A címben megjelölt tantárgynévvel indítottam el kurzusomat 3 évvel ezelőtt, azzal a céllal, hogy a tantermi tanulási környezeteken kívül, a hálózati médiakommunikációs eszközökkel és módszertani lehetőségekkel is megismertethessem hallgatóságomat. Az azóta eltelt időszakban sokan megismerkedhettek ezzel szaktárggyal, benne a hagyományos instrukcionalista, konstruktivista és az újabban egyre inkább polgárjogot nyerő hálózatalapú tanulásszervezéssel.
http://www.slideshare.net/forgos/upsz-200908-fs
A hétvégén Master szintű konzultációkon sok gyakorló pedagógus kollégával beszéltük át a kérdéskört. Számukra -és természetesen minden érdeklődő számára – szeretnék ajánlani néhány olyan érdekes weboldalt, ahol más szemszögből is láthatják az iskolai tapasztalatokat.
Az egyik legnagyobb vitát a fb-on való oktatás lehetősége váltotta ki, mivel a kollégák elmondása szerint sok iskolában”Tiltott” sávba került az alkalmazás.
Néhány konkrét adatot szeretnék ehhez hozzátenni az alábbi linkek segítségével, egyben várom a hozzászólásokat.
Nem csak szórakozás, de oktatás is a facebook-on http://oktinf.elte.hu/blog2011osz/?p=132
49 comments
Skip to comment form ↓
Molnárné Klemm Ildikó
2012. november 9. péntek , 22:12 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Végigolvastam az eddigi hozzászólásokat.
Úgy látom, itt is, akárcsak az iskolámban, két táborra oszlik a pedagógustársadalom a Facebook-kal kapcsolatban. Sokan ma is csak mint valami “szitokszót” használják a Fb-ot, ami diákjaink minden idejét lefoglalja, elvonja a tanulástól. De ha ez így van, ha szabad idejük nagy részét a diákok ezen a felületen töltik, akkor szerintem nekünk is jelen kell lenni ott! Én évek óta “fenn vagyok” a Fb-on. Eddig csak osztályfőnöki munkám során használtam (tudtam, ha pl. tanítási szünetben el akarom érni az osztályom tagjait, az a legegyszerűbb, ha az osztálycsoportban szólok hozzájuk, ott biztos, hogy mindenki max. 1-2 nap alatt olvassa az üzenetet), de az idei tanévtől kezdve új dologgal próbálkozom: a földrajz tanórai anyagokat ppt-ben feltöltöm a felületre, hogy az osztály minden tagja hozzáférjen. Persze nem minden diák az ismerősöm, mert soha nem jelölök be diákot (de ha valaki bejelöl, azt visszaigazolom). Létrehoztam egy csoportot, megkértem az ismerős diákokat, hogy vegyék be az ismerőseik közül az érintetteket, s így kb. 1 hét alatt az egész osztály tagja lett a csoportnak. Mit várok mindettől? Egyrészt azt, hogy kevesebb idő menjen el órán azzal, hogy a táblai vázlatot , ill. a tananyagot másolják, és így több idő maradjon a szemléltetésképpen a ppt-kbe beillesztett képek, videók megtekintésére, magyarázatára, másrészt azt, hogy lássák a diákjaim, én hajlandó vagyok nyitni az ő világuk felé (mint digitális bevándorló a digitális bennszülöttek között), de cserébe elvárom, hogy ők is elfogadóak legyenek az én világommal (a hagyományos oktatással az ő konnektivista világukban).
Bár a “közlekedési példa” elgondolkodtatott. Lehet, hogy csak rászoktatom a Fb látogatására azokat a diákokat, akik ritkábban használták eddig? Remélem, nem teszek több kárt ezzel az ötletemmel, mint amennyi haszna lesz (lehet)…
Forgó Sándor
2012. november 10. szombat , 13:02 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A fb egyre inkabb polgarjogot nyer a tanarok koreben, mert a dinamikus keretrendszer nemcsak kommunikaciora, hanem tananyagkozzetetlre is alkalmas. Utana nezek, hogy milyen oktatasi modulja van.
Takács Réka
2012. október 26. péntek , 22:02 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Ritkán “bloggolok”, de be kell vallanom, mivel tanítványaim gyakran csetelnek a FB-on, s ha azt akarom, h. időben megtudják az infókat, használnom kell. Adtam már ki kutatási, gyűjtési feladatot a közös oldalunkon, amelynek sokkal nagyobb sikere volt, mintha az órán, a hagyományos módszerrel próbáltam volna rávenni őket vmely feladat elvégzésére! Lélektani segítség számukra a gép közelléte? Vagy ezt tartják modernnek, fiatalosnak, ezért jöhet? Ki tudja? M. Prensky: Digital Natives, Digital Immigrants című cikkében már 2001 októberben arról írt, hogy a mai gyerekek agya egészen másképp dolgozza fel az információkat (random), mint a miénk, ezért nehéz nekünk, a régi oktatási rendszerben felnövekvő pedagógusoknak megtalálni a leghatékonyabb elsajátíttatási módszereket. Igazán akkor válhatunk “jól működő” pedagógussá, ha megértjük a gondolkodásmódjukat, s olyan módszereket alkalmazunk, amelyek számukra is érdekes, gyorsan elsajátítható ismereteket enged megtanítani.
Juhász Dorottya
2012. október 26. péntek , 10:02 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Úgy gondolom, hogy nem lehet feketén fehéren nyilatkozni a facebook megjelenéséről az oktatásban. Én személy szerint szeretem, hisz a távol lévő barátokkal ismerősökkel kiválóan tudjuk tartani a kapcsolatot, képet tudunk küldeni és már dokumentumokat is. (ezzel nem kevés egyéb költséget tudunk megspórolni.) Mint kezdő történelem tanár, pedagógus el tudom képzelni, hogy tanítványaimnak facebookos linket küldök további tanulmányozásra, hiszen a történelmi témájú magazinok, mint Pl. a Rubicon is képviselteti magát az oldalon. Tudunk közös eszmefuttatásokat, beszélgetéseket generálni a zárt csoport alkalmazás segítségével, így mindenki látja a másik véleményét is. (ez kicsit közvetlenebb kommunikáció diák- tanár között. )Azt is el tudom képzelni, hogy segédanyagokat (képeket, forrásokat) itt továbbítok számukra.
Néptánc iskolában dolgozom jelenleg, a csoportok értesítése a programokról, próbákról facebookon történik, mert szinte mindenki regisztrálta magát az idősebb korosztályokban. A versenyekre a felkészülést is segíti, hogy a zenét kisfilmeket csak be kell linkelni és egyből meg tudják tekinteni a gyerekek. Azonban amennyi előnyét látom, annyi hátrányát is… ( a korábban felsoroltakat nem szeretném tovább boncolgatni, hogy mennyi veszélynek vannak kitéve a tartalmak miatt, nehezen ellenőrizhető… esélyegyenlőség…. stb ) én a mozgást emelném ki, és a számítógép előtt töltött időt, lehet, hogy gyors, praktikus, és nagyon népszerű, de sokan nem kárpótolják testüket, nem mozognak, csak ülnek a gépek előtt, ami egészségügyi problémát generál (testtartás, izomzat, látás romlásához vezet. ) Úgy gondolom, a mai világban nem lehet kizárni a facebookot és az internetes tartalmakat a gyerekek életéből, azonban a megfelelő egyensúlyt meg kell találni, hogy ne az egészség (testi, mentális) rovására menjen.
