|
|||
Szabó Magda: Egy kutya meg egy bika |
|||
Nem sokkal azelőtt,
hogy abbahagytam a tanítást, a Toldi-ból írattam dolgozatot. Néztem a
tanmenetet, az egység a Toldi valamelyik énekének feldolgozását kívánta,
szabadon választható szempont szerint. A bika epizód mellett döntöttem,
s előkészítéskor elmagyaráztam az osztálynak, hogy az események elbeszélésének
idejére bárki szereplőbe beleköltözhetnek, annak a szájával mondják el,
mi esett valamikor Pesten. Gyerekeim lelkesen láttak munkához. S. G. különösen
sokáig töprengett, mielőtt írni kezdett volna. S. G. nem volt szabályos
jó tanuló, igazán csak magyarból tűnt ki, ott is az irodalmi, nem nyelvtani
órákon, nagyon szerettem fura, megható, kiválóan komponált dolgozatait.
Néztem a lehajló fejeket, s gondolkoztam, melyiknek mi járhat az eszében.
Nyilván mindenki Miklós lesz a dolgozat idejére, mind szeretik a fiatal
Toldit, egyesek egy kicsit még szerelmesek is belé. Lesz nyilván egypár
vágólegény-dolgozat, egy-két öregasszony, talán Bence… Mikor elkezdtem javítani, rájöttem, hogy tévedtem. Se Bence, se semmiféle öregasszony nem jutott senki eszébe, vágólegény sem óhajtott lenni egyikük sem. Volt egy budai polgárlány, aki ablakából nézte végig az eseményeket, volt egy rendőr (!), akit segítségül hívtak, egy árus, aki ládikájával a tömegbe keveredik, és persze rengeteg Miklós-beszámoló. Dolgozatot mindig névsor szerint javítottam, mert értékelés után azonnal írtam is be kinek-kinek az osztályzatát a minősítő füzetembe, aránylag későn került a kezembe S. G. dolgozata. Mikor kinyitottam a füzetét, megrezzent a kezemben a piros golyóstoll. A dolgozat tételét a következőképpen írtam fel a táblára: A bika epizód
|
|||
|