse az érdeklődését, élvezze az órát és el is sajátítsa az ismereteket. A pedagógusnak eddig is rugalmasan kellett kezelnie az óratervezeteket, az előre kigondolt tevékenységeket, mégis az IKT eszközök nagyobb rugalmasságot biztosíthatnak. A diákok képesek egyszerre több tevékenységet folytatni egy időben, például több oldalon böngésznek egy időben, chatelnek. Az órákon a pedagógus egyszerre egy feladatot ad, lineárisan, egymásra épülő feladatokat tervez. A diákok igénylik, hogy ingerekben gazdag, képekkel, videókkal, több tevékenységgel gazdagított órákon vehessenek részt. Több tanulmány, cikk elolvasása során találkoztam a differenciálás kérdésével. Véleményem szerint sokszor maga a digitális eszközök segítségével valósítható meg az egyéni tanulási tempóhoz, egyéni motiváltsághoz igazodó feladatvégzés.

    Manapság a pedagógusoknak nagy erőfeszítés felzárkózni, lépést tartani a technika fejlődésével, hiába ismerik az előnyöket. Mégis a kezdeti nehézségek után kamatozik a belefektetett energia.

  95. Nagyné Győri Gyöngyi

    Tisztelt Tanár Úr!

    Mint általában mondani szoktuk, hogy a jól bevált módszereket vinni kell tovább, és azon nem törvényszerű, hogy változtatni kell, még akkor sem, ha elér mindenkit az “új hullám”. De most azt kell mondanom, hogy az Ön szemléletével feltárt lehetőség igen, igen felkeltette az érdeklődésem, és a munkatársaim között is igyekszek ezt népszerűsíteni. Ugyan a mi tantestületünkben az átlag életkor 50 év felé esik, de fogékonyak az új dologra. Látni kell, hogy ez a lehetőség sokkal több nyitottságot biztosít a pedagógus munkája során.

    Az is igaz, legalábbis a mi testületünkre, hogy talán úgy érzik sokan az idősebbek közül, hogy egyre kevesebb szükség lesz a tanári szerepre, amit Ők egy életmunkája során tettek, mára szertefoszló feladat marad. Ahhoz kell őket segíteni, hogy megértsék a tanári szerep fontosságát még az új médiafelület használata során is mindenki elismeri. Meg kell értetni azt a tényt, hogy a gyermek figyelme már alig ha leköthető a hagyományos, frontális, vagy egyéb módszerek során azzal a módszerrel, amit a tanári magyarázat biztosít. Sokkal inkább a technika színes, világát, és azon keresztül az adatok korszerű tárolásának, célszerű használatára kell tenni a hangsúlyt. Egyébként nem lehet “versenyt tartani” a mai gyermek által is használt sokrétű technikát kínáló világgal. De szem előtt kell tartani a világháló veszélyeit is, főként a gyermekre leselkedő kíváncsiság által vonzó közösségi oldalak buktatóit is.

    Én úgy gondolom, hogy adottak a feltételek az iskolában, hogy egy modern, 21. századi oktatás részesei lehessünk úgy, hogy ezt mind a gyermek és a pedagógus egyaránt “csodaként” élje meg, és ezt a csodát tegye mindennapos jártassággá maga és a tanulók számára. Az is tény, hogy ehhez a megszokottól egy sokkal modernebb tudásfejlesztésre van szükség a pedagógusok számára.

  96. Jári Mariann

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az Ön által felvetett témát rendkívül sokszínűnek, összetettnek gondolom. Sok gondolat megfogalmazására ösztönzött, és olyan gondolatmenetet indított el bennem, mely a pedagógiai folyamatokat és a hagyományos óraszervezés logikáját más megvilágításba helyezte.
    A Tanár Úr által megfogalmazott színházi metafora a dramaturgiai folyamatok és a hagyományos óraszervezés kapcsán, rávilágított egy fontos kérdéskörre. A tartalomszervezés problematikájára.
    Valóban próbálom követni a Tanár Úr bejegyzésében említett ívet az óraszerezés és vezetés során, hiszen ezt tanították, és AKKOR MÉG logikus és jól kidolgozott folyamatnak tűnt. Ma már tapasztalatból tudom, hogy a tanítási óra szerkezeti vázát kicsit szabadabban is kezelhetjük, és kitárhatjuk a kaput az improvizatívabb elemek előtt is. Ehhez azonban elengedhetetlen a pedagógusok módszertani kultúrájának fejlesztése és az IKT eszközök tudatos, magabiztos használata.
    Informatikatanárként talán könnyebb dolgom van, mint egyes kollégáknak, ugyanis sok a „digitális őslakosok” számára is motiváló erővel bíró feladatot tudok biztosítani, illetve látványosabbá, élményszerűbbé tehetem a tanórát a „kibergyerekek” számára. Ebben a tanulási környezetben sok minden eleve adott e tevékenységhez. (pl. projektor, interaktív tábla, számítógépek, hangfalak…stb.)
    Eddig is kételkedtem a „lineáris vonal” egyedüli létjogosultságban, és próbáltam elősegíteni a gyerekek tanulási folyamatát olyan feladatokkal, mely a csoport ismeretszerzését helyezte előtérbe és nem csak az egyénre koncentrált. Ez élményszerűvé és eredményessé tette a tanórákat.
    Úgy gondolom, hogy az oktató társadalom nehezen élte/éli meg a pedagógus, mint az „információ forrása” szerep megszűnését, és nehezen illeszkedik bele az új szerepkörbe, mely közelebb vihetné a tanulást a gyerekek való életéhez, hisz, már mi, pedagógusok „mutathatjuk a helyes utat az információrengetegben”.
    Úgy vélem tehát, hogy mindenképp szükséges a régi, ma már elavultnak számító módszerek felülvizsgálata, mert már általuk nem érünk el optimális eredményt.
    A 21. század kihívásai adottak. A követelményeknek meg kell felelni. Rajtunk múlik, hogy mikor és hogyan.

