Az emberiség történetének sokezer éve alatt, sokáig nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget az információnak, senki nem gondolt információ-dömpingre, -robbanásra, információs társadalomra. A XX. század elején még semmi jele nem volt annak, hogy néhány évtized alatt egy új társadalom fog kialakulni. Az információra a hírközléstechnika rohamos fejlődése irányította rá a figyelmet, az információs társadalom fogalma ekkor még ismeretlen.

Tudománytörténeti tény, hogy 1948-ban született meg a kibernetika és a matematikai információelmélet, az információtudomány első fejezete, amely az információ jelentőségét felismerte. Ekkor jelent meg ugyanis Norbert Wiener: Cybernetics or Control and Communication in the Animal and the Machine című könyve.

 

1. kép: Norbert Wiener (1894-1964) amerikai matematikus, a kibernetika megalapítója

 

A matematikus Wiener alapgondolata az volt, hogy a szabályozás, akárcsak az információ, általános fogalom, amellyel jellemezhető minden rendszer, így nyilvánvaló módon az összes szervezet is. A kibernetika alapfogalmai között, mint a visszacsatolás, a homeosztázis és entrópia, kulcsfogalom az információ és a kommunikáció. Az információs társadalom kulcsfogalmai is ezek. Szintén 1948-ban publikálta a Mathe­ma­tical Theory of Communication c. híres írását Claude Shannon.

 

2. kép: Claude Elwood Shannon (1916-2001) az információelmélet megalapítója

 

A legelső rajzos, minden emberi kommunikációs szituációra is elfogadható kommunikációs modell megalkotói Claude Shannon és társa, az a kiemelkedő tudós, akinek a valószínűség-számítás mellett fő szakterülete szintén az információelmélet, ő Warren Weaver.

 

3. kép: Warren Weaver (1894-1978) amerikai matematikus, több tudós társaság vezetője

 

A matematikus mérnök Shannon, az információelmélet megalkotásával, amelyet egyébként kommunikációelméletnek nevezett, az információ tömörítésének, átvitelének, tárolásának, védelmének és feldolgozásának a természet-törvényeit foglalta egységbe. Az információ tömörítés, forráskódolás feladata, hogy egy üzenetsorozatot gazdaságosan reprezentáljon, vagyis kódoljon úgy, hogy a kódsorozatból az üzenetsorozat egyértelműen reprodukálható legyen. Ilyen probléma, ha például könyvet, programot, adatsorozatot kell kódolni. A Shannon-Weaver-féle kommunikációs modell 1949-ben jelent meg.

 

4. kép: A Shannon-Weaver-féle kommunikációs rendszer modell (1949)

 

Természetes, hogy az információ fogalmát napjainkban, az információs társadalom hajnalán, az egyes tudományágak másként, más szempontok alapján definiálják. A köznyelv szerint az információ szó többnyire a tudakozódás kapcsán merül fel: tényekről, tárgyakról, jelenségekről hozzáférhető formában megadott ismeret. Az információ latin eredetű szó, a jelentése: értesülés, hír, üzenet, tájékoztatás, felvilágosítás; másként: adat, hír, amely számunkra lényeges, megfelelő, azaz releváns, és ismerethiányt csökkent, bizonytalanságot, határozatlanságot oszlat el; olyan tény, amelynek megismerésekor olyan tudásra teszünk szert, amely eddig nem volt birtokunkban; s megint másként: a valóság, vagy egy részének visszatükröződése. Az információ szó jelentése napjainkra, csakúgy, mint a kommunikációé, a mindennapi beszédben, a sajtóban, a közéletben egyaránt megkopott, illetve új értelmet kapott. Ez sajnálatos, mert a latin informare eredeti jelentéséből kiindulva - amely a kő, fa, bőr stb. anyagok formálására utal - a kiképez, tanít, képzetet alkot értelmet is elnyerte. Az újlatin nyelvekben kezdettől fogva csupán a partikuláris tudás jelentését hordozza, ami annyit tesz: információval bírni annyi, mint részadatokat, egymással akár szorosan össze nem kapcsolódó részadatokat tudni.

