A szemléltetés mindig központi kérdése volt a pedagógiával foglalkozó tudósoknak, tanároknak, szakembereknek.
Comenius a szemléletességről ezt írta: Semmi nincs az értelemben, ami előtte nem volt az érzékekben. Kijelentésével tulajdonképpen azt az elvet fogalmazta meg, hogy a megismerésbe az első jelzőrendszert (a külvilág közvetlen érzékelését) is be kell vonni. (Annak idején a túlzott verbalizmus volt a jellemző az oktatásra.) Ő maga az Orbis Pictus c. könyvében nem pusztán szavakkal írta le, hanem képekkel is érzékeltette a látható világot.
Olyan tanítási eszközöket hiányolt Comenius, amelyek közérthetően tartalmazzák a tananyagot, és segítséget adnak a tanulóknak az ismeretek elsajátításához. Világszemléletét a keresztény hit határozta meg. Úgy tartja, hogy a földi élet az örökkévalóságra való felkészülés, ahol számos feladat vár az emberre. Az előkészület három nagy részből áll: az embernek földi életében képzettségre, erkölcsi fejlettségre és vallásos érzületre kell szert tennie.
Hitt abban, hogy az ember alakítható, nevelhető. Minden gyermek úgy születik, hogy rendelkezik eszességgel, uralkodási képességgel, a hit kibontakozásának lehetőségével. Ezért minden gyermek nevelhető, és minden gyermeket nevelni is kell, hogy lehetősége legyen képességeit kibontakoztatni. Optimista és egyben demokratikus pedagógiai alapelveket fektetett le ezzel. Szerinte az egyén nevelésén keresztül a társadalom bajai is gyógyíthatóak, az együttélés problémái is enyhíthetők. Az értelmesség megszerzésére ösztönöz, vágyat próbál ébreszteni az ismeretszerzésre és megismerésre. Világképében megkísérli kiegyenlíteni az ellentéteket, áthidalni a különböző források közti szakadékokat. A világban való eligazodáshoz mutat utat; egységbe ötvözve a tudomány megszerzését a vallásosság befogadásával.