  97. Bernáth Attiláné

    Tisztelt Tanár Úr!

    A tanórán hallottak alapján, illetve ezzel a cikkével, felkeltette az érdeklődésemet az IKT eszközök használatára, melyeket a jövőben én is be fogok építeni az óráimba.
    Ugyanakkor fontosnak tartom én is, hogy az egyensúlyt megtaláljuk a hagyományos oktatás és az új pedagógiai módszerek között, mivel vannak olyan részek, amelyeket célszerű a lineáris oktatási módszerrel átadni, de a digitális eszközök segítségével alá tudjuk támasztani, és ezzel érdekesebbé tudjuk tenni a végeredményt. Ugyanakkor ezáltal nem csak érdekesebbé tesszük az adott órát, hanem a digitális eszközök segítségével többféle úton el tudnak jutni ugyanahhoz a megoldáshoz, és ezáltal válik a tanuló az oktatás középpontjává (nevezhetjük napnak), és a tanár és a különböző eszközök forognak a tanulók körül, hogy segítsék a tanulási folyamatokban őket.
    Ugyanakkor meg kell tanítanunk tanítványainkat arra is, hogy a különböző közösségi oldalakon esetleges veszélyeknek vannak kitéve, és az interneten talált anyagok nem feltétlenül valósághűek, tartalmazhatnak félrevezető elemeket is.

  98. Szlobodnyik Alexandra

    Tisztelt Tanár Úr!
    Csatlakozva az előttem szólókhoz, én is úgy gondolom, hogy bele lehet – és kell építeni az újmédia adta lehetőségeket a tanórákba.
    A mostani diákok már annak a generációnak a tagjai, akiknek a mindennapjaihoz hozzátartoznak az új médiás eszközök (a legtöbbjüknek van okostelefonja, otthon laptopja, a tehetősebbeknek táblagépe), illetve maga az újmédia is jelen van az életükben, hiszen idejük nagy részét az internetes közösségi oldalak használatával és böngészéssel töltik. Sokszor nem hagyományos társas kapcsolatokat ápolnak, hanem a virtuális világon keresztül élik meg a barátságot. Egy magántanítványom (16 éves) bevallása szerint az internetes közösségi oldalakon sokkal bátrabb, merészebb, kezdeményezőbb akár barátságok, akár kapcsolatok kialakításában, mert nem kell félnie a partnere azonnal látható reakciójától.
    Ezek a gyerekek, diákok másfajta tanítási, tanulási módot igényelnek. Egy hagyományos tanóra dramaturgiája többnyire ugyanazokból az elemekből épül fel, de ahhoz, hogy számukra is érdekessé tegyük az órát, újításokra van szükség. Amint azt már többen kifejtették, nehéz őket motiválni, nehéz felkelteni a figyelmüket. Az új médiás eszközök segítséget jelenthetnek a tanárnak abban, hogy közelebb hozza a tárgyat, témát a diákokhoz az által, hogy modernebbé teszi az előadást és az ismeretek elsajátítását. Ha hagyományos tábla helyett interaktív táblát használunk, már szimpatikusabb lesz az óra. Laptop segítségével prezentációt tarthatunk, ami érdekesebb lehet, mint az anyag lediktálása. Lehet csoportosan dolgozni az órán tablet segítségével, a diákok készíthetnek otthon prezentációt, vagy projektmunka által használhatják azokat az eszközöket és módszereket, amelyek a mostani generációhoz közelebb állnak.
    Az újmédia lehetővé teszi az adatbázis logika szerinti tanulást, hiszen bármilyen információ elérhető a világhálón, a közösségi oldalakon és blogokon keresztül egymástól tanulhatunk. Úgy gondolom, célszerű a tanórát valamennyire megtartani lineáris vonalvezetésben nagyobb összefüggések könnyebb átláthatósága miatt, ugyanakkor az adatbázis logika is beépíthető az órába. A pedagógusoknak mindenképpen törekedniük kell az óra „modernizálására”, hiszen haladunk a korral, és a diákok megkövetelik a tanári módszerek megújulását is. Ha próbáljuk követni az újdonságokat, és minél változatosabban tartjuk az órát, a diákok fogékonyabbak lesznek a tanulásra, és ahogyan azt már leírták az egyik kommentben, meghálálják ezt az igyekezetet.

