Azzal kezdtük ezt a fejezetet, hogy az információs társadalom fő, kezdeti diskurzusai leginkább az információs forradalomról, sőt, forradalmakról szólnak. Sculley modellje azonban egy békés evolúciót mutatott. Az információs társadalom születésének jelenlegi szakaszában - Pintér szerint - 3 téma foglalkoztatja a szakértőket és a társadalmat: Az elsõ diskurzus arról szól, hogy az Internet az ördög mûve-é, a második diskurzus a lelkes futurológusok híveinek tábora és a földhözragadtak között zajlik a rózsaszínű jövőről, a harmadik diskurzus a technofil és a technofób táborok között zajló parázs vita.

A leggyakrabban említett negatívumok a következők:

1. A megbízhatóság kérdése (nem tudhatod, ki van a másik oldalon, kivel kommunikálsz),

2. a hitelesség (lehet-e hinni a világhálóról szerzett információknak),

3. a valóságérzék elvesztése (akik túl sok idõt töltenek a hálózaton, elvesztik a valósággal való kapcsolatukat),

4. az elidegenedés (a számítógép rabjai a valós kapcsolataikat fokozatosan leépítik),

5. az identitás elvesztése (az Interneten bárki vagy bármi lehetsz, csak egy idõ után azt nem tudod, ki is vagy valójában),

6. az agresszió (a számítógépes játékok életidegenek és erőszakossá tesznek),

7. a pornográfia és pedofília, a szélsőségek megjelenése (az internet a ferde hajlamú és a szélsõséges nézeteket valló emberek kedvelt találkahelye),

8. a kommunikáció elszürkülése (az új eszközök miatt elvész a személyes kommunikáció sokszínûsége, a nyelvünk elsatnyul),

9. dataszmog (belefulladunk az információs óceánba, nem tudunk eligazodni az interneten fellelhető sok-sok információ között)

Mindezekkel kapcsolatban Krajcsi Attila (2000) azt állítja, hogy „mindazok a sokak által hangoztatott káros és ártalmas mechanizmusok, amelyeket az Internet veszélyeként szoktak egyesek emlegetni, egyáltalán nem az Internet veszélyei, hanem régen velünk élõ veszélyek, amelyek az Interneten is megjelennek". Ezen negatív elképzelésekkel szemben felhozott érvek többnyire a média negatív szenzációkereső természetére, az újtól, helyesebben ismeretlentől való általános idegenkedés pszichológiai törvényeire hivatkoznak. A legfontosabb ellenérv az, hogy az Internettel kapcsolatos negatív kép figyelmen kívül hagyja, hogy az információs társadalom szerkezetének és problémáinak feltárásakor nem szabad csupán az Internetre redukálni a vizsgálódást. Az Internet és az információs társadalom közé ugyanis nem tehető egyenlőségjel, a kettõ nem ugyanaz. Az előbbi egy világméretű számítógépes hálózat, az utóbbi pedig a társadalmi együttélés egyik lehetséges módja.

„Az Internet gyakorlatilag különféle médiumok sokaságát foglalja magában, egyesítve számos kommunikációs forma sajátos jegyeit. Az információs társadalom ennél több és más is, hiszen az ilyenfajta társadalomnak csak az egyik fontos attribútuma, illetve eszköze az Internet. Az információs társadalom az emberi együttélés új módja, amelyben az információ szervezett előállítása, tárolása, előhívása és felhasználása játssza a központi szerepet, és új strukturális elemek, a hálózatok segítségével kialakul egyfajta „hálózati társadalom" a maga új intézményeivel együtt, amelyek legnagyobbrészt a már ismert társadalmi intézmények átalakult formái. Így formálódik újjá makroszinten a politika, a gazdaság és a kultúra, továbbá a mezoszinten működő intézmények, valamint mikroszinten a családok és az egyéni identitások is." (Castells, 1996).