Papp Sámuelné
2012. október 24. szerda , 22:03 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Mostanáig magam is gyanakvássaé tekintettem a fb használatának rohemos és széleskörű terjedésére a fiatalok körében. Tanár úr anyagát és a hozzászólásokat olvasva azonban nekem is egy hasonlat jutott eszembe a közelmúltból. A házimozizás – “videózás” megindulása idején sok kritikát lehetett hallani és olvasni a videó műfajának alacsony színvonaláról, kárros befolyásáról. Csakhogy a videó nem műfaj, hanem hordozó a technika adott szintjén, mely művészet, tudomány és szemét létrehozására és befogadására egyaránt alkalmas. A fb is egy felület – terület, melyet a használat során magunk töltünk ki akár gyermekeinkkel, tanítványainkkal együtt. A mi lehetőségünk az is, hogy akár a fb-t használni kezdő gyermeket is értelmes, helyes úton vezessük,segítsük, közös élményekkel erősítsük ezen a népszerű,számtalan lehetőséget tartalmazó területen.
Király Józsefné
2012. október 24. szerda , 19:08 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
http://archiv.fppti.hu/szakteruletek/sajatos/hasznos/szg_segitett_oktatas/index.html
Király Józsefné
2012. október 24. szerda , 18:42 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Csatlakozom Andihoz. Én is nagyon szeretem az internetet, Csodákra képes, és a szakdolgozatom elkészítéséhez jó alapokat, információkat nyújtott, a hasznos könyvalapú adatokkal is. Diákjaim szakiskolások, bár enyhe értelmi fogyatékosok, gyakran használják a facebookot. Tulajdonképpen miattuk lettem iwiwes, FB-s. Az elballagott diákjaimmal így tudok kapcsolatot tartani, gyakran megtalálnak és csevegünk éjszaka a gmail-on is. Ha nem is írnak semmit, akkor is tudom, hogy ott vannak, mert megosztanak valamit a világból. A régi szülők is megtalálnak, megjelölnek, de nincs kontaktus velük. A gyűjtögetés lett sok diáknak a hobbija. Egymásra ránéznek, de fontos infó nincs közöttük, ezt azért tudom, mert én is konzultáltam velük ez ügyben.
Amire én használom diákjaim körében a netet, az az óra anyagához kapcsolódó források megadása. Minden órára készülök érdekességgel. Akinek van lehetősége megnézi. A többiek nem tudnak többet róla, mint amit elmondok a témáról. Örülnék, ha iskolánkban lenne Wifi lehetőség, akkor a saját “zsúrkocsimat” bevinném. Így csak laptopot és projektort használok, ppt-ket készítek még az osztálykirándulásokról is. Nagyobb élmény, mint egy könyv.
Úgy gondolom hogy a FB-on nem lehet az SNI-s diákkört oktatni, de osztálytermi és frontális irányítású hálózati szörfölés nem lenne rossz. Ezt is differenciáltan kell megoldani, ugyanúgy, ahogy az értékelést is. Kolléganőmnek van egy nagyon jó segédanyaga, innen szerzek hasznos ötleteket, feladatokat. Csak elméletben és papíralapon tudom kivitelezni, amit lehet, mert csak itthon tudom megnyitni a honlapot.
( SEGÉDANYAGOK GYÓGYPEDAGÓGUSOKNAK A SZÁMÍTÓGÉPPEL SEGÍTETT TANÍTÁSHOZ Összeállította: Balázsné Fige Ilona gyógypedagógus, oktatásinformatikus )
Mesitsné Tóth Andrea
2012. október 22. hétfő , 12:37 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Személy szerint imádom az internetet.
Annak idején az iwiw-en kezdtem a social networkinget, aztán arról sikeresen le tudtam szedni magam és jött a FB. 🙂 Hááát kérem, az erkölcsi gátakat hamar levetkőzik az emberek, a kisgyerekek gyorsan 18 évesek lesznek, hogy regisztrálhassanak “illegálisan”, aztán uccu neki!
Örülök, hogy rajta vagyok a FB-on, sok tanítványom tevékenységét nyomon tudom követni sőt van, akit én zavarok ágyba és nézem, hogy lejelentkezett-e. 😛
Sok szülő keres meg este, amikor látják, hogy én is ráérek és ők is és én ilyenkor szívesen váltok a fáradt, kimerült, időhiánnyal küzdő szülővel pár sort.
Nem tudom, hogy az alsó tagozatos oktatásban szabadna-e egyáltalán beengedni a FB-ot, mert erkölcsileg és felelősségtudati fejlettség szempontjából még nagyon kicsik ezek a gyerekek, így azt hiszem, hogy számukra ezek miatt több veszélyt tartogathat, mint amennyi előnnyel jár. (???) 😕
Forgó Sándor
2012. október 22. hétfő , 15:35 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
ön már online pedagogus a javabol….
Ejjel nappal jelenlenni, igazi kihivas….
Gratulalok
Mesitsné Tóth Andrea
2012. október 25. csütörtök , 20:40 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Köszönöm! 🙂 Imádom a munkám és a sebezhető, erős, akaratos, okos, támogatásra szoruló és még sorolhatnám hány ezer különféle tulajdonsággal bíró gyereket, akikért felelősnek érzem magam. Jó helyen vagyok az életben.
Juhászné Dosztály Éva
2012. október 14. vasárnap , 13:57 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Érdeklődve olvastam ezt a blog bejegyzést . Én személy szerint nem vagyok fenn fb-on. Mindez nem jelenti azt, hogy teljesen elzárkózom a fb felhasználásától az oktatásban. Iskolai keretek között megvalósítható, de sajnos még most 2012-ben sem mondható el minden diákról, hogy rendelkezik otthon számítógéppel illetve internet kapcsolattal. És hát valljuk be a neten történő oktatásnak úgy lenne értelme, ha ahhoz nem kellene elhagyni a szobát és otthonról, kényelmesen lehetne tanulni, illetve segítséget kérni akár diáktársaktól akár magától az oktatótól. Azért bízom benne, hogy még eljön az az idő, amikor mindez nemcsak feltevés lesz, hanem meg is valósul.
Rőczei Enikő
2012. október 12. péntek , 22:34 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Rengeteg dolog kavarog a fejemben ezzel a témával kapcsolatban.
Természetesen mi is találkozunk a fb pozitívumaival és negatívumaival egyaránt.
Volt rá példa,hogy egy nyolcadikos olyan durva,obszcén tartalmakat osztott meg az oldalán,hogy reggel a tanáriban kellett az igazgatóhelyettes szeme láttára törölnie azt.Persze addigra már sok ismerőse,kisebb gyerekek is látták…
Azzal is szembesülök nap mint nap,hogy a fb-on keresztül segítenek egymásnak a gyerekek házi feladat ügyben.
Azt gondolom,hogy nagyon nagy a szülők felelőssége abban,hogy gyermekük mikor,milyen tartalmakat néz meg és éjjel meddig van fent a fb-on a szülők tudta nélkül.
Talán a szülőknek kellene erről “továbbképzést” tartani,mert ők még nem a net generációhoz tartoznak így könnyen becsaphatóak…
Király Józsefné
2012. október 9. kedd , 21:40 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Ezen a területen még nincs esélyegyenlőség. Ha valakinek sok ismerőse van a facebookon, és sokat üzenget, és kap üzenetet, annak olyan hatalmas anyag halmozódik fel naponta, melyet ember legyen a talpán kibogozni. Döntéseket hoz, szelektál, jó, nem jó. Hasznos, törlendő. Véletlenek előfordulhatnak. Rosszat töröl, mellébök. Akinek nincs eszköze, nem facebookol, esetleg nincs otthoni aparátja sem, annak esélye sincs a többiekkel haladni. Nem tud fellépni a felhők közé. A földön ragad, elméletben megtanulja amit kell, informatika órán talán internethez jut, és örül, ha a kötelező linkeket használni tudja. Nem egyenletes a szinten tartása. Csak informatika órán engedném az iskolai internethasználatot, egyéb órákon a telefonokat is némítani kell, a tanároknak is.