  99. Török Éva

    Úgy gondolom, hogy ma a tanításban mindenképpen alkalmazni kell az újmédia nyújtotta lehetőségeket. Hiszen a pedagógusnak tudatosítania kell magában, és alkalmazkodnia kell ahhoz, hogy bizony a mai diákok a tudásuk egy jó részét az interneten szerzik meg, így könnyen alkalmazkodnak az elektronikus tanulási környezetekhez is. Sőt, véleményem szerint szükségük is van azokra, hiszen ők “digitális bennszülöttek”. Ami azt is magával hozza, hogy más a logikájuk, információfeldolgozási technikájuk, sőt, még az olvasástechnikájuk is, hiszen megjelent és elterjedt a szkipping-típusú olvasás. Éppen ezért a pedagógusoknak is el kell sajátítaniuk a szükséges IKT-kompetenciákat, és használni a tanórákon. Hiszen ezekkel a módszerekkel sokkal jobban fel lehet kelteni a diákok érdeklődését, valamint segíthetjük őket abban, hogy hogyan igazodjanak el a rengeteg információ között, vagyis abban, hogy hogyan tanuljanak. Sajnos azonban azt veszem észre, hogy sokan ódzkodnak attól, hogy az IKT-s eszközöket bevonják a tanításba. Véleményem szerint az sem baj, ha valaki a hagyományos tanítás híve, sőt, azt is tudom, hogy sok iskolában nincsen akkora lehetőség az IKT- használatra, hiszen pl. egyetlen digitális tábla van az egész intézményben. Azonban véleményem szerint sokkal könnyebben menne a tanítás, ha valamilyen módon, a megfelelő egyensúlyt megtartva minden pedagógus bevonná az órájába a digitális taneszközöket. Sőt, nagy valószínűséggel a diákok is jobban élveznék az órát, így meghálálnák a tanár törekvéseit.

  100. Szabó Evelin

    Tisztelt Tanár úr!

    Az Ön cikke érdekes felvetéseket tartalmaz és minden bizonnyal egy vitaindítónak is megfelelne: hagyományos tanulási környezet vs. újmédia.
    Első éves tanár szakos hallgatóként rengeteg olyan órám van, ahol azzal foglalkozunk, hogy miként lehet beépíteni a modern technikákat a tanulásba és tanításba, s ezzel felkészítenek minket az újmédia használatára a tanórák keretén belül. Számomra ez mindenképp pozitív, hiszen – az előttem szólóhoz hasonlóan – az a véleményem, hogy, ha már adottak ezek az új lehetőséget, akkor érdemes beépítenünk a tanórák szerkezetébe, de nem mindenáron.
    Azok a gyerekek, akiket majd a jövőben fogunk tanítani, már a számítógépek és az internet világába születtek bele, így nekik ezek az eszközök evidensek. Így szinte elvárás, hogy a tanórákon is a modern berendezéseket használjuk. Ezzel egyet is értek: ne álljunk szembe az újjal, hanem tanuljuk meg eredményesen használni. Ennek az a következménye, hogy az órák szerkezete megváltozik (ahogyan Tanár úr is említi), a pedagógusoknak újra át kell gondolni az órák menetét, ill. azt, hogy milyen eszközöket és hogyan használnak fel. Interaktív tábla, interaktív tankönyvek, érdekes weboldalak…, amik motiválják a diákokat.
    Másfelől, úgy gondolom, hogy van, amit meg kell őriznünk a hagyományos oktatási környezetekből is. Pl.: tanulmányi kirándulások (múzeumokba, színházba, moziba stb.)
    Az újmédia tehát nem valami rossz kezdete, hanem a folyamatos változás egyik újabb lépcsőfoka, s a hagyományos “nem vész el, csak átalakul”.