A információ a szaknyelvben, pl. a könyvtári gyakorlatban, a könyvtárelméletben: a tágan értelmezett tájékoztatás tárgya vagy maga a tájékoztatás; adat, illetve ismeret, a tudás közvetítése. Újabb felfogásban: a könyvtári gyakorlat az információk gyűjtése, szervezése, szolgáltatása, tehát ismeretek felhalmozása, rendszerezése és közvetítése, rendelkezésre bocsátása, hozzáférhetővé tétele.

A kommunikációelmélet szerint az információ kölcsönösen egymásra ható objektumok kommunikációjának objektív tartalma, amely ezen objektumok állapotának megváltozásában nyilvánul meg. A hírközlés területén az információ valamilyen - sajátos statisztikai szerkezettel rendelkező - jelkészletből összeállított, időben és/vagy térben elrendezett jelek sorozata, amellyel az adó egy dolog állapotáról vagy egy jelenség lefolyásáról közöl adatokat, melyeket egy vevő felfog és értelmez. Eszerint információ mindaz, ami kódolható és megfelelő csatornán továbbítható. A matematikai információelmélet szerint az információ számmal mérhető. Az információ a hír váratlanságának mértéke.

Információtörténelmi szempontból persze, érdeklődésünk középpontjában az információ minőségi oldala, vagyis a szemantikai információ áll. Ismeretelméleti megközelítésben az információ olyan ismeret, amely valakinek a tudását megváltoztatja, tehát információ mindaz, ami változást hoz az emberi tudatban, s bizonytalanságot, határozatlanságot oszlat el. A szemantikai információ fogalmán a viselkedést befolyásoló, új ismeretet nyújtó adatok tartalmi jelentését értjük. Az adatok és hírek csupán információhordozók. Az információ határozatlanságmennyiség-megváltozást okoz, jelentése az ismeretszint különbség.

Ehhez kapcsolható Pintér¹ összegzése, amely szerint: „Az információ mint tudás minden esetben szubjektív, adott személyhez köthetõ és adott környezetben nyeri el értelmét. Mint létezõ megfoghatatlan, de kommunikálható, másokkal megismertethetõ. Az információ mint dolog a tudáshoz hasonlóan létezik, csakhogy rögzített, azaz kézzelfogható, idetartozik az adat, ami rögzített tudásnak tekinthetõ, mert felhasználásához egy adott kontextus ismerete (vagyis az adat rögzítésének struktúrája) szükséges, ami nélkül az adat nem értelmezhetõ. Az információ mint folyamat, amely az informálttá válás folyamatával azonos, ennyiben összeköti az információ mint dolgot az információ mint tudással, de összeköthet két információ mint tudást (a gondolkodás folyamata) és két információ mint dolgot (adatfeldolgozás) is."

Az eddigiek alapján érthető Rédey² és szerzőtársai kérdése, és az arra adott válasz is: „Vajon létezik-e olyan gyakorlati információfogalom, amely az előzőeknél jobban megközelíti az információ elvi értelmezését? Abból indulhatunk ki, hogy az információ reprezentálására a természetes nyelvnél alkalmasabb eszköz nem létezik. Ez indokolja, hogy a természetes nyelveket modellező mesterségesintelligencia-rendszereket tekintsük az információt leghívebben reprezentáló nyelveknek, amelyek képesek az információ legmélyebb szemantikai összefüggéseinek tükrözésére."

Az elkövetkezendő információs társadalom fogalomköre az információtörténelem tárgyalása szempontjából mindenképpen áttekintendő, mivel történeti-történelmi tudásunk, mindig a jövőt szolgálja. Nem véletlen, hogy az eddig tárgyalt „információ" és „kommunikáció", valamint az információs és kommunikációs technika, avagy technológiák (ICT: Information and Communication Technology, korábban az UNESCO által gyakran újnak nevezett NICT: New Information and Communication Technologies) jelentőségéről, az információ társadalom- és gazdaságformáló, minden korábbinál erősebb szerepéről minden nap szó esik.