Egyébként a tanárok számára olyan sok külön feladat van, amit interneten keresztül kell elvégeznie, hogy szerintem a facebookon történő általános iskolai tanítás folyamatszerűen, lehetetlen, vagy unalmassá válik. Egyoldalú, frontális, nem gyermekközpontú oktatási módszer. Egy gép nem tud mosolyogni, odakacsintani, és az éppen aktuális érzelmi deficitet sem veszi észre. Bár az ember is lehet ilyen rideg.
Molnár Judit
2012. október 8. hétfő , 22:29 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Házi praktikák vagy tanulási/ tanítási paradigmaváltás
Olyan sokszor hallottam a diákoktól, hogy aki nincs a facebook-on, az nem is létezik, hogy egy évvel ezelőtt csatlakoztam én is ehhez a közösségi hálóhoz. Persze ennél komolyabb okaim is voltak, például az, hogy két érettségiző osztályommal a kapcsolattartást ez nagyon meggyorsította és megkönnyítette. Ők már elég éretten fogalmaztak üzeneteikben, aránylag jó helyesírással.(Tényleg, illik javítani a helyesírási hibákat, felhívni a figyelmet rájuk a facebook-on?)Teljesen önkéntes volt a csoportba jelentkezés, és talán ezért is, mindenki megtette.No persze nem sok kattintás az egész, a haszon viszont nagyon nagy is lehet.Kérdeztek a tételekről, az érettségivel kapcsolatos gyakorlati és elméleti dolgokról.
Az önkéntességet nagyon fontosnak tartom, mert azt gondolom, a technika nem tehető kötelezővé. Ennek jórészt ellentmond mai beszélgetésem 11-es diákokkal, akik már nem is a számítógépen interneteznek, hanem a telefonjukon, nagyon nagy százalékban. Ugyanakkor a 9-es diákok ugyan kisebb hányadának, de nincs is mobilja. Amíg ilyen ambivalenciák is vannak a technikai eszközök használatában, semmiképp nem lenne szerencsés megváltóként tekinteni a facebookra és társaira, de használni kell ezeket.
Szintén a felsőbb évfolyamosokkal való beszélgetésből derült ki számomra, hogy a facebookon vagy a Moodle rendszerben, a Felhőbe feltett, megosztott tartalmak azért vonzóbbak számukra, mert fríssíthetők, aktualizáltabbak, mint papíralapú társaik. Bizonyos témákban a diákora lehetne szabni a tananyagot, egy digitalis tanmenetben naprakészen követni az órán történteket. Arra gondolok, hogy a táblakép fényképét, a feladatokat, a gyerekek megoldásait, a felvetéseiket, problémáikat lehetne rögzíteni az órán, ezt a tartalmat megosztani naprakészen, és ehhez mérten haladni tovább. A facebookon egy-egy probléma felvetésében, a választ akár szavazásra bocsátva érdekesebbé, izgalmasabbá lehetne tenni az adott témát nemcsak a diák, a tanár számára is. Igazi szellemi kaland lenne és hatalmas munka a tanár számára is. Lehet, hogy nem ide tartozik, de felmerült bennem, hogy a belső motiváció mellett vajon a NAT és a Köznevelési törvény teret enged-e ilyen innovativ tanítási módszereknek, segíti-e azokat?
Farkasinszki Orsolya
2012. október 5. péntek , 20:05 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A hozzászólás közel egy éve íródott, de érdekesnek találtam, így megosztanám gonoldataimat ezzel kapcsolatban.
Manapság a diákok telefonjain is elérhető a Facebook alkalmazás, van, hogy órán is ezzel foglalatoskodnak és nem a tanárra figyelnek. Az előnyei mellé tudnám sorolni, hogy az osztályok létrehozhatnak külön csoportokat ahova a tanár fel tud tölteni akár anyagot, akár bemásolni linket, hogy aki akar gyakorolhat online esetleg megfogalmazhatja kérdéseit akár a tanár, akár diáktársai felé. Én azt tapasztalom, hogy a személyes kapcsolatok és a személyes kommunikálás lassan, de kezd háttérbe szorulni. Még nem tanítok, így nem tudom működhetne-e, de az én facebook oldalamon vannak csoportok és este ha kiírok valamit a 22 tagból 8 10 percen belül reagált. Ez azért elgondolkodtató.
Kiss András
2012. április 17. kedd , 19:24 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Én személy szerint a Facebookot jó dolognak tartom. Sajnos az iskolánkban tiltva vannak az ilyen jellegű honlapok, és még rengeteg más is (pl.: Youtube). A legfőbb ellenérv az, hogy a gyerekek állandóan azon lógnak, ami nem is lenne akkora baj, de ráadásul teljesen értelmetlenül használják az oldalt, mindent lájkolnak, mindenkit bejelölnek ismerősként, értelmetlen üzenetekkel bombázzák egymást. Ezzel én is egyetértek, de nem tudom, hogy mégis mit várnak tőlük, ha senki sem veszi a fáradtságot arra, hogy megtanítsa őket a helyes használatra? Otthon a szülők egyre kevesebb figyelmet fordítanak a gyerekekre, az iskolában pedig tiltva van, így kénytelenek önállóan felfedezni, megtanulni, de ezt csak a saját “gyerekes” színvonalukon képesek megtenni. Első lépésként én nem a Facebook oktatási lehetőségeinek kiaknázását tartom a legfontosabbnak, hanem a használat, a közösségi térben való létezés normáinak megtanítását. Minden más csak ez után következhet.
Nagyon tetszett az a komment, ahol a közlekedés veszélyeivel kerül összehasonlításra a probléma . Igaza van, de nem tarthatjuk búra alatt bezárva a gyerekeket, ahogy otthon és az iskolában megtanítjuk velük a közlekedés szabályait, ugyanígy ezeket a szabályokat is oktatnunk kellene…
Józsa Ivett
2012. február 22. szerda , 22:35 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
http://fn.hir24.hu/itthon/2012/02/17/elbutul-a-facebook-nemzedek/
Érdemes elolvasni.
Erdei Ádám
2011. december 1. csütörtök , 11:33 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Néhány gondolat az itt magas számban jelen lévő anti-facebookosok hozzászólásaihoz:
Van facebookom, s mikor elkezdtek jönni a sütik, torták virágok, ölelések stb., két kattintással kikapcsoltam őket.
Van facebookom, mert mióta divat lett a chatelés (főleg este 11 után), egyszerűen kikapcsoltam ezt a funkciót, s majd egy éve nem voltam bejelentkezve, így pl. a legjobb barátom (nem egy hétköznapi diák) is csak telefonon vagy valamilyen üzenet küldésével tud elérni.
Még mindig van facebookom, pedig olvastam a “Húsz százalékkal rontja a vizsgaeredményeket a Facebook”. Véleményem szerint a facebook-ellenzés a legújabb terepe a “miért van sok buta gyerek?” kérdés keresőinek. Ez előtt az volt a baj, hogy a gyerek túl sokat tv-zik (szerintem sokkal veszélyesebb mint a facebook), azelőtt pedig az, hogy titkon egy ifjúsági regényt olvas tanulás helyett vagy épp az, hogy leckeírás helyett a grundon rúgja a bőrt.