  101. Nagy Dávid László

    A tanórák bizonyos szempontból hasonlítanak a filmekhez. Ahogy az fentebb olvasható is, a tanóráknak, előadásoknak is megvan a maguk dramaturgiája, és akárcsak a filmek, időbeli kiterjedéssel rendelkeznek.
    A filmeknek nincsenek szabályaik (ha lennének, akkor nem lehetne művészetnek nevezni őket) az alkotónak teljes szabadsága van abban, hogy mit és hogyan akar megjeleníteni. Mégis a filmek túlnyomó többsége ugyanazon a szerkezeten alapszik. Ez a szerkezet pedig az ókori görög drámákig vezethető vissza. Valamiért kialakult ez a forma, és alkalmasnak, mi több optimálisnak bizonyult egy cél eléréséhez. Ez a cél pedig valamilyen történet elmondása.
    A film időbelisége miatt eredendően lineáris. Vannak filmek, melyek bonyolult időszerkezettel, mozaikos struktúrával törekednek a nonlinearitás elérésére, amit egy szinten meg is valósítanak, viszont ez a nonlinearitás a film időbeli kiterjedésének korlátai közé van szorítva. A szerkezet, bármilyen legyen is az, végső soron a médium sajátosságai által determinált: minden filmnek vége van egyszer.
    A cél (nagyon leegyszerűsítve, ezért elnézést kérek) egy történet elmondása. És e cél elérése érdekében az alkotók törekednek kiszűrni azokat a tényezőket, azokat a motívumokat, melyek nem támasztják alá azt a gondolati ívet, amire alapozzák művüket, illetve nem segítik a mű befogadását. Ezeket az elemeket nevezhetjük zajnak is. (Vannak alkotók, és irányzatok, akik kimondottan a történet tagadására törekednek, ez más kérdés.)
    Greg Marcks 11:14 című filmje szerkezeti bravúr: a történetet több egymást keresztező szálból szövi; időszerkezete bonyolult, de végtelenül precízen és következetesen végre hajtott. Tényleg bravúros a szerkezet. Viszont a film tartalmilag üres. A karakterek laposak, nincs terük hús-vér szereplőkké fejlődniük, a történet pedig végső soron roppant egyszerű, csak a tálalás miatt tűnhet elsőre bonyolultnak. A komplex szerkezet a taralom rovására megy. Sok hasonló példát lehetne még felhozni. Az ilyen filmek gyakran öngólt rúgnak saját leleményes szerkezetükkel: a tartalom helyett a formára terelik a figyelmet, és ezáltal épp a lényeg marad rejtve. A befogadói energia, figyelem a szerkezet megértésére csoportosul át. Ez nem konzervativizmus, nem is arról van szó, hogy a nézők buták lennének, inkább arról, hogy kényes egyensúly áll fent forma és tartalom között, és ennek megbontása komoly kockázatokat rejt magában.
    Egy tanóra célja a tudás minél hatékonyabb átadása (nagyon leegyszerűsítve, ezért elnézést kérek). Egyszerűbb szerkezet, bonyolultabb tartalmak átadását teszi lehetővé. Egy bonyolult tartalom esetén végzetes lehet, ha azt még bonyolultabb szerkezettel is terhelik.
    Persze működhet az adatbázis logika alkalmazása, ezt nem vitatom. Viszont sok olyan órán vettem már részt, ami egyszerű csapongásba torkollott. Itt is az egyensúly megtalálása a kulcs. Lehet-e alkalmazni az adatbázis logikát az oktatásban, ha igen, hogyan, ha nem, miért nem? Ennél van egy még elemibb kérdés: indokolt-e alkalmazni? Amikor filmet készítek, mindig megkérdezem magam egy döntés hozásánál, hogy az a döntés, hogy szolgálja a filmet, indokolt-e ilyen és olyan eszközökkel élnem. A tartalom úgy is hozni fogja azt a formát, amiben az a leginkább kifejeződhet. Azt kell megvizsgálni szerintem, hogy az adott tananyagot milyen módszerrel lehet a leghatékonyabban átadni.
    Ugyanez igaz az újmédia-eszközök bevonására is az oktatásba. Növelik ezek az eszközök a tanulás hatékonyságát? Szebb képet lehet festeni a legdrágább Munkácsy ecsettel, mint egy olcsóbb pemzlivel? Lehet, hogy megvannak az előnyei a Munkácsy ecsetnek, de végső soron mégiscsak a kéz számít, ami fogja.
    McLuhan azt mondta, hogy a média maga lett az üzenet. Ha ebből a gondolatból indulunk ki, és az oktatásba behozzuk a médiát, akkor könnyen fennáll a veszély, hogy a tananyag maga a média lesz, a tényleges tartalom pedig elsikkad valahol félúton.

  102. Vancsikné Debreceni Anett

    Tisztelt Tanár Úr!

