vissza a témakörhöz feladat

Szabó Magda: Abigél

(részlet)

...

- Kőnig tanár úr - mondta Kalmár olyan hangszínnel, ahogy nagy nemzeti csapásokról szokott magyarázni történelemórán -, az ötödik osztály nevében vagyunk nálad. A testvér, mint az osztály prefektája, én mint az osztályfőnök, és Vitay, a bűnös.
- Bűnös -bámult el Kőnig. - Miben bűnös?
Nem volt válasz. Kalmár készült a nagy leleplező vallomásra, de mielőtt meg tudta volna kezdeni, Kőnig nagyot nevetett.
- Csak nem a miatt a dolgozat miatt fáradtatok ide? Hát hiszen azért már megkapta szegény büntetését: egész éjjel zsoltárt másolt, ha jól tudom. Én adtam fel az osztálynak rossz tételt, én vagyok a hibás. Portré, ebbe sok minden belefér, még a sértés is. A gúny is. Kiforratlanok, fiatalok. Vitay egyszerűen csak megírta, milyennek lát.

Ez kínosabb volt, mint hitte. Nézte a szőnyeget, alig tudott lélegzeni.
- Persze ha ilyennek lát is, nem illik kimondani. De ha kicsit idősebb lesz, tudni fogja már. Ugye, Vitay?

Nem felelet neki. Mit lehet ilyenkor válaszolni?
- Kőnig tanár úr nem olyan - suttogta Zsuzsanna, aki mindig hangosan és tagoltan beszélt. - A tanár úr nemes szívű, megbocsátó és nagylelkű. Köszönd meg, Georgina. És kérj bocsánatot.
- Köszönöm - lehelte a kislány. - És bocsánatot kérek.
- Ej, nem történt semmi, nem tragédia. Tegnap se volt az, csak az volt a gondom, hogy ilyen nehéz időkben ne búsítsuk el sem a püspök urat, sem az igazgató urat. Felejtsük el mindnyájan. Szeretik az aszalt szilvát?
 

1 2