Rengeteg pozitívuma mellett viszont nehéz elmenni. Mára szinte eltűntek a “nem tudtam mi a házi feladat, mert múlt órán beteg voltam” és társaik, ill. mióta csoportokra lehet bontani az ismerősöket, spontán online tanulócsoportok jöttek létre. Véleményem szerint ezt a “rosszat” szükséges “jóvá” lehet, sőt kell is alakítani.
Laki Péter
2011. november 30. szerda , 13:49 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A Szilágyi Zsuzsa hozzászólásában idézett tanuló észrevételek részben már említették, amit én személy szerint a Facebook-on való tanulás/tanítás szempontjából előnyösnek tartanék. Ezek pedig a csoportok létrehozása. Tapasztalatom szerint ez gyakorlatban működik is, a diákok sokszor maguk szervezik meg csoportjaikat az alapján, hogy milyen szakosak, milyen szakirányosak, vagy akár kurzusok alapján is.
Ez elsősorban arra kiválóan alkalmas, hogy a diákok online jegyzeteket, beszkennelt jegyzeteket és online kiegészítő anyagokat, vagy akár a digitális könyvtárakban megtalálható olvasmányokat osszanak meg egymással, akár linkek formájában, akár a csoportba feltöltve azokat. Ezek mellett pedig, a csoport szociális életét is szervezhetik azáltal, hogy találkozókat beszélnek meg a felületen, esetleges óraelmaradásról, vendégelőadásokról tájékoztatják egymást és persze szabadidő eltöltését is megszervezhetik.
Ha ezeket a csoportokat tanár közreműködésével működtetnék, akkor talán el lehetne érni egy alternatív oktatási módszert, picivel hivatalosabb szintet, de abban egyetértek, hogy a Facebook nem lehet a tanítás szempontjából hivatalos színtér. Arra ott van a Neptun és E-learning felület. Anyag megosztás és szervezés szempontjából viszont hasznos kiegészítő tér lehet. Hozzátenném azt is, hogy ez szerintem csak középiskolai, de inkább felsőoktatási szinten működhet igazán.
(Tapasztaltam, hogy például utolsó féléves vizsgaidőszakban és szakdolgozat írás közben nagyon sokat kommunikáltunk és segítettük egymás munkáját a csoportunknak létrehozott Facebook körben, akár jegyzetekkel, akár információkkal és tényleg mindenki szerves részévé vált a tanulásnak.)
Kőháziné Petik Erika
2011. november 27. vasárnap , 19:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Úgy gondlom, manapság szinte megkerülhet,hogy az ember jelen legyen valamelyik közösségi portálon. Sokáig idegenkedve néztem 14 éves gyermekem “rajongását” a Facebook iránt, míg nem az ő kedvéért én is regisztráltam. Egy teljesen új világ tárult ki előttem. Nem csak azért mert olyan ismerősöket találtam meg újra, akikkel évek óta nem találkoztam, hanem mert minden egyes belépéssel új információt, ismeretet szerzek. Én örülök, ha tanítványok megjelölnek, mert ez olyan mintha az utcán köszönnének. Tudatosnak kell, mi az, amit meg akarok mutatni magamból. Végig olvastam csoporttársaim hozzászólásait. és mondhatom izgalmas volt. Egyetértek Zsolttal abban, hogy ne használjuk hivatalos információ közlésre,a FB-t, de előfordulnak olyan alkalmak (mint a 10perces szünetben feltett kérdések), amelyekre ilyen formában kötetlenül válaszolhatok. Ami engem viszont nagyon zavar, a szleng használata és a helyesírás.
Eltudom képzelni, hogy a közösségi oldalakat tanulásra, illetve érdeklődés felkeltésre használjuk, de mindennek feltétele jelenleg még nem megadott minden családban.
Forgó Sándor
2011. november 27. vasárnap , 22:34 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Zsuzsa, köszönöm az őszinte gondolatok megosztását.
Úgy gondolom, hogy az idő majd eldönti, hogy mire használjuk majd általában a közösségi oldalakat. Mindensetre Mark Zuckerberg “találmánya” még most kezd olyanná formálódni, amilyenné a fb közössége teszi.
Megosztok egy linket a film néhány kulcsmozzanatairól. Érdemes lesz megnézni. nem csak linket ,de filmet is. http://www.youtube.com/watch?v=lB95KLmpLR4
http://www.thesocialnetwork-movie.com/
Berczelédi Zsolt
2011. november 13. vasárnap , 08:53 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Érdeklődve olvasgatom Tanár úr blogját. Őszintén megvallva nem szoktam blogolni, sőt a Facebook-on sem vagyok rajta. Egyik oldalról elfogadom azt a tényt, hogy ma már gyakorlatilag megkerülhetetlen, azaz aki lépést akar tartani a fiatalok világával és meg szeretné érteni a mai fiatalok gondolatait, annak ez megkerülhetetlen. Töménytelen és szűretlen információs világ.
Felsőoktatásban dolgozom és a minap volt egy nagyon komoly vitám az egyik oktatótársammal. Ő – ha szabad így fogalmazni – igazi Facebook-fan. Minden hallgatóját bejelöli és ezen keresztül kommunikál a hallgatóival. Egyik vezetői értekezletünkön felvetette, hogy jelezzek már vissza a Facebook-on hallgatóimnak, mert felvetettek a nyelvoktatást érintő néhány operatív kérdést.
Teljesen meglepett a kérése. Azt gondolom, hogy egy felsőoktatási intézmény hivatalos kérdésekben nem kommunikálhat hallgatóival Facebook-on keresztül. Nem azért gondolom ezt, mert konzervatív vagyok és nem vagyok fenn a Facebook-on, hanem azért, mert a Fecabook nem hivatalos információs csatorna. Nem visszakereshető és nem ellenőrizhető. Ha a hallgató utána arra hivatkozik egy vitás helyzetben, hogy ő a Facebook-on ezt meg ezt az információt kapta az oktatójától, akkor azt a főiskola vezetése nem tudja hivatalos információként kezelni, nem ellenőrizhető vissza, nem naplózható… Ezért van a főiskolának hivatalos elektronikus ügyintézési rendszere, ahol minden látható, ki mikor mit kérdezett és mikor mit válaszolt. jogvita esetén naplózásnak köszönhetően minden válasz és felelős percre pontosan visszakereshető….
A másik kérdés, hogy mennyire használható az Facebook oktatási célra. Szerintem a fenti okok miatt nem használható. Nem várhatjuk el és nem kötelezhetünk diákot arra, hogy Facebook regisztrálja magát, azért, hogy házi feladatot küldjön rajta. Erre ott vannak a különböző ingyenesen, illetve pénzért hozzáférhető jobbnál jobb e-leraning-es keretrendszerek., ahol a minőségi tartalom jobban kontrollálható, aminek a használata már kötelezővé tehető.
Annak ellenére, hogy a mai társadalomban a Facebook megkerülhetetlenségét aláírom, rendkívül károsnak tartom. A legnagyobb problémája a mai fejlett társadalmaknak, hogy rendkívül keveset kommunikálunk egymással. Hiányzik a klasszikus értelemben vett minőségi kommunikáció az emberek között. Amikor leülnek és egymással szemben megbeszélik a hétköznapi dolgokat.