    Érdeklődve olvastam a cikkét az újmédiáról, mert bevallom, hiába tartozom magam is az X generációhoz, aggodalommal töltött el a kezdetekkor, hogyan is fogom belevinni ezt a rengeteg pozitív hatással járó szemléletet a már jól bevált (ugyanakkor kissé egyhangúvá vált ) órákba.
    Mivel a technika gyors fejlődésének következtében új médiumok jelentek meg, automatikusan magával vonta az oktatásba való betörésüket is. Szerencsére. Eleget halljuk és magunk is hangoztatjuk, hogy a mai fiatalok mennyi időt töltenek különféle médiumok előtt, mennyi káros hatás éri őket ezáltal. Most lehetőségünk van ebből előnyt kovácsolni és összekötni a kellemest a hasznossal. Hiszen melyik diáknak ne keltené fel az érdeklődését az általa,még a korábbiakban unalmasnak és száraznak titulált tantárgy, ha használhatja, kihasználhatja az új médiumok ; a számítógép, internet, okostelefon, és egyéb IKT adta hasznos lehetőségeket.
    Úgy gondolom, ha egy tanárnak feladata a hagyományos tanórán belül, hagyományos a tananyag tökéletes közvetítése a diákok felé, éppúgy kötelessége az is, hogy ha adottak az eszközfeltételek, akkor megtanítsa tanítványát azok helyes használatára is. Tehát a tanár feladatkörébe éppúgy beletartozik a sokszínűség közvetítése . Alkalmunk nyílik kialakítani a tanuló szelekciós képességét az információ-tömeg olvasásakor, de a lényeglátást-,a médiaírási-, és olvasási készségeket is fejleszthetjük.
    Az “újmédiás” oktatásban megváltozik a tanár tanórán betöltött szerepe, átalakul a szervezési-irányítási szerepkör is, ám előtte a pedagógus gondolkodásmódjának kell változnia. Azon túlmenően, hogy “digitális kompetenciával” kell bírni, fel kell készülni arra, hogy ezeken az órákon egy “láthatatlan segédtanár” is mellé szegődik és (mivel az óra tartalma kilép az osztályteremből) adódhatnak improvizatív jellegű kérdések feladatok .
    Épp ezért az a véleményem, hogy bár egyre több iskola kapja meg a feltételeket ezen tanítási módszer alkalmazására, egyre több pedagógus próbál lépést tartani a technikai fejlődéssel, nem elég, ha “csak….csupán” élünk az eszközök adta lehetőségeinkkel, erőteljes szemléletváltáson kell keresztülmennie magának a pedagógusnak is.
    Mert rohamosan fejlődő világunkban az újmédia alkalmazása kétséget kizáróan előnyökkel jár, hiszen segít a tananyag könnyebb feldolgozásában, elsajátításában, színesebbé tételében, s ezáltal motivációt ébreszt a tanulókban, mégsem csupán eszközként kell alkalmaznunk, hanem módszerként is.

  103. Viczkóné Váli Zsuzsanna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az új média használatával az oktatási folyamatba való beépülésével kapcsolatosan a következő észrevételeim lennének.
    Éveimet tekintve az X generációhoz tartozom, de fogékonyságot mutatok, és belső motivációt érzek aziránt, hogy megismerjem és elsajátítsam (valamilyen szinten) legalábbis megértsem és megpróbáljam alkalmazni a gyakorlatban ének-zene tanórákon is az új web2-es, internetes, hálózatalapú tanulás lehetőségeit.(zenehallgatás, zenekeresés, kottaírás, népdalhallgatás, művészetek integrálása, magyarság tájegységenként történő megjelenése…)
    Sajnos mi pedagógusok inkább papíralapú „képzést” kaptunk, és az intézmények sincsenek kellő technikai felszereltséggel ellátva.
    Sok helyen még a hagyományos kréta léte is bizonytalan.
    De ez az új tanulásszervezési, valós idejű interaktív tanulás felkeltette az érdeklődésemet.
    Minden tanóra szervezésében és óravezetésében benne van a véletlenszerű események tárháza. Eddig is ezek megoldása a pedagógus felkészültségétől függött. Mennyire volt képzett az adott területen? Mennyire megfelelő szintű a szakmai felkészültsége? Rendelkezik-e kellő kompetenciával és empátiával?
    Szerintem a mai kor gyermekei a Z generáció szülöttjei számára lehet elengedhetetlenül fontos az újmédia által a konnektivista tanuláselmélet használata. A véletlenszerűség, szabad internethasználat engedélyezése lehet akár veszélyes is abban az esetben, ha nem eléggé izgalmas a tanóra és a gyerekek unatkoznak. Ez a pedagógus irányító szerepétől függhet. De ehhez fontos a felkészültség és feltételrendszerek megléte is. Át kell alakítani az oktatási stratégiákat, az óra vezetését, szervezését, ellenőrzés értékelés módszereit, a teljes oktatási folyamatot.
    Ehhez elengedhetetlenül szükséges a pedagógusképzés újragondolása.
    Nagy szükség van az új technikai eszközök használatának biztos ismeretére, ami az én generációmhoz tartozó pedagógusoktól állandó tanulást és kihívást jelent.
    Összegezve valami új „születésében” van részem, ami igazi kihívást jelent, amihez sok információt és lehetőséget olvastam, és állandó belső motivációt késztetést érezve a továbbiakban az internetes keresésekhez, már csak az elszántság kell hozzá, hogy a mindennapi gyakorlatba átültessem a kellő eszközök beszereztetésével egyetemben.

