Az információfeldolgozás, -tárolás, -szállítás technikája, az információtechnika, a mikroelektronika példa nélkül álló felfutására támaszkodva - néhány év alatt robbanásszerű, gyors fejlődésen ment keresztül, behatolt az emberi tevékenység minden területére, s gyökeres változások hajtóerejévé vált. Ezt a napjainkban is zajló folyamatot sokan nevezik az információ forradalmának. Az információs társadalom születésének jelenlegi szakaszában - Pintér szerint - 3 téma foglalkoztatja a szakértőket és a társadalmat: Az elsõ diskurzus arról szól, hogy az Internet az ördög mûve-é, a második diskurzus a lelkes futurológusok híveinek tábora és a földhözragadtak között zajlik a rózsaszínű jövőről, a harmadik diskurzus a technofil és a technofób táborok között zajló parázs vita.

Pintér (2004) szerint: „egy hármas megközelítés-rendszert is megfigyelhetünk az információs társadalom kapcsán, amelyek a definíció hordozóiban (kik testesítik meg), idõhorizontjában (mikortól számítják az információs társadalom kezdetét) és tartalmában, kiforrottságában térnek el egymástól."

 

Definíciós kör	Kezdete	Hordozói	Tartalma
Tudományos (leíró, egzakt)	AVilágháború után, az 1960-70-es évektől	Alapvetően Szociológusok, társadalomkutatók	Technikai; Fogalkozás szerkezeti; Gazdasági; Térszerkezeti; Kulturális
Politikai (mozgósító, programszerű)	Az 1990-es évektől	Politikusok, technokraták, vállalkozók és tanácsadók	Politikai program „Forradalom felülről" Modernizációs célok „Aki kimarad, lemarad"
Köznapi (amorf, utópisztikus)	Legkorábban 2010-2020-tól	Mainstream media, Utópisztikus viták, Sci-fi filmek	Mindent betöltő információs és kommunikációs technológia

 

2010-et írunk, és az információs társadalom a lakásokban is jelen van. Az érzékelhető információs forradalom nagyrészt az elektronikus információhordozókra, infokommunikációs technológiákra épül, számítógépre, kábeltévére, a száloptikai hálózatokra, a távközlési cégek újfajta szolgáltatásaira, plazma tv-re, mobil telefonra, Internet elérhetőségre, et.c. A számítástechnika és a távközlési technológiák fejlődése egymást erősíti, hatalmas beruházások vannak folyamatban.

A változások nagyságrendjét méltán hasonlítják az ipari és a mezőgazdasági forradalomhoz. Az utókorra marad azonban annak meghatározása, hogy mikor is kezdődött a legújabb információs forradalom. Az információtörténészek majd bizonyára megállapítják azt, bár az eddigi tapasztalat szerint egy ilyen dátum legfeljebb közmegegyezéssel jelölhető ki, tekintettel az információtechnológia evolúciós természetére, illetve a gyorsuló időre. Fülöp Géza 1996-ban közzétett táblázata a még zajló információs forradalom és a hajtóerő forradalom egybevetésével nemcsak az evolúciót, hanem a gyorsulást is jól reprezentálja:

 

61. kép: A hajtóerő-forradalom és az információs forradalom ütemének összehasonlítása

 

Newcomen találmányától mintegy 200 év telt el a domináns gyáripar kialakulásáig, Neumann felfedezésétől már csak kb. 40, de ez az új iparág már nem csak a kétkezi, vagy mechanikus szellemi munka kiváltására szolgál. Információtörténeti jelentőségű, hogy egyes kutatók, pl. a híres gazdaságtörténész és kommunikációkutató Harold Innis (1894-1952), a Torontói Műhely megteremtője (ahol UNESCO ösztöndíjasként, 1977-ben magam megfordultam) a kommunikációs technológiát tekintette a gazdasági és politikai uralom és centralizáció legfontosabb paraméterének. A Communication and Empire címû, 1950-ben megjelent művében levezeti, hogy a térbeli uralom mindig az üzenetek létrehozásához, tárolásához és terjesztéséhez használt technológián múlott és múlik.

 

62. kép: Harold Innis (1894-1952)

 

A nyelv, az írás, a nyomtatás, a tömegkommunikáció és a számítógép forradalmáról Innis tanítványa és munkatársa, Marshall McLuhan (1911-1980) a katolizált kanadai író és tanár értekezik. Fő művei, a Guttenberg galaxis (1962), az Understanding Media (1964) és a The medium is the message (1967), nagy vitát és diskurzust váltottak ki a hatvanas években a tömegkommunikációnak a társadalomra gyakorolt hatásáról.