Az információ előállítása, továbbítása, és tárolása évszázadok óta intézményesített szolgáltatás is, az információ megszerzése, az informálódni tudás képessége azonban, egyéni érdek és kompetencia. Az információs társadalomban a gazdaság döntő forrásává a tudás válik, ezért több szakember azon a véleményen van, hogy szerencsésebb lenne, ha az információs társadalom helyett a tudástársadalom kifejezés kerülne be a mindennapi nyelvhasználatba, érzékeltetve ezzel is az információ és a tudás közti tagadhatatlan különbséget. Filozófiai megközelítésben is jelentős különbség van a két fogalom között.

Ezt mutatja be Sajó Andrea „Az "információs társadalom" fogalmi megközelítése régi és új paradigmákon keresztül" című dolgozata³, amely remek szintézise a gondoknak. Az INCO⁴, „első magyar internetes folyóirat az információs korról" írásainak elemzése alapján készült tanulmánya összegzését jelentő „Információs társadalom = tudástársadalom?" mondanivalója ennyi: „Noha sokan a két fogalmat szinonimaként alkalmazzák, valószínűleg az ő válaszuk is nemleges lenne arra a kérdésre: azonosnak tekinthető-e az információ a tudással? Számos tanulmány foglalkozik e két fogalommal, ízlelgetik, definíciókat találnak ki rájuk, keresik a köztük lévő kapcsolatot. A vizsgálat eredménye azonban minden esetben az, hogy a tudás emberfüggő dolog, mely nem helyettesíthető, s a számítógépeknek sem tanítható."

A szerző által citált Varga Csaba szerint is "A tudástársadalom fogalma nem azonos az információs társadalom kategóriájával, mert a tudástársadalom gyakorlatilag az információs társadalom magasabb szintje; a tudástársadalom nem más, mint az ember (transzcendensen) kapott és a földi létben szerzett szellemének globális tudatként és globális tudás-társadalomként való visszafordíthatatlan megvalósulása; a tudástársadalom tehát (a téridő koordinátái között) az emberi kultúrák múltjának-jelenének hipotetikus összegzése egy konkrétan elérhető jövőkép formájában."

 

5. kép: A tudástársadalom - Varga Csaba új emberképe

 

Az „ICT az 50+ generáció életében" c. Ph.D. értekezésében⁵ Gergátz Ildikó alaposan feldolgozza az információs társadalommal kapcsolatos szakirodalmat, és arra következtetésre jut, hogy „Nem képezhető egység sem megközelítésében, sem módszertani, sem fogalmi tekintetben, de még a fő problémacsoportok kijelölésében sem. Ez lehet annak a következménye is, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlődése semmi korábban ismert fejlődési folyamathoz nem mérhető tempóban halad, így társadalmi következményeinek felismeréséhez és követéséhez, elemzéséhez rendkívül intenzív megfigyelésre és speciális érzékenységre van szükség. Ugyanakkor, mint dinamikusan fejlődő, gyors átalakulásokkal tarkított tudományterület számos lehetőséget kínál, hogy megpróbáljuk a kutatók vizsgálódásainak némely társadalomtudományi aspektusát megérteni. Amikor az emberek információs társadalomról beszélnek, vajon mit értenek alatta? Milyen kritériumok merülnek fel, hogy az információs társadalmat meg tudjuk különböztetni más típusoktól?"

Az információs társadalom meghatározásai közt ötféle definíciócsoportot tudott megkülönböztetni, amelyek mindegyike tartalmaz számos, az azonosításra alkalmas kritériumot. Szerinte, és a tudomány mai álláspntja szerint, ezek a definíciócsoportok a technológiai, a gazdasági, a foglalkoztatási, a térszemléletű és a kulturális közelítések túlsúlyával írhatók le:

„A definíciók közt a leggyakrabban használt a technológiai, a súlyt természetesen a látványos technológiai innovációra helyezve. Vezérfonala, miszerint az információ feldolgozása, tárolása és továbbítása terén történt átfedések az információs technológiák széles körű alkalmazásához vezettek a társadalom majd minden szegmensében. A mélyebb közelítések figyelmet fordítanak a távközlés és a számítástechnika konvergenciájára és ezek átfedéseire is. A gondolatmenet kiegészül a távközlési vonatkozásokkal. A távközlés számítógépesítése következtében az egyes gépek összekapcsolódnak és hálózatok jönnek létre. A hálózatba kötött számítógépek korának ezt a forgatókönyvét, az információs hálózat világát gyakran az elektromos áramszolgáltatáshoz hasonlítják.