  104. Halász Tamás

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az új oktatási módszerek megjelenése mindig felpezsdíti a pedagógus társadalmat.
    A korszerű oktatás manapság már magába foglalja az informatikai eszközök (pl. interaktív tábla, laptop, digitális toll, tablet, okostelefon, , internet) alkalmazását. A mindennapi munkám során azt tapasztalom, hogy a fiatalok szívesen és örömmel használják a digitális technológiát. A világháló számos szolgáltatást nyújt számukra. Mindenki megtalálhatja a saját érdeklődési körének megfelelő területet. A gyerekek sok időt töltenek a számítógépek előtt, jelentős időt töltenek különböző közösségi oldalakon, ahol többnyire a mindennapi események, megtárgyalásával, csevegéssel töltik el az időt. Mindezekből az következik, hogy fontos számukra a közösséghez tartozás érzésének megléte, képesek a többcsatornás kommunikációra, ami alkalmassá teszi őket a különböző online kooperatív, kollaboratív tanulási formákra.
    Lényeges, hogy a pedagógusok is felismerjék a digitális technológia fontosságát és jelentőségét, hiszen ez a rendszer interaktív és teret ad a kreativitásnak. Én magam is igyekszem a munkám során a módszertani kultúrámba beépíteni ezeket az új digitális eszközöket, mert az a tapasztalatom, hogy felkelti a tanulók érdeklődését és leköti őket. A digitális technológia kiszélesíti a tanulási lehetőségeket.
    A tanítási órákon a tanulók számára legkedveltebbek a munkáltató tanulási folyamatok, ahol nem passzív résztvevők, hanem aktívan tapasztalhatnak, alkothatnak valamit. A pedagógusoknak is fel kell zárkózniuk ezen a területen. Rendelkezniük kell megfelelő digitális ismeretekkel, kompetenciákkal, a digitális környezethez alkalmazkodó médiaműveltséggel.
    A mai modern korban az iskola nem lehet a gyerekek tudásszerzésének egyetlen helyszíne. Napjainkban a tanulók az ismereteket, információkat számos csatornán keresztül beszerezhetik. Ezek közül jelenleg a legnagyobb részt a digitális eszközök segítségével a világháló közvetítésével szerzik.

  105. Viczkóné Váli Zsuzsanna

    Tisztelt Tanár Úr!

    Az új média használatával az oktatási folyamatba való beépülésével kapcsolatosan a következő észrevételeim lennének.
    Éveimet tekintve az X generációhoz tartozom, de fogékonyságot mutatok, és belső motivációt érzek aziránt, hogy megismerjem és elsajátítsam (valamilyen szinten) legalábbis megértsem és megpróbáljam alkalmazni a gyakorlatban ének-zene tanórákon is az új web2-es, internetes, hálózatalapú tanulás lehetőségeit.(zenehallgatás, zenekeresés, kottaírás, népdalhallgatás, művészetek integrálása, magyarság tájegységenként történő megjelenése…)
    Sajnos mi pedagógusok inkább papíralapú „képzést” kaptunk, és az intézmények sincsenek kellő technikai felszereltséggel ellátva.
    Sok helyen még a hagyományos kréta léte is bizonytalan.
    De ez az új tanulásszervezési, valós idejű interaktív tanulás felkeltette az érdeklődésemet.
    Minden tanóra szervezésében és óravezetésében benne van a véletlenszerű események tárháza. Eddig is ezek megoldása a pedagógus felkészültségétől függött. Mennyire volt képzett az adott területen? Mennyire megfelelő szintű a szakmai felkészültsége? Rendelkezik-e kellő kompetenciával és empátiával?
    Szerintem a mai kor gyermekei a Z generáció szülöttjei számára lehet elengedhetetlenül fontos az újmédia által a konnektivista tanuláselmélet használata. A véletlenszerűség, szabad internethasználat engedélyezése lehet akár veszélyes is abban az esetben, ha nem eléggé izgalmas a tanóra és a gyerekek unatkoznak. Ez a pedagógus irányító szerepétől függhet. De ehhez fontos a felkészültség és feltételrendszerek megléte is. Át kell alakítani az oktatási stratégiákat, az óra vezetését, szervezését, ellenőrzés értékelés módszereit, a teljes oktatási folyamatot.
    Ehhez elengedhetetlenül szükséges a pedagógusképzés újragondolása.
    Nagy szükség van az új technikai eszközök használatának biztos ismeretére, ami az én generációmhoz tartozó pedagógusoktól állandó tanulást és kihívást jelent.
    Összegezve valami új „születésében” van részem, ami igazi kihívást jelent, amihez sok információt és lehetőséget olvastam, és állandó belső motivációt késztetést érezve a továbbiakban az internetes keresésekhez, már csak az elszántság kell hozzá, hogy a mindennapi gyakorlatba átültessem a kellő eszközök beszereztetésével egyetemben.Lassan, de biztosan ki fogom próbálni.

  106. Kocsis Kitti

    Tisztelt Tanár úr!