 

63. kép: Marshall McLuhan (1911-1980)

 

„Gutenberg óta az embereket arra szoktatták, hogy minden igazság és tudás a könyvekben van, és ezek (pl. a regények, a tankönyvek) lineáris gondolkodást kívánnak. Ennek nem kell feltétlenül így lennie. Csinálhatunk és taníthatunk dolgokat tetszőleges sorrendben is. A médium maga az üzenet, mert a társadalmi haladást mindig is sokkal inkább az határozta meg, hogy milyen módon kommunikálunk, mint maguk az üzenetek, amelyek a kommunikáció során kicserélődnek. Virtuális rabok vagyunk egy könyörtelen média-környezetben, mely naponta masszíroz bennünket, és alapvető hatása van arra, hogy miről és hogyan gondolkodunk, illetve viselkedünk." A tévé (ekkor még fekete-fehér) megítélésében McLuhan ugyan tévedett, de a tömegmédiumok ellentmondásos társadalmi szerepe tekintetében viszont igazi látnoknak bizonyult. Számos új fogalmat vezetett be, pl.: A „hűvös" médiumok (élőbeszéd, kézirat, televízió) információ-tartalma szegényes vagy nem teljes, ezért a befogadótól kiegészítő aktivitást, továbbgondolást igényel. A „forró" médiumok (rádió, fonográf, nyomtatás, mozi) a befogadónak készen s hiánytalanul nyújtják az információkat, de a részvétel passzív. Tőle származik az gondolat is, hogy a média technológiája - más gépekhez hasonlóan - az emberi test és agy meghosszabbítása, a rádió a fülé, a televízió a szemünké, a számítógép pedig, az emberi központi idegrendszerének kiterjesztése. A diskurzus ezekről a kérdésekről évtizedekig folyt, elég csak a Halász László által szerkesztett, a Gondolat Kiadónál 1985-ben megjelent, Vége a Gutenberg-galaxisnak? - Pro és Kontra c. könyvet megidézni.

A fő diskurzust, az információs forradalmakat illetően, Z. Karvalics László (2004) információtörténeti megközelítése árnyaltabb, és teljességre törekszik. Az általa definiált és megkülönböztetett információs eszköz, gép, technológia, üzem és iparág, valamint szaktudás szerinti megközelítésben jelenleg 5 korszakról, vagy forradalomról van szó. A „forradalmakat" azokhoz a meghatározó információs műveletekhez rendeli, amelyekhez tartoznak, miközben hozzávetőlegesen még „generációs mivoltukat" is érzékelteti, vagyis valamiképpen jelzi, hogy hová tartoznak időben. A táblázatban McLuhan „forradalmai" is láthatók.

 

64. kép: Az információs forradalmak nagyobb „felbontásban"

 

Az „információs forradalmak" egyikéhez sem társítható azonban egy konkrét dátum, amikoris kitört volna, miként olyan dokumentumot sem leltek még, amely azt a jelentést írná, hogy tegnap véget ért a középkor. Ismervén az információtechnológia történetének evolúciós természetét is, utólag mégis látjuk azokat a pillanatokat (lényegében az új időszakok kezdetét), amikor a műveleti hatékonyság valóban ugrásszerűen növekedett, vagyis új rendszerminőség jött létre. Az információs iparág utolsó évtizedeinek fejlődését vizsgáló egyik szignifikáns kutatás alapján, amelyet Z. Karvalics (2004) is ismertet könyvében, és amely John Sculley „Vision for Digital Convergence" címet viselő előadásán alapszik (Harvard University Program on Information Resources Policy. 1991), jól kirajzolható az információs rendszerszint-ugrás modellje, miszerint:

• a korábban önálló részrendszerek egy magasabb, befoglaló szint „komponensévé", alkotórészévé válnak;
• az integrációval csökken a részmegoldások diverzitása, tudatos eltérése, vagyis elhajlása;
• az új rendszerminőség megnövelt kapacitással tölti be a rendelkezésre álló „információs teret";

amint létrejön, megkezdődik az új minőségében való funkcionális újra differenciálódása, több típusra szakadása.

 

1. animáció: Az információs iparág szerkezete 1971-ben

 

2. animáció: Az információs iparág szerkezete 1981-ben

 

3. animáció: Az információs iparág szerkezete 1991-ben

 

4. animáció: Az információs iparág szerkezete 2001-ben

 

5. animáció: Az információs iparág szerkezete 2011-ben

 

6. animáció: Információs műveletek és csatornák

 

7. animáció: Az információs iparág szerkezetének változása 1971-2011-ig