vissza a témakörhöz feladat

Gárdonyi Géza: Az én falum (részletek)

Tanácskérés

Éppen kibocsátottam a gyerekeket. Az udvaron összefogózkodtak: mindenki azzal, amelyikkel egy tájon lakik.
- Dicsérjük a Jézust!

S kioszladoztak a kiskapun.
Akkor láttam, hogy a hideg esti homályban egy szűr áll a kapu mellett. A szűrben persze ember is. Várja, míg a gyerekek kivonulnak, hogy aztán bejöhessen.
Istenes Imre volt a szűrben, az idősebbik Istenes Imre, akinek feje annyira hasonlít az uraság szelíd fekete kutyájáéhoz. A fején az ünneplős kalap, a lábán meg az ünneplős csizma. Valami fontos ügy hozhatta.
- Kerüljön kend beljebb.

S az iskolába vezetem.
- Hogy és mint vannak odahaza?
- Köszönöm a kérdésit, mester uram, hála Istennek...

Míg én gyertyát gyújtottam, leült az első pad sarkára, ahol a fia szokott ülni. A vastag tehénszőrszűrőn bizony nyomni is kellett egyet, hogy beférjen, de aztán úgy ülhetett, mintha karosszékben ülne: egyik könyöke az első padon, a másik a második padon.
- Eső lesz - mondotta -, vagy eső, vagy hó, de mégis inkább eső.

A kalapját oda tette az első padra, ahová a fia szokta az irkáját tenni. Szemébe hulló fekete haját oldalra tolta. Aztán látva, hogy én pipára gyújtok, ő is elővette a makráját.
 

1 2 3 4 5 6 7 8