    Olvasva az ön által felvetett témát, én is úgy gondolom, hogy a mai kor gyermekének már sokkal látványosabb tanítási- tanulási folyamatokra van szüksége mint pl. 50 évvel ezelőtt. Haladnunk kell a technikai vívmányok ugrásszerű fejlődésével. Az internet elterjedésével és térhódításával elérhető közelségbe kerültek olyan adatok is amelyek sokkal jobban tudják tükrözni, demonstrálni a feldolgozandó tananyagot mint eddig a csak könyv alapú tanulási formák. A gyerekek igénylik a színes bemutatókat, ezáltal a tanulás szemléletesebbé válik, játékosabban lehet tanulni. Nem is beszélve arról, hogy megtanulnak a tanulók is eredményesen bánni a számítógéppel, ezáltal tudatos felhasználókká válnak. Fontos tényező a motiváció. Minden gyerek élvezi a böngészést, megosztást. A facebook, és más közösségi portálok használatát már napi rutin szerint kezelik. Fel kell hívni azonban a figyelmüket a világháló nyilvános erejére. Nem mindegy mit osztunk meg, mennyire engedünk belátást engedni a privát szféránkba. Meg kell őket tanítani a helyes szelektálásra, Nem mindegy mit néznek, milyen oldalakat látogatnak. Mi segíti a fejlődésüket és mi gátolja.
    Az oktatási intézményekben még mindig elég nagy probléma a felszereltség hiánya. Hiába a motivált pedagógus, ha nincsenek multimédiás eszközök a kezében. Hiába a legjobb ppt bemutató otthon ha nincs projektor amivel ki lehetne vetíteni. Sajnos az anyagi okok sokszor hátáráltató tényezők a hatékony oktatás előtt.
    A tapasztalatom az, hogy a tanárok szívesen alkalmazzák (ha van módjuk) az interaktív táblát, laptopot, projektort, mivel felismerték az ezen eszközök által nyújtott lehetőségeket. A jövő, én úgy gondolom (efelé haladunk) az, hogy az oktatási intézmények is napi szintű felhasználói, és alkotói lesznek az elektronikus médiumoknak. Fel kell készítenünk a tanulóinkat arra, hogy biztonsággal ismerjék, használják a számítógép világát, hiszen használói, szerkesztői, megosztói lesznek a későbbi életükben is. Az iskoláknak fel kell készülniük mind a technikai eszközeik korszerűsítése, mind pedig arra, hogy ezeket az ismereteket átadják, megtanítsák diákjaiknak.

  107. Lukovszki Nikoletta

    Tisztelt Tanár Úr!

    Előadásának meghallgatásakor és a tanulmány olvasása alatt is azt éreztem, hogy a jelen pedagógusai számára iránymutató, és óriási lehetőséget rejt az új média alkalmazása az oktatásban. A mai ember életében napi szinten jelen van az informatika, mivel jelentős hányaduk interneten keresztül intézi mindennapi ügyeit, keresi meg a számára szükséges információkat. A gyermekek életében is fontos szerepet játszik a számítógép. Véleményem szint a mai kor gyermekei már születésük előtt hordozzák azokat a géneket, amelyek a számítógép és az internet (a hálózat alapú oktatás) világa felé tereli őket.
    Szinte minden idejüket a közösségi oldalakon töltik. Nagyon sok és hasznos információhoz jutnak az internet világában. A házi feladatok megírásában, egy kiselőadás megtartásában is nagy segítséget nyújt a világháló! Mi, pedagógusok is az iskolában olyan tanulási környezetet teremthetünk, ahol az információk közvetítése a korábbiakhoz képest hatékonyabban történik. A diákok is aktív részesei lehetnek tanulásuknak azáltal, hogy maguk állítják össze, valósítják meg a tanár által kitűzött feladatot, projektet és nem csak passzív befogadói a leadott tananyagnak.
    A tanulók érdeklődésének felkeltése nagyon fontos, hiszen innen indul az egész tanóra lényege. Motiválni kell őket. Sokkal érdekesebb és izgalmasabb egy újszerű, digitális óra, mint a hagyományos, könyv alapú tanulási ismeretek elsajátítása.
    De egyben vigyáznunk is kell, mert ezek csak eszközök, és ez még önmagában nem biztosítja a tudás elsajátítását. Nekünk, pedagógusoknak is meg kell, tanulnunk jól kihasználni az új média adta lehetőségeket. Meg kell tanítani a gyerekeket, a helyes tanulási módszer kialakítására, az új információs eszközök megfelelő használatára, illetve az új információ befogadására, feldolgozására, alkalmazására.
    Úgy gondolom, hogy több ilyen tanulmányra, magyarázatra lenne szüksége a pedagógusoknak. Felvetődik bennem a kérdés, vajon a végtelennek tűnő lehetőségeket megfelelően tudjuk-e kihasználni és alkalmazni. Nagyon tanulságos, és elgondolkodtató minden ember számára!