Nézzük csak meg miról szól az életünk. Arc nélkül, sokszor állnév alatt kommunikálunk (chat, email, sms, Facebook.) Kiüresedünk, begubózunk és depressziósak leszünk. Barátságok és családok kerülnek a szociális hálók, digitális világ csapdájába. Ez a felgyorsult fogyasztói társadalmunk egyik legnagyobb veszélyforrása. Amígre észbe kapunk a családunk és barátaink, egyéb közösségeink digitális valósággá változnak. Kiüresedünk, kiégünk és arctalanná válunk.
meggyőződésem, hogy nekünk mint pedagógusoknak illő távolságtartással és fenntartással kell kezelnünk ezeket a jelenségeket és a jövő generációját meg kell tudni védeni ezektől a veszélyektől. Meg kell ismertetni a veszélyekkel őket és meg kell tanítani nekik, hogyan kezeljék ezeket a jelenségeket.
Annak ellnére, hogy a Facebook-on való oktatást nem preferálom, sőt kifejezetten rossznak tartom, az e-lerning használatát az oktatásban rendkívül hasznosnak tartom. Nyelvoktatással foglalkozom, ami egy speciális terület az e-learning szempontjából. Szemben más tantárgyakkal, tudományterületekkel, az idegennyelv oktatásban az e-lerning a különböző nyelvi szinteken különböző intenzitás mellett használható hatékonyan. meggyőződésem, hogy míg kezdő szinteken kisebb mértékben, kizárólag a hagyományos tantermi oktatás mellett, kiegészítő elemként használható, egyre magasabb szinteken, különösen szaknyelvi modulok esetében gyakorlatilag önállóan is nagy hatékonyság mellett használható.
A nyelvoktatáshoz használt ingyenes és fizetős keretrendszerek egyik legnagyobb problémája az, hogy rendkívül bonyolultak funkcionalitásukat tekintve és nem veszik figyelembe a felhasználók korosztályi specifikumát. A jobbára fiatal, az informatika világában jártas tanulók relatív könnyen megbirkóznak akár a relatív bonyolultabb rendszerek kiismerésével, azonban a tanárok (átlag 40+, bölcsészek) számára, akik a feladatokat fejlesztik és mint tanulástámogatási eszközt használják, ez már inkább gondot okoz.
Egy profi keretrendszer legfontosabb jellemzője az átláthatóság és az egyszerű használhatóság, kezelőfelület. Az Ipone mint jelenség nem véletlenül lett sikertörténet. rendkívül egyszerű funkcionalitását tekintve, használata a “leganalfabétább” és tehetségtelenebb felhasználó számára is triviális.
Azt gondolom, hogy ahhoz, hogy a nyelvoktatás területén az e-learningben rejlő lehetőségeket ki lehessen használni, forradalmian új típusú keretrendszer szükséges.
éppen ezen dolgozunk 🙂
Forgó Sándor
2011. november 13. vasárnap , 11:44 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Berczelédi Zsolt,
köszönöm, hogy vállalja, a megszólalást ezen a felületen,
Be kell vallanom, én sem vagyok gyakorlott blogger, de az élet úgy hozta, hogy nem kerülhetem eme nyilvánosságot, hisz a mi szakmánk, mindig a nyilvánosság “kereszttüzében ” zajlott.
Épp ezért gondolom, hogy napjainkban a közösségi nyilvánosság egyik FŐTERE a FB, tehát élnünk kell a közösségi megoldások ezen változatával is.
(Nem tagadva, a hivatali formális kommunikáció szükségességének fontosságát).
Elgondolkodtatóak a fb fanok kontra fb pesszimistákról szóló tapasztalatai. Ehhez én egy kolléga hozzászólásával szeretnék hozzájárulni.
“Ha hatékonyan akarunk oktatni, alkalmazkodnunk kell a tanulók mindennapi szokásrendszeréhez, aminek a számítógép, az okostelefon, a webkettő már természetes részévé vált.” (Zsidóné)
Bezzeg Krisztián
2011. november 10. csütörtök , 10:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Ami érdekes megközelítés lehet az, hogy miként lehetne a tanulást a szórakozás részévé tenni. Ha már egyébként is többnyire erre használják a facebookot, akkor azt a módot kéne megtalálni miként válna az oktatás is egyfajta szórakozássá a portálon. Hogy lehetséges e nem tudom, pusztán ez a gondolat ötlött fel bennem elsőre, esetleg van rá mód…
Számomra differenciált érzéseket kelt a téma, mert még tanulóként nehezen barátkozom az internetes tananyagokkal, jobban kedvelem a papírra nyomtatott betűket, főleg, ha már 20 oldalnál nagyobb terjedelmű anyagról van szó. Ettől függetlenül azt látom, hogy az internet segítségével, olyan tanítási terepet lehet kiaknázni, ami a jövőre nézve talán majd a leghasznosabb lesz. Az állandó kapcsolattartás lehetőséget ad arra, hogy a tanulás folyamatos legyen.
Az ötletet és kezdeményezést mindenképpen pozitívnak tartom, de vannak természetesen kritériumok is. Magyarország, bármennyire is szeretnénk, az átlag életszínvonalat tekintve nincs épp vezető helyen. Így még azért előfordulnak olyan háztartások, ahol nincs internet kapcsolat vagy akár egy személyi számítógép, és míg ebből fakadóan egy diák is hátrányát szenvedheti a módszernek, az adott iskolának vagy osztálynak nem célszerű és igazságtalan a tanulóval szemben a bevezetése.
Szilágyi Zsuzsa
2011. október 29. szombat , 21:20 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Tanár Úr! Köszönöm a véleményezést! Továbbítom a köszönetet az ötletekért a Fiataloknak! 🙂
Forgó Sándor
2011. október 29. szombat , 19:37 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Zsuzsa, ez igen hasznos információ, hisz első kézből – ha tetszik akkor tiszta forrásból – ismerhetjük meg a fb alkalmazásának lehetőségeit. Köszönjük az ötleteket fs
Szilágyi Zsuzsa
2011. október 29. szombat , 19:12 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Mivel az elején igyekeztem teljesíteni Tanár Úr kérését, nem igazán sikerült a dolog. Igaz, soha nem csináltam még ilyet (blogozás), ami nyilván nem előny, de megpróbáltam…. Annyi eredménye volt, hogy legalább elindítottam a vitát. Ezek után a „Nem adom fel” elvét vallva testnevelőként nagy fejtörést számomra a kérdés, vagyis hogyan lehet oktatásra használni a Facebook-ot?!
Végül arra gondoltam, diákjaimat – akik sokkal többet és jobban használják ezt a fórumot, mint én – kérdezem meg mi a véleményük erről?
Az alábbiakban ezeket a véleményeket teszem közzé. Az első blokkban beszélgetést (chat) folytattam Sz.P. 12. évfolyamos tanulóval, aki úgy gondolom sok mindenre megtanított engem!!!!
A második részben „felhívást” tettem közzé az érintett fórumon, amire két volt diák reagált, szintén segítő véleményüket megfogalmazva.
Az utolsó hozzászólást Á.J szintén 12. évfolyamos diák e-mailen feltett kérdésemre írta le véleményét.
Írásaikat „vágatlanul” adom tovább, csak a fotókat vágtam ki.
Jó olvasgatást Mindenkinek!
Sz.P.
facebook a tanításban
-lecke megírása facebook-on keresztűl
-tanár segítséget nyújt a diáknak a facebook-on
-feladat ellenőrzése facebook-on
-különböző csoportok ( feladatokra specializálódva)
Sz.Zs.
Szia Peti! Konkrétabban?! Vagyis szerinted jó ötlet? Eredményes, hatékony lehet ez a forma??!