Markáns téma még a másodlagos szóbeliség megjelenése az Interneten, és természetesen maga a világméretű hálózatosodás (Czeizer, 1999). Walter Ong jezsuita atya 1982-ben jelentette meg Orality and Literacy (Szóbeliség és írásbeliség) című művét. A korszakalkotó írásmű az ún. Torontoi Iskola kommunikációelméleti eredményeit összegzi és építi tovább. Ong annak a befolyásos szellemi áramlatnak a vonzáskörében mozog, amelyet Harold Innis, Marshall McLuhan, Eric Havelock

 

65. kép: Eric Havelock (1903-1988)

 

vagy Elizabeth Eisenstein neveivel fémjelezhetünk.

 

66. kép: Elizabeth Eisenstein

 

2.videó: Interjú Elizabeth Eisensteinnel

 

Ezekben a kutatókban az a közös, hogy a civilizáció folyamatát, a különböző korok társadalmainak különböző kommunikációs szokásaival igyekeznek magyarázni.

http://video.google.com/videoplay?docid=3799597271637295000#

Munkásságában meghatározó szerepet játszik annak a fordulatnak a vizsgálata, amelyet az írás és később a nyomtatás elterjedése hozott a korabeli társadalmak kultúrájában. A szóbeliség viszonyai között élő közösségek ennek a fordulatnak a hatására kezdtek újfajta módon gondolkodni önmagukról és az őket körülvevő világról. „Csak az írás létrejöttével válik lehetségessé a mondottnak tartós rögzítése s különböző szövegek összehasonlítása. Így áll elő a kognitív szubjektum ama távolsága saját mentális tartalmaitól, ama szellemi tér, melyben fogalmiság és reflexió először kibontakozhatnak. Kialakul az ellentmondás és a koherencia eszméje, formát ölt a kritikai-racionális gondolkodás. Csak az írásbeliség megjelenésével válik el egymástól legenda és tény, mítosz és tudás." Mindez akkor válik különösen izgalmassá, amikor felfedezzük, hogy napjainkban az elektronika térnyerése révén ugyanennek a folyamatnak a részleges visszafordulása zajlik. Az írásbeliségről a telefon, rádió, televízió és más elektronikus technológiák által hordozott új szóbeliségre való áttérésnek nap mint nap szem- és fültanúi lehetünk. Walter Ong ezt az új szóbeliséget nevezte könyvében másodlagos szóbeliségnek. Azért másodlagos, mert ez a szóbeliség immár állandó jelleggel írott és nyomtatott szövegekre támaszkodik, rájuk hivatkozik, és belőlük merít. Eme kettősség fokozottan erős jelenléte tapasztalható a kommunikációs technológia legújabb médiumán, az Interneten.

Nyíri Kristóf nyomán Czeizer is foglalkozik a kérdéssel: „Nyíri Kristóf „Hagyomány és társadalmi kommunikáció" című tanulmányában arra hívja fel a figyelmünket, hogy az Interneten történő hálózati kommunikáció során összekeverednek a beszélt és az írott nyelv sajátosságai. Ő azt mondja, hogy: „a networking alapvető formája az e-mail (elektronikus levél), és lenyűgöző az a megfigyelés, hogy az e-mail üzenetek stílusa milyen közel áll a beszélt nyelv stílusához. Az e-mail szövegek hemzsegnek a hibásan induló, inkoherens mondatoktól. A hálózat gyorsasága, a kommunikációs helyzet nyomása a mérlegelő, reflektáló fogalmazás ellenében hat." Úgy tűnik tehát, hogy az e-mail-ezés esetében - a beszédhez hasonlóan - sokkal lényegesebb a spontaneitás, a jelenidejű helyzethez kötöttség, mint az - írás (és főként a nyomtatott könyv) sajátosságaként ismert - egységes, történeti és logikai koherencia. Az elektronikus levél a hagyományos levéllel szemben nem napok vagy hetek alatt ér oda a címzetthez, hanem a küldés pillanatában. Minden hiba, amelyet az írás közben elkövetünk egyetlen mozdulattal korrigálható, és ez azt jelenti, hogy az e-mail szinte bátorít a spontán kreativitásra. A szövegszerkesztőn fogalmazott szöveget igen kis fáradtsággal átírhatjuk, szerkeszthetjük, formattálhatjuk, és újra formattálhatjuk, kinyomtathatjuk, sőt publikálhatjuk is. A szövegszerkesztőn könnyű az írás mind abban az értelemben, hogy megengedi a provizórikusat, a vázlatot, a kísérletet, mind pedig abban az értelemben, hogy lehetővé teszi már meglévő szövegek könnyűszerrel való felhasználását - saját szövegeinkét vagy mások által írt szövegekét, utóbbiakat erőfeszítés nélkül ötvözve az előbbiekkel. Ez a könnyed technika a fogalmazás könnyedségét a beszéd könnyedségéhez teszi hasonlatossá. A szóbeliségre emlékeztet az is, ahogyan az e-mail elveszik az időben, nem tárgyiasul, nem kerül kinyomtatásra, azaz - mint a hangnak - nem marad nyoma sehol. -A szövegszerkesztőben tárolt szövegek nem viselik magukon történelmük bélyegeit, kortalanok, nincsen önálló időbeli létezésük. És mivel folyamatos újraírásnak vannak kitéve nemcsak jelentésük, de formájuk is korlátozott objektivitású."

