A számítógép információ-feldolgozó képessége lehetővé teszi, hogy a tanuló párbeszédet folytasson a rendszerrel, válaszai befolyásolják a rendszer működését, különböző információkat hívnak elő, tartalmakat idéznek fel. Az interaktivitás olyan technológiai rendszerjellemző, amely lehetővé teszi a számítógéppel prezentált tananyaggal, tanulási programmal történő  „kommunikációt”, a kifejezés tágabb értelmében. Interaktív programok tervezése során normatív törekvéseink két szintre irányulnak. Egyrészt a fejlesztés tegye lehetővé mindannak a segítségnek az optimális biztosítását, amit a módszeresen tanuló ember elvár, elvárhat tanulása során (makroadaptáció). Másrészt a rendszer legyen képes diagnosztizálni azokat a preferenciákat, illetve tudáshézagokat, amelyek a tanulóra jellemzőek, és legyen képes megfelelő válaszokat adni (mikroadaptáció). Mindezek elképzelhető legjobb megvalósításától még távol vagyunk.  Azonban a ma rendelkezésre álló eszközök is lehetővé teszik az átlagosnál jóval tökéletesebb interaktivitás biztosítását, ha a tervezésre kellő gondot, a fejlesztésre pedig elegendő időt és munkát fordítunk.

[Interaktivitás könyvszerű felületen]