Sz.P.
jóötlet
alapoktól felépítve, hogy mi is a feladat
és abból eljutni a facebook-ig
merni kell újítani és kiállni a többiek közül
Sz.Zs.
No akkor most azt magyarázd el nekem légyszi egy elméleti tárgyra lebontva hogyan képzelnéd el?!
Sz.P
mondjuk magyarból adott a feladat,hogy a tanár által készített prezentációból készítsenek egyenként egy vázlatot, ami szerint elő tudnák adni mondjuk órán az adott anyagot,.ezt a vázlatot töltsék fel facebook-ra egy előre megadott csoportba ( meg van a csoport része ) ahol a tanár kiértékelheti, javíthatja és kiegészítheti a leírtakat, valamint segítséget nyújthat az esetleges problémák megoldásában.
Sz.Zs.
Igen ez egy jó példa szerintem is. Mi a helyzet Peti a matekkal?! Azt hogyan tudnád elképzelni?
Sz.P.
fúú
matekfeladatot kiadja a tanár, szöveges kifejtést kér vagy mondjuk indoklást, privát üzenetben kéri a diákoktól a megoldásokat, majd ugyanígy privát levélben, vagy egy körüzenetben megkapják az eredményeiket. esetleg lehet matek (mint verseny) több fordulóval, minden fordulóhoz más-más feladat (életkornak és évfolyamnak megfelelően)
Sz.Zs.
Ha privátban kéri, akkor akár melyik levelező rendszert is használhatná, nem?!
Sz.P.
igen vagy facebookon sima levélben
Sz.Zs.
Nem zaklatlak tovább, csak még egy utolsó kérdés. Milyen lehetőséget kellene nekem, mint testnevelőnek kihasználnom ezen a területen, hogy haladhassak a korral??!
Sz.P.
nem zaklat tanárnő
ráérek
örülök h. segíthetek
testnevelés és a facebook, kellemeset összekötve a hasznossal, különböző gyakorlatok amelyekkel a facebook-előtt ülve is lehet lazítani és mozogni egy kicsit ( karok nyújtása, fejkörzés,stb) nem nagy dolog, de máris benne van a facebook.
Ezen gyakorlatok részére létrehozni egy csoportot (mint a Barna tanár úr fizikás csoportja) és oda hetente kéthetente feltölteni néhány egyszerű kis gyakorlatot
Sz.Zs.
Hogy miért is nem jutott ez eszembe??!! Köszönöm az ötletet!! Ha lesz egy kis időm a megvalósításra, majd segíthetsz!?
Sz.P
igen
szerintem minden résznek adjon tanárnő egy főcímet
facebook a matematikában
facebook a magyarban
stb
facebook mint a testnevelés egy eszköze
pl
Sz.Zs.
Szia, köszönöm szépen a segítséged!!! Zsuzsa néni
Sz.P
ugyan nincs mit
máskor is
segítek szívesen
• Mit gondolnak volt és jelenlegi tanítványaim a Facebook-on történő oktatásról?
Válaszokat várnék! Köszönöm!!!! 🙂
K.K.: nekem tetszik 🙂 8 órája • Tetszik
Zsuzsa Szilágyi Szia Kitti! Bővebben, indokolva kifejtenéd a véleményed kérlek?!
6 órája • Tetszik
I.A Ha interaktív a kapcsolat és rendszerezett (időben) akkor sztem simán belefér!
5 órája • Nem tetszik • 1 személy
I.A.: törekedni kell arra, hogy a tanár kompenzálja a személytelenséget és oly módon ragadja meg a diákok figyelmét, hogy neten keresztül és felkeltse az érdeklődést, alapból az a „leggázabb”, hogy a diák akkor sem figyel, le….ja a tanárt és az órát akkor is ha jelen van nem, hogy neten keresztül, ez csak szubjektív vélemény, ill. elnézést a vulgáris szövegért…=]
5 órája • Nem tetszik • 1 személy
Zsuzsa Szilágyi Köszi Andris! 🙂
5 órája • Tetszik
K.K: Szerintem viszont jó ötlet, mivel a diák látja, hogy olyan oldalról próbálja a tanár is megközelíteni a dolgot, amelyik neki is tetszik. Vannak már online oktatások… nem mondom, hogy hatékonyabb lesz mindenféle szempontból viszont egy próbát feltétlenül megér! Ráadásul lehet, hogy azt fogja gondolni, hogy végre egy tanár, aki halad a korral.
Á.J.:
„Szerintem ha a facebook egy újféle tanítási módszer alapja lenne, még az eddiginél is több feladat hárulna a tanárra. Hiszen lehet, hogy eredményesebben, nagyobb hatásfokkal tanulnánk, de az is igaz, hogy gyakran elkalandozna a figyelmünk, hiszen mégis csak diákok vagyunk, így nem mondhatnám, hogy többet tudnánk az adott anyagról. Így megint csak a tanárra hárulna a feladat, hogy felkeltse az érdeklődésünket.
Ha esetleg valami plusz, pótló, kisegítő, felzárkóztató anyagot szeretne elküldeni a tanárom számomra, azt e –mailen, vagy egyéb formában is eljuthatja hozzám, ha szeretné”
Hegyesi Lajosné
2011. október 27. csütörtök , 18:23 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Nem vagyok a fb-on.A közvetlen környezetemben a kollégáim véleménye megoszlik a tagságról.A tanulóim szinte mindegyik fb. tag Ők nagyon elégedettek.Az előző hozzászólások,a hasznos információk meggyőztek arról,hogy én is regisztráljak,mivel egyetértek a csoportársammal,hogy:
“Ha hatékonyan akarunk oktatni, alkalmazkodnunk kell a tanulók mindennapi szokásrendszeréhez, aminek a számítógép, az okostelefon, a webkettő már természetes részévé vált.” (Zsidóné).
Kosik Istvánné
2011. október 27. csütörtök , 07:51 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A Time magazin szerint ahogyan Tanár úr prezijében is említi-, 2006-ban az év embere a You Tube közössége lett. Sztálin, Einstein, Clinton után 2006-ban az Internetre tartalmat feltöltő “átlagember ” volt az újság szerint legnagyobb hatással a világra. Más felmérések szerint ma a Google, mint márka jobban megszabja az emberek életét mint a Coca-Cola tette vala.
Míg 2008 környékén a Google-t tekintette mindenki az internet legfontosabb mozgatórugójának ma innovációs erejét tekintve a Facebookra szavazhatnánk, hiszen a közösségi oldal amerikai diákok honlapjából hatalmas gépezetté nőtte ki magát alig pár év alatt, sőt 2010 márciusában látogatottsági adatai először szárnyalták túl az addig stabilan vezető google.com-ot.
Az elmúlt évtizedek radikális átalakulása az élet minden területére kihatott és az emberek közti információ átvitelére új utak születtek (sms, emailkliensek üzenettovábbító és automatikus válaszfunkciói, levelezőlisták, internetes linkek, RSS, blogok, közösségi könyvjelzők (social bookmarking), a címkézés (tagging), publikálás playlistjei, a peer-to-peer hálózatok. De nemcsak a kommunikációs utak változtak, hanem a tartalom elérhetőségének és átvételének, továbbhasznosításának módja is, amelyet véleményem szerint az oktatásba is be kell építeni. A mai generáció az a típusú digitális, beleszületik és evidensnek tekinti a technológia használatát. Ott kell megfogni őket és azzal a formával, ahol lehetséges és ebben fontosak az új technológiai fejlesztések és azok használata. Az internetre egyre több archívum anyaga kerül fel és válik kutathatóvá tértől és időtől függetlenül. Én ezek használatát is fontosnak tartom az oktatásban. A Facebook kiválóan alkalmas lehet projekt feladatok létrehozásához csoport feladat oldalnak. A kérdéseken keresztül szavaztatni is lehet a diákokat, meg lehet osztani dokumentumokat, képeket, linkeket és mindehhez adott egy kész keretrendszer. A Facebook alkalmazások mellett nagyon hasznosnak találom a wikik létrehozásának lehetőségét, melyen keresztül mérhető a hallgatók aktivitása, feladat teljesítése és kollaboratív módon folytatható az oktatás.