Végezetül a hálózati társadalom is állandó viták tárgya. Manuel Castellsnek az információs társadalomról írt monumentális trilógiája az (1996, 1997, 1998) amely megjelenése óta az információs társadalomkutatás középponti értelmezési keretét adja.

 

67. kép: Manuel Castells (1942- )

 

Ez az új emberi létezés a hálózati működésmód mentén szerveződik meg. Természetesen az új globális információs kor hálózati működésmódja nem redukálható csupán az Internetre, hanem az emberi együttélés egészét érinti, de a technológia - leginkább az ICT - tette lehetővé, hogy ez kialakulhasson.

 

68. kép: A castellsi elmélet logikája

 

Castells állítása szerint bár korábban is léteztek hálózatok, nem volt azonban ekkora hatásuk, ahogy egy 1997-es interjúban a hálózati logika mibenlétét meghatározta: "Nos, azt mondanám, hogy számomra nagyon is egyszerű mi a hálózati társadalom, elsősorban egy társadalmi típus, amiben már benne élünk, ez nem a jövő társadalmi szerkezete. A hálózat az információs korszak társadalmi struktúrája, amit az a tény köt össze, hogy minden, ami számít - értve ezalatt, hogy hatalmat hordoz, pénzt vagy információt termel - a hálózatban, csere-áramlásokon keresztül történik." Kiváló Castell recenziójában Pintér (2000) ezt így interpretálja: „Vagyis ma lassan minden hálózatban termelődik újjá, a hatalom, a pénz, az összes információ és maga a társadalom is. Ugyanakkor hiba volna azt feltételezni, hogy a hálózati logika, mint az emberi együttélés formája teljesen új volna. Az emberi hálózatok eddig is léteztek, valójában "nem a hálózatok újak, hanem az új technológiáknak köszönhetően a hálózati struktúra bonyolultsága vált kezelhetővé és ez lehetővé teszi, hogy a különösen összetett, bármilyen két hely között létrejövő cserékben [és hálózatukban] élhessünk, így minden benne lehet a hálózatban úgy, hogy még kezelhető. Tehát a hálózatoknak mára megvan a technikai lehetőségük, hogy mindent magukba fogadjanak." A probléma elsősorban nem is technológiai eredetű - állítja Castells -, hanem nagyon is emberi, társadalmi. Egyesek ugyanis a technológiai lehetőségek ellenére is a hálózaton kívül rekednek: nincs értékük a hálózatban lévők számára, ami azért különösen kétségbeejtő, mert a hálózatiság az információs társadalomban maga a létezés módja." Castells Shakespeare-t parafrazálja: to be in the network, or not to be - azaz benne lenni a hálózatban vagy nem létezni.