Az új rögzítési és kommunikációs technológiák (telefon, rádió, televízió az Internet) mára gyökeresen átalakították a bennünket körülvevő világot, az egymásról való tudás a tudatosan megtervezett kommunikáció napi gyakorlata az élet minden szintjét átjárja. A számítógép megjelenése, használata és a globális hálózat kialakulása alaposan átrajzolta gondolkodásmódunkat és társadalmi életünket. Ezért óriási a jelentősége annak, hogy hosszabb távú, történeti-társadalmi összefüggésben is lássuk a technikai fejlődés okozta új eszközeink hatásait.

A technológiai fejlődés egyik következménye a publikációk számának növekedése, és formai átalakulása. Az egész eddigi kommunikációtechnológiai történelem napjainkban teljesedik ki.

Az információtechnika fejlődése és beépülése a társadalomba a korábbi fejlődési ciklusokhoz képest példa nélküli sebességgel történik. Míg a legfontosabb ipari berendezések, gépek felfedezéséhez kb. 250 évre volt szükség, addig például a számítástechnika területén 40 év alatt hasonló vagy még nagyobb nagyságrendű fejlődés ment végbe. Ugyanilyen arány, legalább öt-hatszoros sebességnövekedés figyelhető meg az új technika elterjedéséhez szükséges időtartam terén is.

Az emberi kommunikációt hordozó médiumok körének bővülése, funkcióik bonyolultabbá válása visszahat magára a kommunikációra tartalmi értelemben is. Érdemes visszatekinteni Vannevar Bush gondolatatira³ (1945) melyben a rögzítési és kommunikációs technológiák és az un. rekordokról⁴ ill., jövőjéről szól:

„Mennyiben szolgálta eddig a tudomány és a kutatás nyomán feltalált eszközök az emberiség javát? Kezdetben megnövekedett az ember hatalma anyagi környezete felett. Jobb ételt ehetett, jobb ruhában járhatott, jobb lakásban lakhatott, egyszóval, nagyobb biztonságban élhetett, és részben felszabadult a puszta lét igája alól. Megismerte saját biológiai működését, így fokozatosan úrrá lett a betegségek felett, és hosszabb lett az élete. A tudomány felfedte a fiziológiai és pszichológiai funkciók kapcsolatát, és ez által teljesebb lelki egészséget ígér.

Megteremtette az emberek közötti gyors kommunikáció lehetőségét: megalkotta a gondolatok rekordját, és lehetővé tette, hogy mindenki hozzáférhessen az emberi szellem eme tárházához, és szabadon vegyen belőle. Ettől kezdve a tudás már nem az egyeden keresztül, hanem a faj életén át gyarapodik és hagyományozódik. A fotocella, ami fizikai értelemben látja a dolgokat, a fejlett fényképezési eljárás, aminek a segítségével nemcsak a látható, de a láthatatlan is rögzíthető; az izzókatódos cső, ami hatalmas erőket képes vezérelni, és kevesebb energiát használ, mint a szúnyog szárnya mozgatásához; a katódsugárcső, ami a mikroszekundum töredéke alatt végbemenő folyamatokat is láthatóvá teszi; a relék, amik sokkal megbízhatóbban és ezerszer gyorsabban hajtanak végre egy cselekvéssort, mint az ember – megszámlálhatatlan ilyen eszköz létezik ma már, és ezek új utakat nyithatnak a tudományos rekordkészítésben.”

Napjainkban a hagyományos szemlélet mellett elterjedőben az a felfogás miszerint „a feladat az, hogy olyan állampolgárokat neveljünk, akik a számítógépek és hálózatok világában önállóan gondolkodó, de együttműködő és megértő cselekvői lesznek a társadalomnak. Ebben a szemléletben nem a számítástechnika a lényeg, hanem az hogy a modern világ kontinuitását az emberi gondolkodás történetének legjobb eszméivel közösítse.” ⁵ Nyíri Kristóf már mobil információs társadalomról ír: „…mely nem pusztán a szöveges-lineáris információ, hanem egyszersmind az interaktív képi és hangi információ társadalma.” ⁶