Pár linket megosztanék:
http://www.kitchenbudapest.hu/
http://www.fablab.hu/
Üdvözlettel: Kosik Istvánné, Irma
Forgó Sándor
2011. október 27. csütörtök , 08:43 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Köszönöm Irmának, hogy megosztotta gondolatait és és fb-s tapaztalatait. Remélem sokan hasznosíthatják majd a linken olvasottakat.
Varga Katalin
2011. október 25. kedd , 14:02 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Egyetértek csoporttársam azon mondatával, amelyet Tanár Úr is méltónak tart az idézésre: “Ha hatékonyan akarunk oktatni, alkalmazkodnunk kell a tanulók mindennapi szokásrendszeréhez, aminek a számítógép, az okostelefon, a webkettő már természetes részévé vált.” (Zsidóné). Nem lehet megkerülnie egyetlen felelősségteljes pedagógusnak sem, hogy alapvető jártasságot szerezzen a hálózati módszertani eszközökben, még ha ellenérzései vannak is.
A legtöbb kritika a tartalmi kérdéseken túl a nyelvi kultúra miatt éri az “on-line viágot”. Én magam is sokszor vívódom, hisz fontosnak tartom a magyar nyelv művelését, megőrzését, ugyanakkor elgondolkodtam azon, vajon nem egy újabb nyelvújító korszakhoz érkeztünk? Távol álljon tőlem a fb használóit Kazinczyhoz hasonlítani, de nyelvünknek ma már vitathatatlanul része az a fajta új nyelvi kultúra, melynek kiindulópontja az egyszerűsítés, rövidítés, s ez évszázadok óta jellemző tendencia a nyelvi változásokban. Most azonban felgyorsultak a változások és tömegeket érintenek.
Forgó Sándor
2011. október 24. hétfő , 21:09 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Köszönöm Kedves Tamás, valóban alapkutatások kellenek, ahhoz hogy ezeket a tapasztalatokat megismerhesssük
Totyik Tamás
2011. október 24. hétfő , 20:38 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Ajánlom figyelmében Tanár Úrnak az ITEC TeamUP iskolai kisérletét az Educatio szervezésében Főző Attila vezetésével. A feleségem most vesz részt ennek a kíséreltenek a megvalósításában. A gyerekeknek projekt munkában kell feladatokat megoldani otthon számítógépen kerszetül, de a projekt több ember közös munkájaként jelenik meg. Órán megalapozzák a projektet, a gép sorsolja össze a csoportokat érdeklődési körök alapján. Házi feladatként TeamUP alkalmazásban egyperces csoportjegyzet kell készíteni: magyarázzák el a tervüket, mi lesz a soronkövetkező feladat, térjenek ki a várható nehézségekre. Az összes csapatnak meg kell nézni a többiek üzenetét. Egy hosszabb folyamat révén születik meg így a projekt. Talán ezzel a módszerrel jobban lehetne a jövő oktatását megalapozni, mint a facebook-kal Internet alapú, felhőben dolgozik, projekt munka folyik.
Ehhez probál segítséget nyújtani http://www.europeanschoolnet.org/web/guest/howto_openid
weblap.
Van valamilyen bővebb információja Tanár Úrnak erről a rendszerről?
Ludányiné Bella Szilvia
2011. október 21. péntek , 17:34 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Véleményem szerint a Facebook a mai fiatalság egyik leggyakrabban használt és egyben az egyik legtöbb kiaknázatlan lehetőséget rejtő XXI. századi újítás. Rejlenek benne pozitív és negatív tartalmak is, amelyek talán, sőt biztos hazánkban még nem érték el azt a mértékű hálózati kiismertséget, mellyel elérhető számtalan hasznos alkalmazás. Nagyon sok fiatal nem találja meg önmaga határait, és nem képes kontrollálni az ez előtt töltött idejét, ami nem is lenne baj addig a pontig, ameddig szép lassan a virtuális valóságban találják magukat a való világ helyett. Személyes kapcsolatok, kontaktusok rovására történik a Facebook elterjedése. Manapság gyakran előnyt élvez egy személyes baráti beszélgetéssel szemben, amely akármilyen szemszögből nézzük nem hasznos. Ugyanis ez teljes mértékben hátráltatja a diákot az érthető kifejezések használatának elsajátításában. Egyszerű rövidítések, nyelvtanilag helytelen szóhasználatok alkalmazása jellemző rájuk, ezt látott tapasztalatokkal tudom alátámasztani. Azonban addig nem is lenne gond, még a két síkot el tudják választani, de egyre gyakrabban tapasztalom tanórákon, illetve dolgozatokban a helytelenül leírt szavakat . Ezek mellett mégis úgy látom, hogy kikerülhetetlen a Facebook nélküli világ, mert ez az egyik legelterjedtebb hely, ahol cégek, egyetemek, egyéb helyek túlnyomó többsége megtalálható, így egyszerűen lehet fontos információkhoz jutni. Úgy érzem a fiatalok nem a tanulás egyik eszközeként használják, ezért nekünk kellene a diákokat a helyesebb és célszerűbb használatára ösztönözni…
Benczéné Broda Katalin
2011. október 20. csütörtök , 18:04 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
http://index.hu/tudomany/brittudosok/2010/09/07/husz_szazalekkal_rontja_a_vizsgaeredmenyeket_a_facebook/
http://index.hu/tech/2010/08/18/nem_baratkozhatnak_diakjaikkal_a_tanarok_facebookon/
Bocsánat, elgépeltem a hivatkozásokat!
Persze azért mert nem vagyok facebook rajongó, nem jelenti azt, hogy nem használom ki az internet adta lehetőségeket a kapcsolattartásra. A szülőknek éppen most írom a körlevelet a holnapi ünnepélyről. A mi iskolánkba járó gyerekek szerencsések, mert mindenkinek van már otthon internet elérhetősége, ezért ők ragyogóan meg tudják oldani pl. az info házi feladatot az iskolai e-learning felületen keresztül, ahol még divat a kérem, a köszönöm szavak használata, ahol még illik a magyar nyelvet helyesen használni, ahol lehet tévedni és segítséget kérni, akár egymástól is. Vállalva a véleményemet és saját magamat.
Forgó Sándor
2011. október 20. csütörtök , 20:08 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Kedves Katalin, köszönöm a linkeket és a tényszerű információkat. ( később tudok csak utána olvasni). Valóban még nehezebb helyzet előtt áll a pedagógus társadalom, mint a tévé megjelenésekor történt. Az egyik médiakutató a tévéről azt írta, hogy megfosztotta az iskolát a nagyhatalmi helyzetétől. Hogyan is folytathatnánk ezt tovább az internet webkettő és az újmédia világában?