Komoly ellenvetések is megfogalmazódnak a technológiai szemlélet terjedése miatt. Webster szerint az a szemlélet, amelyik a technológiát tekinti a társadalmi dinamika fő tényezőjének, óhatatlanul technológiai determinizmus és ennélfogva a változási folyamat túlzott leegyszerűsítése. Ez a felfogás, miközben dicsőíti az új technológiákat, feltételezi, hogy ezek elterjedése önmagában is az információs társadalom beköszöntét jelzi, így leválasztja a technológiai innováció társadalmi, gazdasági és politikai dimenzióit.

A közgazdaságtan egyik jól megalapozott ágazata az információ gazdaságtana. A tudományág megalapítója Fritz Machlup kutatói munkásságát annak a célnak szentelte, hogy felmérje és értékelje az információs iparágak kiterjedését és növekedését. Az információs iparágak 5 kategóriába sorolása közben a „tudástermelés" általános meghatározásait alkalmazta, ide sorolva azokat az ágazatokat, amelyek új információt termelnek és azokat is, amelyek terjesztik azt. Gazdasági értéket rendelve az egyes csoportokhoz, vizsgálta hozzájárulásukat a GNP-hez. Állítása szerint kimutatható az információs gazdaság kialakulása, ha a GNP növekvő hányadát ezek állítják elő. Peter Drucker már a 60-as években azt állította, hogy „a tudás vált a modern gazdaság alapjává", mivel az árucikkek gazdaságáról áttértünk a tudásgazdaságra.

Másik népszerű és kutatói körökben kedvelt mutató a foglalkoztatásban bekövetkezett eltolódások számszerűsítése. Alkalmazói szerint akkor lépünk be az információs társadalom korába, ha a foglalkozások, azaz a munkahelyek többsége már az információs munka kategóriájába esik. Az információs dolgozók egyes csoportjai közt tesz kvalitatív megkülönböztetést Harold Perkin társadalomtörténész, aki állítja, hogy Nagy-Britannia törénete 1880 óta megírható azoknak a professzionális szakembereknek a csúcsra emelkedéseként, akiknek a hatalmát az oktatás által létrehozott emberi tőke biztosítja és a megfelelő képesítésekkel nem rendelkezők kirekesztése erősíti meg. Perkin szerint a háború utáni társadalom fő szervező elve a bizonyítvánnyal igazolt szakértelem.

A térszemléletű meghatározások alapjait a közgazdaságtan és a szociológia képezik, középpontjában mégis a térre helyezett súly és egyben megkülönböztetés áll. A gondolatmenetek központjában az egyes helyszíneket összekötő hálózatok állnak, amelyek hatást fejtenek ki az idő és a tér szerveződésére. A tér korlátai jelentősen lecsökkentek, bár még nem szűntek meg teljesen. Ezzel párhuzamosan az időtényező is összezsugorodott, a kommunikáció gyakorlatilag azonnalivá vált, amely mindeddig elérhetetlen választási lehetőségeket kínál. A meghatározás ellenzői felteszik a kérdést, vajon mikor mondhatjuk, hogy beléptünk a hálózati vagy információs társadalomba. A technológiai definíció az erősebb, amely a hálózati rendszereket írja le, vagy a rajtuk keresztül bonyolított információáramlásra kell-e inkább figyelni. Információs hálózatok nagyon régóta léteznek, vajon mi támasztja alá a térszemléletű vizsgálódások dimenziói közül azt, hogy éppen a 80-as évektől beszélünk információs társadalomról?"