  108. Hamar László

    Tisztelt Tanár Úr!
    Nagy érdeklődéssel olvastam a blog bejegyzését.
    Én nem mindig gondoltam úgy, hogy az új jobb, mint a régi. De ma már másképp gondolom, hiszen Hunkó Emese Klára megjegyzésére hivatkozva, nem csak a tárgyi tudás fontos, hanem az is, hogy feltudjuk, kelteni s fenn tudjuk tartani az érdeklődést a gyerekekben, tanulókban. Ehhez pedig a technikai fejlődésnek köszönhetően olyan tárgyi eszközök, szoftverek, weboldalak állnak rendelkezésre melyek mindenki számára elérhetőek s egy kis utána járással könnyen kezelhetőek is.
    Én is szembesültem olyannal, aki nem igazán használt „új” módszereket. Sőt az engem tanító legtöbb pedagógus – kivéve a nyelvszakosokat – a papír alapú oktatásban hitt a frontális tanulásban, tanításban. Középiskolában 1-2 történelem és magyar órán volt csoportos munka vagy valami eltérő, ahol nem a tanár volt középpontban s az amit mondott, hanem mi s az, hogy mi mit mondtunk. Hogy miért hittek ennyire a frontális, hagyományos tanításban azt nem tudom, csak tippelni tudok. Talán azért mert már idősebbek voltak s nem volt már elég motivációja – ez mondjuk kortól független -, vagy ugye nem voltak meg a feltételek, de talán ahogy hiszem, a tanárok többsége úgy tanít, ahogyan őt tanították gyerekként.
    Mint ahogy írtam, minket frontálisan tanítottak, ami nekem tetszett. Nem tudom mennyivel lett volna jobb számomra, ha olyan eszközökkel oktatnak minket, mint amelyek ma már rendelkezésre állnak. Amikor elkezdtem tanítani idegenkedve fogadtam az interaktív tananyagokat, digitális táblákat. Viszont néhány kollégám segített megtanulni, használni a berendezéseket, meg mutattak egy két oldalt s szoftvert, segítettek beépíteni ezeket az újdonságokat az óra menetébe.Szükség is volt, mivel az első néhány hétben láttam, hogy unják az óráimat a gyerekek. Viszont amint sikerült megtalálnám a szükséges középutat a régi és az új, a hagyományos és a modern között, végre élvezhető óráim voltak, melyekben a gyerekek is megerősítettek. Ezek után pedig, nagyon szeretem s keresem is az új lehetőségeket arra, hogy az óráim még változatosak, érdekesek és jobbak legyenek.
    Fontos, hogy az oktatásba be tudjuk építeni a fejlődés adta új lehetőségeket. Nem szabad idegenkedni, félni az újtól.

  109. Hunkó Emese Klára

    Tisztelt Tanár Úr!
    Az Ön által felvetett téma, az újmédia hatásának boncolgatása elkerülhetetlen a mai oktatásszervezés szempontjából.
    Korunkban a technikai eszközök fejlődése hatalmas léptekkel halad előre. Az oktatástechnológiai eszközök rohamos fejlődésével teljesen megújul az oktatás tárháza, melyet felelőtlenség lenne kihasználatlanul hagyni. Az informatikai eszközök nemcsak a gazdasági életben foglalnak el jelentős szerepet, hanem az oktatásban is erőteljesen jelennek meg. Sok pedagógus még mindig esküszik a papír alapú oktatásra, félnek a multimédiától, az újmédiától.
    A médiumok elterjedése jelentős mértékben átalakítják a szocializációs folyamatokat. A médiumok elterjedésével a gyerekek már nem a személyes tapasztalataik révén ismerik meg a világot.
    Ennek a folyamatnak köszönhetően úgy érzem, a pedagógusoknak fel kell készülniük az új eszközök, berendezések mindennapi használatára, alkalmazására. Az oktatás folyamatát át kell alakítani a mai kor által támasztott újdonságoknak, igényeknek megfelelően.
    Úgy gondolom, hogy merni kell használni az új eszközöket, a diákok meghálálják a változatos, néha izgalmas órákat, és ha látják a tanár igyekezetét, még azt is megbocsátják, ha néha hibázik, vagy ha a technika cserbenhagyja.
    Jó látni, hogy már egyre több kolléga nem tankönyvvel a hóna alatt és krétával a kézben megy órára, hanem már mindennapossá vált a laptop, az interaktív tábla és a digitális toll, s mindezekkel együtt az internet használata.
    Nem elegendő, „csak” a szakszerű tantárgyi ismeret birtoklása. Szükséges a teljes tanítási-tanulási folyamat tervezési- szervezési- irányítási és értékelési funkcióinak biztos kezelése és kontroll alatt tartása. Az sem mindegy, hogy milyen (tan)eszközöket alkalmazunk az eredményes képzés érdekében.
    A technikai eszközök és különösképpen a digitális technika rohamos fejlődése folyamatos kihívást jelent az új módszerek alkalmazása iránt fogékony pedagógusoknak. Természeti- társadalmi- technikai környezetünkben tetten érhető változásokra, a kihívásokra az oktatási intézményeknek is mozdulnia kell.

Hozzászólás a(z) Kovács Máté bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

Az alábbi HTML kódok használhatóak: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <s> <strike> <strong>