Forgo sandor
2011. október 20. csütörtök , 15:44 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Nagyon megerintett Erika velemenye es kulonosen a kozlekedesi hasonlata. A sok elterelo informaciora, talan ugy lehtne hasonlatot talalni, mint akkor amikor gyermekkorunkba kezunkba adtak a cedulat, hogy ne vasaroljuk fel a boltot. …
A tanaroknak pont azt kell bemutatni, hogy , hol es mikor van szuksege a diaknak egyfajta onkorlaozasra a szorfozes soran….
Selyem Erika
2011. október 19. szerda , 22:24 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Napok óta gondolkodom, de nem tudok állást foglalni. Azzal nincs problémám, hogy nekem tanárként kell a gyerekektől tanulni – ezt számítástechnika tanárként megszoktam. Mióta tanítok, ez mindig így volt. De az internet rengeteg veszélyt hordoz a gyerekekre nézve, és úgy gondolom, hogy nem kéne még ezeknek még nagyobb esélyt adni. Megpróbálom egy hasonlattal világossá tenni, mire gondolok.
A közlekedés veszélyes dolog. Nem tudjuk megvédeni őket, iskolába jövet, menet közlekednek. De legalább én nem küldöm ki a gyereket a boltba tanítási időben.
Lehet, hogy álszentnek tűnök, de addig, amíg van 1 gyerek az osztályban, aki nem regisztrált 11 évesen a facebook-ra, addig én nem küldök ott nekik se feladatot, se semmit.
A másik kérdőjelem a rengeteg elterelő információ.
Pl. ez egy igen visszafogott oldal, de innen is több, mint 10 lehetőségem van valamerre “elcsatangolni”. És ha lehet, meg is teszem. A gyerekek még inkább. 5 perc múlva lehet, hogy már nem is tudja, honnan indult, mi a feladata. Így is elég nagy kavarodás van a gyerekeink fejében. Az iskolának pont az lenne az egyik feladata, hogy a rengeteg információt, amivel a gyerekek találkoznak, megpróbálja rendszerbe foglalni.
Szerintem.
Forgó Sándor
2011. október 19. szerda , 20:28 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
örülök, hogy ehhez a poszthoz kezd kialakulni egy vitakör. Nem tudom magam sem a jövőt ebben. Az mindenesetre döbbenetes, hogy a tanulók között a legnépszerűbb helyen szerepel a fb alkalmazása.
Miért is ne lehetne oktatási tartalommal is megtölteni néhány esetben azzal is?
Érdekelne, hogy Katalin milyen forrást talált erről……
Selyem Erika
2011. október 19. szerda , 22:32 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Lehet, hogy a fb a legnépszerűbb, de nem biztos, hogy az iskolai tartalom is olyan népszerű lenne. Nem biztos, hogy a matematika vagy a nyelvtan versenyezni tud a fényképek kommentelésével vagy a FarmVille használatával.
Forgó Sándor
2011. október 20. csütörtök , 20:16 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Minden technikai találmány oktatási alkalmazhatóságáról voltak illúziók, túlkapások (Edison) és mértéktartó (S Papert) felfogások. A FB Myspace, Twitter vajon melyikbe fog tartozni majd…?
Benczéné Broda Katalin
2011. október 18. kedd , 19:05 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Volt facebook-om, addig amíg nem jöttek a sütik, torták, innivalók rám gondoló tanítványoktól. (Ezerrel fogyókúrázom, mit csináljak velük?)
Volt facebook-om, amíg nem jöttek reggelenként bosszankodó tanító kollégáim, hogy 23 órakor miért akar beszélgetni a másodikos gyerek a tanító nénivel?
Volt facebook-om, amíg nem olvastam Húsz százalékkal rontja a vizsgaeredményeket a Facebook
Florida állam egyik iskolai körzete nem javasolja a pedagógusoknak .
Miről maradok le? Az e-tanarikar-tól rendszeresen kapom a hírlevelet. Az eduline-t, az edupress-t naponta olvasom, a tanarblog.hu-t rendszeresen figyelemmel kísérem, híreiket olvasom……..
Forgo sandor
2011. október 20. csütörtök , 15:47 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A tanarblog oldalon tobb cikk is foglalkozik ezzel a kerdessel.”Jeloljem vagy ne jeloljem” cimu temat erdemes megtekinteni…
Gulyás Ágnes
2011. október 17. hétfő , 08:55 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Nagyon jó lehetőség, hasznosságát tapasztaltam az iskolában: a gyerekeknek gondolkodtató matematikai feladatokat küldtem, a megoldásokat ugyanígy juttatták vissza hozzám. Egymással is megvitatták a lehetséges megoldásokat
Forgó Sándor
2011. október 19. szerda , 20:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Láthatnánk belőle néhány képernyőképet???
Gulyás Ágnes
2011. október 28. péntek , 17:36 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
A feladatok küldésére használt facebook fiókomat már megszüntettem, de az erre a célra készített feladatbankot szívesen megosztom.
Forgó Sándor
2011. október 28. péntek , 18:30 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Szívesen látnánk…
Gulyás Ágnes
2011. október 28. péntek , 21:28 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Verseny előtt küldtem el ezeket a feladatokat, hogy tudjanak gyakorolni. Szerintem ezek megoldásaiból látszik jól, hogyan gondolkoznak, jól gondolkoznak-e. Ilyen feladatokkal nem nagyon találkoznak a tankönyvekben.
Kíváncsi vagyok milyennek találjátok?
Gondolkodtató feladatok I.
3-4.o.
1. Egy parasztnak 11 báránya közülük 9 kivételével mind elpusztult.
Hány maradt?
2. Ha 6 égő gyertyából 4-et eloltunk, hány gyertya maradt?
3. Egy folyó szélén állsz, a túlsó oldalon cseresznyefa. Cseresznyét akarsz szedni, de palló, híd sehol. Hogyan mész át nyáron a fához? Mondjuk, átúszol a túlpartra. És télen?
4. Egy osztályba 24 gyerek jár. 16 tanuló járt már a Mátrába, 9 pedig a Tátrában. 4 gyerek egyik helyen sem volt. Hányan jártak mindkét hegységben?
5. Az egyik pohárban feketekávé van, a másikban ugyanannyi tej. Vegyük ki a feketekávés pohárból egy kanálnyit, öntsünk a másikba és ott keverjük el tejjel. Ezután vegyünk ki ebből a pohárból egy kanálnyit és azt öntsük a feketekávés pohárba. Mi lesz több: a feketekávés pohárban a tej, vagy a tejes pohárban a feketekávé?
Jó munkát!Gondolkodtató feladatok II.
3-4.o.
1. Ha a juhász a nyájat 20 báránnyal gyarapítaná, akkor kétszer annyi báránya lenne, mintha csak 5 bárányt venne. Hány báránya van most a juhásznak?
2.Írd fel a legnagyobb számot, amelyben a harmadik jeggyel kezdődően minden számjegy az előző kettő összege!
3. Ha 3 fitying 6 petákot, 3 peták 15 fabatkát ér, akkor hány fabatkát ér 1 fitying?
4. Hány olyan kétjegyű szám van, amelyben a számjegyek szorzata legfeljebb 6?
5. Gondolok egy 1 és 8 közötti számra. Legkevesebb hány kérdéssel lehet kitalálni?
Jó munkát!
Gulyás Ágnes
2011. október 17. hétfő , 08:52 (UTC 1) Link a hozzászóláshoz
Nagyon jó lehetőség, hasznosságát tapasztaltam az iskolában: a gyerekeknek gondolkodtató matematikai feladatokat küldtem, a megoldásokat ugyanígy juttatták vissza hozzám. Egymással is megvitatták a lehetséges megoldásokat.