Gergátz szerint kulturális adottság, hogy médiával terhelt társadalomban élünk, ám az információs jegyek napjainkban még mélyebbre hatolnak be. Az információs környezet sokkal intimebbé, a részünkké vált, gondoljunk csak a telefonra. Ha belépünk bármelyik otthonba, rögtön szembetaláljuk magunkat az ott élők közvetett ábrázolásaival és a számukra fontos emberek képeivel, amelyek ezen emberek életrajzát, identitását jelenítik meg. Érdemes átgondolnunk, hogyan „dolgozzuk ki" magunkat, a saját imázsunkat, hogyan figyelünk a testünk alakjától kezdve a beszédünkig minden egyes üzenetre, amelyet kifejezésre juttatunk. A társadalmi érintkezéseknek ma jóval nagyobb információtartalma van, mint korábban. Lényegesen nehezebb felfogni az üzeneteket, mert eltűntek a fogódzók, nehezebb nélkülük dekódolni, több idő szükséges a dekódoláshoz. A modern élet információs tartalmának gazdagodása mentén egyre szaporodnak azok az intézmények, amelyek a mindennapi életünket ruházzák fel jelentésekkel. A kortárs kultúrát jelentősebben terheli az információ, mint bármelyik elődjét. Ennek a jelentésrobbanásnak a felismerése az, amiből számos szerző arra következtet, hogy beléptünk az információs társadalomba. Mások éppen ezért jelentés összeomlásról írnak. Jean Baudrilard már a 80-as években megfogalmazza: egyre több és több információ van és egyre kevesebb jelentés. A jelek elveszítik jelentésüket és az emberek mindabból, amivel találkoznak, csak azt fogadják el, amit szeretnének. Olyan jelentések halmazával vagyunk elborítva, amelyek közvetítenek hozzánk valamit, de nincs értelmük, írja Poster.

Tapasztalati úton könnyen felismerhető a kulturális meghatározás szerinti információs társadalom, azonban egy új társadalom definíciójaként nehezen lenne mérhető. Az információs társadalom sokféle megközelítésének áttekintése után még mindig nem állíthatjuk, hogy ismert az a dimenzió, ami definiálja az információs társadalmat és azt egyértelműen megkülönbözteti a többitől.

Webster többek közt a fogalmi analízis avatott kutatójaként meghatározás-kritikáinak összefoglalójában jelzi, hogy bár elismeri az információ kritikus szerepét, de végigvizsgálva az eddig felhalmozott információs társadalom meghatározás irodalmat, nem tudja bizonyosságként állítani, hogy korunk fő megkülönböztető jegye az információ volna. A bemutatott meghatározáscsoportok közül a technológiai meghatározás az, amelyik a kurzusunk kérdéskörével leginkább egyező problémakört vetít fel. Kritikáiban persze, joggal jelenik meg a figyelmeztetés, hogy a társadalmi dimenziókat a technológiai szemlélet a háttérbe szorítja, és meglehetősen kis súllyal kezeli.

Egyet kell értenünk hát abban a szerzőkkel, hogy az „információs társadalom" kifejezés ugyan elterjedtebb, mégis a „tudástársadalom" vagy „tudás-alapú társadalom" tűnik szerencsésebbnek, mivel az információ tudása, vétele, vagy átadása nem feltétlenül determináló, mivel az értékes tudás, és az emberi kapcsolatok minősége mindent felülír. Nyíri Kristóf mértékadó véleménye szerint: "Az információs társadalom mintegy a világban keringő információk általános bőségére, a tudás-alapú társadalom pedig, arra a kézzelfogható gazdagságra utal, amelyet a tudás teremt - és arra a kézzelfogható szegénységre, amelyet a tudás-alapú társadalom viszonyai között a tudás hiánya okoz".

 

 

1: Pintér, Róbert (Szerk.): Az információs társadalom, Gondolat - Új Mandátum, Budapest, 2007

2: Rédey, Gábor - Neumann, Attila - Sütő, Zoltán: Információkeresés, TMT, 54. évf. (2007) 2. sz.

3: http://www.inco.hu/inco7/global/cikk7h.htm

4: http://www.inco.hu/inco1/fooldal.htm

5: http://www.gphd.ktk.pte.hu/files/tiny_mce/File/Vedes/Gergatz_Ildiko_disszertacio.pdf